Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-05 / 104. szám

Vtt. májas 5, péntek 5. oldal jpilapok, folyóiratok az ezerarcú megyéről A Bács—Kiskun megye Budapesten sajtóvisszhangja Még nem készültek el a cs-Kiskun megye Buda- sten akciót értékelő ki­itatások. Még nem tud- í, hányán nézték meg a lönböző kiállításokat, aradéktalanul teljesül­be az előzetes várako­zók, feltételezések. Két­félén, hogy a rendezvé- ek többsége felkeltette a cosság érdeklődését, so- t beszéltek ezekben a tekben Bács-Kiskun me- éről, megismerték gond­nkát, törekvéseinket. És kát írtak az újságok a lódó eseményekről, Pe- fi, Kodály Zoltán szülő­agyéjéről. Idefigyelt az szág. Ezeket a cikkeket sőbb is fellapozzák a tatók, a tájékozódásra írók, mert ugyebár a szó száll, az írás megmarad. A Katona József könyv- rban Birck Edit, a helyi űjtemény gondozója kü- n dobozokban őrzi, rend­erezi a Bács-Kiskun me- re Budapesten akció „saj- termését”. Nap- nap után keznek újabb iaplcivágá- k a Sajtófigyelő szolgá­ttól. A február—márciu- eseményekre vissza-visz- atérnek az újságírók. Írről nem is beszélve, hogy a Mezőgazdasági Mú­zeumban rendezetlt kiállí­tást mindössze tíz napja bontották le.) A Budapes­ten Rundschau terjedel­mes, fényképekkel illuszt­rált számát is a napokban hozta a postás. Tóth Já­nos legalább 8—9 gépelt oldalnyi terjedelemben mutatta be a megye gaz­daságát, kultúráját, híres embereit. Érdemes tallózni az új­ságkivágatok között: va­jon, hogyan vélekednek ró­lunk. A Népszabadság március 5-i számában dr. Romány Pál, a megyei pártbizott­ság első titkára számolt be negyedszázad változásai­ról a lap sok százezer ol­vasójának: „A homok ter­mészete pedig nem válto­zott. A tavaszi szél most is megemeli és behinti vele a tanyákat, s néha a vá­rosi házakat is. De meg­változtak a társadalmi, gazdasági körülmények, s velük, általuk megnőtt és változik az ember. És gyor­síthatja a változást, javít­hatja — ha arannyá nem is teheti — a homok vilá­gát, a közösség haladásá­val együtt a saját életét.” i bajai tamburazeneka a nemzetiségi együttesek vetélkedőjén Szombat este a MOM űvelődési házában (Bu- ipest, XII., Csörsz utca .) rendezik meg a ma- ■arországi nemzetiségi szü­kségek országos népdal- ítélkedői győzteseinek 'gyszabású seregszemlé- t. A 19 órakor kezdődő ■ogramban részt vesznek hazai legjobb délszláv, imet, román és szlovák ipi zenekarok, énekesek, ncosok. A színes, válto- ,tos összeállításban dobo­sra lép a bajai ifjúsági tamburazenekar, a dráva- sztárai menyecskekórus, a kopházi Grubits Anna trió, a csolnoki fúvószenekar, a palotabozsoki német ének­kar, a kétegyházi férfi- és az eleki menyecskekórus, a bánhidai Puskin művelő­dési ház népi zenekara, a a répáshutai és maglódi menyecskekórus is. A győz­tesek bemutatóján közre­működik a nemzetiségi köz­ponti táncegyüttes népi ze­nekara és a csolnoki bá­nyászzenekar. IKKŰNK NYOMÁN A fejedelem titkára A f-i Petőfi Népe április számában örömmel '.vastuk a Kalocsa város monográfiáját megalapozó iadványunkról. A szerző fejezetek felsorolásával rzékelteti a kötet tartál- li sokszínűségét. Kalocsa evezetes emberei fejezet­éi hiányolja Raffai Sa- olta és Pákolitz István ózsef Attila-díjasaink letrajzát és Votka János orradalmi páter ismerte- ísét. Az élőket személyesen és sajtóból jól ismeri min- enki, azért most — a jo- os észrevétel elismerésé­ül — csak nagy pedagó- .usunk életét ismertetem. Votka János 1825-ben zületett a Prága melletti ásszában. Középiskolái vé- 'eztével a Keresztes Lovag- end szerzetébe lépett. Az ,848-as forradalmi év kira­gadja a zárda falai közül: vezércikkeket ír. szabadban is a szemináriumban szó­lóitól. Hallgatóiból küldött- léget vezet Windischgrätz ;lé, hogy az ifjúság köve- ;elményeit előadja. A „Sla- /ia” elnökeként mutatkozik oe a tábornagynak, s mel- ét kitárva vakmerőén oda­nyújtja pisztolyát, hogy bármelyikükön próbálj a ki: meg van-e töltve? A forradalom után egy ideig nem hallatott magá­ról, aztán Belgrádban Ob- renovics Milos fejedelem titkáraként tűnik fel, ké­sőbb lapszerkesztő Bécsben. 1854-ben, minden készülő­dés nélkül belép a Jezsuita Rendbe. Rómában és Inns­bruckban befejezve tanul­mányait, hadikórházi lel­kész lett Brixenben. Itt is­merkedett meg egy magyar huszár sebesülttel, akinek hatására magyar missziót kér. Így kerül 1860-ban latin tanárnak Kalocsára. Két év alatt tökéletesen megtanulta nyelvünket, a bölcsészet tanára, a kollé­gium rektora, s a főgimná­zium igazgatója lett. Férfikorának java részét itt töltötte, de 13 év múlva visszament Prágába, majd 1880-ban a pápa egyházpo­litikai megbízatással Kons- tantinápolyba küldte. Meg­halt 1899-ben. Tizenöt mun­kája jelent meg cseh nyel­ven. Irt egy bölcsészeti tankönyvet magyarul, ez azonban kéziratban ma­radt Bozsó Ferenc „Egy megye Budapes­ten” — ez a Magyar Hír­lap február 12-i számának címe. („Jellegében, tartal­mában valami egészen új­ról, érdekesről, izgalmas­ról van szó ...”) Egyedül legfiatalabb országos napi­lapunk nyolc alkalommal közölt önálló című írást az akcióról, a megyéről. Fel­hívjuk a figyelmet Eszter­gomi Lászlónak március 6-án Kenyér és magneto­fon címmel megjelent cik­kére. Rehák Ferenc írását Műszaki egyetemisták a tanyai fiatalokért címmel közölték március 5-én. A Magyar Nemzet már­cius 3-án szintén vezér­cikkben köszöntötte a fő­városi bemutatkozást és folyamatosan beszámolt a kiállításokról, előadások­ról. A különböző hetilapok, folyóiratok munkatársai is gyakran találtak témát a gazdag fővárosi program­ban. Csak ízelítőül: a Nép­művelés áprilisi számában két teljes oldalt betöltő fényképes riport látható. A Tanácsok Lapja február 25-én tájékoztatta olvasóit az akcióról. Hely hiányában csak megemlíthetjük, hogy a vidéki napilapok is bősége­sen foglalkoztak Bács-Kis­kun megye életével, a tu­catnyi budapesti kiállítás­sal, találkozóval, előadás­sal. Felelősséggel írhatjuk, hogy a Rádió és Televízió soha nem adott ennyi mű­sort „az ezerarcú megyé­ről”. Minden rovat megta­lálta a maga témáját — témáit — és jutott idő na­gyobb összefoglaló műso­rokra is. A riporterek is figyelembe vették dr. Gaj- dócsi István megyei ta­nácselnök március 4-én, a Szót kérünk keretében el­mondott szavait: „Arra tö­rekedtünk, hogy őszintén mutassuk meg életünket.” Zárjuk rövid, vázlatos áttekintésünket a Magyar Hírlapban olvasható szépj sorokkal: „Példás kezde ményezés szemtanúi lehet­tünk és élményt ígérő órá­kat tölthettünk együtt... egy országrésznyi megye osztja meg a fővárossal saját boldogulásának örö­meit.” (II. 12.) Heltai Nándor ltjaink az élen Hasznos hagyománynak nevezhető már. hogy min­den év tavaszán — rend­szerint a fővárosban — megrendezik a kereskedel­mi és vendéglátó szakmun­kástanulók országos verse­nyét, amelyet természete­sen iskolai, majd megyei selejtezők előznek meg. A kecskeméti Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola eddig tisztes, bár nem ki­magasló eredményekkel szerepelt ezeken a vetélke­dőkön. Ebben az esztendő­ben azonban feltették a ko­ronát nevelők, tanulófelelő­sök. illetve tanulók együt­tes elméleti és gyakorlati munkájára. A március vé­gén megrendezett versenyen az ország fiataljai közül a legtöbb előkelő helyezés a kecskeméti iskola növendé­keinek jutott. De hogyan vezetett az út idáig? — Még az ősz folyamán, az iskola KlSZ-szervezeté- nek bevonásával döntöt­tünk afelől, hogy tanulmá­nyi eredményeik, s eddi­gi munkájuk alapján nö­vendékeink közül kiket je­löljünk, kik érdemesek a versenyen való részvételre — mondja Hazag László igazgató. — Akikre a vá­lasztás esett, azokkal nem­csak tanáraik foglalkoztak, hanem tanulófelelőseik is lelkiismeretes alapossággal Kiss Ilona rl PJ Horváth Katalin nál közölte: ..Az eladók — -1 versenyző tanulók”. De az- tán mindenről megfeled­keztem, csak a munkával törődtem. A méterárúosztá- lyon kellett dolgoznom. Kiss Ilona a harmadik ••►T* nap élményeire emlékezik, J0ú hiszen ezek a legszebbek: • x? É az eredményhirdetés, amely - • után — jelképesen — mind­hárman a győzelmi emel­vény legmagasabb fokára léphettek. — Ne feledkezzünk meg a tanulófelelősökről sem, akiknek jelentékeny része van a felkészítésben, köz­vetve tehát az eredmé­nyekben is: Dormány La- josnéról, László Istvánnéról és Pancza Jánosról. Ezt az eddigi legjobb eredményt, amelyet az is­kola növendékei kivívtak, a jól szervezett oktatás ja­vára kell írnunk. A neve­lők nagy gondot fordítanak mind a növendékek mű­veltségi színvonalának eme­lésére. mind a szakmai szemlélet kialakítására. E törekvések gyümölcse most végre beérett. A három első helyezett rövidesen külföldi útra, Lukács Kati pedig belföldi üdülésre indul. Két teljes hétre. Hogy hová, és pon­tosan mikor, még nem tud­ják. örülnek, és joggal. Megérdemlik a jutalmat és az időnap előtt elnyert szakmunkás-bizonyítványt. Rászolgáltak! Jóba Tibor Kanizsai Rozália készítették fel őket a gya­korlati tennivalókra. Végeredményben húszán indultak el az iskola szí­neiben. Közülük hárman érdemelték ki szakmai ága­zatukban az első díjat, egy tanuló pedig — Lukács Ka­A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat „KI KÍVÁNCSI egy vidéki tanár előadására, ha a kép­ernyőn a világ legnevesebb tudósait láthatja-hallhatja? Ki megy el hazulról egy TIT-rendezvény kedvéért? A technikai haladás hama­rosan feleslegessé teszi a népművelést.” ötszázezer televíziós készülék volt az országban, amikor elhang­zott Kecskeméten ez az el­gondolkoztató megállapí­tás. A pesszimista jóslatot az azóta eltelt idő nem iga­zolta. Még mindig „van” közművelődés, noha lassan már a kétmilliomodik elő­fizetőt tartja nyilván a posta És szívesen mennek to­vábbra iá az emberek is­meretterjesztő előadások­ra Nem véletlenül jutott eszembe ez a néhány év­vel ezelőtti vita. A na­pokban ugyanis a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat városi-járási szerve­zeteinek beszámoló jelen­téseit olvasgattam. Négy esztendős tevékenységüket foglalták össze az április végi, május eleji közgyű­lések résztvevőinek a tá­jékoztatására. A TÖBBNYIRE igényes elemzések általában biza­kodó hangúak. A tömeg­kommunikációs eszközök rohamos terjedése nem okozott válságot az egye­sület munkájában. Ezernél több értelmisé­git tömörít jelenleg a me­gyében a társulat. A tag­ság egyharmada egyetemi végzettséggel rendelkezik és ugyanennyien tanultak főiskolán vagy felsőfokú intézetben. A pedagógusok mellett a mezőgazdasági szakemberek, az orvosok és a tanácsi dolgozók is egy­re nagyobb szerepet kap­nak a TIT tevékenységé­ben. Naponta átlagosan 14 előadást rendeznek isme­retterjesztő előadó közre­működésével Bács-Kiskun megyében. Mind kevesebb a panasz, az utólagos rek­lamáció. Ugrásszerűen nö­vekedett a közgazdasági, neveléstudományi témák iránt az érdeklődés, de nö­vekedett a nemzetközi po­litika kérdéseivel foglalko­zó rendezvények száma is. BAJOK, gondok, tenni­valók is akadnak bőség­gel. A gyors ütemű iparo­sítás ellenére az üzemi előadások száma és láto­gatottsága alig változik. Több szakosztály csak „pa­píron” létezik. A korszerű szemléltető eszközök hi­ánya gyakran megoldha­tatlan feladat elé állítja az előadót... KÍVÁNJUK, hogy az is­meretterjesztés társadal­mi, kulturális, politikai — közvetve — gazdasági je­lentőségéből adódó felelős­séggel végezzék közhasznú munkájukat. Nyíltság, őszinteség jellemezze a mostani, a VI. küldött- gyűlést előkészítő tanács­kozásokat. Mert a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulatnak akkor is meg­lesz a maga feladata, ami­kor már minden család ott­honában feldereng estén­ként a tv kékes fénye. Fel­téve — természetesen — ha vezetői és tagjai alkalmaz­kodnak a mindig újat, min­dig mást — és mindig job­bat sürgető követelmé­nyekhez. (i—n) lánynak sincs szégyenke­zésre oka: mindketten csak egy-egy ponttal szereztek kevesebbet. — összesen harmincnyol­cán indultunk a ruházati szakma versenyében —em­lékezik szívesen Kanizsai Rozália. — Az első napon az írásbelin estünk át, amelynek tárgyai áru- és kereskedelmi ismeretek, il­letve szakmai számítások voltak. 8-tól 12-ig dolgoz­tunk, maid vasárnap már korán ott voltunk a Divat- csarnokban, hogy elkezdjük a gyakorlati versenyt. Én a férfikonfekció-osztályra kaptam beosztást. — Izgalmas volt a vetél­kedő? — Nem volt túlságos lámpalázunk — mosolyog Horváth Kati. — Az ugyan zavart egy csöppet, hogy a hangosbemondó már a rajt­talin, a kecskeméti leérté­kelt bolt eladója — a má­sodik helyezést, ök, hatod- magúkkal együtt 121 pont felett teljesítették a ver­senyfeladatot, s így a szo­kásosnál korábban kapják meg szakmunkás-bizonyít­ványukat. Kanizsai Rozália, a Kecs­keméti Centrum Áruház és Horváth Katalin, a Kecske­méti Szivárvány Áruház el­adója. Ök a ruházati szak­ma győztesei. Kiss Ilona, a Kiskunfélegyházi Centrum Áruház eladója pedig a ci­pőszakmában vitte el a pál­mát. Rózsa pontszáma volt egyébként a legmagasabb (142), de a másik két kis-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents