Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-26 / 122. szám
1972. májas 26, péntek S. oldal Az Izsákiak bizalmából Híg foganatja néni lesz... Jakab Pál izsá- kl traktoros éppen akkor érkezett a tartalékvegyszert szállító vontató val a szőlősor elejéhez, amikor Frittman László jelt adott a nö- vényvédőgépé- szeknek az indulásra. Gyarmati Ferenc, Horváth János és Vlaszák Gábor gépvezetők munkája nyomán máris permetlé- felhő takarta el rövid időre az üdezöld színben pompázó tőkéket. A permetlészál- lító aznap már többször megtette az utat a fodorte- lepi keverőtoronytői a növényvédő gépekig. A >árás, meleg idő rendkívül kedvez a peronoszpó- a fejlődésének. Halasztha- atlan munka a védekezés. A permetezés színhelye ,z ' Izsáki Állami Gazda- ág első kerülete, amelyben légy brigád, az egymástól öbb kilométer távolságra ekvő körzetekben, négy- zázhúsz hektár szőlőt műéi. A fodortelepi br'gádnak ’rittman László a vezetőiem A szőlőművelést brigád- aglcént kezdte Izsákon, ilighogy elvégezte az álta- ános iskolát. Töretlen izorgalommal dolgozott és anult. Az 1960-as éveken elvégezte a technikumi. Egy ideig kisegítő bri- ádvezető volt, majd a ödortelepi brigád önálló ezetője lett. Ifjú kora óta lEDOSZ-aktivista és épen tíz esztendeje kérte elvételét a Magyar Szo- ialista Munkáspártba, öt ve az első körzeti párt- lapszervezet vezetőségi agja, és ő az elnöke a vál- aíati munkaügyi döntőbi- ottságnak. Tavaly a no- emberi termelési értekezzen őt választották meg olgozó társai, hogy a Bács- iiskun megyei mezőgazdaági üzemek, közöttük az zsáki Állami Gazdaság zervezett munkásait kép- iselje a szocialista bri- ádvezetők országos ta- ácskozásán. — Nagyon örülök a meg- iszteltetésnek — kezdte a leszélgetést. — Ez nemcsak ngem, hanem munkatáraimat is érinti. Nem di- sekvésképpen, de megem- tem, hogy az utóbbi négy vben különösen sokat olgoztunk. A régi száz, zázbuszonöt centiméterére telepített szőlőt ez dő alatt alakítottuk át zéles sortávolságúvá. Ösz- zel a támberendezéseket aódosítjuk, hogy megszün- essük a szőlőkötözést, ízzel időt és természete- en költséget takarítunk rieg. —* Mióta versenyez a ingáddal? — 1960 óta többször tétiünk munkafelajánlást. Jjabban a szocialista bri- ;ád cím elnyeréséért in- lítottunk versenyt. Két al- :alommal meg is kaptuk íz elismerést. Ebben az ívben a szocialista kerület :ím megszerzéséért fára- lozunk, a korábbinál májasabb követelmények, de eljesíthető feltételek mel- ett. — Ha felszólal a budapesti tanácskozáson, miül szeretne beszélni" két említeném meg. Nem titok, hogy a rendszeres értékelés, az erkölcsi és anyagi elismerés serkentője a versenynek. Ez sarkallja jobb, felelősségteljesebb munkára az embereket nálunk és más mezőgazdasági üzemben is. Sajnos, a mindennapi gyakorlatban sokan nem tulajdonítanak jelentőséget a dolgozók kezdeményezéseinek, versenyszellemének. Ezzel magyarázható, hogy egyes munkahelyeken akkor kezdik kidolgozni a versenyfeltételeket, amikor már értékelni kellene az egyes munkaszakaszokat, s elismerni a jó eredményt, elmarasztalni a hibákat. Ma még szinte felmérhetetlen szellemi és anyagi erőforrások szabadulhatnak fel akkor, ha ezt a tanulságot minden — A szocialista brigád- munkahelyi vezető levon- mozgalom kibontakozását ja. akadályozó körülménye- K. A. Jánoshalma közelében van a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság egyik részlege, a terézhalmi fűrésztelep. Itt dolgozik a húsztagú Jókai brigád. Minden nap 6-tól délután háromig készítik az akácgerendát, a parkett- frizt, a szőlőkarókat a hazai és ausztriai szőlő- termesztőknek, a hordódongákat belföldre és exportra. Almás! József brigádvezetővel nézem végig a műhelyeket, a fűrészüzemet, ahol működik az elszívóberendezés, mégis mindent belep az állandóan szálló sárgás por. A javítóműhelyt, ami egyben az öltöző, a mosdóhelyiség és télen a melegedő. Végül megnézzük a raktárt, ahol szel- lősen felrakva vár elszállításra a brigád büszkesége, a hordódonga. — Látja erre még csak annyi „minőségi” kifogást kaptunk, hogy miért nincs belőle több, bármennyit elvinnének, de hát nem bírjuk — tárja szét kezét a brigádvezető. — Tudja, jó érzés ilyen közösségben dolgozni. Mindenki igyeka térdig érő hóban bajlódunk, hogy ránkfagy a nadrág, ők tanulnak. Jó ez, szükséges. Sokuknak azért nem ártana lelkiismeretességet is tanulni, hogy ne csak pénz ellenében találják aztán meg a bajokat. Mert mondElismerik főnőknek A Ganz Villamossági Művek bajai készülék- gyárának tizenkilenc technológusa és mérnöke latszerzési ideje. Ügy érezzük, hogy ahol ő ott van, ott képvisel is minket — mondja Kurucz stílszerűen választotta „névadójául”, példaképül a feltaláló mérnököt, Déri Miksát. Ök maguk évente körülbelül harminc újítást ésszerűsítő javaslatot tesznek le az asztalra, s vállalták, hogy 24 órán belül szakvéleményt alkotnak a beérkező újításokról, amivel meggyorsul az elbírálás folyamata. Wolfárt István szocialista brigádjának tagjairól azt is sokan tudják a gyárban, hogy újra és újra elmagyarázzák a munkalapokon feltüntetett műveleti sorrend értelmét a gépek mellett dolgozó betanított marósoknak, lakatosoknak, fúróknak, ha nem beszél önmagáért a műszaki fogalmazás. De mit tudnak a 30 esztendős, családos, Garáról bejáró szaktechnológusról azok a brigádtagok, akik már akkor itt dolgoztak, amikor ő 1960-ban a vállalathoz került, illetve azok a fiatalok, akik most ugyanúgy kezdők, s akiket ugyanúgy az önmaguk és a munka iránti fegyelemre igyekszik nevelni, mint mások őt egy évtizede? — Nálunk mindent kell ismerni, s igazi érdemei vannak abban, hogy a közös segítség révén lerövidül az ide kerülő fiatalok — egyébT ként hosszú — tapasztaZoltán, technológiai osztályvezető. — Régóta ismerjük egymást, nagyon benne van a szervezésben. Miután idejött, neki magyaráztak az idősebbek, ma már hozzá fordulnak a fiatalok — vélekedik róla — Görög Ferenc technikus. — Tavalyelőtt végeztem és nagyon sokat kaptam tőle, hogy megismerjem a helyi viszonyokat, az embereket, eszközöket. Elismerjük főnökünknek — hangsúlyozza — Dózsa János gépészmérnök. — Műszaki főiskolára járok, mindig biztatott, hogy tanuljak. Már csak az utolsó félév hiányzik a diplomához — meséli Tóth Zoltán technológus. — Egymásra vagyunk szorulva, jólesett, hogy bevettek a brigádba és kezdetben sem különítettek el — újságolja — Németh István 19 éves technológus. H. F. szik ezt a nem éppen könnyű munkát becsülettel elvégezni. A brigád tagjainak többsége már hetedszer nyerte el az idén a szocialista címet. Persze, van cserélődés. Tavaly is kizártunk egy embert, mert nem lehetett rá számítani. Ügy gondolom, nálunk megvan a szocialista szellem. De a brigádon kívül ez sokszor nincsen rendben. Már az ágazati tanácskozáson is elmon- tam, és ha módot kapok rá az országos értekezleten újra erről szólok, és mindaddig beszélek róla, amíg valami foganatja nem lesz: ne felejtsék el a diplomások, legyen az orvos, mérnök, tanár, dolgozzon bárhol, a diplomája megszerzését mi is segítettük. Addig, míg hatjuk mi az embereknek, hogy így a szocialista brigádszellem, meg úgy, ha kívülről egészen más van. Az lenne az igazi, ha ez a sokat emlegetett szocialista szellem nemcsak ilyen kis közösségekben élne, hanem az egyénekben is, mindenkinél. Nem véletlenül esett a választás Almási Józsefre, hogy küldöttként képviselje az erdészeti dolgozókat. Az a vélemény róla, odafigyel mindenre. Egyike azoknak, akik nyitott szemmel járnak, akik példamutatóan dolgoznak azért, amit szeretnek, amiben hisznek. Nem félnek kiállni azért, amiről úgy gondolják, mindnyájunknak jó lenne. D. fi. „A jó munka természetes” Kakas Elemér a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat Ifjú Gárda szocialista brigádjának vezetője csak az imént akasztotta a szekrénybe a pékkötényt és a sapkát. Ezzel a beszélgetéssel az alvásra szánt idejét lopom meg. — Ilyenkor már nem vagyok álmos, a kritikus időszak úgy éjfél táján érkezik él. Mintha ólom ereszkedne az ember szemhéjára. Ezzel így van mindenki, legyen akár tíz—húsz éve a kemence mellett. A brigád? A süteménykészítés mindig afféle elit pékmunka volt. Talán jellemző, hogy egy területi szakmai versenyen öt technikussal megerősített brigád is csak két ponttal előzött meg bennünket. Ismerjük a mesterség csínját-bínját. Egyébként, véleményem szerint, a jó munka még nem elég egyedül a szocialista címhez. Az természetes, azért fizetnek. Az igazi többlet a munkán kívül van. Bizonyára észrevette, hogy a második naplóban már több olyan fénykép, bejegyzés van, ami valamilyen közös eseményt dokumenmutathat bármelyikünk olyan téglát, amit ő tett a helyére. Persze együtt üljük a lakásszentelést is. így kerestük fel a fóti gyermekvárost, ahol negytál: névadót, és pacal vacsorát is. Segítünk egymásnak, részt veszünk egymás életében. A csoport 60 százalékának van már háza, és mindegyikben ven óvodásból álló csoport patronálását vállaltuk. Rendszeresen meglátogatjuk őket, ajándékokat veszünk. Épp a minap határoztuk el, hogy vásárolunk egy televíziót a gyerekeknek Mi az, amit a brigádvezetők országos tanácskozásán feltétlenül elmond, ha szót kap? — Remélem a szekcióülésen lesz rá mód. Szeretném szóvátenni, hogy a vezetők törődjenek többet a brigádokkal — ne csak egy-két „kira- katbrigáddal” — a többivel is. Nálunk nem ritka vendég az igazgató, a főmérnök vagy a párttitkár. Ez a szellem jellemző Kalocsára. A városi pártbizottság például vándorzászlót ajánlott fel, amit minden évben a város legjobb kollektívája kan. Egy ízben már mi is voltunk a zászló védői — teszi hozzá. — És még valamit a kommunista szombatokról. Sok helyen csak a fejetlenségből, szervezetlenségből származó lemaradások pótlására szervezik ezeket a műszakokat. Ilyenkor a kommunista szombat csupán az ingyen túlóra fedőneve. Az üzemeknek támaszkodni kell a szocialista brigádokra — ennyit szeretnék mondani. P. M.
