Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
4. oldal 1972. május 10, s»ä’3S" Á megye főkertésze 1959-ben került a megyei tanácshoz. Két év múlva a megyei’kertészeti felügyelőt kinevezték főkertésznek. 1968. óta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály csoportvezetője. A hosszúnevű funkció helyett szívesebben veszi a megyei főkertész titulust. Ez egyszerűbb, rö- videbb és kifejezőbb is. Munkájának elismeréséül 1964-ben a Munka Érdemrend bronz, nemrég pedig az ezüst fokozatát kapta. Bevezetőül talán ennyit Pfenning Gyuláról. Kissé gyorsbeszédű, élénk, mozgékony ember. Többször megkísérlem rávenni, hogy magáról beszéljen és ne csak a szakmáról. Eredménytelenül, mert minduntalan visszatérünk a megye nagy gondjaihoz. A szőlő- gyümölcs- és zöldségtermesztés adja Bács- Kiskun mezőgazdasági üzemeiben az anyagi bevételek zömét. A kertészet sok ezer embernek ad kenyeret. A megyei főkertész munkája, minden ténykedése összeforr és összefügg az élelmiszer-gazdaság jelenlegi helyzetével és soron levő tennivalóival. Emlékezünk a második ötéves terv időszaka alatt végzett telepítésekre. Akkoriban országos visszhangja volt a megyei erőfeszítéseknek. Hatalmas szellemi és anyagi erők mozdultak meg. A korabeli sajtó új honfoglalásnak nevezte a hatalmas munkát, ötvenháromezer holdon létesült ültetvény ezekben az esztendőkben. A megye főkertészének oroszlánrésze volt a szervezésben és a végrehajtásban. — A telepítések az akkori megyei vezetők előrelátását igazolják. A jelenlegi helyzet jól bizonyítja, mennyire szükség volt erre a nagy összefogásra a szakemberek és a termelők között. Az ültetvények azóta már termőre fordultak, megszületett a nagyüzemi szőlő- és gyümölcs- termesztés. • .....••• • ■»' >;.y : # ■ ■ ÍCSfe 0* * V 1 A szakemberek már akkor látták, hogy egyre gyorsul a szőlőterületek elöregedése. Ma már a tények bizonyítják, hogy elsősorban a nagyüzemi telepítéseknek van jövője. Gépesíteni kell a szőlőtermesztést is. A régi ültetvények jelentős része nem alkalmas a művelésre, ezért, vagy kivágják a tőkéket, vagy parlagon hagyják a területet. A becslések szerint mintegy 20 ezer hold szőlő „gazdátlan” jelenleg a megyében. A hagyományos telepítéseknek csak egy része jó termő. A megye bortermésének nagyobb része az új telepítésekről kerül a piacra. Érdemes szólni arról is, hogy e telepítések teremtették meg a nagyüzemi gyümölcstermesztés alapjait. A gyümölcsfákat azelőtt a szőlősorok közé ültették. Ez az ismert úgynevezett kétszintes műveGyalogmunkások A vidéki iparfejlesztés során munkába álló emberek csak sokára, esztendők vagy esetleg évtizedek múlva válnak valóban munkássá. A kisebb településeken, sőt a nagyközségekben is mások a körülmények, mint a városban. A családi háztájinak, illetve a telekhez rendszerint hozzátartozó kertnek a művelése jellegzetes kétlakiságot eredményez. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy maguk a foglalkoztató vállalatok sem tesznek meg mindent a különbségek eltüntetéséért, főleg az első időszakban, amikor még — a munkaerő szokatlan bőségével találkozva — sok-sok jelentkező közül válogathatnak. Több fővárosi vagy másutt működő üzem ma már arra sem sajnálja a pénzt, hogy naponta akár 50—100 kilométer távolságon hozza-vigye a dolgozóit. Az országos hírű vállalat, a hódmezővásárhelyi székhelyű HÓDIKÖT viszont a jóval kevesebbe kerülő helyi közlekedést sem szervezte meg az új, november óta működő jánoshalmi telepéhez. A felső-bácskai nagyközségben úgynevezett munkaerőmérleg készült, aminek a mutatója szerint további 250 helybeli lány és asz- szony szeretne elhelyezkedni. A 11 kilométerre levő Kéleshalomról és Bordáról is szép számmal jönnének dolgozni. Az üzem a nagyközség lakott területétől viszonylag messzire, a központtól legalább 3 kilométerre települ, ami városban nem távolság, de itt — például rossz időben, különösen télen — elég keserves dolog oda és vissza kerékpározni, netán gyalogolni. Kunszentmiklóson a budapesti székhelyű TEMA- FORG Vállalat, Izsákon az Aranyhomok Tsz, Bácsalmáson a Szegedi Ruhagyár hozzásegítette a dolgozóit, hogy bérlettel, autóbuszon tehessék meg a távolabbi otthon és a munkahely közötti utat. Jánoshalmán sem elképzelhetetlen ez; a tanács és a vállalat közös szervezőkészsége viszont mindenképpen szükséges hozzá. Az idei tél várhatóan már háromszáz nőt talál a HÓDIKÖT itteni üzemében. S még akkor sem mindegy, hogy miképpen jutnak el az asszonyok a csarnok gépe mellé, ha történetesen „vidéken” élnek, s egyelőre többen jelentkeznek, mint akik munkába is állhatnak. A vállalatnak és a tanácsnak még van ideje — de nem arra, hogy visszaéljen a munkaerőpiac itteni kínálatával, hanem a szervezésre, mégpedig hamarosan. A nemtörődömség előbb- utóbb megbosszulja magát. Halász Ferenc lés. A régi ültetvények pusztulásával a gyümölcsfák is tönkrementek. A homokhasznosítás során több mint 20 ezer holdon létesült nagyüzemi gyümölcsös. Sok ezer vagon alma és kajszi kerül ezekről az ültetvényekről a hazai és a külföldi piacokra. Pfenning Gyula titkára a megyei, és tagja az országos szőlőkorszerűsítési bizottságnak. A bizottság fontos tennivalója a szőlők felújítása. Az elképzelések szerint mintegy 8 ezer holdon létesítenek a IV. ötéves terv időszaka alatt — a bizottság tervei alapján — nagyüzemi szőlőültetvényeket — Cél nem annyira a terület növelése, mint a hozamok emelése. Magas termést elsősorban az új ültetvényekről szüretelnek az üzemek. Azelőtt a kis- parcellákon ritkaság volt a 50—60 mázsás terméshozam, jelenleg egy-egy nagyobb táhlán is elérik ezt a mennyiséget. Nagy gondunk a gyümölcstermesztés további korszerűsítése. A kajsziültetvények területe egyre csökken. Keresnünk kell a tudományos kutatókkal összefogva az olyan fajtákat, amelyek nem érzékenyek az időjárás viszontagságaira, rendszeresen, jó termést adnak. a_ minőségük is megfelelő. Nagyobb mértékben kellene j az üzemeknek foglalkozni 1 a meggy és a cseresznye termesztésével is. A nagyüzemi technológia a csonthéjas gyümölcsűeknél még tökéletesítésre vár. Az élelmiszer-gazdaságban jelentős feszültségek egyik i okozója a zöldség- termesztés visszaesése. — A gondok eléggé közismertek. Hiányzik a munkaerő és a gép. A kormányintézkedések és az állami támogatás hatására számos kezdeményezés indult az utóbbi hónapokban a megyében. A legjelentősebb a Tisza menti mezőgazdasági nagyüzemek összefogása a zöldségtermesztés fejlesztésére. Megszakad a beszélgetésünk. A tassi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Kovács István kér tanácsot a megyei főkertésztől. Tavaly 18, az idén 80, jövőre 150, majd a következő években 200 holdon terveznek paradicsomot termeszteni. A vetéstől a betakarításig mindent géppel végeznek. Magyar gépsort szeretnének vásárolni. Egyéb terveik Is vannak, ötven hold csemegeszőlőt ültetnek. Kérdezik, hogy melyik fajta a legalkalmasabb. Gondolnak a jövőre. A most éoülő tassi üdülőtelep ellátását akarják segíteni. Perceken belül elmélyülnek a szakmai vitában. K. S. Fizetésszemlélet, t Nyári egyelem Pécse!!/) A pécsi „Népek Barátsága” nyári egyetem 1972. I| júliusában és augusztusában az idén tizennegyedszer várja a hazai is kül- j! földi vendégeket. A július 16-án és a július 30-án kezdődő kéthetes kurzus alatt a résztvevők megismerkednek Pécs és Baranya megye történelmi emlékeivel, mai gazdaságával, kultúrájával, az ott élő magyarok, németek és délszlávok életével. A jelent- 4 kezési határidő június 15. Diplomás emberrel beszélgetek az irodájában. Munkahelye ez a szoba, amely jól berendezett, már-már fényűző : bőrfotelek, süppedő szőnyegek telefon, rézmetszetek a falon virág, függöny, faragott íróasztal, forgószék. Az illető még közelebb van a harminchoz, mint a negyvenhez. Hófehér ingben, elegáns ruhában ül, lábán tükörfényes cipő. Aranygyűrűs ujjaival golyóstollat fog és unott arckifejezéssel ábrákat rajzai egy papírra. Közben panaszkodik, hogy kevés a fizetése, évek óta csak ígérgetik az emelést, de máig sem történt semmi. Négyezer forintot kap és havonta ilyen, olyan, amolyan címen még átlagban összejön hozzá ezer forint. Állami lakásban lakik, egy gyereke van, feleségének keresete közel háromezer. Egy nagy vállalat főosztályvezetőjével utazunk az alig bejáratott, vadonatúj Volgán. Cikktémának javasolja, hogy írjuk már meg egyszer, mennyire nincsenek megbecsülve ők, a középszintű vezetők, akik tulajdonképpen a munka vastagát vették a vállukra, évekig tanultak, albérletben laktak, s most, amikor már befutottak volna gondot okoz egy „vacak” gépkocsi megvétele. hogy az üdülő berendezéséről ne is beszéljünk. Véleménye szerint egy olyan beosztásban dolgozó embernek, mint ő, már nem volna szabad anyagi gondokkal küzdenie, mert ez a termelő munka rovására mehet. S mint legsúlyosabb érvet veti fel — lehet, hogy emiatt el is megy a vállalattól — a nyereségrészesedést: mindössze 19 ezer 500 forintot kapott. Hát ezt érdemli ő? Baján beszélgetek egy vasmunkással. Tizenhárom éve egy helyen dolgozik, a legjobb szakemberek közé számít. Talán negyvenéves, ha van. Fizetésével kapcsolatban a következőket mondja: Nem panaszodom. Ha jól kijön a hónap, elérem a kétezer-ötszázat is. Van egy kis házunk, örököltük a mamától, a feleségem éttermi felszolgáló, mind a három gyerekünk iskolás. Jó beosztással ki tudunk jönni a pénzből. Húsz éve dolgozik egy helyen — egy asztalnál, egy szobában — az idős férfi. Vele kapcsolatban egyáltalán nem frázis, ha azt mondjuk: munkahelye a második otthona. Két gyereket nevelt fel ez idő alatt, maga meggörbült, megőszült. — Talán meglepődik — mondja — ha kijelentem, szeretem a hivatásomat, ezt a munkát. Elmehetnék én akár ezer forinttal többért is máshová, de azt unott arccal csinálnám fásultan dolgoznék, meg aztán tegyük hozzá, nem is érteném úgy, mint ezt. A fizetésem? Lehetne több, de itt szigorú lépcsők vannak, be kell tartani. Aki most jön ide, a fiatal szakember, az pont ott kezdi, ahol én húsz év után tartok. De nem sértődöm meg. nem mondok fel. Kérem, van hivatástudat. hűség is. Talán nem „korszerű” kifejezések ezek, de én így érzek, így gondolkodom. A fenti példákat, tapasztalatokat nem egy hét alatt gyűjtötte az ember. összeálltak az idők folyamán, s bizonyára megérdemelnek annyit, hogy beszéljünk a bennük meghúzódó szemléletről, a „nem korszerű” hivatástudatról, munkahelyi hűségről. Számtalan esetet lehetne még ismertetni annak bizonyítására, hogy az utóbbi időkben — évekről van szó — mintha egészségtelen méretet öltött volna annak emlegetése, hogy kevés a fizetés, lehetne több, nagyobb az anyagi megbecsülés, vastagabb a hónap elején átvett boríték. Viszont egyetlen ember sem mondta önkritikusan, szembe nézve önmagával, hogy dolgozhatna jobban, többet, lehetne lelkiismeretesebb, szorgalmasabb is. Néhá- nyan — természetesen nem megfogalmazva —■' már-már azt sugallták, mintha elegendő lenne az állás betöltése, az íróasztal elfoglalása ahhoz, hogy „jogosan” vesse fel a több fizetés igényét. S többnyire azok beszélnek így, akik közvetlen, vagy közvetett módon jobban részesülnek a nemzeti jövedelemből, akik az egész társadalom munkájának gyümölcsét nap, mint nap ízlelik: a hivatali szoba kényelme, a vállalati autó, a „munkaebédek”, a sima utak, az összkomfortos lakás. Nem tesszük fel a kérdést, hogy megérdem- lik-e. Hiszen a kényelmes munkakör, a jó légkör, a feltételek biztosítása természetes. Ám legalább annyira természetes az is, hogy erőnkhöz, legjobb tudásunkhoz mérten végezzük a ránk bízott feladatokat, vagy ha úgy tetszik: ne legyen ellentmondás a modern munkahelyi körülmények és az ott dolgozó ember gondolkodása, szemlélete között. Félreértés ne essék: senki sem kívánja, hogy a szocializmust társadalmi munkában építsük fel. Sőt, az MSZMP X. kongresszusán megfogalmazódott az az elv, hogy a jó munkát jól meg kell fizetni. De vajon minden olyan ember. aki kevésnek tartja a fizetését, valóban jó munkát végez? Hivatástudat, hűség! Nem hiszem, hogy korszerűtlen kifejezések lennének ezek a szavak. Vagy ha némely munkahelyen, némely embernél csupán nyelvtörténeti értéke van e két szónak, akkor az üzem, a vállalat, az intézmény vezetői, dolgozói, a kommunisták — a személyes példamutatáson túl — igyekezzenek meggyőzni az illetőt, bebizonyítani neki, hogy ha semmit sem szól, de minőségében, mennyiségében kiváló munkát végez, ez „helyette” is követeli a több pénzt, a vastagabb borítékot. Kétségtelen, hogy a fizetésért dolgozunk, de nem elsősorban és nemcsak azért. Gál Sándor Gyomirtás géppel mrnmmemm ’•*» > -v mm msM A Városföldi Állami Gazdaság 1200 hektáron termel az idén kukoricát. A tengeri termelésének teljes gépesítését megvalósították. A vetés, talajfertőtlení- tés és műtrágyázás egyszerre történik. Ezt követi a kukoricatermesztő gépsor egyik fontos berendezése, amely a gyomirtó vegyszert szórja a talajra. Képünkön ez a művelet láthatói
