Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
1972. május 24, szerda S. oldal Ki építtette a bajai városházát? Ha valaki megkérdezné i bajaiakat, hogy a mos- ani városi tanács épüle- ét ki építette, habozás léikül rávágnák: Grassal- covich Antal. A műemlékek iránt jobban érdeklőtök még azt is tudják, íogy barokk stílusban :pült a kastély valamikor íz 1750-es évek körül. Többet, közelebbit még a nűvészettörténészek sem udnak, pedig rejtélyének megfejtésére már sokan ettek kísérletet. S most egy kezembe került újságkivágásban nem kevesebb áll, mint az, hogy nindez nem így igaz. A :ikk írója Tímár Kálmán, ívele több ízben találkoz- am Kalocsán, s komoly, iem szava játszó emberiek ismertem. Tudom, íogy évtizedekig kutatott íz érseki könyvtárban, levéltárban. A cikk 1940. ja- luár 20-án jelent meg, ve- eje pedig röviden annyi, íogy a bajai kastélyt Pa- acsics Gábor érsek építette. Két okmány A cikk két latin nyelvű okmányra hivatkozik, ez volt Tímár Kálmán forrása. Székely László segéd- evéltáros viszonylag gyorsan megtalálta a keresett iratok közül az egyiket. Ám Tímár Kálmán kettőről beszél, s nyilván lem a levegőből vette ezt. Vagy a másik iratot a megyei levéltár őrizné? Nézzük át újra a hagyatékot tüzetesebben — véltük, s most nekem volt szerencsém, megkerült a másik okmány is. Kettejük szövegéből immár az egész történet kihámozható. A kalocsai érsekek egészén 1776-ig, egyúttal Bács vármegye örökös főispánjai is voltak. A megye ebben az időben Baján tartotta a megyegyűléseit, s ezeken Patacsics érsek elnökölt, mint főispán. Ezek a gyűlések sokszor napokig, hetekig eltartottak. Az érsek, a barátok megr a főhadbiztos Az akkori útviszonyok mellett Kalocsától mindennap lejárni lehetetlenség lett volna. Itt kellett hát aludnia az érseknek Baján. De hol? A legkézenfekvőbb az akkor már elkészült ferencrendi zárda lett volna, csakhogy az érsek meglehetősen feszült viszonyban állott a barátokkal, akiktől sorra szedte el a környező plébániák vezetését. Lakásul megvette hát Billard Mihály császári főhadbiztosnak a házát, mely a mai városi tanács helyén állott. (Billard idegen származású császári hivatalnok volt, felesége azonban magyar asszony: Mezőszegedy Borbála.) Ebben a házban lakott Patacsics érsek és főispán, valahányszor főpásztori vagy főispáni kötelességei Bajára szólították. Fél re verik a harangokat Baján tartózkodott az érsek akkor is, amikor a ház 1742-ben leégett. Április 24-én, a környékszerte híres Szent György napi vásárra hatalmas tömeg verődött össze. Nyüzsgött- forgott a nép a vásárban, amikor déli egy órakor félreverték a harangokat. A bajai mézesbábos házában ütött ki a tűz, mely csakhamar a környező épületekre is átterjedt. Ezen a fekete Szent György napon 173 ház esett a vörös kakas áldozatául. Leégett Patacsics érsek háza is. Az üszkök helyén építendő, új, nagyobb és díszesebb kastély terveit hamarosan elkészíttette az érsek. Rögvest hozzá is kezdtek az építkezéshez, de rájöttek, hogy a leégett ház telke nem elég nagy a kastélynak. Nagyobb telken jobban érvényesülne, szebbet mutatna a tervezett palota. Palota a Fehér ló helyén Az érsek elhatározta, hogy megszerzi a szomszédos telket, melyen a Fehér lóhoz címzett uradalmi vendégfogadó állott, de az is leégett, a vele együtt levő mészárszékkel együtt. Báró Wayai László készséggel átengedte a telket Patacsics érseknek a tervezett építkezés céljára. A telekátruházásról Bécsben 1744. április 15-én hivatalos okiratot állított ki, ezt találta meg (s nyomában mi is) Tímár Kálmán. A szerződést az érsek személyesen mutatta be Bács megye közgyűlésének április 28-án, ahol tudomásul vették és jóváhagyták azt A megkezdett építkezés oly gyors ütemben haladt, hogy július végére már Vácról leszállították a megrendelt 25 ezer darab tetőfedő cserepet Az érsek halála után öccse, Lajos örökölte a kastélyt, de aztán eladta a bajai uradalomnak. így került 1750-ben Grassalkovich Antal kezébe, majd 1862- ben a város tulajdona lett. Ez hát a bajai „Grassalkovich kastély” hiteles története. Kőhegyi Mihály 52 nap horgászás Mint sok más országban, Lengyelországban is a legnépszerűbb sportok közé tartozik a horgászat: a Lengyel Horgász Szövetség taglétszáma megközelíti a 400 000-ret A szövetség által kiadott kimutatás szerint a lengyel horgász évente átlagosan 37 napot tölt a vízparton, de gyakoriak az olyan esetek is, amikor egy-egy horgász 52 napot fordít szeretett sportjának űzésére. Főként a folyóparti horgászat dívik; a tavi horgászok száma jóval kisebb. A horogra került halak zöme pirosszárnyú keszeg, dévérkeszeg, fehérkeszeg és sügér. ban éjszaka kirontottak a várvédők és szétkergették a munkásokat. Dózsa úgy védekezett a vakmerőség újabb megkísérlése ellen, hogy erős biztosítást rendelt a munkálatok védelmére. Egyszerre ásták a csatornát és egyszerre ostromolták a várat. Bőven volt ember a keresztesek táborában. Mindannyian úgysem vehettek részt Temesvár ostromában, ezért a fővezér parancsára népes csapatok indultak amolyan kisegítő hadiáratokra. Meghódították egész Torontáli, bejárták az országrészt egészen az Al-Dunáig, átkeltek a folyamon és portyáztak a Szerémségben. Alapos okot látott tehát Dózsa az őrködő csapatok szétküldésére. Védekeznie kellett a meglepetés ellen, hiszen Szapolyai már elindult Gyulafehérvárról. Azt akarta a fővezér, hogy serege uralkodjon Temesvár felett, mikorra sor kerül az erdélyi vajda elleni sorsdöntő ütközetre. Gerencsér Miklós Következik: Orszá-»szerte forradalom. Balogh Edgár: INTELMEK Balogh Edgár, a romániai magyar irodalom egyik vezéregyénisége, a kitűnő publicista most sajátos műfajhoz nyúlt: egyrészt a Szent Ágoston-i, Rousseau-i, Rákóczi Fe- renc-í vallomás műfaját eleveníti fel, másrészt 6 maga is utal a nagy példaképre, Kölcsey Ferenc- re, kinek unokaöccséhez írt intelmei, erkölcsi útmutatásai, a Parainesis műfaji ötletet, lehetőséget adott az írónak. Az Intelmek sorai mögött kibontakozik egy nagy formátumú reálpolitikus, író pályája. Balogh Edgár harcos publicistaként részt vett a szlovákiai Sarlós baloldali mozgalomban. Majd mikor Csehszlovákiából kiutasították, Erdélybe ment. A Gaál Gábor szerkesztette Korunk haladó-baloldali rezonanciája irodalmi folyóirat munkája szorosan összefonódott az ő nevével. Mindig a közép- és kelet-európai népek összefogásáért harcolt. Kicsit Fábry Zoltánhoz is hasonlíthatjuk. Vagy Veres Péterhez. Ügy tett, alkotott, tevékenykedett mindig, hogy használjon az ott élő magyar nemzetiségnek. S népben- nemzetben gondolkodott, mint Veres Péter. Az idős politikus-író az ifjúsághoz fordul. Felvillantja gyermekkori környezetét, a nemzeti és a nemzetiségi lét problémáját. Optimistának nevezi magát, ki mindig hitt az élő leninizmusban, a haladó erők győzelmében, a román—magyar együttélésben (Emil Isac példáját idézi). Félti fiataljainkat az elidegenedéstől, az önzéstől, a bezárkózástól, a szűkkörű látástól. Az „itt” és „most” felelősségére utal, a népszolgálat szép ügyére hívja fel a figyelmet. A múlt szép hagyományainak megőrzésére figyel — mint Kölcsey. Sokat tett maga is az irodalom tágabb értelemben való felfogásáért, melybe a szépirodalom mellett beletartozik a publicisztika és a tudományos irodalom is. Örömmel fedezi fel a romániai magyar irodalom új fejezetének kialakulását: Lászlóffy verseit, Páskándi drámáit stb. Legszentebb örökségünk: az anyanyelv megőrzésére, tisztán tartására hívja fel a figyelmet. S Vörösmartyhoz hasonlóan felteszi a kérdést, mi a dolgunk e földön, miért érdemes küzdeni? A fentiek mellett röviden így felel: a boldogságért. Balogh Edgár példája felemelő, szép és figyel meztető. Szekér Endre íme, a Koitai család (Jablonkay Mária, Koós Oiga, Szalma Sándor és Faluhelyi Magda) (Tóth Sándor felvételei) érkező hazánkfiainak és látunk néha-néha az uta- inkon még úrhatnám pol- gároíkat, akik mindegy, hogy milyen eszközökkel, de a lehető legrövidebb úton felfelé igyekeznek a ranglétrán. Örülünk tehát a Dollárpapának, érdemes odafigyelni, miről disku- rálnak a képzeletbeli kisváros úri társaságának dicső személyiségei. Tudunk őszintén kacagni a jólismert történeten, hogyan csinálnak milliomost az ágrólszakadt kanadai rokonból és hogyan indítakezd el rakoncátlankodni Ott is hangsúlyokat alkalmaznak a színészek, ahol nem kellene. Ebből aztán olyan harsány hangorkán keletkezik néha a színpadon, hogy a néző kapkodhatja a fejét. Azt se tudja, hogy hova nézzen, hol figyelje meg a Dollárpapa családjának egy-egy tagja miképpen vág ádáz arckifejezéseket miként kap a szívéhez, hogyan tárja szét karjait patetikus hevületében, szóval gyakran csak azt nézzük, amit „csinál” a színész, s nem arra Dollárpapa Gábor Andor bohózata a kecskeméti színpadon Ruszt József, a darab rendezője, elfelejtett műnek nevezi a Dollárpapát, Gábor Andor szikrázóan szellemes és a kispolgárt leleplező indulataiban eléggé kegyetlen nyíltságú komédiája valóban az elfelejtettek közé tartozik, annak elenére is, hogy a maga nemében kitűnő, a színészi alakítások szempontjából különösen emlékezetes film készült belőle és ezt nemrégiben vetítette a televízió is. Gábor Andornak ugyanis rendkívül jellegzetes drámaírói adottsága sikkadt el az eléggé epikusán kiszélesített filmbeli történet keretei között, az hogy kevés szóval hallatlanul ügyesen tudott sűríteni gondolati tartalmat és a színpadhoz értő alkotóművész legjobb erényeit csillogtatva tudott jellemeket teremteni, kiemelni, vagy a háttér cirádái közé süllyeszteni alakokat, figurákat, amikor a színpadi törvények úgy kívánták. A Dollárpapa keményen leleplező, kesernyésen igazmondó mű és talán még a mai életforma egyes kinövéseire is ráillenek azok a megállapításai, amelyek nem a dialógusokból, hanem az egész műből su- gárzanak elő. Fölüti a fejét manapság is olyasmi, hogy a pénzt, az anyagi lehetőségeket társadalmi tartalmuktól elszakítva fetisizálják az emberek. Megvan a nimbuszuk egyes körökben ma is a messziről jött, tengeren túlról Jenőke és a Dollárpapa (Úri István és Fekete Tibor) nak mentőakciót saját presztízsük megőrzésére, a szegény tanár becsvágyó családjának „megmentésére” a helyi hatalmasságok. A kecskeméti előadás Ruszt József rendezésében a gáborandori látásmódnak a lényeges emberi vonásaira igyekszik terelni a figyelmet. A rendezőnek az a törekvése, hogy a reflektorfényt mindig a fontos pontokra irányítsa. Csakhogy időnként az előadásban szereplő együttes ügyelünk, mit mond. És itt, ennél a pontnál a darab mondanivalójának szatirikus továbbfejlesztési szándéka eléggé jelentős csorbát szenved, hiszen a sok eltúlzott ágálás, harsány felkiáltójel monotonná, fárasztóvá teszi az előadást. Egyszerűbb, természetesebb, karakterisztikusabb játékkal inkább a rivaldafénybe lehetett volna állítani a leleplező szándékú és ellenállhatatlanul megnevettető Gábor Andort. A címszerepben Fekete Tibor eléggé egysíkúan, tehetetlen ügyefogyott emberkét mutat be. Bár ilyen magatartást kívánó jeleneteiben ez a kitűnő színész érzi és helyesen közvetíti az író mondanivalóját. A Koltainét alakításában Koós Olga mozdulatai groteszken eltúlzottak, két lánya: Gizi és Kató (Jablonkay Mária és Faluhelyi Magda) is a kelleténél többet lelkendezik, bár az eseményeket mozgató Jenő, Gizi vőlegénye elnyeréséért folytatott párharcuk itt-ott kedves pillanatokat varázsol a színpadra Szalma Sándor Koltai János tanár szerepében igen mértéktartó, eltalálja azt a tónust, ami ennek a játéknak a lényeges elemeit tartalmazza. Rendkívül mulatságos a főispán szerepében a sokoldalú és ötletes Baranyi László. Budai László Brenner szövetkezeti igazgató alakítása kisebbnek mutatja ezt a „derék” urat és sokkal veszélytelenebbnek. Érdekes Mezei Lajos Csarada közjegyző szerepében és rokonszenvesen alakít rövid jelenetében Horváth József, de túlzásaikkal együtt kellemes- színfoltja az előadásnak Juhász Tibor, Andorai Péter és Köl- gyesi György is. Úri István jól kiszámított, határozott vonalvezetésű egyszerű megoldásokra törekvő alakítása jó érzékkel igazodik a darab lehetőségeihez, túlzásoktól mentesen tudja érzékeltetni. Dr. Szekeres Jenő, e mulatságot ifjú éhenkórász magabiztos törtetését. Csinády István .díszletei érdekesek, kitűnő jelmeze két tervezett Poós Éva. Csáky Lajos
