Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
6. oldal 1973. május 10, szerda Eredményes intézkedés RACZ JÓZSEF rendőr törzsőrmester a tőle megszokott pontossággal lépett szolgálatba. Kiskunhalas lakosságának nyugalmára őrködő rendőrnek a szolgálata mindig eseménydús szokott lenni. — Vajon milyen rendellenességekkel találkozom ma — töprengett magában a törzsőrmester, amikor a vasútállomásra hívták. Ott tudta meg, hogy a hajnali, Budapest felől érkező vonattal három fiatalember jegy nélkül utazott. Abban az ügyben kell intézkednie. Szabó Istvánról, a három utas közül az egyikről kiderült, hogy már gyerekkorában összeütközésbe került a törvényekkel. Kiskorú volt még, amikor lopásért és erőszakos nemi közösülésért elítélték. A büntetés végrehajtása idején gépkocsivezetői képesítést kapott és szabadulása után a Volánhoz került dolgozni. Szabónak azonban felnőtt korára sem volt ínyére a munka és újabb „buliba” keveredett, aminek az lett a vége, hogy bűnszövetségben elkövetett garázdaságért és lopásért másfél évet kapott. BENDE JÁNOS, szent- mártonkátai lakos négy év óta barátkozik Szabóval. Azonos jellemhibákkal rendelkeznek, (szeretnek csavarogni és lopni), ezért jól megértik egymást. Bendét közveszélyes munkakerülésért — tavaly decemberben — húsz nap elzárásra büntette a nagykátai rendőrkapitányság. A büntetés letöltése után Bende a Könnyűbetonszerelő Vállalathoz ment dolgozni. Február 25-én az elvégzett munkájáért járó bért felvette, s attól kezdve ismét csavargással töltötte az idejét. Azon a napon Szabó és Bende a Keleti pályaudvaron találkoztak. Szabó izgatottan mesélte el Bendé- nek, hogy a bűnszövetségben elkövetett garázdaságért és lopásért tizennyolc hónapot kapott. Fellebbezett ugyan, de a büntetés csökkentésére egyáltalán nem számíthat. — Én viszont nem akarok börtönben csücsülni, abból az életből sem kérek, inkább disszidálni fogok — mondta Szabó a barátjának. — „Durranjunk” meg együtt! — ajánlotta Bende is. — Induljunk azonnal! — Biztatta Szabó a cinkostársát. A VONAT indulásáig az utasellátóban tartózkodtak. Ott csatlakozott hozzájuk A. Ferenc ipari tanuló, aki eredményei miatt feilt a szülői felelősségre vonástól. A három jómadár a Józsefvárosi pályaudvarról jegy nélkül utazott Kiskunhalasra. Szabó közben a nyugati életformáról valóságos kiselőadást tartott a többieknek. — Nagyon klassz dolgunk lesz odakint, jó munkalehetőségek vannak Nyugaton, különösen Amerikában. Ott még magyar városnegyedek is vannak, biztosan akadnak ismerősök is. Triesztben majd egy gabonaszállító hajóra szállunk fel és azzal hagyjuk el Európát — mondta Szabó. Bende és Feri ámul- va hallgatták Szabó „okos” szavait, amit Szekeres Sándor jegykezelő szakított félbe. Rácz József törzsőrmester néhány kérdést intézett a három jómadárhoz és a kapott válaszokból már biztosan tudta, hogy bűnözőkkel van dolga, akik a felelősségre vonás elől akarnak menekülni. És ebben az esetben sem tévedett. Gazsó Béla flz új szövetkezeti törvény I. Tagsági viták Olvasóink előtt ismeretes, hogy 1972. január 1-én életbe lépett a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény. Ez a jogszabály a szövetkezeti mozgalom alapvető elveit, társadalmi és gazdasági célját, tulajdoni, szervezeti, tagsági és felelősségi viszonyaival kapcsolatos kérdéseket tartalmazza, amelyek valamennyi szövetkezeti formánál megtalálhatók. Ugyancsak az említett időpontban léptek hatályba az ipari szövetkezetekről, a tsz-törvény módosításáról és kiegészítéséről, valamint az ÁFÉSZ-ekről szóló jogszabályok, amelyek az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó, egymástól eltérő sajátos viszonyokat rendezik. Társadalmi fejlődésünk eredményei, a gazdaságirányítási rendszer reformjának kedvező hatásai megteremtették a továbbfejlődés lehetőségeit a különböző típusú szövetkezeteknek. Ma már nyilvánvaló, hogy nemcsak a mezőgazdasági, hanem valamennyi szövetkezeti ágazatnak komoly jelentősége van a lakosság, az egész népgazdaság szempontjából. Mutatják ezt a következő számadatok: Az országban mintegy 2700 mezőgazdasági termelőszövetkezet működik, kb. 1 100 000 taggal. Ezek az egész mezőgazda- sági termelésünk brutto termelési értékének 70 százalékát adják. A több mint 1100 ipari szövetkezet évi termelési értéke meghaladja a 27 milliárd forintot, a tagok száma pedig több mint 240 000. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek száma 578, s ezek körülbelül 1 600 000 tagot tömörítenék, országos szinten a kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalomnak több mint egyharma- dát bonyolítják le. A szövetkezetekre vonatkozó új joganyagból csak azt ismertetjük, amely a tagsági viszonyból eredő viták eldöntésére, a tagok fegyelmi felelősségére és az anyagi felelősség kérdéseire vonatkoznak. Az egységes szövetkezeti törvény, valamint az ágazati jogszabályok rendelkezései jól szolgálják azt, hogy a szövetkezetek tevékenységében megfelelően kapcsolódjon össze a társadalom, a szövetkezet és a tagok érdeke. Előfordul azonban, hogy vagy a szövetkezet, vagy valamely tagja nem tartja be a jogszabályok, az alapszabály és más belső szabályzat rendelkezéseit. Az ilyen ütközésekből eredő viták az úgynevezett tagsági viták, amelyekben az egyik oldalon áll a termelőszövetkezet, a másikon pedig a tag. Az új szövetkezeti törvény a tagsági jogviták eldöntésére külön szervet, a szövetkezeti döntőbizottságot hozta létre. A döntőbizottság megalakítása a mezőgazdasági, az ipari, valamint a fogyasztási szövetkezetekre egyaránt kötelező. A bizottság elnökét és tagjait a közgyűlés választja meg, nem lehet azonban tagja a szövetkezet és a felügyelő bizottság, elnöke, a vezetőség és a felügyelő bizottság tagja, valamint a szövetkezet jogtanácsosa. A bizottság elnökét és C letre szóló élmény, ^ mikor egy embert az a megtiszteltetés ér, hogy megyéje népfrontaktivistáinak nevében olyan fórumon adhat számot a mozgalmi munka egyik, helyileg sajátos területének eredményeiről, a további tervekről, — mint a népfrontkongresz- szus. Bács-Kiskun megye félszáz küldötte közül — dr. Ortutay Gyula országgyűlési képviselő, valamint dr. Ijjas József kalocsai érsek után — dr. Havasi Lászlót is jelölték felszólalásra. Készült is becsülettel, s a bizalom adta felemelő tudattal, hogy a mozgalom parlamentjében adjon tömör képet a jellegzetesen Bács megyei problémakörről, a tanyai lakosság helyzetéről, élet- körülményeinek javításáról. Sajnos, kis és nagy tanácskozásaink „ördöge” közbeszólt: az időből való kifutás miatt erre nem volt módja. Csütörtökön este elhúzódott a szekciók — munkabizottságok — jelentése, a kecskeméti járási népfrontelnök hozzászólására nem jutott idő. S ilyen a közéleti ember élete: néha úgy torlódnak az események, hogy egyik fontosat ott kell hagyni a másikért, mert arról sem lehet elmaradni. Dr. Havasi László a kongresszusról — annak befejezése előtt — sietett haza, hogy mint Lajosmizse nagyközség tanácselnöke jelen legyen az ünnepségen, amelyen büszkeségük, a Vízgépészeti Vállalat Elmaradt felszólalás megkapja a SZOT és Minisztertanács vörös vándorzászlóját. Jegyzetei alapján azért sajátkezűleg kopogtatta le elmaradt kongresszusi felszólalását, hogy azt a népfront országos tanácsának írásban benyújthassa. A szövegbe mi is „beleleshettünk”, s abból a következő részeket jegyeztük ki: „Nálunk 40 000 tanyával számolunk, ezekben 150 000 ember él, megyénk összlakosságának 28 százaléka. A tanya tehát olyan jelentős termelési tényező, az Alföld Duna—Tisza közi részén is sok tízezer család elfogadott életformája még, amellyel hosszabb távon is számolnunk kell” — mondja, miután utal rá, milyen általános érdeklődés és cselekvőkészség kísér minden megyei pártós tanácsi határozatot, amelyet a tanyai lakosság helyzetével kapcsolatban hoznak. ^Nrömmel számol be a tanyai iskolák villamosítására, kollégiumok építésére indított akció eddigi sikereiről. Mindkettő mozgalommá vált, s nemcsak a megye lakossága tette magáévá, hanem sokan támogatják megyén kívül is. Számos szenvedélyes harcosa, mozgatója van már az akcióknak, mint például a kongresz- szusi elnökségben helyet foglaló dr. Ortutay Gyula. „80 iskolát jelöltünk ki villamosításra, s ma már 45-ben ég a villany és ez év szeptember 1-ig valamennyi iskolába eljut a villanyfény ... Jelenlegi 1 200 kollégiumi férőhelyünk megháromszorozása a célunk. Szeretnénk megszüntetni a tanyai iskolákban a felsőtagozatos (V—VIII) osztályokat... Közös összefogással épül már a kiskunmajsai kollégium, amelyet még ebben az 5 éves tervben számos fog követni.” C olyik a tanyák vil* lamosításával kapcsolatos felmérés is. „A 40 000-ből mintegy 5000 tanyában van villany. 1980-ig tíz-tizenkétezer tanyát kívánunk bekötni a villanyhálózatba.” Megköszönve mindazok segítségét, akik eddig is mozgalmunk mellé álltak, a továbbiakban Bencsik István főtitkár referátumának, fejtegetésének ahhoz a kérdéséhez kapcsolódik: időszerű-e még az emberek kisebb csoportjaival való foglalkozás? „Ügy vélem, időszerű — adja elő álláspontját dr. Havasi László, s így indokol. — Az igaz, hogy a technika, a hírközlés rohamos fejlődésével ma már sok mindent megold a sajtó, a rádió, a tévé. Egyet azonban nem tud megoldani: hogy az ember is tevékeny részese legyen az eseményeknek. A kongresszuson is jelen van a televízió, de azt a képernyőn nem tudja bemutatni, mit érzünk egy-egy felszólalás hallatán. Nem képes visszaadni azt a bensőséges hangulatot, feszült várakozást, amelyet például Káldy püspök úr, vagy Csóka Erzsébet hozzászólása váltott ki belőlünk. Mindent nem lehet gépesíteni. Az ember érző, cselekvő lény, igényli, elvárja, hogy foglalkozzanak vele, meghallgassák, kifejtse véleményét. Ezért van jelentősége a klubszerű foglalkozásoknak, fehér asztal melletti beszélgetéseknek, eszmecseréknek. D ács-Kiskun megyé® ben ezért indítottunk a tanácsokkal közösen akciót „népfrontklub”- ok szervezésére Lajosmi- zsén, Kiskőrösön, Helvécián, Szabadszálláson igen eleven az élet ezekben a klubokban. Szükség van arra hogy az eszmecserékhez, az emberek kötetlen találkozásaihoz, közös idő- tölétéséhez ilyen szervezeti kereteket is megteremtsünk, amely a művelődés és szórakozás, a szabad idő valóban értelmes eltöltését megnyithatja. Még inkább szükség van erre tanyán. Ebből a meggondolásból hívtuk életre a tanyai népfrontbizottságokat. Javasolom, hogy a népfrontklubok szervezeti és működési kereteit, a népfrontbizottságokban való elhelyezkedését körvonalazza, határozza meg az újonnan megválasztott országos tanács” — fejeződik be az „elmaradt felszóla- iás”. Tóth István tagjait a közgyűlés titkos szavazással 5 évre választja. Eltekintve néhány kivételtől, a szövetkezeti döntőbizottságnak általános hatásköre van, a szövetkezet és tagja közötti viták eldöntésére. A vita keletkezhet abból, hogy a szövetkezeti önkormányzati szerv, vagy az intézkedésre feljogosított szövetkezeti vezető határozatát intézkedését a szövetkezet tagja magára nézve sérelmesnek tartja, vagy abból, hogy az említett szerv, vagy vezető a szövetkezeti tag kérelme ellenére sem hoz határozatot, nem tesz intézkedést. A döntőbizottság ezekben az esetekben alapfokon jár el. Alapfokon dönt a bizottság akkor is, ha a szövetkezet tagjának kárt okoz, s a szövetkezet köteles-e kártérítést fizetni és milyen összeget. A szövetkezeti döntőbizottság azonban fellebbezési fórumként is eljárhat. Erre két esetben kerülhet sor. Az egyik: ha a szövetkezeti tag ellen az ágazati jogszabályokban meghatározott fegyelmi szerv hozott határozatot, a másik: ha a szövetkezeti szerv a szövetkezeti tagot a szövetkezetnek okozott kár megtérítésére kötelező határozatot hoz. Az ilyen határozatok ellen a közléstől számított 15 napon belül lehet fellebbezni a szövetkezeti döntőbizottsághoz. A szövetkezeti döntő- bizottság első fokú határozata ellen, továbbá a közgyűlés fegyelmi és kártérítési határozatai ellen a közléstől számított 30 napon belül a bírósághoz keresettel lehet fordulni. A bírósági felülvizsgálat alól kivételt képeznek a kisebb súlyú ügyek, amelyeket a szövetkezeten belül is megnyugtatóan le lehet zárni. Ilyen például a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a háztáji föld helyének kijelölése, a munkaidő megállapítása stb., körüli viták. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy a tag örököse és a szövetkezet között a megszűnt tagsági vi szonyból eredő vitában nem járhatnak el a szövetkezeti szervek, hanem az ezekben való döntés közvetlen a bíróság hatáskörébe tartozik. B. L. — D. L. Következik: A fegyelmi felelősség. Ma nem marad pusztáira hiáltel szó örömmel olvastam a Pi tőfi Népe április 22-i szí mában a városunk szebb tisztábbá, virágosabbá ti tele érdekében szót emei cikket, sőt cikkeket. Me két épületes olvasmány jelent meg egymásutáni o dalon. Ha már ennyi s: esik a témáról — hiszen közérdek is kívánja, hot, essen —, engedjék me hogy a sorozathoz én is h tegyem a magam szerér kis voksát. Nem is az enyi met, mert akinek gondok faiból idézek, már a térni tőben van. Csupán megi, mételni szeretném és a f gyeimet ráirányítani ec régen megjelent újsát cikk néhány mondatára. Akkor is voltak városul kát szerető, és nemes érti lemben vett lokálpatrióta Ezek közé tartozott Kator József' gyógyszerész is. is, akárcsak édesapja, i Katona Zsigmond, soki tett városunk fejleszté: érdekében. Ez irányú érdi meinek méltatását mo mellőzve csupán a Kecskt méti Lapok 1930-as éve egyik számából idézek m hány sort. a .. • Kecskeméti Műpá', toló Egyesület a képzőmi vészetekért folytatott ha', ca mellett küzd és akcit indít Kecskemét város kü ső szépítéséért ...........bár M űpártoló Egylet mi szerény eszközökkel seí rendelkezik, csak a szép < a városunk iránti szereti lelkesít, buzdít bennünkt nehéz munkánkban, hog valamiképpen felébresszii s ébren tartsuk a virága szeretetét, terjesztését ve rosunk díszítésében... Kecskeméti Műpártol Egylet nevében Katona Jé zsef.” Milyen kár, hogy egyke ri lelkes gyógyszerészün már nem érhette me olyan fórumok által törté nő felkarolását eszméjéne és gondolatainak, amel szervek ugyanúgy lelke sednek ma, mint egykor i de hangjuk ma már net marad pusztába. kiáltoi szó. A mostani újjászületé földhányásainak, gödreine elsimulása után valóba megfiatalodva, megszépül ve ragyoghat virágos, tiszt képével megyeszékhelyün a hazai és külföldi szem lélöinek gyönyörűségére. Csak ennyit szerettet volna mondani. Lóránd Nándor Csongrádi út 24. Nem jellemző? Az E—5-ös út csanytelek i elágazásánál kicserélték az irányjelzőt. A régi tábla pontos útbaigazítást adott, hogyan lehet eljutni Pálmonostorára, vagy Tömörkényre. Az új jelzőtáblán viszont csak Csanytelek szerepel. A fentieket lapunk április 12-i számában kifogásoltuk, s egyben arra kértük az illetékeseket, hogy mielőbb pótolják ezt a hiányosságot. A KPM Kecskeméti Közúti Igazgatóságától nemrég levelet kaptunk, melyben a következőket közük: „A pálmonosto- ra—csanyteleki összekötő út irányjelzése az E—5-ös főúton az érvényben levő előírásoknak megfelelően — és véleményünk szerint is — helyesen történt. Egy-egy útirány jelzésénél nem a legközelebbi községet jelöljük, hanem a jellemző, elsősorban csomóponti helyeket, ahol az útirány megváltoztatása le- | hetséges. Pálmonostora ilyen szempont szerint nem jellemző, ezért Csanytelek községet jeleztük. A jellemző pontok között levő településeket j az utazó a térképről megkerei heti. Ez nem okoz különöseb gondot.,.” Véleményünk szerint csak szubjektív megállapítás a hogy Pálmonostora nem je lemző, ugyanakkor hason’ megfontolás szerint Csanyfcclo már sokkal lényegesebb. E miért? Hiszen, aki Pálmoncstc rára utazik, annak nyilvánvr lóan lényegtelen a jelzőtábl feltüntetett Csanvtelek, ugyan ez semmüyen tájékoztatást no: nyújt a számira. Abban viszont igazat adun a közúti igazgatóságnak, bog végeredményben az utazó térképről is megkeresheti azt települést, ahová el akar jutn De akkor egyáltalán m’é* szükségesek a jelzőtáblák? , kérdésre persze egyértelmű válasz: azért, hogv az utasol pontosan tájékozódjanak! Ha a gépkocsive^jők nen emlékeznek a régi — pontos — irányjelzőre, a csanytelek elágazásnál most törhetik a fe jüket: vajon merre menjenek ...? Tárnái László
