Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-06 / 105. szám
1 Lendületes fejlődés — biztató távlatok Másfél ezer vagon abrak de a rakodást már a fák alatt gépesítették. Mindamellett a gazdaság a szedés lebonyolításában nem támaszkodhat csak az állandó dolgozók kis létszámú gárdájára; a szüret két hónapjára a környező falvakból toboroz időszakos dolgozókat, asszonyokat, iskolai tanulókat, s ilyenkor népesül be a gazdaság KISZ-tábora is. Az almás termőfelülete évente mintegy 7—8 millió forint nyereséget hoz. Tavaly az alma kilónként több mint 5 forintéit értékesült, s mintegy kétharmada exportra került. A jó minőséget nemcsak a kifogástalan növényvédelem, de a „kőrszedés” technológiája is biztosítja. Erre az évre egyébként holdanként 110 mázsa termést várnak, s ez hozzávetőleg 42 ezer forint termelési értéket jelent. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a telepítési költségeket egy év termelése is csaknem teljes egészében fedezi. A biztonságosabb, jövedelmezőbb értékesítést egyébként a 3—4 évvel ezelőtt épült százvagonos hűtőtároló is segíti. E létesítmény — leszámítva az 50 százalékos állami támogatást — saját erőből épült. Ezenkívül nem csekély mennyiséget helyeznek e’ bértárolásban. A Városföldi Állami Gazdaságban .Kifutásra” készen a traktorok Aranyat érő almások Automata etetőfolyosó az új sertéstelepen mok 650 holdján létesítettek modern gyümölcsöst. (Ebből a későbbiek során, átszervezés folytán száz hold a Helvéciái Állami Gazdasághoz került.) Fajta szerint az almás több mint kétharmada jonatán, a többi starking és deli- csesz. Továbbá ugyancsak a 60-as években telepítettek a félegyházi üzemegységhez tartozó petőfiszál- lási területeken 200 hold almást. A félegyházi határban a tangazdaságtól is „örököltek” gyümölcsöst, itt azonban az almafák mostanra már kiöregedőben vannak. Ami a művelési rendszert illeti, a fák középmagas törzsűek, s a sorok között a gépek, hosszirányban, el tudnak menni. Két év óta már nem használják a kézi kapát; vegyi gyomirtást alkalmaznak. Az élőmunka-szükséglet lényegében két munkafázisra korlátozódik: a metszésre és a szedésre. Az előbbit kizárólag a nagv gyakorlattal rendelkező szakmunkások végzik, bár nagyfelületű gyümölcsöshöz képest túl sokan nincsenek, mintegy 130-an összesen. A szedés ugyancsak kézi erővel történik, Napközi tanulószobát is létesített a gazdaság. A dolgozó szülők gyermekei tanulnak, étkeznek és játszanak itt, tanári felügyelet mellett. A délelőtt és délután itt tartózkodó 45—45 kisiskolás tanulmányi eredményei az ősztől kezdve határozott javulási mutatnak Mintegy ötezer holdon alakult meg a Városföldi Állami Gazdaság 1951-ben. A megyeszékhelytől 8—10 kilométerre délre, a viszonylag jó minőségű szántóföldeken elhagyott, illetve államosított kis- és középbirtokok kerültek a gazdaság tulajdonába. Ebből a helyzetből adódik, hegy az induláskor semmiféle üzemi jellegű épülettel, objektummal nem rendelkeztek. Teljesen „tiszta lapról” kellett indulni, hozzálátni a nagyüzemi termeléshez. Akkoriban mintegy 170 tanya volt az állami gazdaság területén. Rendkívül kezdetleges volt a gépesítés, néhány használt, vagy félig-meddig kimustrált Hoffer-rel — „kormos” traktorral — végezték a legfontosabb talajmunkákat. Volt ezenkívül 70 pár lófogatuk. A kezdeti éveket az üzemi alapok lassú, küzdelmes, cseppet sem látványos kiépítése jellemezte. Amellett, hogy a kedvezőnek nem mondható gazdaságpolitika „elvárásainak” is igyekeztek eleget tenni; termesztenek több mint 25 féle növényt, s nemcsak kukoricát, gabonaféléket, hanem olajlent, gyapotot, kendert, meg ilyeneket. A 25—50 holdas nagyságú táblák akkoriban nagyüzeminek számítottak. A táblák méretét azóta jócskán megnövelte a gazdaság, s jelenleg már a 150—200 holdas táblák dominálnak. Az 50-es és a 60-as évek fordulóján a területi gyarapodás jelentett a jövő szempontjából tágasabb lehetőségeket. 1959-ben a csaknem 4000 holdas bugaci gazdasággal, 1962-ben a félegyházi tangazdasággal egyesültek, s ez újabb 4000 hold köiüli területi növekedést eredményezett. Így alakult ki a végleges, mintegy 13 ezer holdra tehető nagygazdasági „felület”. A gyarapodás folytán a talaj adottságok változékonysága is előtérbe került, immár több ezer holdra tehető gyenge futóhomok-területtel — illetve annak hasznosításával — is számot kellett vetni. Így a 60-as évtized, különösen annak is az első fele, ugyancsak a szívós, kitartó erőfeszítések közepette telt el. Mindez azonban nem maradt eredmények nélkül. A tavalyi, 1971-es termelési értékük meghaladta a 145 millió forintot. A termelés költségeire nem egészen 130 miiló forintot fordítottak. Így a tiszta haszon többb mint 14 millió forintban realizálódik. S mindehhez hozzátéve, hogy a tavalyi év, a kedvezőtlen természeti tényezők következményeképp nem tartozott a legsikeresebbek közé. területük sem a zöldség-, sem az ipari növények termesztéséhez nem rendelkezik az optimális a- dottságokkal. Ezért a gabonafélék mellett liatalmatermesztést. Olyan területeken, amely azelőtt birkalegeltetésre, illetve gyenge hozamú rozstermesztésre volt csak alkalmas. Két év alatt a bugaci ho Kukoricát és takarmány- búzát összesen 3000 holdon termesztenek — saját területen. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert a Szikrai Állami Gazdaság 600, a kecskeméti Vörös Csillag Tsz 200, és a városföldi Dózsa Tsz 1350 holdján is termesztenek kukoricát kooperációs alapon. Az előbbi két gazdaság már tavaly is partner volt ilyen szempont- - ból, az utóbbival az idén termesztés technológiájáról: a gépi műtrágyázásról, vegyszerezésről, betakarításról. Első ízben az idén alkalmazzák az ún. „bábolnai technológiát”, azaz minden munkafázisban a három speciális gépsor megfelelő gépeit alkalmazzák. Fnnek kösznhetően az idén egy mázsa kukorica megtermesztéséhez szükséges munkaidő nem éri el az egy órát. A takarmánykészlet biztosítása az idén 1250 vagon szemes termény megtermesztését igényli. E mennyiségnek azonban az évtized közepére a másfél ezer vagont kell megközelítenie. Megközelítőleg 1600 hold lucernatermő területe van a gazdaságnak, ebből majdnem félezer hold az új telepítésű. Évente 500 vagon szénatermésnek megfelelő hozamot takarítanak be. Ebből 80-at báláznak, 70-et szenázslcént silóznak, 65 vagonnal zölden etetnek fel, a „futószalag” részeként, s a többi csaknem 300 vagonos mennyiséget szárítják. Ennek egyharmadát exportálják, a többi őrleményt, mint helybeni jelentős íe- hérjebázist takarmányozásra használják fel. Az új OPV rendszerű szárítóüzem ez év májusában kezdte meg működését, s egy műszak alatt 150 mázsa lucernalisztet állít elő. A lucernabetakarításhoz NDK-gépsort alkalmaznak, s a technológia legfontosabb eredménye az, hogy nem pörög le a lucernalevél. Mind nagyobb figyelmet fordítanak a 3000 holdnyi rétre és legelőre. Ennek a szarvasmarhatartás látja hasznát. Télen foszforműtrágyát szórtak a területre, állapodtak meg első ízben. Lényege az, hogy a társgazdaságokban termesztett kukoricára a Városföldi Állami Gazdaságnak „elővásárlási” joga van, s ennek fejében gondoskodik a más területeken termesztenek takarmánynövényeket, hogy az intenzív állattartás szükségletét biztosítani tudják. S a homokon sikerrel honosították meg az üzemi almatermesztést. A bugaci üzemegységben 1960-ban kezdték el az alNagy vonalú, leegyszerűsített termelésszerkezet jellemzi ma már — és néhány év óta — a Városföldi Állami Gazdaságot. Levonták a következtetést:
