Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
i oldal 1972. május 28, vasárnap TUDÓSOK MŰHELYÉBEN l izénkét új pc *c csomfajta A Kecskeméti Zöldségtemesztési Kutató Intézet jövőre ünnepli három évtizedes jubileumát. 1943-ban létesült Állami Kertészeti Telep néven. Megalapítója és kezdeményezője az akkori parasztfőiskola fiatal szaktanára, Mészöly Gyula volt. A telep azóta világhírű intézetté fejlődött. Igazgatója, aki főként paradicsomnemesítéssel foglalkozott, tudományos körökben nagy tekintélyre tett szert. Kutatási eredményeit az európai és az amerikai földrészen egyaránt elismerik. 1956-ban Kossuth- díjjal tüntették ki. öt éve a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kandidátusi disszertációját szintén a paradicsomkutatás témájából írta. Tavaly megromlott egészségi állapota miatt felmentését kérte az igazgatói teendők alól. Jelenleg az intézet tudományos szaktanácsadója, egyúttal a Mezőgazgasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácsadó testületének tagja. A paradicsomnemesítést továbbra is folytatja, s ahogy ereje engedi, részt vesz a közéletben is. Tavaly már az ötödik alkalommal választották meg országgyűlési képviselőnek. A megye ötödik választókerületében, a kecskeméti járásban tevékenykedik. A napokban felkerestük és érdeklődtünk jelenlegi munkájáról. A kiváló tudóssal folytatott beszélgetést az alábbiakban közöljük. lók, amennyi az erőmből telik. A növénynemesítési munkát — miután eddig is ebben értem legjobb eredményeket — továbbra is szívesen folytatom. Ügy érzem e témában sok olyan feladat van, amely megoldásra vár. Élettapasztalataim, további megfigyelések segíthetik a kitűzött célok elérését, a magyar paradicsomnemesítés, termesztés fellendítésének ügyét. A nemesítésben sok segítséget kapok az intézet tehetséges kutatóitól, akiknek . támogatására a jövőben is számítok. * A dr. Mészöly Gyula által vezetett kutatócsoport munkája nyomán előállított paradicsomfajták közül eddig tizenkettőt ismertek el hivatalosan. A legutóbb egy üvegházi, illetve fólia alatti haj tatásra igen alkalmas fajta született. Tavaly ismerték el „Kecskeméti hajtató” néven. K. S. Három láda könyv Jókora teherautó álldogál a kecskeméti Katona József könyvesbolt előtt. Rakodófelületén három szállítóiddá — konténer. Gondolom, a gépkocsivezető vásárol unaloműzőként útleírást, izgalmas regényt. Esetleg tanul valahol és a kijelölt „irodalmat” keresi. Derék dolog — örvendezek, mert hát ilyen az ember. Jókedvre deríti a fejlődés, a gyarapodás: örül, ha új házat lát, tiszta, egészséges gyerekeket és művelődő munkásokat, értelmiségieket, mezőgazdasági dolgozókat. Most azonban csalódtam. A gépkocsivezető csupán azért ment az üzletbe, hogy jelentse: megjött a szállítmány. A szállítóládák ezúttal nem gépeket, szerszámokat: szép új könyveket tartalmaztak. Olyan sokat, hogy érdemesebbnek látszott a szokványos postai csomagolás helyett így továbbítani az értékes küldeményt. Németh János boltvezetőtől megtudtam, hogy több mint százezer forint értékű új könyvet kaptak. Sok példány érkezett a különböző, kedvelt, keresett — könyvhéten immár hagyományos — antológiákból: Az íriszemmel 1971, a Körkép 7, a Rivalda 71 ösz- szeállításokból. Egy teljes polcot megtöltenek a politikai könyvek, a Kossuth kiadványai: Biszku Béla: Válogatott beszédek és cikkek című kötete, Gri- guljevics: Az inkvizíció története című, gazdagon illusztrált monográfiája. Jones, James Most és mindörökké című döbbenetes háborús regénye is súlyos „tehertételt” jelenteit az üzlet dolgozóinak. Alig győzték becipelni a majd ezeroldalas műből érkezett köteteket... Érdemes megjegyezni a dátumot: 1972. május 22. Először szállítanak konténerrel könyveket Kecskeméten a könyvhétre. Remélhetően a roskadozó polcokon hamar megritkulnak a tömött sorok: aktatáskákban, kis csomagokban, utazóbőröndben, piaci szatyorban, az iskolai füzetek mellett elvándorolnak a szép és értékes kiadványok új gazdáikhoz, az olvasókhoz. És jöhetnek az újabb szállítóládák. H. N. széfemet oA nem égett meg,,." 12. Mohács küszöbén I Nemrég fejeződött be a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése, ön részt vett ezen a fontos tanácskozáson. Mi hasznosítható megyénk számára az ott elhangzottakból? — Hazánkban az 1970. évi statisztika szerint 1071 kutatóhelyen 50 800- an dolgoztak, ebből a tudományos kutatók száma 16 300 volt. Ezernégyszá- zan foglalkoztak az ag- rotudományokkal. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek három évre szóló terveit tavaly december 21-ig teljesítették. A legutóbbi közgyűlésen megvitatták az eddig elért eredményeket, és megbeszélték a további tennivalókat. Az elkövetkezendő időszakban — másfél évtizedről van szó — megvalósítandó feladatokat az országos távlati tudományos, valamint a tárcaszintű kutatási tervek foglalják össze. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetnek több fontos távlati feladata van. Említést érdemel a paradicsomnemesítés, termesztés, valamint a feldolgozás korszerűsítése. A fejlesztés teljes kutatása az intézetre tartozik. A másik fontos téma a fűszerpaprika-nemesítés, termesztés, feldolgozás korszerűsítése és a teljes termesztési fejlesztés lehetőségeinek keresése. Kutatási téma még az egyéb konzervipari zöldségnövények: az uborka, a tojásgyümölcs, a csemege- kukorica nemesítése és termesztésének fejlesztése. Ezenkívül a gomba termesztésének segítése. A tudományos kutatómunkában jelentős helyet foglal el a növénynemesítés, melynek célja elsősorban a belső érték növelése és a hozamok emelése. Vezetésével tevékenykedik a Magyar Tudományos Akadémia növénynemesítési bizottsága. A bizottság már eddig is kiváló eredményeket ért el, melyek a további tervei? — A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztálya növénynemesítési bizottsága 1967 óta évenként rendszeresen megtartja tanácskozásait. Az elmúlt fél évtized alatt a növény nemesítés különböző szakágazataiból 84 tudományos előadás hangzott el. A konzultációk közül néhány fontosabb témát érdemes kiemelni. Foglalkoztunk többek között a betegségellenálló fajták nemesítésének, helyzetével, a vetőmag-szaporítás feladataival, a kalászosokkal kapcsolatos kutatásokkal. Március elején a zöldségnövények nemesítésével összefüggésben 7 aktuális előadás hangzott el a tanácskozáson. Ez, alkalommal én a paradicsomfajtákkal szemben támasztott igényekkel, a gépi betakarítás lehetőségeivel foglalkoztam előadásomban. A bizottság az évente megtartott tanácskozásokon, illetve előadásokon kívül ugyancsak esztendőnként a különböző kutatóintézetekben szemlékkel ösz- szekötött növénynemesítési vándorgyűlést is szervez. 1970-ben Kecskeméten, 1971-ben a Kertészeti Egyetemen volt ilyen rendezvény, az idén pedig az iregszemcsei kutatóintézetben kerül sor hasonlóra. Tájékoztatásul közlöm, hogy hazánkban kétszáz növénynemesítő dolgozik. Munkájuk támogatására évente mintegy 70 millió forintot fordít az állam. Ezzel szemben a tevékenységük nyomán jelentkező termelési érték 4—6 milliárd forint. Ebből látszik, milyen nagy jelentősége van a növénynemesítésnek. A mezőgazdaság fejlesztését — többek között — a termesztési viszonyainkhoz jól alkalmazkodó, a hagyományosoknál többet termő, fogyasztás és feldolgozás szemnontjából jobb fajták előállítása vagy honosítása, nem utolsósorban a szükséges vetőmag előteremtése segíti elő. A nagy hozamú fajták természetesen igényesebbek, mint a hagyományosak. Nemcsak agrotechnikai szempontból jelentkeznek a gondok, hanem egyre inkább napirendre kerül a termésbetakarítás géoesí- tése is. Különösen a sok kézi munkaerőt igénvlő zöldségfajtákra vonatkozik ez. A nővén vnemesf+öknek szinte évtizedekkel előre ismerniük kell az eaves fajtákkal szemben támasztott igényeket. A mindinkább élesedő vilávninci verconv egvre fokozódó minőségi követelményeket támaszt. Végeredményben a növénynemesítés célja olyan fajták előállítása, amelyek a ma termesztési célkitűzéseinek megfelelnek, de már a holnap speciális igényeit is tükrözik. Hogyan látja a zöldség- termesztés további fejlesztésének útját. Saját kutató munkájában milyen nemesítési célok szerepelnek. Gondolunk természetesen elsősorban a paradicsomra. — 1975-ig a paradicsomtermesztés előirányzata 34 százalékos hozamnövekedéssel számol. Természetesen a termésátlag növelésén kívül a költségek csökkentésére, a hozamingadozások megszüntetésére is fokozott gondot fordítunk. Mindezen kívül a minőségi követelmények maximális kielégítésére is törekszünk. Világszerte az egymenet- ben géppel betakarítható paradicsomfajták nemesítésére irányul a figyelem. Olyan új típusú paradicsomfélék előállítása a cél, amelyek a vetéstől a betakarításig gépesíthetők. Nálunk a fő gond az egyszerre történő érés idejének széthúzása. Az eddigi külföldi és hazai eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy nemcsak betakarításra alkalmas szedőgépet kell szerkeszteni, hanem magát a paradicsomot is át kell alakítani. Csaknem egy évtizedes erőfeszítés után hazánkban is eredményt értünk el. A gépi szedésre alkalmas új paradicsomfajták hosszúkás alakúak, bogyófaluk vastagabb, nem repednek köny- nyen, jól hámozhatok. A jó konzervipari fajtának természetesen betegségellenállónak kell lennie. Fontos az is, hogy olyan belső biológiai tulajdonságokkal rendelkezzen, amelyek világszínvonalon álló készítmények gyártására is alkalmassá teszik. Ezért a paradicsomnemesítés soha nem szünetelhet. A jó fajták helyett még jobbakat kell a termelés szolgálatába állítani. ( Ismeretes sokoldalú közéleti tevékenysége. Ennek során miként hasznosítja tudományos munkásságának tapasztalatait? — Egészségi állapotomban bekövetkezett kedvezőtlen változások miatt csak annyi feladatot vállaSzapolyainak további ütközetre kellett volna kényszerítenie a Várad környékén még szervezett^ kereszteseket, akikh,ez Mészáros Lőrinc is csatlakozott seregtöredékével. Ám az erdélyi vajda mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gondolni. Temesvár alól sietett megszállni Hohenzollern György birtokait. Lippa, Sólymos és a többi erőd kellett neki. Űtközben, szinte csak mellékesen ötszáz darab harácsolt ökröt küldött Erdélybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek. Arról azonban gondoskodott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtassa a kereszteseket. Alvezérei, Drágffy János és Bánffy János Kolozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszán- tabb jobbágycsapatokkal. Az elfogottakon itt is rettenetes bosszút álltak. A Kolozsvár főterén megrendezett tömeges autodaféről ezt jegyezte fel a krónikás : „Fehér hamut adtak a csontos tagok... A hulláknak többi részét — borzalmas látvány! — félig égett rudakra akasztva, a meleg légen szárít- gatják.” Temesvár után a legszívósabb, vérveszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog vármegyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a keresztesek élén. Először a Hájszentlőrincen védekező Barabás papnak kellett szembe néznie a biztos pusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobták mélybe a vártoronyból. Pogány Benedek még mindig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Frangepán György kalocsai érseket, aki sok nemessel együtt itt vészelte ' át a forradalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük induló nemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt összpontosították. Északról Bornemissza János közeledett a gubacsi csatában győztes seregével. Délről a végvári kapi- ’ tányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapolyai parancsára a temesvári csatából menekülő kereszteseket irtotta az ország déli síkságain a Temesköztől a Dunáig. Pogány Be- nedekék megkísérelték, hogy visszavonuljanak Apáti, a mai Apátin felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több, mint harmincezer ember esett el ebben az ütközetben: „egyik testről a másikra léphettél volna” — írta a holtak tömegéről a krónikás. Irtózatos vérfürdővel végződött a parasztháború utolsó nagy csatája is, amely Várad környékén zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Csak azért esett el háromezer jobbágy, mert nem voltak többen. A szó szoros értelmében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lelte halálát Mészáros Lőrinc ceglédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri hekatombával. Teljessé vált a nemesi osztály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német császár követe, már gratulálhatott a jobbágyfelkelés leveréséhez. Ezzel figyelmeztette a győzelemittas nemességet is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták, de a királvhoz, meg a hercegérsekhez nem szabad nyúl- niok. A gvőzők ugyanis jelét aüták, hogy disóalmá- morukban képesek lennének felforgatni Ulászló or- száglását és Bakócz Tamást is szívesen kardélre hánynák. Ennek megakadályozására már az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh-mor- va ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt lovas. így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rá- kosi országgyűlése. Az október 18-tól november 19- ig tartó tanácskozás hetvenegy cikkelyből álló törvényt szavazott meg, s ebből hatvankettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. Werbőczy István ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, az érintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelem nélkül és mindenütt kiirtani. A válogatott jogi brutalitások között szerepelt, hogy a paraszt „elveszítvén egy helyről más helyre szabadon való költözésének jogát, földesúrinak kizárólagos és örökös szolgája legyen”. A király pedig örült, hogy kedveskedhet a nemességnek e szörnyű törvények aláírásával. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt, tizenkét évvel később bekövetkezett az egv'k legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé független magyar király. Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázott- ja lett a magvar nép, négyszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyarország. Ge~'-'<'<aér Miklós (Vége)
