Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

1972. májas 26, péntek S. oldal Az Izsákiak bizalmából Híg foganatja néni lesz... Jakab Pál izsá- kl traktoros éppen akkor érkezett a tartalékvegyszert szállító vontató val a szőlősor ele­jéhez, amikor Frittman László jelt adott a nö- vényvédőgépé- szeknek az indu­lásra. Gyarmati Ferenc, Horváth János és Vlaszák Gábor gépvezetők munkája nyomán máris permetlé- felhő takarta el rövid időre az üdezöld színben pompázó tőkéket. A permetlészál- lító aznap már többször megtette az utat a fodorte- lepi keverőto­ronytői a növény­védő gépekig. A >árás, meleg idő rendkí­vül kedvez a peronoszpó- a fejlődésének. Halasztha- atlan munka a védekezés. A permetezés színhelye ,z ' Izsáki Állami Gazda- ág első kerülete, amelyben légy brigád, az egymástól öbb kilométer távolságra ekvő körzetekben, négy- zázhúsz hektár szőlőt mű­éi. A fodortelepi br'gádnak ’rittman László a vezető­iem A szőlőművelést brigád- aglcént kezdte Izsákon, ilighogy elvégezte az álta- ános iskolát. Töretlen izorgalommal dolgozott és anult. Az 1960-as évek­en elvégezte a techniku­mi. Egy ideig kisegítő bri- ádvezető volt, majd a ödortelepi brigád önálló ezetője lett. Ifjú kora óta lEDOSZ-aktivista és ép­en tíz esztendeje kérte elvételét a Magyar Szo- ialista Munkáspártba, öt ve az első körzeti párt- lapszervezet vezetőségi agja, és ő az elnöke a vál- aíati munkaügyi döntőbi- ottságnak. Tavaly a no- emberi termelési értekez­zen őt választották meg olgozó társai, hogy a Bács- iiskun megyei mezőgazda­ági üzemek, közöttük az zsáki Állami Gazdaság zervezett munkásait kép- iselje a szocialista bri- ádvezetők országos ta- ácskozásán. — Nagyon örülök a meg- iszteltetésnek — kezdte a leszélgetést. — Ez nemcsak ngem, hanem munkatár­aimat is érinti. Nem di- sekvésképpen, de megem- tem, hogy az utóbbi négy vben különösen sokat olgoztunk. A régi száz, zázbuszonöt centiméter­ére telepített szőlőt ez dő alatt alakítottuk át zéles sortávolságúvá. Ösz- zel a támberendezéseket aódosítjuk, hogy megszün- essük a szőlőkötözést, ízzel időt és természete- en költséget takarítunk rieg. —* Mióta versenyez a ingáddal? — 1960 óta többször tét­iünk munkafelajánlást. Jjabban a szocialista bri- ;ád cím elnyeréséért in- lítottunk versenyt. Két al- :alommal meg is kaptuk íz elismerést. Ebben az ívben a szocialista kerület :ím megszerzéséért fára- lozunk, a korábbinál má­jasabb követelmények, de eljesíthető feltételek mel- ett. — Ha felszólal a buda­pesti tanácskozáson, mi­ül szeretne beszélni" két említeném meg. Nem titok, hogy a rendszeres értékelés, az erkölcsi és anyagi elismerés serken­tője a versenynek. Ez sar­kallja jobb, felelősségtel­jesebb munkára az embe­reket nálunk és más me­zőgazdasági üzemben is. Sajnos, a mindennapi gya­korlatban sokan nem tu­lajdonítanak jelentőséget a dolgozók kezdeményezései­nek, versenyszellemének. Ezzel magyarázható, hogy egyes munkahelyeken ak­kor kezdik kidolgozni a versenyfeltételeket, ami­kor már értékelni kellene az egyes munkaszakaszo­kat, s elismerni a jó ered­ményt, elmarasztalni a hi­bákat. Ma még szinte fel­mérhetetlen szellemi és anyagi erőforrások szaba­dulhatnak fel akkor, ha ezt a tanulságot minden — A szocialista brigád- munkahelyi vezető levon- mozgalom kibontakozását ja. akadályozó körülménye- K. A. Jánoshalma közelében van a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság egyik rész­lege, a terézhalmi fű­résztelep. Itt dolgozik a húsztagú Jókai brigád. Minden nap 6-tól dél­után háromig készítik az akácgerendát, a parkett- frizt, a szőlőkarókat a hazai és ausztriai szőlő- termesztőknek, a hordó­dongákat belföldre és ex­portra. Almás! József brigád­vezetővel nézem végig a műhelyeket, a fűrészüze­met, ahol működik az elszívóberendezés, mégis mindent belep az állan­dóan szálló sárgás por. A javítóműhelyt, ami egyben az öltöző, a mos­dóhelyiség és télen a me­legedő. Végül megnéz­zük a raktárt, ahol szel- lősen felrakva vár elszál­lításra a brigád büszke­sége, a hordódonga. — Látja erre még csak annyi „minőségi” kifo­gást kaptunk, hogy miért nincs belőle több, bár­mennyit elvinnének, de hát nem bírjuk — tárja szét kezét a brigádveze­tő. — Tudja, jó érzés ilyen közösségben dol­gozni. Mindenki igyek­a térdig érő hóban baj­lódunk, hogy ránkfagy a nadrág, ők tanulnak. Jó ez, szükséges. Sokuknak azért nem ártana lelkiis­meretességet is tanulni, hogy ne csak pénz elle­nében találják aztán meg a bajokat. Mert mond­Elismerik főnőknek A Ganz Villamossági Művek bajai készülék- gyárának tizenkilenc tech­nológusa és mérnöke latszerzési ideje. Ügy érezzük, hogy ahol ő ott van, ott képvisel is min­ket — mondja Kurucz stílszerűen választotta „névadójául”, példaképül a feltaláló mérnököt, Dé­ri Miksát. Ök maguk évente körülbelül har­minc újítást ésszerűsítő javaslatot tesznek le az asztalra, s vállalták, hogy 24 órán belül szakvéle­ményt alkotnak a beér­kező újításokról, amivel meggyorsul az elbírálás folyamata. Wolfárt István szocia­lista brigádjának tagjai­ról azt is sokan tudják a gyárban, hogy újra és újra elmagyarázzák a munkalapokon feltünte­tett műveleti sorrend ér­telmét a gépek mellett dolgozó betanított maró­soknak, lakatosoknak, fú­róknak, ha nem beszél önmagáért a műszaki fo­galmazás. De mit tudnak a 30 esztendős, családos, Garáról bejáró szaktech­nológusról azok a bri­gádtagok, akik már ak­kor itt dolgoztak, amikor ő 1960-ban a vállalathoz került, illetve azok a fi­atalok, akik most ugyan­úgy kezdők, s akiket ugyanúgy az önmaguk és a munka iránti fegyelem­re igyekszik nevelni, mint mások őt egy évtizede? — Nálunk mindent kell ismerni, s igazi ér­demei vannak abban, hogy a közös segítség révén lerövidül az ide kerülő fiatalok — egyébT ként hosszú — tapaszta­Zoltán, technológiai osz­tályvezető. — Régóta ismerjük egymást, nagyon benne van a szervezésben. Mi­után idejött, neki ma­gyaráztak az idősebbek, ma már hozzá fordulnak a fiatalok — vélekedik róla — Görög Ferenc technikus. — Tavalyelőtt végez­tem és nagyon sokat kaptam tőle, hogy meg­ismerjem a helyi viszo­nyokat, az embereket, eszközöket. Elismerjük főnökünknek — hangsú­lyozza — Dózsa János gépészmérnök. — Műszaki főiskolára járok, mindig biztatott, hogy tanuljak. Már csak az utolsó félév hiányzik a diplomához — meséli Tóth Zoltán technológus. — Egymásra vagyunk szorulva, jólesett, hogy bevettek a brigádba és kezdetben sem különítet­tek el — újságolja — Németh István 19 éves technológus. H. F. szik ezt a nem éppen könnyű munkát becsület­tel elvégezni. A brigád tagjainak többsége már hetedszer nyerte el az idén a szocialista címet. Persze, van cserélődés. Tavaly is kizártunk egy embert, mert nem lehe­tett rá számítani. Ügy gondolom, nálunk megvan a szocialista szel­lem. De a brigádon kí­vül ez sokszor nincsen rendben. Már az ágazati tanácskozáson is elmon- tam, és ha módot kapok rá az országos értekezle­ten újra erről szólok, és mindaddig beszélek róla, amíg valami foganatja nem lesz: ne felejtsék el a diplomások, legyen az orvos, mérnök, tanár, dolgozzon bárhol, a dip­lomája megszerzését mi is segítettük. Addig, míg hatjuk mi az emberek­nek, hogy így a szocia­lista brigádszellem, meg úgy, ha kívülről egészen más van. Az lenne az igazi, ha ez a sokat em­legetett szocialista szel­lem nemcsak ilyen kis közösségekben élne, ha­nem az egyénekben is, mindenkinél. Nem véletlenül esett a választás Almási József­re, hogy küldöttként kép­viselje az erdészeti dol­gozókat. Az a vélemény róla, odafigyel mindenre. Egyike azoknak, akik nyitott szemmel járnak, akik példamutatóan dol­goznak azért, amit sze­retnek, amiben hisznek. Nem félnek kiállni azért, amiről úgy gondolják, mindnyájunknak jó len­ne. D. fi. „A jó munka természetes” Kakas Elemér a Kalo­csa és Vidéke Sütőipari Vállalat Ifjú Gárda szo­cialista brigádjának ve­zetője csak az imént akasztotta a szekrénybe a pékkötényt és a sap­kát. Ezzel a beszélgetés­sel az alvásra szánt ide­jét lopom meg. — Ilyenkor már nem vagyok álmos, a kritikus időszak úgy éjfél táján érkezik él. Mintha ólom ereszkedne az ember szemhéjára. Ezzel így van mindenki, legyen akár tíz—húsz éve a kemen­ce mellett. A brigád? A süte­ménykészítés mindig af­féle elit pékmunka volt. Talán jellemző, hogy egy területi szakmai verse­nyen öt technikussal meg­erősített brigád is csak két ponttal előzött meg bennünket. Ismerjük a mesterség csínját-bínját. Egyébként, véleményem szerint, a jó munka még nem elég egyedül a szo­cialista címhez. Az ter­mészetes, azért fizetnek. Az igazi többlet a mun­kán kívül van. Bizonyá­ra észrevette, hogy a má­sodik naplóban már több olyan fénykép, bejegy­zés van, ami valamilyen közös eseményt dokumen­mutathat bármelyikünk olyan téglát, amit ő tett a helyére. Persze együtt üljük a lakásszentelést is. így kerestük fel a fóti gyermekvárost, ahol negy­tál: névadót, és pacal va­csorát is. Segítünk egy­másnak, részt veszünk egymás életében. A cso­port 60 százalékának van már háza, és mindegyikben ven óvodásból álló cso­port patronálását vállal­tuk. Rendszeresen meg­látogatjuk őket, ajándé­kokat veszünk. Épp a minap határoztuk el, hogy vásárolunk egy televíziót a gyerekeknek Mi az, amit a brigád­vezetők országos tanács­kozásán feltétlenül el­mond, ha szót kap? — Remélem a szekció­ülésen lesz rá mód. Sze­retném szóvátenni, hogy a vezetők törődjenek többet a brigádokkal — ne csak egy-két „kira- katbrigáddal” — a töb­bivel is. Nálunk nem ritka vendég az igazgató, a főmérnök vagy a párt­titkár. Ez a szellem jel­lemző Kalocsára. A vá­rosi pártbizottság például vándorzászlót ajánlott fel, amit minden évben a vá­ros legjobb kollektívája kan. Egy ízben már mi is voltunk a zászló védői — teszi hozzá. — És még valamit a kommunista szombatokról. Sok helyen csak a fejetlenségből, szervezetlenségből szár­mazó lemaradások pótlá­sára szervezik ezeket a műszakokat. Ilyenkor a kommunista szombat csu­pán az ingyen túlóra fe­dőneve. Az üzemeknek támasz­kodni kell a szocialista brigádokra — ennyit sze­retnék mondani. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents