Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
4. oldal 1972. május 11, csütörtök 20. A VÁDLOTTAK PADJÁN Hónapokig tartó vizsgálat, előkészítés során derül csak fény az ügy minden apró részletére. A lefoglalt tárgyak között kezdettől fogva ott a bicska — különösebben senki nem figyel rá, a fiúk is hallgatnak róla. De az ügyész, dr. Babay Imre érdeklődését felkelti, s a zsebkés vagylagos alkalmazásának terve egyhamar fennakad a keresztkérdések hálóján. „Végső esetben ezt használtam volna” — vallotta be Róbert. A tárgyaláskor a bíróság inkább arról győződhetett meg, hogy a „végső eset” nem annyira az önvédelmi megfontolásokból fakadt, hanem inkább abból, hogy a vértócsás taxiba a lány és édesanyjának beültetése — ha az egyáltalán sikerült volna — elkerülhetetlenné tett volna némely kellemetlen magyarázkodást. Négy- szemközti beszélgetés alkalmával az ügyész ezt is megkérdezte Róberttól: — És a vér látványától nem riadt volna vissza? — A válasz így hangzott: — Ügyész úr, ha pénzről van szó én nem válogatok az eszközökben. Február 21-én kezdődik meg a nyolc napon át tartó tárgyalás a megyei bíróság díszes, cirádás nagytermében. A széksorok már fél órával a tárgyalás kezdete előtt megtelnek. Az idős nyugdíjas ráérők között helyet foglal — a tárgyalás majd minden napján — az iDaritanuló-iskola egy-egy osztálya is. Osztályfőnöki órának ez mindenesetre hatásos. Bevezetik a bilinccsel ösz- szekapcsolt két ifjút. Jó negyedórán át — a bíróság bevonulásáig — leszegett fejjel állnak. A tévé-hiradó stábja felvételhez készülődik. És itt vannak a szülők, ünneplősen, meghervadt arccal. És itt van Berta János gyászruhás édesanyja is. A tárgyalás ötödik-hatodik napjától kezdve — lelkiállapotának vigasztalanságát kifejezésre juttatandó — Kiss Ferenc- né is gyászruhában jelenik meg. Először Róbertét hallgatják ki. Életrajzi adatok, családi körülmények. Harmadik osztályos koráig bizonyítványa jeles volt. Onnan kezdve elégséges, vagy közepes. Az esés nem fokozatos, hanem átmenet nélküli. Később ezt a tényt védője, dr. Kalmár Éva érvelésében ügyesen használja fel, a tanulmányi eredmények zuhanása ugyanis egybeesik az anya második házasságkötésével. A bíró, dr. Lengyel Zoltán — aki tárgyalásai során nemcsak a bűnt, hanem annak társadalmi és lélektani összetevőit is szinte megszállottan bogozza — ezúttal is el-eltűnődik... Hogyan képzelte például Róbert, hogy a tiszthelyettesi iskolára jelentkezik, amikor a szakiskola és a különböző munkahelyek lazább fegyelmét sem volt képes tartósan elviselni? A vádlott válasza ez: — Nem szeretem az olyan munkát, ahol mindig ugyanazt kell csinálni... A cselgáncs ... „Magas pontszámot kaptam a fojto- gatásért” — dicsekszik Róbert. Holott ő még nem is versenyzett, s pontozni itt is csak versenyen szokás, az edzéseken nem. Részletezőkészséggel, racionális logikával beszél. Mintha csak valamilyen bonyolult, s csak általa ismert gépezet működését kellene elmagyaráznia. Vagy mintha egy másik égitestről szemlélné a történteket .........S akkor érezt em, hogy a jobb hüvelykujjam alatt reccsen valami: a gégeporc.” A hallgatóság hátán a hideg szaladgál, s a borzadály fagy rá a két ülnöknő arcára is. A védők — nem tehetvén mást — kezdettől fogva a családi körülmények kihangsúlyozására fordítják figyelmüket, s nem kevésbé arra, hogy az ölési szándék meglétét tegyék kérdésessé. Dr. Kalmár Éva kérdése a vádlotthoz: — Eltervezték-e pontosan, hogy mivel kötözik meg a sofőrt? — Pontosan nem ... De feltételeztük, hogy minden Volán-kocsiban akad valamilyen kötözésre alkalmas anyag. (Mint ahogyan abban a taxiban is volt: a vontatókötél.) Ugyanilyen célzatú a karate-ütésre és a bicskára vonatkozó kérdés is. De a bíró is rákapaszkodik a felfejtendő kérdésfonálra: — Ha önnek számolnia kellett azzal a veszéllyel, hogy a sofőr a két első ülés között hátracsúszik, nyilván életre-halálra ment a tusa. Ez esetben nem gondolt arra, hogy menekül, mielőtt a fogása életveszélyessé válik? — Egyrészt bíztam abban, hogy még tudom alkalmazni a szabályszerű fogást. Másrészt a pénz lebegett előttem... — És a szabályos fogás nem lett volna halálos? — De igen ... öthat perc elteltével, amikor az elszorított vér megalszik. Néhány nap múlva a kihallgatott orvosszakértő így nyilatkozik: tíz másodperces zavartalan szorítás már elegendő az elernyedéshez. Három perc pedig a halál beálltához. Másrészt a szakértő — Berta János halálának konkrét körülményeit illetően — bebizonyítja azt is, hogy amennyiben nem a fojtogatás vezet el a véghez, azt pár óra múlva Horváth Zoltán rugdosásai által okozott sérülések idézték volna elő. Zoli tétova motyogását a tőle három méterre ülő bíró is alig hallja. — Ugye, ott az izsáki parkban élén- kebb volt a beszéde? — szegezi neki a bíró a kérdést ... Aztán a csavargások ... Az ülnöknő ezt kérdezi: — Miért volt kellemesebb a városban összevissza csatangolni, hidegben és esőben, mint a tanteremben vagy a munkahelyen tartózkodni, kulturált körülmények között? Válasz — legalábbis a tárgyalóteremben — erre sincs... És a szöktetési szándék... A bíró: — Tételezzük fel, hogy a sofőr nem hal meg. Hogyan mennek emberek közé félholtra vert emberrel? — A vádlott hallgat. Zuhognak tovább a kérdések: — Ha fenyegetései igazából nem hatottak a lányra, akkor hogyan képzelte, hogy követni fogja ő is, meg az anyja is? — A vádlott: — A nagymama halálának az ürügyével. — De hát az kiderül! — Fenyegetem a bandával... — De ha egyszer nincs ilyen banda! És ebbe már a társa sincs beavatva! — Erre már nem volt tervem. A bíró Aranka édesanyjához: — Tehát tudott arról, hogy lányát a fiú a bandával fenyegeti. Ez nem nyugtalanította önt? Mert baj, ha tényleg van banda, de az is, ha nincs, mert az utóbbi esetben legalábbis szellemi zavarról van szó... — Az asszonyt nem nyugtalanította. — Nem vette komolyan? — De igen... Annyiban, hogy a lányomnak elhittem. Azt. hogy ő igazat mond. A bíró. Zoli édesapjához: — Ki ellenőrizte a fiú tanulását? — Kaptunk meghívókat szülői értekezletre. — Nem tudta, hogy mi van a fia fejében? — Erről soha nem beszélt. Horváth Jánps az ítélet- hozatal előtt, az utolsó szó jogán — ez, fiatalkorúak esetében a törvényes képviselőt is megilleti — arra kéri a bíróságot, ne szabjon ki túl szigorú büntetést, mert Zoli odahaza jól viselkedett, otthon rendes fiú volt. Aranka — nemcsak mint bakfis, de mint nő is lenyűgöző jelenség — a kihallgatáskor ezt mondja: — Zoli gyakran hangoztatta, hogy amit eltervez, az úgy is történik. — Nyilvánvaló, hogy egyre csökkenő esélyeit a lánynál ily módon próbálta ellensúlyozni. Ehhez a következtetéshez szorosan tapad az ügyvéd, dr. Endrényi Tibor kérdésére adott válasz: — Szerettem Zolit, de ez nem volt az igazi, jobban is lehet valakit szeretni. Lélekjelenlét. hidegvér, fellépés, magabiztosság, tökéletes színjátszás több mint 12 órán át, étien, szomjan és alvás nélkül — mint a cselekmény lebonyolításának jellemzői. Milyen energiák robbantak az általuk elkövetett szörnyű tettben? A mindkettőjükre kiszabott 15 év szabadságvesztés büntetés erre nem ad választ. Az ítélethirdetés után a Rákóczi útra kitóduló embertömegben is tovább forrong a kérdés. Felnőttekben. szülőkben, ismerősökben, s a csak a borzalmak szenzációja iránt érdeklődőkben is. És azokban a fiatalokban is. akik szótlanul ballagnak vissza az iskola padjaihoz, s még véletlenül sem pillantanak a taxiállomás felé. Oda, ahol a fuvarra várakozó kocsik közé Berta János már soha többé nem sorol be. (Vége) Ballagás után — érettségi előtt A középiskolák ballagási ünnépségei kicsit a város, a nagyobb közösség eseményei is. Nemcsak az iskola készül fel erre a napra, hanem a család is, a hozzátartozók is. Átadják ajándékaikat, megcsókolják a ballagókat, minden jót kívánnak ezer és ezer táviratban a hozzátartozók. A közelmúltban lezajlott ünnepségek véget értek, a díszes csokrok elhervadtak, a vidám lam- pionos felvonulás és tábor tűz befejeződött. Itt az ideje a komolyabb számvetésnek: megkapják az év végi bizonyítványt, és felkészülnek az érettségire a negyedikesek. Minden diák rettegve gondol az érettségire. Még talán a legjobb tanulók is. Az iskolareform nem változtatta meg a hagyományos szóbeli és írásbeli érettségi vizsgarendszert. Kemény követelmények elé állítja a négy osztályt végzetteket. Az érettségiről szólva először hadd szóljunk az írásbeli vizsgákról. Szerepük nagyon nagy, hisz jelentős mértékben befolyásolja a végső jegyet, noha a szóbeli felelettel javíthat a tanuló. Ez részben indokolt. Valamennyi felsőoktatási intézmény írásbelikkel „rakja sorrendbe” a jelentkezőket, s az élet bármely területén szükség van különböző írásbeli munkák elvégzésére. Az más kérdés, hogy egy-egy tétel mennyire felel meg ennek az életbeli követelménynek. A szóbeli érettségi felelet tételek alapján történik. A tanuló részben ismert, részben ismeretlen tételsorból választ ki egyet- ‘ egyet. Például magyar irodalomból előre adottak a tételek, s ezekre időben felkészülhetett a diák. A nyelvtani tétel titkos. Azt a négy év anyagából állítja össze a tanár. Egy megjegyzést hadd fűzzünk a szóbeli érettségi rendszeréhez. Túlzottan kötöttnek, megbéklyózottnak érzem például magyarból a jelenlegi érettségi szóbelik rendszerét. Hisz elképzelhető olyan tétel, melyből nem derül ki a tanuló olvasottsága, irodalomban való tájékozottsága. Előttem — nem kis utópiával — egy olyan ideális érettségi képe dereng, amelyen „elbeszélget” a tanár a diákkal, s így győződik meg irodalmi műveltségéről. (Természetesen a beszélgetés könnyed hangneme fel tudná oldani az érettségi feszes légkörét.) Érettségi előtt állnak a most végzős negyedikesek. Nagy munka az ismétlés, a hiányok pótlása, a felkészülés. A logikai áttekintés, az anyag rendszerének látása nem kis feladat. Csak fokozott munkával, nagy időbeosztással képesek erre. Hadd tanácsoljak két megoldást a magyar irodalom tanulásához: készítsenek egy- egy tételhez vázlatot felkészülés közben a fő gondolatokat kiemelve és elevenítsék fel a korábban könyv nélkül tanult verseket, hogy idézhessék a vizsgán. S talán még egyet: mindig az irodalmi műre koncentrálódjon a felelet. Ballagás után és érettségi előtt állnak tanítványaink. Bizalom és reménykedés hatja át őket. Mi, tanárok is így fogadjuk, így várjuk őket. Szekér Endre Kiállítási mozaik A kecskeméti újítási kiállítás legnagyobb érdeme, hogy a mozgalom eredményeinek ízléses rep- rezentálása mellett, a szakmai napok megrendezése révén vitafórumot teremtett az újításokkal foglalkozó műszaki és gazdasági vezetőknek és maguknak az újítóknak. Ennek szükségességét igazolja az itt elhangzottakból összeállított véleménycsokor is. Kezdjük talán a mozgalom létkörülményeivel, ha úgy tetszik, játékszabályaival, amelyeket a vállalatok tavaly fektettek le az újítási szabályzatban. A tapasztalatokról Róth Róbert, az Országos Találmányi Hivatal instruktori osztályvezetője beszélt. — A vállalatok ezúttal harmadszor készítettek a jogszabályok és a SZOT— OTH irányelvei alapján keretrendelkezéseket. A most megvizsgáltak összeállításakor érezhetően támaszkodtak az előző évek tanulságaira. Részletesebben, pontosabban határozták meg a követelményeket, elismerési formákat. Igyekeztek a homályos, többféleképpen értelmezhető pontokat kihagyni. Az általános törvényeket, normákat összeegyeztették az üzem sajátosságaival. Erősödött a mozgalom irányi- I tása. Feladattervek készítésével, pályázatok kiírásával igyekeznek kijelölni a legfontosabb fejlesztési területeket. Újdonság, hogy egy-egy téma, eljárás kidolgozására a követelményeket és díjazást magában foglaló, előzetes szerződést kötnek a műszaki kollektívákkal. A tervezeteknek a mozgalom ösztönzésével, propagálásával foglalkozó része viszont kimerül az általánosságokban. Milyen legyen az újítási előadó? A kérdésre feleletként idézzük Szabó Lajost, a Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységének főmérnökét: „Ma a műszaki fejlesztés (az újítás is az) nem csupán a mérnökök ügye, hanem a közgazdászoké és jogászoké is.” A fenti poszt betöltőjének egyszemélyben kell egyesíteni három diplomát. Három vagy több speciális szakemberből álló apparátus fenntartását nem minden üzem engedheti meg magának. A szakmai ismereteken felül nem felesleges erény ebben a pozícióban a leleményesség, az emberismeret sem. Hogy menyire nem az, arra Kovács Ferenc, a Kalocsai Műanyag és Gumi; feldolgozó Vállalat újítási felelőse szállít példát. — A közemúltban az egyik termékkel kapcsolatban beadtak egy újítást. Elfogadtuk, a szerzővel megkötöttük a kétéves szerződést. Ám, rövid idő múlva érkezett egy másik javaslat ugyanerre az eljárásra, jobb az előzőnél. Természetesen bevezettük. Most mi legyen az első újítóval? Az érvényes szerződés szerint két évig jár a haszon utáni részesedés, a megoldást viszont mindössze három hónapig alkalmaztuk, ennyi időre tudjuk számítani a nyereséget. Hogyan honoráljuk mégis megfelelően a befektetett munkát? Eszmei díj, de milyen alapon állapítsuk meg a mértékét? A most alkalmazott módszer szerint semmi esetre sem, hiszen ez méltánytalanság lenne a második újítóval szemben. Az ilyen esetekre nincs paragrafus, nekünk kell valami kompromisszumot kieszelnünk. A döntést pedig nem csupán az érintett, hanem az egész üzemi közvélemény mérlegre teszi. P. M. Májusi műsor a bajainknak Változatos témákban bővelkedik a bajai József Attila Művelődési Központ májusi műsorterve. Folytatják a „Tavaszi zeneestek” című ifjúsági szabadegyetem sorozatot, melynek rendezvényeire csütörtöki napokon kerül sor. íme néhány téma: „A XX. század zenéje” _ „ Énekes műfajok — „Városunk zenei élete”. Hétfőnként visszatérő alkalom, hogy „A számítás- technika és a mai élet” című sorozat előadásait meghallgathassák az érdeklődök. Szó esik a közlekedés kibernetikus irányításáról a természetes nyelvek vizsgálatának és a számítás- technikának a kapcsolatáról, s persze a matematikai gépekről, a logikai áramkörökről is. A 24-én nyíló dísztárgykiállítás remélhetőleg hozzásegít majd a lakásdíszítés mindennapi gyakorlatában itt-ott még tapasztalható zűrzavar tisztulásához. E programok mellett bőven akad hely és idő a szórakozásnak : a vasárnapi tancdélutanokon, a hétköznapi lemezhallgatások alkalmával, s az ötórai teákon. A jónevű Duna Foto- klub minden pénteken este 7 órától tartja foglalkozásait, míg kisfilmes csoportja hétfőnként, esti fél hetes kezdéssel. L. A.
