Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron... Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; • Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyáit, Legelészett nyája. Egyszer csak azt hallja, hogy Haldoklik a babája. Fölpattan a szamárra, Haza felé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. Hogyan került a költö Kunszentmlklósra? Az üreg Petrovics 1842 novemberétől 1845 novemberéig bérelte az ottani mészárszéket, ahol „István öcsém” volt a székálló legény. Ot látogatta meg többször Dunave- cséről át-átránüulva, Így 1844 nyarán. A költeményt Vachott Sándornak, szerkesztőségi főnökének biztatására irta. ö panaszolta ugyanis, hogy kevés a néprománc. A juhász figuráját Petőfi rokon- szenve emelte az Irodalomba. Ez a hang újszerű a magyar Urában. A költemény: lélektani remeklés. ll>ODf\L(l/M Weöres Sándor: Napsugár a levegőben Napsugár a levegőben, Tündököl a rét, Kincseit az ifjú tavasz Bőven önti szét. Szántogatók dala száll, Égig evez a madár, Méz-illatú libegéssel Közeleg a nyár. Fényes idő lelke jár, Belepezsdül a határ, Lengjünk, mint a harang nyelvei Énekelve már! A IkiSnyv világibmepe írástudatlan emberek milliói élnek Földünkön. Az UNESCO legfrissebb adatai szerint csaknem egymilliárd az analfabéta. A magyar olvasó számára szinte felfoghatatlan ez a szám. Egymilliárd! A . Föld lakosságának csaknem Nemzetközi konyvév 1972 egyharmada, — a műszaki — tudományos forradalom, a tömegkommunikáció, a számítógépek, az űrhajók korában! Időszerű tehát az UNESCO nagy nemzetközi programja: 1972 legyen szerte a világon a könyvek éve. A mozgalom elsődleges célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet arra a fontos szerepre, amelyet a könyv a társadalomban betölt. A cél nemes és értelmes. Nem ünnepély az ünnepély kedvéért. A nemzetközi szervezet nagyon is gyakorlati eredményt remél tőle: azt, hogy ennek a programnak a segítségével világszerte megnövekszik az olvasó emberek száma. Hogy több helyre jut el a betű —, a gondolat, a világosság. S ami talán a legfontosabb: hogy a nem olvasó milliók egy lépéssel közelebb kerülnek a betűk világához. Az UNESCO nem naiv testület; tagjai, tisztségviselői pontosan tudják, hogy a könyvév végére, 1972 decemberébe nem taníthatnak meg egymilliárd embert írni és olvasni. A világkönyvév nem lehet világcsoda. De tudják azt is, hogy ha írástudó országok, népek, nemzetközi és nemzeti szervezetek támogatják ezT a mélyen humanista célkitűzést, talán néhány millióval több ember kezébe kerül könyv, az analfabétizmus ijesztő aránya valamelyest csökken, fény juthat a sötét sarkokba. A nemzetközi könyvév programja természetesen nemcsak az írástudatlanság felszámolására törekszik; céljai közé tartozik a könyvtárhálózat fejlesztése — ennek előmozdítására nemzetközi kapcsolatok kiépítése és elmélyítése —, az olcsó könyvsorozatok világméretű terjesztése, ezek kiadásának ösztönzése, könyvkiállítások, könyvvásárok szervezése, (Varsóban. Frankfurtban, Jeruzsálemben és Nizzában lesz nagyszabású könyvvásár az l"972-es évben), a fordítói tevékenység előmozdítása, s a rádiós- és televíziós könyvpropaganda eszköztárának kibővítése. Ez utóbbi programpontnál érdemes egy szóra megállni. A rádió — majd később a televízió — térhódításakor elhangzottak pesszimista jóslatok: visszatartják a betűt, csökkentik az olvasást, elvonják az embereket a könyvtől. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Egyes országokban, a telekommunikációs eszközök tömeges elterjedésének kezdeti időszakában voltak csak aggasztó jelenségek — átmenetileg. De a betű továbbra is elsőrendű nagyhatalom maradt a szellem világában. Nem versenytársa a televízió, inkább szövetségese. Az olvasás előmozdítója, ösztönzője. A kultúra olyan szépségeire hívhatja fel a figyelmet, amelyek nem a látvány és a hang, hanem csak a betű révén nyílnak meg, Az elmélyült tanulás, ismeretszerzés élményét, a csendes órák magányos tűnődések örömét, az olvasottak feletti viták izgalmát, a gondolatok értelmezésének, meghódításának erőfeszítését. Magyarországon is tények bizonyítják ezt. Hogy csak a legkézenfekvőbbet említsük: a nagy regények, színpadi művek, novellák televíziós feldolgozása adap-' tációi (a Forsyte Saga, a Robin Hood, a Nyomorultak, vagy legújabb, a Fekete város újabb százezreket tett nagy írók olvasójává, hívévé. A kép után a gondolat következett, a könnyebb után a nehezebb szellemi élmény —, gondolkodás, az önálló véleményformálás, a magasabb rendű ízlés kialakulása. Hazánkban és a többi szocialista országban is nagy visszhangra talált az UNESCO felhívása. Maradéktalanul egyetértünk a céllal, szívesen segítünk a nemzetközi program végrehajtásában, vállaljuk a ránk eső részt. A nemzetközi könyvév alkalmából sok jelentős esemény színhelye lesz Magyarország is. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ javaslatára a debreceni Egyetemi Könyvtárban „A könyV- és a könyvtárkultúra társadalmunkban”, az Országos Pedagógiai Könyvtárban „Az olvasáspedagógia” címmel rendeznek tudományos ülésszakot. A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár négynyelvű kiadványban folyámatosan tudósít a nemzetközi könyvév külföldi eseményeiről, megjelenteti a legfontosabb megnyilatkozásokat. elemzése két, a könyvtártudomány fejlődésével foglalkozó, a könyvév alkalmából kiadott publikációkat. A magva - könyvtárügy — könyvkiadás — és könyvterjesztés f°’ szabadulás utáni eredményeiről orosz, német, ango’ spanyol és francia nyelvi kiadvány jelenik meg. Van mivel a világ elé állnunk! Ha nem is mindig vagyunk elégedettek a magyar könyvtárügy helyzetével — ha elégedettek volnánk, magunk szüntetnénk meg a továbblépés legnagyobb lendítő erejét —, joggal lehetünk büszkék & huszonöt év álatt eléri; eredményekre. Az UNESCO nyilvántartásaiban és közleményeiben — ismertetve az idevonatkozó adatokat — Magyarország a könyvkiadás és terjesztés problémáival legjobban törődő országok között szerepel. (Magunk között szólva: nyomdaviszonyaink nem a legjobbak, ez közismert dolog, kiadványaink tehát igen nehéz körülmények között születnek, s aratnak mégis elsősorban kitűnő nyomdászgárdánk erőfeszítéseinek eredményeként, külföldi sikereket is. Az 1972-es évben sokat találkoznak egymással a betű terjesztői: könyvkiadók, írók, műfordítók, illusztrátorok, könyvkereskedők, tipográfusok. Sok nemzetközi konferencián lesz alkalmuk kicserélni a véleményüket, jobban megismerni egymást. Hazai szakemberek is részesei lesznek e találkozósorozatnak. Bekapcsolódnak a programba a kisebb könyvtárak, megyei intézmények, sőt könyvesboltok is. Az UNESCO felhívása termékeny talajra hullott: egész népművelő apparátusunk örömmel vesz részt a nemzetközi könyvév sikeréért folytatót!; munkában. A kultúra munkásainak impozáns kézfogása a nemzetközi könyvév: a legjobbak közülük egy célért küzdenek: az írástudatlanság felszámolásáért, a nemes gondolat terjesztéséért, az igazi művészet nagyobb térhódításáért. A világméretű akció — az eddigi hírekből, az erőteljes ütemben folyó előkészületekből következtetve — bizonyára sikeres lesz.. Ebben az évben gyakran találkozunk majd Michel Olyff belga grafikusművész alkotásával: nyitott könyv szemközti lapjain két összefogódzó eemberalak. Ezt a rajzot választotta emblémájául az UNESCO közgyűlése. Emberek, népek találkozása a haladó gondolat jegyében. Tamás István Ünnepi könyvhét Requiem egy hadseregért ,,Bámulom áldozatkészségét, de a sebesültek nagy része nem érdemli meg, hogy maguk ott foglalkozzanak velük. Pimaszok, fegyelmezetlenek.. ” Jóska írta ezt a levelet a Don közelében levő harcálláspontjáról Muci nagyságosnak, azaz vitéz Grassy József vezérőrnagy úr dr. Liszka Béláné zászlóanyának, a polgár- mester feleségének. Az atyai jóságú elöljáró szerepében oly szívesen tetszelgő hadosztályparancsnok nem átallotta a tépett húsú, gránátszaggatta, repesszel nyomorított, félkezű, féllábú szerencsétleneket piszkolni, gyalázni. Miért haragudott rájuk a tábornok úr? Tapasztalta, hogy a frontra kényszerített katonák többsége elfásulva tette a dolgát. Feleslegesnek, céltalannak, értelmetlennek érezték a vállalkozást. Pedig még csak kevesen sejtették a szörnyű vég közeledtét, az 1943. január 12-én, keddi napon, reggel 9 óra 45 perckor Urivnál felcsattanó pergőtűz nyomán kibontakozó szovjet oflenzívát. Húsz nap alatt százötvenezer embert vesztett a 2. hadsereg. „Meghalt, eltűnt, megsebesült” vitték a szomorú híreket februárban a postások országszerte. Az áldozatok nagy része kétkezi dolgozó, tartalékos. A 18 ezredparancsnok közül csupán egyetlen egy vesztette életét. Nemeskürty szerint az Ország szörnyű közönnyel tért napirendre a katasztrófa előtt Ezért vállalkozott arra, hogy felidézze a szörnyű heteket requiemet mondjon a hóba fagyott, a poklok hetedik bugyrát megjárt hadseregért. Eredeti harcparancsok, létszámjelentések alapján igyekezett a „szárazságig tárgyilagosan megvizsgálni” a döbbenetes tényeket, melyek annál meghökkentőbbek, minél Inkább tények maradnak. Alapos adatfeltáró munkát végzett Több ezer do-' kumentumot nézett át szinte óráról órára követte az eseményeket. Egy-egy lényeges mozzanatot többféle szempontból mutat be, Azt vizsgálja, hogy a harcoló seregek és vezéreik miként alkalmazkodtak az akkor érvényben levő utasításokhoz, katonai regulákhoz. Kerüli az ilyenkor oly veszélyes egyoldalúságot az általánosítást,' a feketefehér ábrázolást. Árnyalt megjelenítésre törekszik. Csupán — olykor-olykor — a bizonyító dokumentumot keveselljük. Mindenekelőtt az a törekvése érdemel dicséretet hogy a középső frontszakasz eseményeit összefüggéseiben mutassa be. Kellő teret ad szükségszerűen a német hadvezetés intézkedéseinek az ismertetésére, hiszen csatlóshadseregnek nincs se önálló taktikája, se stratégiája. A hátország is gyakran „megszólal” a könyv lapjain. Bizonyítja, hogy a frontalakulat még a Horthy-rendszerben érvényes — több tekintetben már akkor túlhaladott — hadászati előírásoknak sem felelt meg. A tragédiáért, a politikai baklövéseken, bűnökön kívül — legszenvedélyesebben a magyar törzstiszteket okolja. Következtetései szerint a magyar honvédek — tisztán „szakmai szempontból” — meg- állták a helyüket. Hamis az egykori német generálisok által újabban terjesztett nézet, hogy a 2. hadsereg pánikszerű menekülése, az „aljnép alkalmatlansága” miatt omlott össze a front. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy olyan szégyenletesen gyenge felszereléssel küldték ki az ország felelőtlen vezetői a frontra a katonákat, hogy akkor sem számíthattak volna tartós sikerre, ha nem olyan „rossz” az egységek harci szelleme. Egyetértünk azzal a következtetésével: a voronyezsi katasztrófa óriási hatással volt az ország politikai életére. „A magyar nép tömegei... először tapasztalták a húsz éven keresztül pufogtatott frázisok hamis voltát. Világosan kiderült: a német szövetséges mit ér. De kiderült, hogy a Horthy Magyar- ország megérett a pusztulásra.” Kállai Gyulát idé2i: „a válság megteremtette a hadseregen belüli szabadságharc feltételeit.” Tanulságos, becsületes, a nemzeti önismeretet segítő mű Nemeskürtynek a Magvető kiadásában megjelent kötete. H. N. Mai magyar rajzművészet Pataky Dénes több mint tíz évvel ezelőtt megjelent „A magyar rajzművészet” című kitűnő művét folytatja, egészíti ki a könyvhétre kiadott „Mai magyar rajzművészet”. A korábbi kiadvány eljut máz ig, néhány reprodukcióval be is mutatja a legjobb mai magyar grafikusművészeket (pl. Borsos Miklóst), de a legfiatalabbakat vagy a középnemzedék tagjait már nem. Solymár István bevezető tnulmányában a magyar rajzművészet hagyományait tekinti át röviden Markó Károlytól Mednyánszky Lászlóig, Derkovits Gyuláig. Önmaga is jelzi a kötet hiányait: nem szerepelnek benne a határainkon túl élő magyar művészek — például az erdélyi Gy. Szabó Béla vagy Nagy Imre — és technikai okból maradtak ki néhányan — például a Kecskeméten is jól ismert, kitűnő Ábrahám Rafael. A magyar grafika szinte végtelen gazdagságát és szépségét tárja elénk ez a kötet. Az idős mester, Barcsay Jenő a „látott világ konstruktív ábrázolásának és az absztrakciónak a határterületén halad előre.” Híres sokalakos mozaikterve mellett az Ülő nő vagy a Három alak gondos kidolgozása tetszik. Hincz Gyula „picassói”, modern mester, ki J fest, illusztrál, plakátot tervez. Béke című rézkarcának szép nőalakja méltó párja Picasso grafikai munkáinak, például Ovidius Átváltozások című kötetének illusztrációinak. Borsos Miklós tusrajzai tihanyi emlékeit őrzik: ott látja olyan közel a napot a párás víztükörben, oft olvad össze az ég és a víz a nyári ragyogásban, ott él közelben Illyés Gyula költő-barátja, kinek verseit illusztrálta (például a Fekete-fehér címűt). Cso- hány Kálmán — kinek grafikáit most! közölte a For rás folyóirat utóbbi száma — közel él a földhöz, a parasztokhoz, a madarakhoz. Gross Arriold naiv, gy? meki képzeletvilága mindig megkap az ezernyi ré'v let pontosságával és finomságával (pli Az öröm ünnepe). Kondor Béla a ,,grafikai reneszánsz évtizedének zászlóvivője”. Fiatal művészek vállalták mesterüknek. Különös világa olykor messzire nyúl vissza (pl. Szent Antal megkísértése), máskor a közelmúlt komor emlékeit idézi (pl. Auschwitz). Végül hadd hívjuk fel néhány megyei vonatkozásra: a Kiskunfélegyházán született kitűnő grafikus- művészre, Szántó Piroskára vagy a Kiskunmajsán született Konecsni Györgyre. A Kalocsai melletti kis faluban, Miskén élt Tóth Menyhértnek munkáját is bemutatja e kötet. Évekig Kecskeméten élt, dolgozott Kajári Gyula, aki „fáklyahordozó művész sorskérdések bevilágítására fordítja energiáját, erejét”. Szekér Endre
