Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

*. oldal 1972. tnSItfs 19. «*er88 Az OKP választási sikere ROMA Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Rumor belügyminiszter kedden délben ismertette a választási sajtóközpontban az 1972-es általános parla- menti választások nem hi­vatalos végeredményét. Amint az adatokból kide­rült, a választások az Olasz Kommunista Párt újabb nagy sikerét hozták. A kép­viselőházi szavazásban, te­hát a fő választásokon, a párt listáira több mint ki­lencmillió szavazat érke­zett, félmillióval több, mint az 1968-as parlamenti választásokon, amelyek ed­dig az OKP legjobb vá­lasztási eredményét jelen­tették. A párt tehát töretlenül folytatta sikersorozatát, a köztársaság történetében eddig rendezett választáso­kon a legnagyobb győzel­met érte el. A siker igazol­ta azt a taktikát, amelyet a márciusi milánói kong­resszus és a kongresszus által választott új vezető­ség kidolgozott. Á baloldal a Proletár­egység Párt (PSIUP) jelen­tős visszaesése ellenére is megőrizte eddigi pozícióját. A baloldal választási sikere és az újfasiszta párt által regisztrált szavazatnyere­ség egyben azt is jelenti, hogy a képviselőházban a kereszténydemokrata párt­nak nincs módja arra, hogy centrista kormányt alakít­son a liberálisok részvéte­lével, a szocialisták nélkül. Az Európa Parlament ülése LUXEMBURG (MTI) . Az Európa Parlament Walter Behrendt elnökleté­vel Luxemburgban plenáris ülést tart. Az eredeti tervek szerint kedden délután kellett vol­na összeülnie az Európa Parlament vezetősége és e parlament jogkörét megha­tározó úgynevezett Európa­i bizottság képviselőinek, e ' találkozót azonban május 15-re halasztották, tekintet­tel arra, hogy a bonni szö­vetségi gyűlés vitája miatt az Európa Parlament nyu­gatnémet képviselőinek vissza kell térniük Bonnjpa, valamint arra, hogy az olasz választások miatt sok olasz képviselő nincs jelen. Pontosan időzített provokáció MOSZKVA A Pravda keddi számá­ban a Földközi-tengeren most végrehajtott NATQ- hadgyakorlatot kommen­tálja. A „Hajnali őrjárat—72” hadgyakorlat tulajdonkép­pen annak a folyamatnak egy szakaszát jelenti, amely azzal kezdődött el, hogy az Egyesült Államok felújította a nehézfegyve­rek szállítását Görögor­szágnak, repülőgépeket do­bott át a törökországi Adanában levő NATO-tá- maszpontra és elhatározta, hogy újabb Phantom-szál- lítmányt ad át Izraelnek. Ezek a manőverek azzal folytatódtak, hogy Wa­shington és Athén megál­lapodott a pireuszi kikötő jövőbeni sorsáról: ide te­lepítik a 6. amerikai flotta magvát képező repülőgép- anyahajókat, s így a kikö­tő az Egyesült Államok alapvető földközi-tengeri támaszpontja lesz. A Pravda cikkírója arra is rámutat, hogy a had­gyakorlatok időpontját nem véletlenül választot­ták meg; a NATO és a Pentagon most fejezi be azt a műveletet, amely szerint a Földközi-tenger térségében tartózkodó fő erőit fokozatosan áthelye­zi a nyugati részből a ke­leti részbe, vagyis közelebb a közel-keleti tűzfészek­hez. ,Az elnök lépését a kétségbeesés diktálta* Áknazár és további bombázások WASHINGTON Köves Tibor, az MTI tu- (jósltója jelenti: Nixon elnök tegnap haj- j nali rádió- és tv-beszédé- ben bejelentette: elrendel­te, hogy beszédének el­hangzásával egyidejűleg aknazárra} reteszeljék el a VDK kikötőinek vala­mennyi bejáratát, akadá­lyozzák meg a VDK belvi­zein és területi vizein min­den szállítmány továbbítá­sát, maximális mértékben szakítsák meg a VDK egész területén a vasúti és egyéb közlekedést és foly­tassák Észak-Vietnam „ka­tonai célpontjainak” légi é6 haditengerészeti bombázá­sát. A napok óta tartó pél­dátlan arányú háborús hisztériakeltéssel a fenye­gető vereség rémképének f aláfestésével előkészített beszédében az amerikai el­nök mindvégig azzal pró­bálta igazolni a nemzetkö­zi békét és biztonságot sú­lyosan veszélyeztető kato­nai lépéseit, hogy az „el­lenség inváziója immár közvetlenül fenyegeti a Dél-Vietnamban levő 60 000 amerikai katona életét to­vábbá, hogy szerinte a ha­zafias erők általános of­fenzívájának célja kom­munista kormányzat rá- erőszakolása Dél-Víetnam 17 milliós népére”. Az elnök a hidegháború legrosszabb korszakéra em­lékeztető stílusban ijeszt­gette az amerikai népet a „kommunista zsarnokság­gal és terrorral”, az ame­rikai agresszió áldozatait; nevezte „agresszorhak”,' s „inváziónak” a hazafias erők felszabadító harcát- Az amerikai intervenciós haderők agresszióját és terrorbombázását v i szón t a „béke és a dél-vietnami nép védelmezésének" mi­nősítette. A hidegháborús, kom­munistaellenes frázisokkal feltálalt katonai intézkedé­sek természete azonban vi­lágossá tette, hogy Nixon elnök többé nem bízik a saigoni rezsim ellenállóké­pességében és 3 éven át folytatott „Vietnam izálási” politikájának teljes csődje elől menekül a háború to­vábbi eszkalációjába. Amerikai politikai kö­rökben általános ' me;^löb- benés fogadta Nixon elnök háborús intézkedéseit. Az ismét kész helyzet elé ál­lított amerikai kongresz- szus vezetőit az elnök nem egészen egy órával beszé­dének elhangzása előtt tá­jékoztatta döntéseiről. A meghökkenés a törvényho­zók többségének torkára fagyasztotta a szót. A köz­hangulatot egy képviselő — aki nem engedte, hogy megnevezzék — így fejez­te ki: „Nem tudom, hogy az el­lenség miként fogadja az elnök beszédét, de annyi bizonyos, hogy bennünket sikerült megijesztenie.” Frank Church szenátor, aki törvényjavaslatban in­dítványozta a vietnami há­ború finanszírozásához szükséges pénzalapok meg­tagadását a kormánytól, kijelentette: „Az elnök cse­lekvését a kétségbeesés diktálta”. George McGo­vern szenátor a demokra­ta párti elnökjelöltség egyik esélyese szerint: „Az elnök féktelen, S egy­szersmind hatástalan lépé­sekhez folyamodott. Nixon azt ígérte hogy egy egész nemzedék életére biztosít­ja a békét, ehelyett azon­ban veszélyessé tette a vi­lágot és egy harmadik vi­lágháborúval kacérkodik”.. Az -első - órában egyedül Bafry GoldWáter szenátor, a republikánus párt szélsősé­ges „héjája” biztosította támogatásáról az elnököt, bár ő is kijelentette hogy a VDK kikötőinek elakná- Sítása „aligha gyakorol közvetlen hatást a kritikus katonai helyzetre Dél-Viét- namban”. Az amerikai tv-állomá- sok diplomáciai hírmagya­rázói első kommentárjaik­ban szintén megdöbbené­süket fejezték ki, A CBS diplomáciai tudósítója úgy vélekedett, hogy az elnök „frontális kihívást intézett a Szovjetunióhoz mintegy azt mondva: válasszon a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó, vagy Hanoi támo­gatása között. Beszédéből csak azt a következtetést lehet levon- | gyalt. ni, hogy ilyen körűimé- nyék közt Nixop valójá­ban már nem óhajt Moszk­vába menni, de azt akarja, hogy szovjet részről mond­ják le a találkozót. PÁRIZS A SALT 122. ülése HELSINKI (MTI) Kedden délelőtt az Egye­sült Államok helsinki nagykövetségének épületé­ben megkezdődött a szov­jet-amerikai SALT-tár- gyaláspk 122. ülése. A két küldöttség egy órán át tár­A széles körű nemzet­közi visszhangból is ki-' emelkednek a párizsi lapok kommentárjai. A hangu­latra leginkább jellemző két okfejtést közöljük. A l’Humanité rövid kommentárjában hangsú­lyozza: olyan újabb há­borús cselekedetről van szó, amelynek következmé­nyei beláthatatlanok. A döntés nemcsak súlyosabbá teszi a konfliktust, hanem annak kiterjesztésével • is fenyeget. Nixon szemére veti a Szovjetuniónak, hogy segíti a Vietnami Demokratikus Köztársasá­got. Cinikus magatartás ez, hiszen az Egyesült Álla­mok elnöke küldött hatal­mas tengeri és légierődök­kel támogatott expedíciós hadtestet Vietnamba. A l’Humanté ezután sür­geti a francia kormányt, hogy foglaljon állást, hi­szen a hallgatás most cin­kosságot jelentené, és ez­zel szörnyű felelősséget vállalna. A kormánypárti La Na­tion ' szerint az Egyesült Államok pontosan olyan helyzetbe került Indokíná­ban, mint amilyet a fran­ciák saját tapasztalataik­ból már jól ismernek. Ta­valy ősszel Washington, amikor Thieu újramegvá- lasztását támogatta, tulaj­donképpen saját magái zárta zsákutcába. Thieu távozása az előfeltétele a komoly tárgyalásoknak, és ezt sokkal könnyebb és természetesebb dolog left volna megvalósítani az őszi választásokon, mint most, az ellenfél csapásai alatt. Párhuzamosok, ii találkoznak A cím olvastán bizonyá­ra sokk» meghökkennek, hiszen a geometria nem is­meri a párhuzamos vona­lak találkozását. Annál in­kább a politika, ez eset­ben pedig az európai biz­tonságért vívott küzdelem. Miről van szó voltaképpen a „rejtélyesnek” tűnő be­vezetés után? Megállapítá­sunkban nincs semmiféle titokzatosság: hosszú hóna­pok óta párhuzamosan „fut egymással” az összeurópai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet előkészíté­se. Az egyik vonal a ha­gyományos; valamennyi európai kormány kinyilvá­nítva közvetlen érdekelt­ségét, saját eszközeivel és erejéhez képest igyekszik őszinte akarással — vagy kevésbbá őszinte, csupán a külszínnek szolgáló lát­szattevékenységgel — hoz­zájárulni földrészünk ez idő szerinti legfontosabb kérdésének megoldásához. Ugyanakkor azonban ma­guk az európai népek — társadalmi osztályra, ré­tegre, világnézetre, foglal­kozási ágra, vallásra való tekintet nélkül — szintén hozzákezdtek saját legfőbb fórumok működésének ki­alakításához. íme: ezek a furcsa és szokatlan párhuzamosok, amelyek a nemzetközi élet­ben, az európai tárgyaló- asztaloknál, a kormányok munkálkodásában és a né­pek aktív közreműködésé­vel mégis találkoznak a célok, törekvések, elképze­lések azonosságát tekintve. És ez így van rendjén. Ennek mindenki csak örül­het, ezen a „kétoldali”, de egyirányú buzgólkodápon mindannyian, egész Euró­pa, az egyetemes béke ki­zárólag csak nyerhet! A tót óriási. Robert OpT penhedmer annak idején, amikor a hírhedt „boszor­kányüldözések”, a rossz emlékezetű Joseph McCar­thy Amerika-ellenes tevé­kenységet vizsgáló bizott­sága előtt állt, egy hozzá- intézebt kérdésre azt vála­szolta: „Tehetünk-e jobbat, mint hogy megkíséreljük megőrizni a világból azt, ami még megőrizhető?” Oppenheimer, akit az Egyesült Államokban az „atombomba atyjának” ne­veztek, tisztában volt vele, ’ milyen fenyegető perspek­tívát jelent az atommagha- sadás felfedezéseinek fele­lőtlen és bűnös felhaszná­lása az emberiségre, s ép­pen ez a felismerése döb­bentette rá a teendőkre. Európáról más kontinen­sek ezernyi sebtől vérző, súlyos megpróbáltatásokkal dacoló lakói előszeretettel beszélnek, úgy mint a „bé­ke szigetéről”. Csak mi tudjuk igazán, hogy meny­nyire törékeny, ingatag még ez a béke. Viszont tő­lünk függ, hogy szilárd alapokra helyezzük. R. Fletcher angol munkáspár­ti képviselő, amikor az eu­rópai biztonság megterem­téséről nyilatkozott, kije­lentette: A békét ugyan­úgy kell felépíteni, mint egy házat. Elpbb lerakják az első téglát, majd a má­sodikat, s a falak emelked­ni kezdenek, összecseng fejtegetésével Raymond Goor kanonoknak, a leuve- ni katolikus egyetem pro­fesszorának, a kiváló béke­harcosnak a megállapítása: Az európai biztonság és együttműködés lépcső le­het a világbéke tervszerű építésének útján, Falak és lépcsők. Egy­aránt nélkülözhetetlen tar­tozékai a háznak, közös otthonunknak, a békét és biztonságot, együttműkö­dést és zavartalan alkotó­munkát szavatoló Európá­nak. Nem elég azonban a kor­mányok erőfeszítése, a népeket is be kell vonni a közös munkába. Nem mint­ha a szocialista országok egész politikájától, diplo­máciai „alapállásától”, ma­gatartásától valaha is ide­gen lett volna a tömegek mozgósítása. Itt azonban nemcsak az új társadalmi rendben élők „felrázáséról” volt szó, hanem a nyugat­európai közvélemény nem­egyszer közömbösségből, fáradtságból és kiábrán­dultságról tanúskodó kép­viselőit kellett riadóztatpi. S a földrészünket átfogó akció sikerrel járt. Nem túlzás ezt kijelentenünk, hiszen minden előkészület megtörtént az európai köz­vélemény képviselőinek az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalko­zó közgyűlésének megtar­tására. Június 2—5. között Brüsszelben találkoznak mindazok, akik nem . felej­tették még el két világhá­ború tanulságait és Oppen­heimer intelmeit. Érdekes — részben színfalak mö­götti, részben pedig nyílt- színi — viták zajlottak íe arról, hogy mi legyen az igen jelentős nemzetközi seregszemle hivatalos* meg­jelölése. Kezdetben a „né­pek konferenciájáról” be­széltek, később finomítot­ták és árnyaltabbá tették a megnevezést, s így ala­kult ki az első hallásra ta­lán bonyolult, de a való­ságot pontosan kifejező meghatározás; „Az európai közvélemény képviselőinek értekezlete.” A tanácskozá­son mindazok a kérdések napirenden szerepelnek, amelyek tényleges hozzájá­rulásit jelentenek a kormá­nyok, a hivatásos diploma­ták Helsinkiben végzendő munkájának megkönnyí­téséhez. Brüsszel és Helsinki. Nem egyszerűen két fővá­ros neve. Sokkal több ap nál. A béke és bizton ■' felé vivő párhuzamos úí két kimagasló állomása. Matoícsy Károly Napirenden az NDK (elvétele Genf ben megnyílt az Egészségügyi Világszervezet 25. közgyűlése, amelyen több mint 100 ország kép­viselője vesz részt. A Né­met Demokratikus Köztár­saság képviselői megfigye­lőként most első ízben van­nak jelen az Egészségügyi Világszervezet tanácskozá­sán. A közgyűlésen most Újra napirendre kerül az NDK felvétele. Pakisztán veszteségei nagyobbak ŰJ-DELHI (MTI) Dzsagzsivan Ram- indiai hadügyminiszter kedden a parlamenti képviselők előtt bejelentette, hogy a péntek ken Kasmírban kirobbant pakisztáni™-indiai tűzpénf ba.i az indiai fél kezdemé­nyezésére ért véget. Mint mondotta, a tűzszünet be-; állta után a két fél képviJ selőinak találkozóját teí- vezték, erre azonban mind­eddig nem került sor. Ram szerint az indiai hadsereg 24 halottat és 56 sebesültet vesztett az össze­csapás során, míg a pakisz­táni részről az. áldozatok száma lényegesen maga­sabb. A hadügyminiszter kifejezte rerpényét. hogy az incidens nem befolyásol­ja indjra Gandhi indiai miJ niszterelnök és AU Bhutto pakisztáni elnök tervezett találkozóját. (AP) Megölték a gerillákat Izraeli ejtőernyősök a Tel Aviv-i repülőtéren elfoglal-; ták azt a belga utasszállító repülőgépet, amelyet, hétfőn raboltak el palesztin geril­lák. Tűzharc közben az iz­raeli katonák megölték a gerilládat, két utas megsé­rült. A géprablók azzal fenye­getőztek, hogy felrobbant­ják a gépet, ha az izraeli hatóságok nem bocsátják szabadon több mint 100 börtönben levő társukat. Szihanuk a KNDK-bcm PEKING Norodom Szihamjk, a kambodzsai nemzeti egy­ségfront elnöke április 5-e és május 6-a között. Kim ír Szénnek, a KNDK minisz­tertanácsa elnökének meg­hívására hivatalos' látoga­tást tett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban. A látogatásról Phenjanban május 6-án közös nyilatko­zatot adtak ki. (Űj-Kína).

Next

/
Thumbnails
Contents