Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

I oldat 1972. május 26, péntek Hétfőn kétszer 1971: meghaltak 630-an A baleseti statisztikák mindig szívbe markolóak, de ugyanakkor mindig fel- háborítóak is. Mi, embe­rek, sajnos, gyakran sem­mibe vesszük, lebecsüljük a veszélyt, a munkahelyi vezetők egy része pedig, akiknek elsőrendű köteles­ségük lenne a biztonságos munkavégzés feletti őrkö­dés, elfordítják a fejüket, s úgy tesznek, mintha nem látnának és nem hallaná­nak semmit. Ők maguk sem kérik A szocialista brigádve- vezetők nemrég lezajlott iparági tanácskozásain nem ok nélkül foglalkozott minden második hozzászóló az üzemi baleseti helyzet­tel. Az az igazság, hogy sok üzemben sokkal éle­sebben vetik fel a munka- védelem problémáit a szo­cialista brigádok, mint ma­guk a gazdasági vezetők. Mindezt akkor is el kell mondani, ha a teljes kép­hez hozzátartozik, hogy so­ha ennyi millió forintot, sőt összeségében milliár- dokat nem fordítottak ha­zánkban munkavédelemre, mint ezekben az években. Ennek ellenére is nyugta­lanító adat, hogy hazánk­ban évente több mint 140 ezer baleset — 1971-ben 143 951 —, s köztük 600- nál több halálos — 1971- ben 630 — üzemi baleset történik. A népgazdaság egészében 1970-hez viszo­nyítva 2 százalékkal csök­kent ugyan az üzemi bale­setek száma, de ugyanak­kor 0,8 százalékkal növe­kedtek a halálos kimenete­lű balesetek. Ezen belül a mezőgazdaságbah 21 szá­zalékkal csökkent, az ipar­ban viszont 9,9 százalékkal növekedett a halálos bale­setek száma. Nem rendőrségi ügy Mi az oka ennek?! A tö­meges halálos üzemi bal­esetek számának a növe­kedése, és ezen belül a dol­gozók szállításával kap­csolatos súlyos közúti bale­setek számának a felfu­tása. Hazánkban 1971-ben 56 esetben történt tömeges üzemi baleset, ennek során 440 dolgozó sebesült meg súlyosan, 93-an pedig meg­haltak. Nyolc esetben egy­idejűleg három, vagy ennél több dolgozó halt meg. A tömeges halálos üzemi bal­esetek 50 százaléka a köz­lekedéssel függött össze, a dolgozókat szállításuk közben érte a halálos kimenetelű baleset. A vállalati vezetők sok­szor azzal nyugtatják magukat, illetve hárítják el a felelősséget, hogy: „ami a közutakon történik, az nem üzemi baleset, az rendőrségi ügy, s a közle­kedésrendészet feladata a megelőzés és a rendcsiná­lás”. Ez azonban nagy té­vedés! Ma egyre több üzem vál­lalja magára a dolgozók utaztatását, de még na­gyon kevés vállalat mun­kavédelmi szabályzata tér ki a személyszállítás tár­gyi és személyi feltételei­A szakszervezetek mun­kavédelmi felügyelői több mint húsz éve küzdenek következetesen a munka- védelem színvonalának emeléséért, üldözik a nem­törődömséget, a hanyag­ságot, a szemléleti lezser- séget. Míg 1970-ben 10 787 munkavédelmi intézkedést tettek, addig 1971-ben már 15 959 esetben jártak el mulasztó gazdasági vezetők ellen. Ezen belül üzem, gép, illetve berendezés működésének felfüggeszté­sét, s rajtuk a munka be­szüntetését 1850! esetben rendelték el 1970-ben, 1971-ben pedig 2288 eset­ben. A SZOT állásfogla­lása szerint olyan anyagi­erkölcsi ösztönzési rend­szert kell sürgősen kiala­kítani, amely a termelést irányító vezetőket a mun­kavédelmi feladatok ma­radéktalan ellátására kész­teti és kényszeríti. A legnagyobb eredményt a balesetek leküzdésében mégis attól várhatjuk, ha maguk a dolgozók, sokkal nagyobb gondot fordítanak nek alapos és szigorú meg­határozására. És hány vál­lalatnál „bocsánatos bűn” a hajnali italmérés, s hány­szor kínálják az este 10- kor kocsival kiálló és haj­nali 4-kor már ismét 40 dolgozót szállító gépkocsi- vezetőt maguk az utasok is egy kis „szíverősítővel”. A szigor és az ellenőrzés, a biztonságos munkavég­zés és utaztatás feltételei­nek a megteremtése és a megkövetelése éppen ezért nem várathat magára, ez senki másra nem hárítható gazdaságvezetői feladat. Mindenekelőtt a munka- és biztonságtechnikai fe­gyelem lazulását kell meg­szüntetni. A dolgozókat jobban fel is kell készí­teni önmaguk védelmére. A szakképzetlenségből és gyakorlatlanságból adódik ugyanis a balesetek 42 szá­zaléka, s az első évben, az új munkakörben fordul elő a leggyakrabban. munkakörülményeikre, s ha elsősorban a dolgozónak nem volna mindegy, ho­gyan és milyen körülmé­nyek között telik el a na­pi 8 óránk. Logikus lenne például, hogy a pihenőna­pok után frissebben és összeszedettebben álljunk munkába. Ez így is lenne, ha a szabad időnk valóban az aktív, kellemes és fel­üdítő, s a munkakedvet is regeneráló pihenéssel tel­ne. Ehelyett azonban sok­kal nagyobb a fáradt­ság hétfőn, mint szomba­ton. A férfiaknál a kiesés a munkaritmusból, a nők­nél a már-már mértékte­len háztartási munka vég­zése eredményezi, hogy hétfőn kétszer-háromszor annyi az üzemekben a bal­eset, mint pénteken. A munkahelyi biztonság ér­dekében tulajdonképpen tehát minden szinten első­sorban a szemléleten, a gondolkodásunkon kell vál­toztatni, mert a saját belá­tásunkat rendeletek nem helyettesíthetik. K. É. Büntessék meg azokat... Jh swtktäq-flfo it égeti mgj 10. Vérző parasztok Ha korábban nem volt egység a feudális anarchiá­ba süllyedt, örökké torzsal- kodó főurak között, úgy most a veszélytől hajtva mindent alárendeltek az érdekazonosságnak. Se az­előtt, se azután soha nem volt olyan egységes és Kí­méletlenül erőszakos a ma­gyar. nemesi hatalom, mint a Dózsa-féle jobbágy forra­dalommal szemben. Az erélyes Mátyás halá­la után „remek” királyra leltek a pipogya II. Ulász­ló személyében: felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghetett, panasz­kodhatott a király, szavát nem nagyon hallották. Most bezzeg hűséges alattvaló­ként siettek hozzá Budá­ra, arrvkor gyűlésre hívta őket. Persze, a vezérszerep most sem annyira az uralkodó, mint inkább az ország oligarcháinak kezé­ben volt Június elsején került sor Budán a király által ösz- szehívott gyűlésre. Ezen megjelent Bakócz Tamás is, akinek ekkor még nem mertek szemrehányást ten­ni a nagyurak, ő viszont a keresztesek elleni szélső­séges buzdítással hálálta meg ezt. Ámbár a főurak valójában, komor nehezte­léssel viseltettek a herceg­érsek iránt, de nem mer­ték bántalmazni, mert ha a hercegprímáshoz nyúl­nak, akkor méginkább ma­gukra lázítják az amúgyis forradalmasodott országot. Amellett Róma pártfogá­sát is élvezte a hatalmas főpap. S, hogy milyen cél­lal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, ar­ról a szélesebb közvéle­mény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájában, ad­dig odakint az utcákon el­rettentő példaként a fog­lyul ejtett keresztesek hosszú sorát nyársalták fel. A főurak mindenekelőtt a székváros környékét sze­rették volna biztonságban tudni, hiszen Buda közelé­ben, a gubacsi dombok kö­zött immár második hó­napja táborozott Száleresi Ambrus vezetésével Dózsa egyik seregrésze. Ennek le­verésével bízták meg Bor­nemissza János tolnai ne­mest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bocsátottak. Erős lovasságot bíztak a kezére, gyalogosoknak Bu­da és Pest polgárait ren­delték parancsnoksága alá, csakúgy, mint a királyi zsoldosokat. Alvezérei, Tö­möri Pál, Batthyány Fe­renc és Móré László ugyan­csak nagy számú kato­nasággal rendelkeztek. Rá­adásul döntő fölényt biz­tosított számukra a Szent- lőrincen várakozó nemesi /lakásépítés, üdülés, tanulás A bácskai körzet 34 termelőszövetke­zetében dolgozó fiatalok nevében kötött együttműködési szerződést a területi szö­vetség a bajai járási és városi KISZ- bizottsággal. A megállapodásban rögzí­tették mindazokat a szempontokat, ame­lyek az ifjúság mezőgazdasági üzemek­ben való megmaradását, a jó munka­helyi közérzetet, a megfelelő élet- és munkakörülmények kialakítását hivatot­tak szolgálni. Terveik között szerepel számos tapasz­talatcsere-látogatás, a különböző ágaza­tok szakembereinek vetélkedője, az ifjú­sági szocialista brigádok versenymozgal­mának alaposabb szervezése, a reális ér­tékelés módszereinek kidolgozása. Az if­júsági érdekképviselet hatékonyabbá té­telére különösen nagy lehetőség van a jelenlegi időszakban. A szövetkezetek­ben most készítik az alapszabályokat. A tsz-szövetség javaslatára létrehozandó ifjúsági bizottságok feladata az lenne, hogy megvizsgálják, milyen helyi adott­ságok vannak a fiatalokat érintő, foglal­koztató kérdések megoldására. A legtöbb helyen mindeddig megol­datlan a továbbtanulni vágyók helyzete, s ezzel máris adott az első feladat: biz­tosítani számukra a szakmai tudásuk szervezettebb formában való gyarapítá­sához szükséges időt. Rendkívül fontos a letelepedési, építési kölcsönök nyúj­tása, elosztása, s ezzel egy helyen áll a rangsorban a fiatalok által végzett munka anyagi és erkölcsi elismerése. A KISZ-bizottságok és a tsz-szövetség évente legalább egyszer személyre szóló javaslatokat alakít ki arra, hogy kiket tart érdemesnek kormány- vagy minisz­teri kitüntetésre. Az egyetemi és felsőfokú végzettség­gel rendelkező szakemberek létszámá­nak növelése, illetve az utánpótlás meg­alapozása céljából felkeresik a felsőfokú intézmények hallgatóit, s tájékoztatják őket, milyen lehetőségek vannak a jól gazdálkodó bácskai szövetkezetekben való elhelyezkedésre. A körzetben is gond a szakmunkáslétszám alacsony vol­ta. Ezért szorosabbra fűzték a kapcso­latot a tanintézetekkel. így képeztek ki Baján 120 traktorvezetőt és egyéb be­tanított munkást, a bácsborsódi kihelye­zett osztályokban pedig az ott épülő állattenyésztő telep szakembereit. Rövi­desen létrehozzák Baján a szakember­klubot, ahol a fiatalok rendszeresen ta­lálkozhatnak egymással. A hónap végén rendezi meg a területi szövetség az első, fiatalokkal foglalkozó tanácskozást. A résztvevők ezen tájé­koztatást kapnak többek között az alap­szabály készítésében való részvételről, a szervezett üdültetés lehetőségeiről, a la­kásépítési akcióról, amelyre követendő példát szolgáltat a bajai Micsurin, a fel­sőszen ti váni Üj Élet és a csávolyi Egye­sülés Termelőszövetkezet. D. É. Együttműködés a mezőgazdasági üzemekkel az Állattenyésztés korszerűsítése szükségessé teszi az új takarmányozási módszerek bevezetését. Az iparszerű sertéstelepek fel­épülésével szinte ugrássze­rűen megnőtt a takarmány- keverékek iránti igény. Egyre több háztáji gazda­ságban is alkalmazzák a korszerű etetési módszere­ket. Az ipar azonban nem tud lépést tartani a keres­lettel. Egyre több a panasz a táptakarmányhiány miatt. Ezért kerestük fel a me­gyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat igazga­tóját, Sarok Antalt, hogy tájékoztatást kapjunk a ta­karmánykeverékek gyártá­sának jelenlegi állapotáról és a kilátásokról. — A gyártás dinamiku­san fejlődött az utóbbi években, — kezdte a tájé­koztatást a vállalat igazga­tója. — 1969-ben 11 és fél had: Nógrád, Heves, Hont és Pest megye bandériu­mai alig várták, hogy meg­torolhassák a fölkelt pa­rasztoktól elszenvedett vi­szontagságokat. Bornemissza János sere­ge június 21-én kelt át a pesti partra a haltéri rév­nél, (a mai Erzsébet-híd közelében). A Kecskeméti kapun át hagyták el a várost és rövidesen a gu­bacsi keresztes tábor kö­zelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a katonai rendet, csu­pán az indulatára hallgat­va, az érkező urakra ron­tott. Tömöri Pál, a tapasz­talt hadvezér gyorsan szét­verte ezt a rendetlen tá­madást. Élve az első siker lélektani előnyével, Bor­nemissza ígéretet tett a kereszteseknek: bocsána­tot nyer és azonnal haza­térhet, aki meghódol. Ke­vesen hajlottak szavára, de a kevesek között volt Száleresi Ambrus parancs­nok is. Az életre halálra szóló harcot elfogadó kereszte­sek rendezték soraikat, szabályos alakzatban, zász­lók alatt indultak ütközet­Tájékoztató a keveréktakarmány-ellátásról ezer, tavaly már csaknem 17 és fél ezer vagonnal ké­szítettünk. Az idén hasonló mennyiség várható. A ta­karmányozás szempontjából előnyös granulálás arányát tovább növeljük. A helyenként és idősza­kosan jelentkező keverék- takarmány-hiány oka, hogy a megye összes igényeinek csupán 40 százalékát elé­gíthetjük ki. A vállalat gyártási lehetőségét eléggé igénybe veszi az iparszerű sertéstelepek és a mezőgaz­dasági szövetkezetek ellátá­sa. A nyári hónapokban nagyobb a kereslet, és ilyenkor kevesebb jut a háztáji és egyéb gazdasá­goknak. A hiányt szemes­takarmányok kínálatával pótoljuk. így van ez most is. AZ ELLÁTÁS, ha lassan is, de fokozatosan javul. Ez év harmadik negyedé­ben befejeződik a bácsbo­be, noha látták, hogy a túlerővel szemben kevés reményük lehet a győze­lemre. Bornemissza tüzér­ségével szemben nem volt ellenszerük, szétzilált so­raikban pedig Tömöri ne­hézlovassága vitt véghez kegyetlen mészárlást. Vé­gül csak a menekülésben reménykedhettek. Két irányban hagyták el a csa­tateret. Egy részük a Cse- pel-szigetre igyekezett át­jutni a Dunán, míg a töb­biek a Rákospatak völ­gyében fölfelé menekültek. De nem sokan élték túl a katasztrófát. Vagy a Du­nába fulladtak, vagy fog­lyul estek. Ök szörnyűbb módon végezték, mint aki­ket azonnal megöltek. Fü­lüket, orrukat, karjukat levágták, így kellett ha- zamenniök, hadd lássa mindenki, hogyan álltak bosszút a nemesek. Ugyanezen a napon zaj­lott le egy másik ütközet a keresztesek ellen Heves vármegyében, a Tárná völ­gyében. Itt Drágffy János vezetésével rontottak a ne­mesek a Debrő várát ost­romló jobbágyokra. Akár­csak a gubacsi homok­dombok között, Debrő méL­kodi takarmánykeverő üze­münk rekonstrukciója. Vár­ható, hogy bővül vállala­tunk és a mezőgazdasági üzemek együttműködése a keverőüzemek jobb kihasz­nálása céljából is. Az ellátás gyorsabb üte­mű javulását egyébként mindenekelőtt az előbb em­lített keverő üzemek telje­sítményének növelésével, vállalatunknál pedig a kon- centrátum gyártásával le­hetne elérni. Társultunk a bátyai, faj- szi, miskei mezőgazdasági termelőszövetkezetek önálló vállalkozásával keverőüzem létesítésére. A jövő eszten­dőtől az itt előállítható évi 1500 vagon keveréktakar­mány szintén a megye el­látását szolgálja majd. Ke­ressük az együttműködés további lehetőségeit a me­zőgazdasági nagyüzemekkel K. S. lett is kemény ellenfélnek bizonyultak a fölfegyver­zett szegények. Hiába ren­delkeztek a nemesi csapa­tok minden szükséges ha­dieszközzel, hiába voltak túlerőben, a hosszú és el­szánt küzdelem ellenére sem tudtak döntő győzel­met aratni. Megverték ugyan a jobbágyokat, de erejüket nem törték meg, s azok újra gyülekeztek. Mindez a nemesi osz­tály javára billent katonai fölény tényén már nem változtatott. Elkezdődtek a tömeges megtorlások. Mi­ként a gubacsi foglyokat, úgy a debrőieket is ret­tenetesen megcsonkították. Nagyrészüket a helyszínen felkoncolta Drágffy. Ti­zenhat főbb keresztest ki­szolgáltatott az országta­nácsnak, hadd mutassa meg az is, milyen szigo­rú. A tizenhat áldozattal Rákos mezején végeztek. Fejükre tüzes sisakot húz­tak, különböző módon húzták őket karóba, majd fölnégyelték tetemüket. Gerencsér Miklós (Következik: A borzalom trónusán)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents