Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-23 / 119. szám
Töretlenül halad a fejlődés útján a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet Húsz évvel ezelőtt Jánoshalmán 25—30 parasztember elhatározta, hogy felhagy az egyéni gazdálkodással és összefogva szövetkezetei alakít. Az elhatározást hamarosan tett követte és 450 holdon megkezdődött a közös gazdálkodás. Vagyonuk nem volt számottevő, még 8 év múlva is a nagy tsz szervezésekor csak harminc tehenet és szaporulatát gondozták, 100 juh legelt a sovány legelőkön, húsz fogat szántott-vetett-szállított és a sertésólakban mindössze Zetor traktorral rendelkeztek, 1963 nyarán már 7 traktoruk dolgozott a földeken — megfelelő munkagépekkel ellátva — és két tehergépkocsijuk végezte a szállításokat. Korábban a gépállomással voltak szerződéses viszonyban, de ezentúl már szinte csak az aratás idején volt szükség a gépállomás segítségére. A fejlődés egyik lépéseként vásároltak 40 anyakocát, mint a jövendő sertés- állomány alapját. Szőlő, gyümölcsös telepítéséhez készültek, igyekeztek széGondosan megvizsgálják a tojásokat, s csak azután kerülhetnek a keltetőgépekbe. húsz anyakoca képezte a közös sertésállományt. No, és a malacok, amelyeket meghizlalva, évente átlag 200 hízóval járultak hozzá maguk jövedelmét gyarapítva, a közellátáshoz. Nem volt sok, de nem is kevés. Az. amit ezek az emberek tettek, nagy tett volt, mert a legkritikusabb időkben is megőrizték a közöst. A nyolc éve együtt dolgozók létszáma és földterülete 1960-ban a tsz-szerve- zés idején jelentősen megnövekedett. Abban az évben földjeik mennyisége 5 ezer holdra nőtt. a tagok létszáma pedig elérte a 800-at. A közös gazdaság elérkezett oda. hogy megkezdhette az igazi nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakását. Ilyen nagy földterületen már megkezdhették és sikerrel végrehajtották a nagyüzemi táblák kialakítását. Erre az évre különben az is jellemző, hogy ezen a nyáron pendültek utoljára kézikaszák a gabonatáblákon. Ekkor nyáron még mintegy 100 kaszás vágta le a gazdaság 6—700 hold gabonáját. 1962-ben teljes erővel nekiláttak a szántóföldi növénytermesztés gépesítésének, a saját géppark kialakításának. Míg addig mindössze egy les körű gazdálkodást megvalósítaná Közben 1962-ben létrehozta 7 termelőszövetkezet a Jánoshalmi Tsz- közi Vállalkozást A Petőfi Termelőszövetkezet is jelentős részt vállalt a hét létrehozó között s nem utolsósorban ez a lépés hozzájárult ahhoz, hogy a termelést még jobban tudják szakosítaná Így például ez a közös gazdaság nem foglalkozott tovább sertés- tenyésztéssel, és nagyüzemi szőlő-gyümölcstelepítéssel. Ezeket a feladatokat ettől kezdve a hét termelőszövetkezet „vállalata” végezte és a létrehozó gazdaságok más termelési ágakra tudták figyelmüket összpontosítani. A Petőfi Termelőszövetkezet vezetői és tagjai minden erejüket a szántóföldi növénytermesztés és 300 holdas kertészete, valamint a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére fordították. Sikereikre jellemző, hogy amíg 1961-ben, a fejlesztés évében egy munkaegység értéke 22 forint volt, az 1964-es gazdasági év végén már egy munkaegységre 44 forintot fizettek. A töretlen fejlődést, a biztos előrehaladást, az anyagi jólét növekedését bizonyítja, hogy 1966-ban már egy munkaegység értéke elérte a 94 forintot. A közös gazdaságnak ekkor már 1 millió forint tartaléka volt. fis akkor egy váratlan esemény történt. A kéleshalmi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdálkodása egyre ziláltabbá vált, különböző okok miatt helyzetükön változtatni kellett. Melyek voltak ezek az okok? Valószínű elegendő a gondjaik érzékeltetésére, ha annyit említünk, hogy néhány év alatt tizenhat elnök próbálta sikertelenül rendbehozni ezt a gazdaságot. Nos, a Petőfi Termelő- szövetkezet vállalkozott a nagy feladatra 1967. január 1-én. Öt év telt el azóta, de az egykori Vörös Csillag Termelőszövetkezet 180 tagja valószínű nem bánta meg, hogy 2500 hold földjükkel „feladták az önállóságot” és beolvadtak a jánoshalmi Petőfi Tsz-be. Hoztak magukkal hat traktort és munkagépeket, 40 tehenet. 30 kocát a szaporulatával és 150 juhot A Vörös Csillag Termelőszövetkezet a Petőfi Tsz egyik üzemegységeként dolgozott tovább, természetesen a gazdaság szabályai és rendje szerint. Ekkor változás történt a bérezésben is. a korábbi munkaegység helyett áttértek a készpénz- fizetésre. Megállapították, a megfelelő kategóriákat a normákat, és a tagok havonta kaptak fizetést a teljesítményeik alapján. Az év végén, ha többletjövedelmet ért el a gazdaság, természetesen megállapított rend szerint a tagoknak jövedelemrészesedést fizettek, és fizetnek is minden év végén... Ez a fizetési rend bevált, a tagok anyagi helyzete évközben is állandóan rendezetté vált. de a termelésben való részvételre is ösztönzően hatott. Amikor a helybeli Alkotmány Termelőszövetkezet gazdái közölték hogy szívesen dolgoznának a jövőben a Petőfi Termelőszövetkezet kebelén belül, még csak nagyon kevesen tudták, hogy mit rejteget ez az „egyesülés”. Nem valami örömteli volt. amikor megtudták hogy bizony az Alkotmány Termelőszövetkezet 7 millió forintos mérleghiánnyal kéri magát a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Mindezek ellenére vállalták az 500 új tagot, a 3,5 ezer hold földet, a 25 traktort — amiből 10 használhatatlan volt és a többi, jórészt igen rossz állapotú egyéb felszerelést. Alig két év telt el azóta, s' igaz ugyan, hogy segítséggel, de már azóta rendbehoztak mindent, a mérleghiánynak nyoma sincs. A Petőfi Termelőszövetkezet legfiatalabb 3. üzemegységében is lecsitultak a Szépen fejlődd egészséges állatok: ez jellemzi a gazdaság szarvasmarha-tenyésztését. Felül a tehenek, középen a borjak, alul pedig a hízómarhák egyegy csoportját mutatjuk be. Készlet a legelésző birkanyájból.
