Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

1972. május 11, csütörtök 3. oldal Á megyei tanács ülése Egy nagy tudós emléke (Folytatás az 1. oldalról) föl sem merült, de vannak olyanok is. amelyek a miénkhez hasonló erőfeszí­téssel véglegesen megszer­vezték a szakrendszerű ok­tatást. A mi különös hely­zetünket legjobban az mu­tatja, hogy a közel 1200 diákotthoni helv létesítése mellett is alig 91 százalékos a felsőtagozatos tanulók szakrendszerű oktatása, s még mindig közel 3000 a körzeti iskolákba bejárók száma, s ezek nagyobb ré­sze (1553 fő) gyalogosan kö­zelíti meg iskoláját. A program végrehajtását megyénk legfontosabb mű­velődéspolitikai feladatá­nak tartjuk. A végrehajtás gyorsítása céljából — a tár­sadalom segítségét is kér­ve — kollégiumialap-akciót indítottunk a HNF megyei bizottsága, az SZMT és a KISZ megyei bizottságá­nak kezdeményezésére: Ma már elmondhatjuk, hogy széles körű társadal­mi összefogás bontakozott ki a kollégiumépítés előse­gítésére. Az alapra eddig két és fél millió forint folyt be és folyamatosan érkez­nek a további befizetések, társadalmimunka-felajánlá- sok. Rendkívül jelentős erő­forrás-koncentrálást jelent a megyei tanács vb felhí­vása alapján a helyi taná­csok és a megyei tanács pénzmaradványainak és többletbevételeinek e célra történő felajánlása a IV. öt­éves terv hátralevő évei­ben. A kollégiumok létrehozá­sa, a körzetesítési program következetes végrehajtása azonban az éremnek csak az egyik oldala. Ugyanak­kor meg kell teremtenünk a feltételeit, hogy a meg­maradó alsótagozatos ta­nyai iskolák olyan felké­szültséggel küldjék a ta­nulókat a felső tagozatba, hogy azoknak a szakrend­szerű oktatásba való be­kapcsolódás ne jelentsen súlyos erőfeszítést. Ehhez rr^r az pl sótagozatos okia­méra juttatjuk el a techni­ka, a civilizáció, a kultú­ra olyan lehetőségeit, ame­lyek máshol már a min­dennapi megszokottság miatt természetesnek tűn­nek, ezeken a helyeken azonban eddig az álmok vi­lágába tartoztak. Büszkén mondhatjuk el, hogy a tanyai iskolák villa­mosítására indított akciónk teljes sikerrel folyik. Az ifjúsági klubok szerepe Nagy örömmel nyugtáz­hatjuk, milyen nagymér­tékben megnövekedett me- gyeszerte az érdeklődés az keresik a lehetőségek bőví­tésének, javításának járha­tó útját. Ma már nemcsak általá­nosan ismert, de általáno­san be is bizonyosodott, hogy a kulturális intézmé­nyek önmagukban nem kéz pesek megoldani a nevelés sokrétű és egyre bonyolul­tabbá váló feladatait. Az iskola a szülői ház segítsé­ge nélkül, a művelődési ház, a könyvtár, a klub pe­dig a munkahely, az üzem, a gazdaság segítsége nélkül nem tud teljes eredményt produkálni. A fiatalok bizalmat és őszinteséget várnak a fel­nőttektől. Olyan bizalom­mal és őszinteséggel kell közelednünk a fiatalokhoz, mint amilyet mi kaptunk a témához a következő tanácstagok szóltak hoz­zá: Geri István (Kalocsa), Nagy Sándor (Kecel), Bor­széki Lajos (Kecskemét), Komáromi Attila (Kecs­kemét, Bodor Jenő (Kecs­kemét), Duzsori Jánosné (Kecel), Raffai Sarolta or­szággyűlési képviselő (Ka­locsa), Katanics Sándor (Kecskemét), Garai Zol­tánná (Helvécia), dr. Jenei Jánosné (Jánoshalma) és Filiusz István (Kecskemét). A felszólalásokban elhang­zott kérdésekre Madarász László adott választ, a vi­tát pedig dr. Gajdócsi István foglalta össze. A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa és a Bács- Kiskun megyei Tanács együttműködéséről készült ifjúsági klubok iránt. A megyei költségvetésben előirányzott ifjúsági alap felhasználására pályáza­tot hirdettünk valameny- nyi helyi tanács, kö­zépfokú oktatási és közmű­velődési intézmény bevoná­sával. A pályázatra nagyon A tanácstagok egy csoportja (Tóth Sándor felvételei) tás színvonalát is maga­sabb fokra kell emelnünk, ennek pedig elsőrendű fel­tétele a tanyai iskolák vil­lamosítása. Ilyen megfonto­lás alapján határoztuk el, hogy a tartósan fennmara­dó 80 tanyai iskolánkat részben hálózatról, részben helyi áramforrással villa­mosítjuk. Eddig 35 iskolá­ban történt meg a villa­mosítás. Nem mondok na­gyot akkor, ha azt mon­dom, hogy egy-egv ilyen villany-bekapcsolási aktus könnyeket csal ki az ott működő pedagógusok, az örömteli eseményre össze­gyűlt szülők és tanulók sze­méből. Évszázados sötétsé­get törünk át ezzel az ak­cióval. Emberek ezrei szá­sok igénylés futott be, és folyamatosan érkeznek pá­lyázaton kívüli bejelentések is. Megvan minden remé­nyünk arra, hogy a megyei ifjúsági alap összege — a helyi erőforrásokkal kiegé­szülve — legalábbis meg­kétszereződik. Ugyancsak örömmel szá­molhatok be arról, hogy az ifjúság szórakozási, szabad­idő-felhasználási lehetősé­geinek folyamatban levő felmérése milyen pozitív fejlődési tendenciát mutat. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy 1971 fordulatot hozott e téren, s tanácsaink — a párt- és Kl^Z-szervezetek, valamint sok esetben az üzemek és gazdaságok se­gítségével — öntevékenyen Az ülésteremben elődeinktől, amikor az új világ építéséhez hozzáfog­tunk. S vegyük észre, hogy az új világ nemcsak gyá­rakban. üzemekben épül, hanem a lelkekben is. Madarász elvtárs szóbe­li kiegészítőjét követően megállapodást, amelyet ugyancsak előzetesen, írás­ban kaptak meg a tanács­tagok, s amely az ülés napirendjének negyedik pontját képezte, a megyei tanács tudomásul vette és elfogadta. Május 31-én településfejlesztési nagyaktíva A továbbiakban dr. Kő­rös Gáspár elnökhelyettes az 1971. évi településfej­lesztési verseny értékelését terjesztette a megyei ta­nács elé. Az előterjesztés, többek között, a követke­zőket tartalmazza: „Bács- Kiskun megyében több mint egy évtizedes hagyo­mánya van a településfej­lesztési versenynek. Ese­tenként változó elnevezés­sel, s feltételekkel, de kez­dettől fogva azonos céllal folyó nemes verseny volt ez mindig a szűkebb haza: a város vagy község fej­lesztéséért, szépítéséért. A verseny keretében kibon­takozott a lakosság, a tár­sadalmi szervek, vállala­tok, szövetkezetek és in­tézmények tenni akarása saját településük fellendí­tésére. A kedvező tapasz­talatok alapján a Bács- Kiskun megyei Tanács és a Hazafias Népfront me­gyei elnöksége a negyedik ötéves tervidőszakra is meghirdette a településfej­lesztési versenyt öt évre érvényes feltételekkel és évenként ismétlődő kiér­tékeléssel. A verseny érté­kelése négy kategóriában: a városok, a nagyközsé­gek, a 2500 lakos feletti és alatti községek összeha­sonlításával történt.” A megyei tanács érté­kelve az 1971. évi telepü­lésfejlesztési verseny ered­ményeit, elismerését és köszönetét fejezi ki vala­mennyi tanácsnak, a me­gye egész lakosságának. A tanács a versenyfeltételek teljesítése alapján a kö­vetkezőképpen döntött: Városok: 1. Kecskemét, 2. Kalocsa, 3. Baja. A járási hivatalok közül első helyezett a kecske­méti járási hivatal lett, mivel a legjobb eredményt a járás községei érték el. Nagyközségek: 1. Tisza- kécske, 2. Hajós, 3. Ke­rekegyháza. Községek (2500 lakos fe­lett): 1. Felsőszentiván, 2. Nyárlőrinc, 3. Csávoly. Községek (2500 lakos alatt): 1. Kunpeszér, 2. Bácsborsód, 3. Városföld. A megyei tanács úgy döntött, hogy május 31-én Kecskeméten településfej­lesztési nagyaktíva tárgyal­ja meg a munka szervezé­sével és a verseny ered­ményeivel kapcsolatos ta­pasztalatokat és az aktíva keretében kerüljön sor az odaítélt jutalmak és ki­tüntetések átadására. A településfejlesztési verseny múlt évi eredmé­nyeit ismertető előterjesz­téssel kapcsolatban Pesti Jánosné tiszakécskei és Magony Imre kecskeméti megyei tanácstag mondott véleményt felszólalásában. A tanácsülés ezután az előterjesztési egyhangúlag elfogadta. Bács-Kiskun megye Ta­nácsának tegnapi ülése be­jelentésekkel ért véget. G.S. Az elmúlt években ki­váló embereket vesztettünk, szinte alkotóerejük teljé­ben, olyanokat, akik ter­vekkel teli tarisznyával hagyták itt világunkat. Na­ponta érezzük hiányukat és sűrűn gondolunk arra: mit szólnának ehhez vagy ahhoz az elképzelésünk­höz. Bizonyára könnyebb lenne a dolgunk, ha kö­zöttünk lennének. Segíte­nének tanácsaikkal, buz­dításukkal és kritikai meg­jegyzésekkel. Hányszor gondoltunk ar­ra, hogy — a hozzánk na­gyon közel álló — Erdei Ferenc akadémikus okos szavaival, tapasztalataival jobban eligazodnánk ügyes-bajos dolgainkban. Pontosan egy esztendeje, 1971. május 11-én közöl­ték a távirati irodák a tragikus hírt: meghalt Erdei Ferenc. Tűnődtem már azon, hogy miért az ő halálhíre hatott valószínűtlenül, miért döbbentette meg el­múlása különösen az em­bereket. Mert mindén sza­vával, tettével, moccaná­sával, gondolatával az éle­tet, a cselekvést, a termé­szetet, társadalmat alakító munkát sürgette, soha nem tétlenkedett, mindig csinált valamit Még nagy­betegen is a közösség gondjai foglalkoztatták. Két héttel halála előtt kapta meg Romány Pál elvtársnak, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottsága első titkárának a levelét Ebben arról tájé­koztatták, hogy megyei szövetkezeti tanácsot kí­vánnak alakítani — létre is jött azóta — és mellé­kelték az új testület ügy­rendjét programját Sietve válaszolt. Az írás mélységes felelősségtuda­tát bizonyítja. Nem kerü­lik el az apróságok sem a figyelmét. Sajnos, a levél utolsó szakaszában — sa­ját magára vonatkozó — remények nem teljesültek, így, ez a most közölt le­vél szomorúan nevezetes: egyike legutolsó írásának. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA főtitkár Budapest, 1971. ápr. 27. Kedves ROMANY ELVTÁRSI Tetszik nekem a kezdeményezésetek és tuladonkép- pen nincs is előzetesen észrevételem vagy megjegyzé­sem. Talán annyi mégis, hogy az ügyrendben mind­járt elöl meg kellene mondani, végül is hány tagja van a Szövetkezeti Tanácsnak. Érdemes még elgondolkozni ezen a soros elnöksé­gen, illetőleg pontosabban nem szabad mást csinálni, mint ezt. Lehet, hogy beválik. Leveledben kicsit túlbecsülöd a felépülésemet, bár határozottan halad és lassan megérjük azt az időt, hogy Bács-Kiskun megyébe mehessek a nyáron. Elvtársi üdvözlettel: ERDEI FERENC Nőbizottsági elnökök tanfolyama Kunfehértón A közelmúltban válasz­tották újjá Kiskunhalason a Kiskunsági Termelőszö­vetkezetek Területi Szö­vetségének társadalmi bi­zottságait. A tizenegy tagú nőbizottság, amelynek el­nöke Rigó Imréné, a mély­kúti Alkotmány Tsz tagja lett, megkezdte munkáját. Tanfolyamot szervezett a harminckilenc mezőgazda- sági tsz és négy szakszö­vetkezet nőbizottsági elnö­kei számára. A kunfehértói sportszál­lóban szerdán reggel meg­nyílt kétnapos továbbkép­zőn Fehér Lajosné, a Ter­melőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának főosztály­vezetője az MSZMP Köz­ponti Bizottsága határoza­tai végrehajtásának ta­pasztalatairól, valamint a nőbizottságok és a pártbi­zottságok kapcsolatáról számolt be a hallgatóság­nak. Dr. Garbai Imre, a területi szövetség jogtaná­csosa a szövetkezetekben dolgozó nőkre vonatkozó jogszabályokat ismertette. Csütörtökön délelőtt dr. Szalóki Lászióné, a me­gyei pártbizottság munka­társa a Bács-Kiskun me­gyei nők közéleti, társadal­mi tevékenységéről tájé­koztatja a résztvevőket a tanfolyam záró foglalkozá­sán. Békedemsnstráció a Fémmunkásnál Az európai biztonsági hét rendezvényeinek egyik ki­emelkedő eseménye zajlott le tegnap délután Kecske­méten. A Fémmunkás Vál­lalat kultúrtermében gyűl­tek össze a megyeszékhely üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek küldöttei, hogy Fehér Sándor városi népfrontelnök megnyitója, Major Pál színművész sza­valata után meghallgassák dr. Dobás Lászlónak, az Országos Béketanács tag­iának beszédét. Az előadó nagyhatású levezetést adott arról, hogyan alakultak ki a Szovjetunió vezette szo­cialista tábor következetes erőfeszítéseinek eredmé­nyeképpen olyan viszonyok Európában, amelyek lehe­tővé teszik a béke megőr­zését. Hangsúlyozta, hogy politikai feladataink között éppen első helyen áll Eu­rópa új biztonsági és együttműködési rendszeré­nek megteremtése. A gyű­lés résztvevői táviratban követelték az indokínai vérontás megszüntetését. A békedemonstráció befejezé­seként szovjet vendégmű­vészek adtak hangulatos műsort-

Next

/
Thumbnails
Contents