Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-24 / 120. szám
6. oldal 1972. május 24, szerda Nem elég elindulni... A közelmúltban a járási, községi vezetőkkel való beszélgetésekre, elvtársi véleménycserére gyűltek össze az izsáki községi pártbizottságon azok az elvtársak, akik tavaly, illetve ez évben kerültek a párt soraiba. A község pártalapszer- vezeteiben összesen harmincnégyen vannak ilyenek, közöttük fiatalok és a középkorosztályhoz tartozók, nők és férfiak. A járási pártbizottság kezdeményezésére a községi pártbizottság szervezte meg ezt a Vallomások Kocsány Béla, az állami gazdaság fiatal dolgozója ezzel kezdte: számára nagy megtiszteltetés, hogy a párt tagja, s így közvetlen részese is a párt politikája gyakorlati megvalósításának. Erre a feladatra már régebben készült, politikai képzését mint pártonkívüli is fontosnak tartotta. Jelenleg speciális kollégiumon tanul, hogy propagandista feladatát jobban elláthassa a gazdaságban szervezett világnézeti és etikai tanfolyamon. Mint említette: nagyon jó lehetősége van rá, hogy tevékeny részese legyen az alapszervezet munkájának és alkotón segítse azt. Szóvá tette viszont, hogy nem kielégítő az aktivitás a pártszervezetben, s különösen annak taggyűlésein. Fodor Sándor, a nagyközségi tanács vb-titkára, aki ugyancsak új párttag, azt fejtegette, hogy szerinte a jó pártmunkás sok munkát talál, ha érzi felelősségét a jövőt illetően. Izsákon az utóbbi időben gyorsabb ütemű a fejlődés és sok a tennivaló. Eközben pedig gyakran találkoznak maradi nézetekkel, világnézeti és kulturális elmaradottsággal. Emiatt esetenként nehezebb a lakosság mozgósítása a község előtt álló célkitűzések megvalósításáért. . És mintegy a lényegre térve, így összegezett: a lakosság összefogásáért, a közös feljÉpíteni a tenniakarósra Számos vélemény elhangzott még a pártban eltöltött első időszak tapasztalatairól. Amikor az került szóba, hogy kinek milyen pártmegbízatása van, illetve egyáltalán kapott-e feladatot, élénk vita bontakozott ki arról, mikor helyes pártmegbízatást adni az új párttagoknak. Elhangzott olyan vélemény is, mely szerint nem kell mindjárt megijeszteni az újdonsült párttagokat a konkrét, felelősségteljes megbízatásokkal. Érdemes várni legalább egy évet, amíg tájékozódnak, szemlélődnek, s amikor már az ismeretek birtokába jutnak, akkor jöhetnek a különböző feladatok... Ezt, a szervezeti szabályzattal ellentétes állásfoglalást a résztvevők többsége is elvetette, mert eleve Megkülönböztetett figyelemmel találkozót a párt újdonsült tagjaival, akik most ismerkednek a pártmunka gyakorlatával, az alapszervezetek tevékenységével. Gazsi Lajos, helyi pártbizottsági titkár köszöntője és Ormándi János, a járási pártbizottsági titkár vitaindítója után nem kell külön biztatni a jelenlevőket, hogy elmondják véleményüket, benyomásaikat, tapasztalataikat az alapszervezetükben folyó munkáról és gondjaikról. adatokra való mozgósításért sokat tehetnek a pártszervezetek, és megtalálják feladataikat az új párttagok is. Hiszen nem mindegy, ki, hogyan indul el, milyen feladatot vállal, hogyan törekszik megfelelni a követelményeknek. Hegedűs András,, az Aranyhomok Tsz brigádvezetője arról vallott, hogy érzése szerint gyorsan és jól beilleszkedett a párt- szervezet munkájába, őt a szocialista brigádmozgalom szervezésével és a brigádok munkájának segítésével bízták meg pártfeladatként. Mint mondotta, nagyon fontosnak tartja a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolatának fejlesztését, erősítését, mert ezt a pártonkívüliek joggal el is várják. — Már régen szerettem volna kérni a felvételemet, de a család ellátása ezt korábban nem tette lehetővé — ezzel kezdte mondanivalóját Farkas Istvánná, az Aranyhomok Tsz tagja. Majd hozzátette: most szű- kebb családja után megtalálta a nagy családot is, ahol szeretettel és tisztelettel fogadták az ismerősök, barátok, elvtársak. Ügy érzi, hogy szabad akarata, elhatározása most teljes megértésre talált a családján belül is. Majd jólesőn említette, hogy a pártvezetőség a tsz nőbizottsági munka segítését jelölte meg számára feladatként. semmittevésre készteti a fiatal párttagokat. Az elhangzott vélemények mind amellett szóltak, hogy a pártszervezetnek azonnal ki kell használnia az új párttagokban meglevő tenni- akarást, tettrekészséget. Sőt, többen hangoztatták: az a jó, ha már a felvételért való folyamodás előtt végeznek valamilyen politikai munkát, lehetőséget kapva ezzel a bizonyításra, az alkalmasság eldöntésére. Szegedi Pálné könyvtáros mindezeket a saját gyakorlati tapasztalatával támasztotta alá. Felvétele előtt egy évvel ugyanis már volt konkrét pártmegbízatása és azt az elvtársak véleménye szerint jól ellátta. Egyebek mellett ez is hozzásegítette, hogy a felvételét kérje. A szerződést felbontottál A vita során elhangzottakból kitűnt, hogy főként a nőpárttagok közül sokan nem kaptak még pártmegbízatást. Érdemes erre az alapszervezeteknek felfigyelniük, s ahol szükséges, ott pótolni a mulasztást. Tanulságos volt ez az elvtársi, baráti eszmecsere, Nagyszerűen igazolta: az új párttagokkal való foglalkozás, törődés nemcsak hogy nem fejeződik be a taggyűlésen. ahol felvételt nyernek, hanem éppen ellenkezőleg: itt kezdődik el igazán a nevelés, a kommunistává válás folyamata. Ezért a pártszervezetek kísérjék megkülönböztetett figyelemmel az új párttagok munkáját, fejlődésüket, helytállásukat És ne fukarkodjanak a tevékenységükhöz nyújtandó segítséggel, ugyanígy helytállásukért az elismerő szóval sem. Mert tény: nem elég elindulni, csak a pártba való felvételt elérni. Az, aki a párt tagja, kötelezettségeket vállal magára a társadalom, a közügy érdekében. Tevékenysége közéletivé válik, amelyet minél eredményesebben végez, annál nagyobb megbecsülést, tiszteletet és elismerést vált ki az elvtársak, barátok munkatársak körében. Horváth Antal Csángó dalok „Hegyet hágék, lőtőt lépék” — ez a címe Török Erzsébet műsorának, melyet május 25-én este 7 órakor mutat be a kecskeméti Városi Művelődési Központban. Az előadóKönyvespolc A kemizálás gazdasági kérdései A mezőgazdaság kemizá- lása jelenleg és a közeljövőben a fejlődés egyik központi kérdése. A magyar mezőgazdaság kemizálásá- nak dinamikus fejlődését a szakemberek jelentős érdeklődése kíséri. Ennek kielégítésére adták közre dr. Bérei Gyula, a kemizálás gazdaságossági kérdéseinek eddigi fejlődését, és távlatait összefoglaló munkáját. Az a cél, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkájuk javításához, az üzemek vezetői pedig a műszaki fejlesztés gyorsítása érdekében megismerhessék a különféle irányzatokat. Olyan következtetéseket vonhassanak le belőlük, amelyek megkönnyítik döntéseiket. és költemények esten szereplő balladák, népdalok, sorsénekek Erdélyi Zsuzsa, Domokos Pál Péter, Jagamas János és Kallós Zoltán újabb gyűjtései közül valók. KÖZEL hét esztendővel ezelőtt, 1965 szeptemberében özvegy Szabó Jánosné, Kecskemét, Klapka utca 8. szám alatti lakos eltartási szerződést kötött Miklo- vics Ferenccel és feleségével, akik ugyancsak a megye székhelyén, az Irinyi utca 24. szám alatt laknak. Ekkor az idős asszony egy összegben 100 ezer forintot adott át Miklovicséknak, akik a szerződés szerint kötelezettséget vállaltak arra, hogy özvegy Szabó Jánosnét saját háztartásukban tartják el, naponta háromszori étkezéssel látják el, részére elvégzik a mosást, vasalást, takarítást, világításról és télen fűtésről gondoskodnak. Ez a szerződés 1971-ig lényegében semmi nézeteltérést nem okozott a házaspár és a hetven éven felüli, egyedül élő asszony között. Igaz, hogy Szabó Jánosné takarított és ő fűtött be a szoba-konyhás lakrészben is, ha hideg volt. Miklovicsék említett háza egy meglehetősen tágas villa, s ennek udvarán lakott özvegy Szabóné, a bejárati lépcső melletti udvari szobában. A múlt év nyarém azonban a háztulajdonosok úgy döntöttek, hogy a hagyományos fűtésről gázfűtésre állnak át, be is vezették a gázt az egész házba és kazánnal központi fűtést alakítottak ki, radiátort helyeztek el az idős asszony szobájában is. Kijelentették azonban, hogy csak akkor hajlandók fűteni Szabónénak, ha a szerelési költségekhez 3500 forinttal hozzájárul és ezen felül minden hónapban — amikor fűteni kell — száz forint fűtési díjat fizet. ERRE AZONBAN a 73 éves asszony nem volt képes és nem is tudta volna megfizetni. Összes pénzét, a már említett százezer forintot a szerződés megkötésekor oda adta Miklovicséknak, s havonta mindössze 490 forint nyugdíjat kapott. A háztulajdonosok viszont nem vették tudomásul a körülményeket és a fűtési idénytől kezdv egyszerűen kikapcsolták Szabó Jánosné szobájába elhelyezett radiátort, ner fűtöttek. Decemberbe mindössze 10—12 fok „me leg” volt a szobában, gyakran előfordult — amin a tanúk vallották a bíró Ságon —, hogy özvegy Sza boné ismerősöknél töltött a napot, ott melegedett. A PÉNZ NÉLKÜL ma radt asszony fagyoskodot a szobában, s érthető, h először a városi tanácsho fordult. Itt úgynevezet egyeztető tárgyalást tartót tak, ahol Miklovicsék ki jelentették: ha fizeti havi száz forintot, mele lesz a lakásában. Az idő asszony vállalta, hogy 1 zeti a száz forintot, de e; után sem fűtöttek rá. Vé gül is Szabó néni a megye főügyészséghez fordult pa naszával. A főügyészségé 1971. december 20-án men tek ki helyszíni vizsgálatr. az Irinyi utca 24. szám: házba. Délelőtt fél 11 -ka még nem fűtöttek és ; szobában 10 fok volt < hőmérséklet. Ekkor Miklo vies Ferencné tartózkodót otthon, aki kijelentette csak akkor fűtenek, hí megfizeti özvegy Szabóm a hozzájárulást, vagy sajá költségén kályhát vesz ma gának. A HELYSZÍNI szemle után Miklovicsné durvái rátámadt az eltartott asz szonyra, úgyhogy az rémü leiében el is költözött a; Irinyi utca 24. szám alól és azóta rokonainál lakik Az eset azonban ezzel mé: nem ért véget. Az ügyészség az idős asszony vé delmére keit és pert indított — természetesen özvegy Szabó Jánosnéva együtt — a tartási szerző dés felbontása iránt. Eb ben kérte azt is, hogy kö telezzék Miklovicsékat . százezer forintból mé. megmaradt összeg vissza fizetésére. A bíróság a tár gyalás során tényként ál lapította meg, hogy Mik lovics Ferenc és feleség- a tartási szerződésben fog lalt kötelezettségüket sú lyosan és durván megszeg ték, mert minden külói hozzájárulás és havi dí nélkül kötelesek voltak fű teni az özvegy asszony szó báját. A KECSKEMÉTI Járás bíróság az eltartási szerző dést felbontotta és köte lezte Miklovicsékat, hogi hatvan napon belül fizes senek meg özvegy Szabi Jánosnénak 58 ezer 856 forintot és ennek az összeg nek 1971. december 22 napjától (ekkor költözőt el az idős asszony) a kifizetésig esedékes évi E százalékos kamatát. Az ősz- szeg úgy jött ki, hogy e bíróság kiszámította a tartás havi átlagösszegét és azt levonta a 100 ezer forintból. Ami megmaradt, azt kell visszafizetniük Miklovicséknak. Érdekes, hogy Miklovics Ferenc, aki kőműves és ács, s havi jövedelme — saját bevallása szerint — 1800, de maximálisan kétezer forint, a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy 1972. december 25-ig egy összegben visz- szafizetik özvegy Szabónénak a pénzt. A bírósági ítélet azonban —- amint láttuk is — másképpen rendelkezik, bár még nem jogerős. G. S. T rabantosok Sok kedves, humoros történetet hallottam már a Trabant gépkocsikról és tulajdonosaikról, sőt a viccek zömét ők mesélték el nekem. Elöljáróban le kell szögeznem, én nagyon jó gépkocsinak tartom a „PVC Jaguárt", a „Chevroletben hamutartónak” használt járművet. Ezek a gépkocsik gyorsak, kényelmesek, igazán családi kocsik. A közlekedés azonban szolgáltat néhány humoros, fu- •a helyzetet, ame- yekből most kettőt — amelynek szemtanúja voltam — elmondok. Kecskeméten történt. Az IO-s rendszámú Trabant tulajdonosa az egyik cukrászda elé próbált beállni. A gépkocsi orra a járdaszegély szélével 45 fokos szöget zárt be, s a tulaj — ismerve a közlekedési szabályok előírásait — elégedetlen volt önmagával. Tolatott, előre indult, s aztán kiszállt a kocsiból meggyőződni arról, sikerült-e egyenesbe hozni a Trabantot. A korábbi 45 fokos szög most már 60-ra növekedett. A műveletet egyre idegesebben, izzadva próbálgatta Trabantunk vezetője, de sehogyansem akart egyenesbe kerülni az a fránya kocsi. A tulajdonos egyre dühösebben kapcsolgatta a sebességi fokozatot, fel-felhő dűlt a motor, vastag füstöt okádott a kipufogócső, de a 45 fokos szög még mindig maradt.., 'A Trabantos türelme elfogyott, mert széles mozdulattal bevágta a kocsi ajtaját, s csípőre tett kézzel nézegette járművét és homlokát a felismerés, a megoldás fénye ragyogta be hirtelen. Odalépett a Trabant hátuljához két kézzel megemelte, s néhány könnyed mozdulattal egyenesbe állította ... A másik történet is a megyeszékhelyen játszódott le. Két szürke színű Trabant ütközött össze az egyik útkereszteződésben. A tulajdonosok — két zömök idősebb férfi — mérges pillantással méregették egymást, s közben simogató tekintetet vetettek összeakadt, rongált járműveikre. Mint már ilyenkor szokás, kisebb tömeg gyűlt össze, s az emberek találgatták, ki volt a hibás. Akadtak néhányon, akik közlekedési szakértőként kijelentették, hogy a bal oldali, s ugyanilyen hozzáértők a jobb oldali kocsi tulajdonosát marasztalták el. A két Tarban- tos azonban szót- lan volt, csak szemeik lövellték az izzó szikrákat. Megérkezett a rendőr járőr, ö is elképedt a két Trabant összetört ábrázatán, de azon- nyomban munkához látott. A bálról érkező gépkocsivezetőhöz fordult, s a közlekedési tükörre mutatott: — Nem látta a tükörben, hogy jön egy Trabant? A kérdezett keserves ábrázattal válaszolt, — Dehogynem, kérem, de azt hittem, hogy az az én kocsim... Gémes Gábor ‘ Megfelelő helyen Látkép a kecskeméti Rendőrfaluból. D© ha már a „Szemét lerakása hatóságilag tilos!*’-tábla mellé mégiscsak odahányták ezt a sok, gusztustalan kacatot, lehettek volna annyira udvariasak, hogy a kupacba egy másik táblát tűznek, mondjuk ilyen felirattal: „Elnézést!** Vagy talán nem tudtak olvasni? Akkor szintén — elnézést.. • tóth — (Pásztor Zoltán felvétele.)
