Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
1972. május 10, szerda 5. oldal Kecskéméi élni akar... Visszaemlékezések 1945-re II. A helyi mezőgazdasági asútnak nem volt elég ontatója. Egy német tankol kiszerelt motorral vé- ezték a vontatást Lukács »azgatóék. Nem volt sín ’ pályajavításhoz? Adtam gy rendelkezést, hogy a erihegyi repülőtéren el- 5kvő vasúti pályaanyagot város megbízottja a vas- ti vonalak felújítására zállítsa be. (Emiatt később térő közlekedésügyi mi- iszter felelősségre vont, de - amikor elmondtam az jidítékokat és hogy gyor- an kellett a gyümölcsszáL tás problémáját megolda- i _ nevetve veregette a államat.) Kellett rézgálic a szőlők ermetezéséhez. Nem volt bhol kapható. Megkeresik a rézgálicgyár tulaj do- osait és kellő segítség- yújtás mellett az üzemet lindította. A Kecskeméti .apókban felhívtuk a la- osságot, hogy vigyen réz- ulladékot a gyárba, ennek Uenében kaphat rézgáli- ot. Meg is indult a pa- asztság, vitték az anyagot, ehetett a kapott rézgálic- al permetezni. De egyik ap beront hozzám a villa- nosmű főmérnöke és közli, ogy az éjjel leszereltek :b. 500 méter hosszú veze- éket és a vezetéket fel- arabolva bevitték a réz- álicgyárba, hogy elcserél- ék. Tegyek valamit, mert gy baj lesz. Kénytelen vol- am a cserét leállítani, aert közben a dextroze- yár megmaradt felszerelőéből a rézanyagot szintén begyűjtötték” ismeretlen ézaálicra várók. Ilyen zavaró körülmény igen sok volt. Kevés olt a szén, sokat álltak a yümölcsfeldolgozók, malitok, gyufagyár, vasgyár tb. A munkásságnak vi- zont kellett valamit adni, ogy legyen némi élelme és logy el ne széled jen a kismértékben foglalkoztatott lyárakból. így hát a gyufa- ;yár dolgozói egy több hollas területen zöldséget ter- nesztettek, hogy saját masukat elláthassák. A konzervgyárban az asszonyok l szabad idejükben kosarat ontak s azt értékesítettek. V híres kecskeméti barackos egyéb pálinka igen jó sereeszközzé vált: kaptak >rte szenet a bányákból, •sírt más községekből, lisz- et stb. Általánossá vált a ;serebere, de a gyáraknak nenniük kellett, az odahívott munkásságnak kenyeret kellett adni, meg ermészetben termékeket pálinkát, lisztet, cipót, 'sebkést, lekvárt stb.). Így iordult elő, hogy szeptem- aerben a Kecskeméten 5 aengős gyufa Budapesten 25 pengőbe került... Örömmel és lelkeseléssel végeztem a munkámat. Egész héten át lenn voltam az Alföldön, legalább heti 2 napot Kecskeméten, hét végén Budapesten az Iparügyi Minisztériumban, vasárnap délelőtt Bebrits elvtársnál, a MÁV kormánybiztosánál, hogy vele megbeszéljem, mennyi szenet tud adni élelmiszer ellenében. Mert szén nélkül nem volt lehetőség arra, hogy feldolgozzuk a mezőgazdasági termést, hogy termeljen a vasgyár Kecskeméten és legyen áram Kiskunmajsán yagy Nagykőrösön. A kecskeméti üzemek és gyárak sorra indultak be. Egy részük még ideérkezé- sem előtt megkezdte a termelést a szovjet katonaság részére (például a Bene- dek-telep, a villany malom), de ezek is mind segítséget vártak. Tárgyalások helyben a munkaszervezés ügyében, a munkásság és a régi tulajdonosok vitái miatt, tárgyalások Budapesten állami segítségért, pénzért, szénért, anyagokért. Ebben az időben még nem a gyári teljesítményt mértük, illetve a teljesítményt nem forintban és termékmennységben vettük számításba, hanem a gyárban teljesített munkaórákban. Most nem volt fontos a gazdaságosság, az volt a fontos, hogy egyáltalaban visszatérjen a gyári élet, a termelés üteme, ha nem is szabályosan, de létre jöjjön. Fontos volt, hogy a gyárak volt tulajdonosai jelentkezzenek, segítsék az álló üzemek megindítását kellő anyagi vagy egyeb segítséggel. A gyári munkásbizottságok, munkas- igazgatók mind nagy lelkesedéssel igyekeztek gyakorlatot szerezni, munkastar- saikat meggyőzni, hogy a munka jelentheti csak a háborús fásultságból való kilábolást, a munkásság megélhetését. Jó példa az önzetlen munkára Dómján igazgatóé a gyufagyárban, vállalta vasúti kocsik javítását a gyufagyárban, hogy segíthessen a vasútnak a károk megszüntetésében. A jóakaratnak más pél- dáit is említhetném. így pl* proletárgyerekek üdültete- séhez hozzájárultak a kecskeméti üzemek a maguk élelmiszereivel. A konzervgyárak és malmok küldtek élelmet a Nyomorék Gyermekek Otthonának, mert hallották tőlem, hogy éheznek ezek a szerencsetle- nek. Hogy azután milyen leleményesek voltak egyes üzemek, azt az alábbi példa jól mutatja: Alpár község vezetősége panaszt tett nálam, hogy elkötötték a község kompját. Rövid vizsgálódás után megállapítottam, hogy egyik konzervgyárunk ezzel szállította át Tiszakurt- ről az ottani érett szilvát, hogy feldolgozhassa lekvárnak és aszalt szilvának. Behívattam a gyár vezetőjét és megállapodtam vele, hogy 3 napon belül rendbehozatja a kompot és visz- szaadja Alpár községnek kifogástalan állapotban, és a használatért bocsánatot kér és egyben fizet egy mázsa szilvalekvárt. Megnyugodtak az alpáriak, alak nem tudták, hogy a 3 nap a még meglevő szilva átszállításához szükséges, nem pedig a komp javításához. 1945 augusztusában a következő nagyobb üzemek működtek Kecskemétem. Városi Villamosmű, Első Kecskeméti Konzervgyár, Gyufagyár, Remenár-féle konzervüzem, Gépgyár, V. Platter-féle konzervgyár (Egységes Szöv. Konzervgyár), Schiffer-féle cipőgyár, Szeszfinomító, Rézgálicgyár, Gazdasági Gőzmalom, Sertéshizlalók Malomszövetkezete, Benedekféle üzemek, Bódogh-féle olajüzem, Zaboretzky-ma- lom, Városi Gazdasági Vasút, Aszódi-féle konzervgyár, Bunzlau-féle borüzem stb. A munkakedv fellendítése és a termelés javítása érdekében 1945. augusztus 19-én Kecskeméten megszerveztük az ország első munkaversenyét és ennek díjkiosztása a volt Platter- féle Konzervgyárban történt meg (Kecskeméti Lapok 1945. VIII. 19-i számában megjelelt közlés.). A versenyre dr. Tóth László polgármester segítségével a Kner-nyomda igen szép okiratot készített. Ennek keretén a magyar kézműves szakmák céhjelvényei szerepelnek. Az ünnepségen többek között ■ az okiraton kívül — a következők kerültek kiosztásra: 2 pár bakancs, 11 kg sertészsír, 10 kg hús, 20 méter női ruhaszövet, 2 db férfiruha, 30 liter étolaj, 30 kg búzaliszt stb. A kormány az elért eredmények bemutatására a körzetben újságíró-látogatást szervezett. Ebben a hazai és néhány külföldi újságíró vett részt. Jelen volt többek között József Jolán is (József Attila húga). A látogatás során ismertettük az alföldi üzemekben elért eddigi eredményeket, de egyben felhívtuk a figyelmet a meglevő súlyos problémákra is és segítséget kértem a sajtótól: pénzt, szenet, anyagokat. Elmondtam a beszélgetés során, hogy a közrend kezd helyreállni, a munkafegyelem is javult, segítsenek, hogy mi is legálisan dolgozhassunk. Ne legyünk kénytelenek például élelmiszert vagy italt cserélni anyagokért, hogy dolgozhassunk. Szeretnénk azt is elkerülni, hogy Sze- ged-Rókusról ellopjunk a vasút segítségével egy vagon kábelt a kecskeméti posta helyreállításához ... Jó volna most már állami segítséggel dolgozni. A látogatásnak nagy visszhangja volt a sajtóban, rádióban. Azután jött 1946. augusztus, a forint bevezetése és ezzel sok minden megoldódott. A kecskeméti üzemekre ma már rá sem lehet ismerni, átépültek, kibővültek, modemekké váltak. Maga a város is megváltozott, szebb lett, nagyváros lett. Csak a város hangulata maradt jellegzetes, kecskeméti. És szívesen emlékezem a városra és az ottani munkára, a lakosságra és annak lelkesedésére, ahogyan újra élni akart... Rudnay János Tanyai kollégisták országjáráson Izsákőriszeatpéter: oda-vissza Az Őrség Térkép nem jelöli, mint tájegységet, de könnyű rátalálni. Ott van. az ország délnyugati határánál, ahol a Zala ered. Az Alpok nyúlványai ott már dombokká szelídülnek, s a fenyőerdők, a mindig zöld vagy éppen virágos rétek teszik a vidéket széppé. Így kezdődik az őrség egyik lelkes kutatójának, Gellértné, Szik- szay Edit tanárnak leírása. Majd tovább: ... az őrségiek a határ becsületes őrizéséért hivatalosan is „ha- tárőrizőkké” lettek. Szabadságlevelüket 1270-ben kapták. Ez azt mondta ki, hogy minden földesúri szolgáltatás alól mentesülnek... szabadon élnek, legfőbb elöljárójuk évente választott őrnagyuk volt. Ma a határt itt a határőrök őrzik: a lakosok fa- kitermeléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. Az utóbbival any- nyira ’ sikeresen, hogy míg az országos állomány 1971- ben némileg csökkent, itt hét százalékkal nőtt „Üdvözöl levelezőpajtásod: Éva” Az őrség központjának, őriszentpéternek és Izsák községnek a tanácselnöke is nemrég még a helyi isko- i Iában tanított. Most Szom-1 bathelyen, a Tanácsakade- mián találkoztak össze, ahol öt hónapig együtt tanultak, összebarátkoztak. Mikor azután Szabó 'Ferenc hazajött Izsákra, akkor támadt pedagógus kollégákkal beszélgetve az ötlet: lépjenek kapcsolatba a két község nyolcadikosai, tanárai, szervezzenek úttörőtalálkozót. A 8. d. osztályba járnak azok a tanyai gyerekek, akik már három éve a szépen berendezett, korszerű tanyasi kollégium lakói, hétközben. Mindegyikük írt egy-egy levelet, bemutatkozóul, ezt külön-külön borítékba zárták és elküldték őriszentpéterre. Ott Loos Gyuláné tanárnő, a nyolcadikosok osztályfőnöke kiosztotta az izsáki pajtások bemutatkozó sorait, a helybeli gyerekek nagy érdeklődéssel olvasták a Duna— Tisza közéről jött írást es hamarosan válaszoltak. Ezután már a felnőttek közbejötté nélkül is fordult a posta Izsák és őriszentpé- ter között. Fényképek és bélyeg cserélt gazdát, lopták falujukat, házuk táját, az iskolát, hogy melyik tantárgytól tartanak és ki melyiket szereti. Kitűzték a napot: április középén találkozik a két osztály minden tanulója, a _ két község tanácselnöke, iskoláinak igazgatói és a két osztályfőnök. kollégisták is! Ki vásárolt valami meglepetést, apró ajándékot, ki maga kézimunkázott, faragott valami emléket az őrségi pajtásának. Heibl Ilonkának választani kellett: a nővére lakodalmára menjen — épp akkor tartja —, vagy az őrségi úttörőtalálkozóra? A nagy izgalommal várt találkozóról már nem mondhat le, inkább a lakodalomból maradt el. A nyolcadikosok szüleinek zöme az izsáki Aranyhomok Tsz tagja, így Sze- mők elvtárs. az elnök is megértő volt, odaadta a szép kék autóbuszt a nagy útra, s az csak úgy szaladt végig a Dunántúlon, majd befutott az őrségbe, erre a szép, változatos, lankás, dombos, erdős vidékre. A vendéglátók az iskola udvarán ráztak kezet a vendégekkel, majd a közös ebéd után együtt nézték meg a határőrök szalafői bemutatóját. A csupa fiatal legényekből álló alakulat tagjai nagyon szívesen mutatták meg fegyvereiket, a lovas járőr pedig lóra segítette azokat, akik erre kedvet éreztek. A kutyás járőr igen jól idomított kutyái is nagy sikert arattak. Á bemutató nagy benyomást tett a résztvevőkre, a fiúk parancsnokának, a százados elvtársnak a szavai is meggyőzőek voltak. Rengeteg ember keresi fel hazánkat — mondta. Tőlünk is igen sokan utaznak külföldre. De mint minden1 rendes házban, nálunk is csak a kapun van ki- és bejárás! Ott jönnek-men- nek a jó szándékú emberek, mi meg arról gondoskodunk, hogy másutt ne is lehessen! Ézután is egymást követte a sok élmény: Gellért tanárnő szakszerű és mégis derűs idegenvezetése, a helyi bábjátékosok műsora, az izsáki tánccsoport és Rádi Attila citerajátékának Alpok aljai harapnivalóan jó levegő. Viszontlátásra nálunk! A tanyasi kollégisták bejárták az ezután következő két napon az egész szép, nyugati határszélt. Jártak Kőszegen és Sopronban, megnézték az Eszterházyak egykori kastélyát Fertődön, tisztelegtek Széchenyi hamvai előtt Nagycenken. Az őrségi napot még ez a sok érdekes és változatos látvány sem feledtette. Mióta hazaértek, már készülnek arra a majálisra, amire majd eljönnek visszaadni a látogatást az őriszentpéteri úttörők. Sokuk gondolatát fejezi ki a közvetlenül az őrségi találkozó után írt levelében Éva. „Bizonyára nem fogjátok elfelejteni, mert ez hosszú időre szóló emlék is lehet. Mert megeshetett volna az is, hogy soha életetekben nem jártatok volna ezen a tájon, mint ahogy mi se nagyon jutottunk volna el Izsákra, ha ez a levelezés, ez a találkozó nem jön létre!" B. i; Bertha Bulcsú: Meztelen a király „Bejárat: csak a kapun!” A találkozóra nagy izgalommal készültek az izsáki Rákkutató központ Moszkvában megkezdték a Szovjet Orvostudományi Akadémia rákkutató/központjának építését. Erre azokat az összegeket használják . fel, amelyek az 1969. április 12-én megtartott kommunista vasárnap munkájából folytak be. A központ főépülete 24 szintes lesz, 850 férőhelyes klinikát terveznek a felnőtt, 100 ágyas részleget a gyermekbetegek számára, és 20 műtőt rendeznek be. Az építkezés 80 millió rubelbe kerül,. Sohasem felejtem Bertha Bulcsú napfénytől vil- lódzó balatoni történeteit, pasztelles lágyságú írásait. (Harlekin és szerelmese). Most Meztelen a király címmel jelentek meg korábban például a Jelenkorban publikált szubjektív hangú íróportréi. A kötet címe utal a mesére, a „király meztelenségére”; arra, hogy az író baráti közelségből nézve az írókat felnagyít kisebb hibákat, kiemel egy-egy máskülönben rejtett vonást, megmutatja a testükön levő sebeket, anyajegyeket. Bertha Bulcsú ellátogat korábban már ismert íróbarátaihoz, újra szétnéz otthonukban, megízleli boraikat, közös emlékeket idéznek fel: s e beszélgetés alkalmas arra, hogy kirajzolódjon előttünk néhány, csak könyvből ismert író valódi, testközeli portréja. Lázár Ervint úgy mutatja be, ahogy „utcán át” él rokoni albérletben, játékhoz vonzódva, olykor szinte mesevilágban. Vall a szűkebb pátriáról, a dunántúli pusztáról, a Sárvíz vidékéről. Kalász Mártont Székesfehérvárt keresi fel. Szobája falain szülei és James Ensor képét őrzi. Somberekre gondol, a sok- nemzetiségű falura. S a magyar nyelv élményére, ugyanis az anyanyelve német volt. És egyre többet gondol az emberekre: „félek, hogy elvesztem őket.” Thiery Árpádot egy csőszerű, félhomályos szobában mutatja be, Villont s a vastag Margot-t idézve. Közös élményeiket idézik: Pécset, régi barátokat, grogfőzést. A Pécsett élő Pákolitz István költőt épp halászléfőzés közepette állítja elénk, aztán paksi, kalocsai emlékek villannak fel, amikor „bögrés diák” volt. Szabó Lőrinc költői példája él benne: legyen a költő hasznos akarat. Galambosi László hatalmas bölény-egyéniségét nagyon szemléletesen mutatja be Bertha Bulcsú: panelházban levő kis lakásba szorítottan a nagyméretű, robosztus költő- és emberi egyéniséget. Arató Károly tanárköltőt a pécsi főtéren áthaladva villantja fel, James Bond esernyővel a karján, elegánsan. A Húsvét-sziget hatalmas kőszobrai jutnak eszébe, Hotu Matua király és hosszúfülű népe, mikor Weöres Sándort látogatja meg. „Weöres Sándor titokzatos alakja tisztelőinek képzeletében vetekszik Hotu Matua-val. Bizonyos értelemben talán Weöres Sándor ű inka, lehetséges, hogy Weöres Sándor is a Nap fiai közé tartozik” ... kezdi a kitűnő portrét Bertha Bulcsú. A_ Meztelen a király novellisztikusan olvasmányos, inter júszerűen friss, esszészerűen oldott-lírai írásai feltétlenül híveket szereznek a bennük bemutatott íróknak és a szerzőnek: Bertha Bulcsúnak. w Szekér Endre A
