Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-27 / 123. szám

«. oldal 1972. május 27, szombat Legveszélyesebb: az otthon Tavaly 18 669 épület- és lakáskár volt a megyében Garán — V. M. lakásán elromlott a MEKALOR gázolajtüzelésű kályha. A kifolyt olaj felrobbant, s a lakásban és épületben az ingóság részben, a beren­dezés teljesen elégett. 39 973 forint kártérítésben részesült. P. F.-né uszódi lakásán a propán-bután gáz rob­bant feL Biztosított volt, 10 860 forintot fizettek ki neki a kárért. Kecskeméten — O. J. lakásában csőrepedés tör­tént. Falátázás, parketta- javítás, festés címén saját lakására 3256, az idegen lakásban bekövetkezett kár miatt 5251 forintot fizetett a biztosító. T. I. pálmonostori lakos ágyban cigarettázás köz­ben elaludt. Füstmérgezés következtében meghalt. Mivel biztosítása volt, az örökösöknek 15 000 forin­tot kifizettek. Sorolhatnánk tovább a káreseteket, ám ha vala­mennyit ismertetni akar­nánk az olvasókkal, né­hány napon keresztül ezzel tölthetnénk meg a Petőfi Népét. S akkor kezdhet­nénk újabb „sorozatot”. Mert miként e néhány példából sejthető, ezek csak az épület- és lakásbizto­sítási károk közül valók. S csupán ebben a biztosí­tási kategóriában 18 669 kár esett Bács-Kiskun me­gyében 1971-ben. S mondhatnánk ilyen számokat is, hogy: 4550 balesetre 2 millió 507 ezer forint, 5113 állatkárra 4 millió 536 ezer forintot fi­zetett ki ügyfeleinek az Állami Biztosító. A 2843 jégkáresetre kifizetett 1 millió 810 ezer forint is tekintélyes summa. Ismételj ük: mindezek la­kásbiztosítási károk, illet­ve lakásbiztosítási téríté­sek. Ezek összege évről évre tetemesen emelkedik. Részint azért, mert a la­kásbiztosítások (épület- és háztartási stb.) száma is növekszik, de részint azért is, mert az otthonok épü­lete, berendezése értéke­sebb lett. A lakosság jö­vedelmének emelkedése Mezőgazdasági kiayvespoic Ahány madár — annyi tojás Valóban így is van: egyik sem hasonlít a másikra, s aki ezt nem hiszi, annak csak egy pillantást kell vetnie e könyv borítólap­jára: e tarka tojások mind egyetlen madárfajtól, a lummától származnak, amely ezrével és ezrével él az észak-amerikai, euró­pai és kelet-ázsiai tenger­partokon, s délre a 40. szé­lességi fokig költ. Amilyen tarka és sokrétű maga a madárvilág, olyan tarkák és változatosak a madarak tojásai. Dr. Wolfgang Makatsch könyvében garmadával veti fel az olyan kérdéseket, amelvek madaraink költé­sének biológiáját ölelik fel. Hogy az olvasót nem­csak a tojásokkal, hanem a madarakkal is megismer­tesse. a könyvben számta­lan fotó szerepel. elsősorban a lakáskultúra fejlődésére hatott. Az alap­vető létfenntartási költsé­gek után fennmaradó ösz- szegek jelentős hányadát építkezésre, lakásberende­zésre, háztartási felszere­lésre fordítják a családok. Néhány országos adat: 1971-ben tartós fogyasztá­si cikkekre mintegy 15— 16 milliárd forintot költöt­tek, ebből bútorra több mint 4 milliárdot, korsze­rű hűtő- és fűtőberendezé­sekre közel ugyanannyit, tv, rádió, magnó, fényké­pezőgép és egyéb kultúr- cikkekre 2 és fél milliár­dot. ■— Mindezek ottho­nunk tartozékai, ezek te­szik lakásunkat széppé, ké­nyelmesebbé, a háztartást gépesítetté, az asszonyok munkáját könnyebbé, kör­nyezetünket kulturáltabbá, értékesebbé. S ki akar ki­maradni a jóból? Azt is tudjuk azonban, mert tapasztaljuk, hogy a kényelmet nyújtó készü­lékek, a korszerű fűtés, de még a vízvezeték is meg­annyi kár veszélyét jelen­tik a háztartásokban. A bérből, fizetésből élő em­ber, hogy tudna mindent kár esetén újra beszerez­ni ?! Természetes tehát, hogy a lakásbiztosítások iránti igény rendkívül megnőtt. A múlt évi je­lentős gyarapodás után je­lenleg több mint 1,8 mil­lió otthon biztosított az országban. Bács-Kiskun megye 189 161 lakásából 99 273, azaz 52,5 százalék biztosított. Tavaly — a 18 669 lakásbiztosítási ká­rért 12 millió 366 ezer fo­rint térítést fizetett ki a biztosító. Nem kedélyeskedő túlzás, ha kijelentjük, legveszé­lyesebb lassan számunkra: az otthon. Tóth István Eif esztendő után A kecskeméti Alföld szövetkezeti áruház 1971. tava­szán nyitotta meg ajtaját a vásárlóközönség előtt. Az esztendő elteltével felkerestük Piukovics Miklóst, az áruház vezetőjét, akivel az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk. • Annak idején elég sok vita volt akörül, hogy az állami szektor mellett a szövetkezetiek részt vegye­nek-e a városok ellátásá­ban. A vita azóta eldőlt, s nemrégiben Kiskunhalason is létrejött egy hasonló ke­reskedelmi objektum. Mi a véleménye: A szövetkezeti áruház beváltotta a hozzá­fűzött reményeket? — Áruházunk, mint a gyakorlat is bebizonyítot­ta, megfelel a várakozás­nak. Kecskemét város és környékének lakossága már régóta szorgalmazta egy ilyen univerzális jelle­gű áruház létrehozását. Hogy a városnak a lakos­ság ellátása szempontjából mennyire szüksége volt er­re a létesítményre, azt az egy év alatt elért 200 millió forint forgalmunk is jól ér­zékelteti. Az új áruház megjelenése sokat enyhí­tett azon a feszültségen, ami a megyeszékhelyen ta­pasztalható volt az elégte­len kereskedelmi ellátott­ság miatt. Az Alföld Áru­ház egy év alatt beilleszke­dett a város és környéke kereskedelmi szervezetébe és serkentőleg hatott az egészséges verseny kiala­kulására is. ® Bevált-e „mindent egyhelyen”eladási módszer? A szolgáltatások jelente­nek-e vonzerőt a vásárlók számára? — Miután a legkülönbö­zőbb ruházati, háztartási, bútor, kultúrcikk, műszaki, és élemiszer áruféleségen túl, egyhelyen megtalálha­tók az illatszerek, a játé­kok és virágok is, ismét csak a gyakorlatra utalok, amikor azt mondhatom, hogy a „mindent egyhe­lyen” elv bevált. Az áruháznak tízféle szolgáltatása van és ezek mindegyike olyan, melyek az emberek napi életével, vásárlásaival függnek ösz- sze. Igyekszünk következe­tesen megvalósítani az áruk házhoz szállítását. Ez ugyan költségtöbbletet okoz, de vevőink jó néven veszik a segítséget. Újdon­ság, hogy rendszeresen árusítunk virágot, s ha kell, díszcsokrokat, koszo­rúkat is készítünk. Egyre több vevőnk vásárlási kör­útja befejeztével virágot vesz, noha nem valószínű, hogy ezt akkor is megten­né, ha nem botlana bele. Mindez egy ilyen nagy for­galmú áruháznál természe­tesen nem eredményességi, hanem inkább esztétikai tényező. • Nem túlzás, hogy még kozmetikai kezelésre is be­rendezkedtek, sőt, tanács­adást is végeznek? — Kezdetben szokatlan volt a hagyományos keres­kedelmi tevékenységtől el­térő kozmetikai szolgálta­tás, de már megszokták a vásárlók és növekvő szám­mal keresik fel, sokan azért, hogy tanácsot kérje­nek, ezt a részlegünket. Megemlíteném még a szolgáltatások között, hogy a hitellevélre történő vá­sárlást az áruházban mű­ködő OTP-ügyintézés egy­szerűvé teszi. Ezt már a nyitástól kezdve megvaló­sítottuk. • Szövetkezetpolitikai szempontból jelent-e az áruház valamilyen külön előnyt is a szövetkezeti tagságnak? — Az áruházat felkereső sok ezer szövetkezeti tag előnyt élvez olyan szem­pontból is, hogy itteni vá­sárlásainak értékét beje­gyezzük vásárlási könyvé­be és ennek arányában év végén a nyereségből visz- szatérítésben részesül.---------„„.JSBfcí'v V, 1.. P illanatkép a kozmetikai részlegből Mint ismeretes, az or­szág legnagyobb szövetke­zeti kereskedelmi objektu­ma a miénk, mely a kecs­keméti Univer Szövetke­zet keretén belül működik, 13 fogyasztási szövetkezet megbízása alapján. Ily mó­don nemcsak a kecskemé­ti, hanem a többi érintett szövetkezet tagjai is része­sülhetnek a tagokat megil­lető ellátásból. • Vannak-e a szolgálta­tásokkal kapcsolatosan újabb elgondolásaik? — Tudjuk, a megvalósí­tott szolgáltatások messze nem elegendőek, sokkal többre lenne szükség, de az a véleményünk, hogy előbb a bevált tevékenysé­geket kell tartalmasabbá tenni és utána lépni to­vább. Vannak e téren to­vábbi terveink, de ezek megvalósításához — az anyagi befektetéseken túl — még számos egyéb té­nyező megléte szükséges. • Végül engedjen meg egy kissé szokatlan kér­dést. Mit tenne akkor, ha most kellene felépíteni ezt az áruházat, milyen taná­csokat adna az építőknek és beruházóknak? — Újból azt szorgalmaz­nám, hogy a jelenlegihez hasonló nagyságú és jelle­gű áruház épüljön, de adottságait fokozni lehetne a mostaninál is nagyobb, jobb raktárakkal. Ha má­soknak kellene tanácsot adni, azt javasolnám, hogy ne feszítsék túl a húrt, a nyitás időpontját illetően, és csak akkor vágják el a szalagot, ha a technikai, pénzügyi és szakmai elő­készítettség mind együtt van. T. P. Jh számét ofu? mm ^ meg.,. 11. A borzalom trónusán Kitartóan ostromolta Dó­zsa Temesvárt, de a falak erősek voltak, a védőser.eg nagyszámú. Ennek ellenére rendületlenül hitt a ke­resztesek fővezére, Báthori vereségében. A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszen segítsé­gért könyörgött leggyűlöl­tebb ellenfelénél, Szapo- lyai János erdéyi vajdánál. Ekkor még nem tudta a gróf, hogy Szapolyai egyéb­ként is köteles a vár fel­mentésére érkezni: megbí­zást kapott az ország úri vezetőitől, s a királytól a keresztesek fő erőinek szétverésére. Ehhez mérten készülő­dött a vajda Gyulafehérvá­ron éjt nappallá téve. Sa­ját pénzén toborzott sere­get, parancsnoksága alá rendelték a fegyverforga­tásra köteles nemességet, a királyi zsoldosokat, a szé­kely könnyűlovasságot és a végvári nehézlovasságot. Csupa hadviselésben jártas ember állott fegyverbe, a lovassághoz képest elenyé­szően kevés gyalogsával. Fegyvernemi fölényéhez számbeli fölény iárult. Mi­helyt együtt volt a sereg, azonnal megindult Temes­vár felé. Mivel a Maros völgyében nem mehettek a keresztesek lippai és soly- mosi retesze miatt, óriási kerülővel, erőltetett me­netben az Al-Duna felé igyekezett, hogy Herkules- fürdőnél északra fordulva, délről találkozzon Dózsa seregével. Oly súlyosnak látta a temesvári veszélyt, hogy egyelőre nem törő­dött a keresztesek erdélyi jelenlétével, pedig Kolozs­várt is elfoglalták. Dózsa pontosan tájékozó­dott a helyzetről. Hírt ka­pott az északi vereségek­ről és Szapolyai közeledté- ről is. Válaszképpen nem tehetett egyebet, minthogy folytatta Temesvár ostro­mát még nagyobb erély- lvel. Tudta, milyen óriási sereggel közeledik Szapo­lyai. Ily roppant katonai tö­meget nem zavarhatott meg rajtaütésekkel. Úgy látta jónak, ha bevárja Temesvárnál az ellenük vonuló sereget. Bízott a közeli csata szerencsés ki­menetelében, mert a job­bágyseregek elszántaknak, fegyelmezetteknek bizo­nyultak. ráadásul megérke­zett Mészáros Lőrinc Te­mesvár alá tekintélyes csa­patával. Amikor jelentették Sza­polyai közeledtét, Dózsa nagy nyugalommal, önbi­zalmat sugárzó jó kedvvel szólította csatarendbe ka­tonáit. Július 15-én, szom­baton, perzselő kánikulá­ban sorakoztak fel egymás­sal szemben az ellenfelek. . Dózsa a derékhad élére lo­vagolt, Gergely öccse a bal szárnyat vezérelte, Mé­száros Lőrinc pedig a jobb szárnyat. Szapolyai nem tagolta fel seregét, hanem egyetlen hosszú vonalba állította nagy tömegű lo­vasságát, hogy egvszerre támadhasson az egész arc­vonalon. Néma csendben, sokáig várakozott mindkét fél. Egyik sem akart kez­deményezni. Végül Szapo­lyai adott parancsot a ro­hamra. Órákon át folyt a küzde­lem, a kölcsönös, irgalmat- an öldöklés. Úgy látszott, a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud felülkereked­ni a vitathatatlanul jobban fölfegyverzett és erősebb vajdai sereg. Végül a szé­kel v könnyű'avasok, együtt a végvári nehézlovasság­gal, mélyen behatoltak a pórsereg gyalogos tömegei­be. Dózsa figyelme megosz­lott. Ritkította a reá rontó lovasokat, ugyanakkor hát­ráló katonáit lelkesítette. Hősi önfeláldozása sebez- hetetlenné tette a közel­harcban, mígnem egy tá­volról célzott dárdadöfés átverte a combját. Oly sú­lyos volt a seb, hogy a dárda átszakítván izmait, nyergeslovába is belehasí­tott, amitől a ló megrémült és levetette ájult lovasát, így esett fogságba a ke­resztesek fővezére. Nélküle dühöngött to­vább a csata, de csakha­mar felbomlott a rend, a vezér nélkül maradt job­bágysereg soraiban. Ger­gely szintén a vajda fog­lya lett, Mészáros Lőrinc a Dózsa-fivérek nélkül kí­sérelte meg a lehetelent, ám az egyenlőtlen küzde­lemben arra kényszerült, hogy mentse, ami menthe­tő. Egyedül az 6 seregré­szének sikerült viszonylag rendezetten elhagynia a csatamezőt. A többi job­bágy egyenként, vagy kis csoportokban védelmezte, életét utolsó lehelletéig. Amikor kimerültek, a lo­vasok egyszerűen lemészá­rolták őket. Ugyanezt tet­ték a keresztesek táborá­ban tartózkodó asszonyok­kal és gyerekekkel. Negyvenezer jobbágy te­teme borította el a Temes­vár alatti csatateret ezen a szombaton, 1514. július 15-én. Néhány nappal később, július húszadika táján vit­te véghez Szapolyai János a világtörténelemben is párját ritkító kegyetlen gyilkosságot. Dózsát már a fogság napjaiban a felis- merhetetlenségig eltorzítot­ták a válogatott kínzások­kal. A melléje rendelt hét ferencrendi szerzetes is ak­kora büntetésnek tartotta szolgálatát, hogy ennél csak az örök kárhozatot képzelték iszonyúbbnak. Egyetlen jajsző sem hagyta el a fővezér ajkát a megpróbáltatás óráiban. Csak öccsének, Gergely­nek kért kegyelmet. Mára tüzes trónuson ült, amikor Gergelyt a szeme láttára feiezték le. Dózsa ettől a pillanattól némán tűri minden kínt. Rendkívüli fizikuma csak meghosszab­bította szenvedését. A ret­tenetes szertartások után még órákig életben vo'f. bár eszméletlenül. Csend» sen halt meg a borzalom trónusán. Estefelé a báb ír­doronggal törte össze tete­me csontjait, pallosával le­fejezte, testét némr rés-’_»'"' vágta. 1 Bitóra kel'eH fel- függesíteni a testrészeket. Pesten, Budán Fehérváron és Váradon. Feiri hosszú lándzsára tűzve vitték Sze­gedre. De ezzel még nem ért véget sem a harc, sem a bosszú. Gerencsér Miklós (Következik: Mohács kü­szöbén)

Next

/
Thumbnails
Contents