Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-23 / 119. szám

I oldat 1972. május 23, kedd Az asszonyok sarkukra álltak — Gudman? Ügy írjuk, ahogy kimondjuk? — Igen. így angolosan: Gudman. Beírom beszélgető part­nerem, Gudman János ne­vét a noteszba, s még mellé, hogy Orgovány, Kos­suth Szakszövetkezet. Jegyzet a zsebbe, majd előveszem, ha fontos ada­tot, további neveket kell rögzíteni. Egyelőre még az ő nevénél maradunk. Mi­ért hangsúlyozta, hogy „an­golosan” ? Amint mondja, még édesapját vitte rá a szük­ség, hogy „tisztázza”. A veszett nyilas időkben gyanúba fogták a „röggyö­kér” vérszomjas ideológu­sai : Gudman ? — az csak... Sikerült egészen a 17. századig visszavezetni a család eredetét. Az ős va­lóban angol volt. Mint jó lovász tevékenykedett va­lahol a bajor vidéken, s egy bemutató, verseny, vagy hasonló sereglet al­kalmával figyelt fel rá egy magyar arisztokrata. Ez rábeszélte jöjjön Ma­gyarországra, vegye át lo­vászaidnak irányítását... Hát így. Ugrás a mába Átugorjuk azt a potom két évszázadot, s perce­ken belül annak a tanyai népfrontcsoportnak a his­tóriájánál tartunk, amely­nek ő az elnöke. Mert most ebbeli minőségében kerestem fel. Jó neve van ennek a népfrontcsoport­nak, csak úgy, mint a Rá­kóczi Szakszövetkezet te­rületén működő bizottság­nak. Évek óta híresek az itteni tanyanapok; haza­járnak mindkét népfront­csoporthoz a TIT-előadók, a megyei könyvtár műve­lődési autója — a mozi­val, színjátszó brigád Kecs­kemétről, „de még Abody Béláék is Budapestről” — emeli ki az elnök, s meg­erősíti azzal, hogy a fel­sőjárási és kápolnai isko­lának is „ők adták a te­levíziót”. Szépek, családiasán ün­nepiek, vidámak a tanya- napok, amelyeket évente újkor, tehát az új termés betakarítása tiszteletére rendeznek. Igen, tiszteleté­re, hiszen sok szakszövet­kezeti tag kis parcellájá­ra nem tud eljutni a kom­bájn, így az ősi módon arat a család. Van ilyen­kor ünnepi közgyűlés, ön­költségi áron vacsora, itó- ka, no és sport, játék. Ugyanígy benne vannak azonban a dűlőutak rend­behozásában, vagy a ta­nyavillamosításban — ösz- szefogással. A Kossuth tag­ságának pénzéből tavaly 268 ezer forint értékben villamosítottak. Kapott vil­lanyfényt az iskola, s 19 tanya. A tagság adta a fu­vart a póznák, gyámok, vezetékek kiszállításához. A szétszórtság miatt ál­talában nehéz ügy a ta­nyavillamosítás. Itt is in­kább a major körzetében, vagy a falu közelében szorgalmazható. 'Mind töb­ben szeretnék bevezettet­ni a tanyákon, mert igaz ugyan, ha a községben építenének házat, egysze­rűbb lenne, viszont drága a telek odabent. A jövedelem fele befektetésre — Sokan felcser^ már a tanyát benti, új la­kóházzal. Főként, akiknek szőlőjük, nagy háztáji ál­lattartásuk volt — fejte- geti az elnök, s amikor sorolja, hogy általában milyen sok támogatást ad a szakszövetkezet a háztá­ji gazdálkodáshoz is, fi­gyelemre méltó megálla­pítást tesz. — Nem igaz, hogy olyan nagy jövede­lem az, ha egy négy-ötta­gú parasztcsaládnak 40— 50 ezer forintja bejön. Annak felét be kell fek­tetni az újratermeléshez. Takarmányt vesznek, mű­trágyát, növényvédőszere­ket — és így tovább ... Mindkét orgoványi nép­frontcsoport tanyai klubot hívott életre. A Kossuth például évi 5000 forintot ad kulturális alapjából a klub fenntartásához. Fon­tos gócpontja ez a kinti társas életnek is. Mintegy 300 család számítható a vonzáskörzetébe. Hogy a már érintett művelődési programokon kívül milyen fontos szerep vár a nép­frontklubra például a tár­sas együttlét színvonala­sabb formáinak, a szabad idő értelmes eltöltésének meghonosításában, — er­rs is igen érdekes tapasz­talat világít rá. Miért nincs szabad szombat? Elmondja az elnök, hogy nem is olyan régen, ők is bevezették a szabad szom­batot. örültek az embe­rek, — s ha városiak más szemmel is nézik a sza­bad idő effajta értelme­zését, tanyán más erről a felfogás —, hogy mehettek a családok a százalékra vállalt földek megmunká­lására. Igen ám, de szép szám­mal került olyan família, ahol csak az asszonyok, lányok dolgoztak a földe­ken. Férjuramék viszont az italféleségekkel jól el­látott külterületi bolt mel­lett pityizálgatva élvezték át az egész szabad szom­batot. El is fogyott az asszo­nyok türelme. Mentek az elnökhöz: „Jani bácsi — ki hogy mondta —, ez nem jól van így. Ha az emberünk 100 forintot meg­keres egy nap, az jól jön a családnak. De ott a boltnál 200 forintnyi ital megy le a torkukon, amit bizony megérzünk. Ez így nem gilt, hogy az asszo­nyok kapálnak, ők meg... Inkább ne legyen szabad szombat...” Azóta nincs. Gudman János hozzátette, hogy fő­leg a mezőgazdasági mun­kásokkal fordult ez elő. Tény, hogy szabad ide­jét ki-ki úgy tölti, ahogy neki jólesik, de abban az asszonyoknak igaza volt: ha ők megfogták a munka végét, méltán elvárták ezt a férfiaktól is. Felvétel a kertészeti szakiskolába A Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya irá­nyításával működő kecs- kemét-kisfái kertészeti szakiskola felvételt hirdet az 1972. szeptember 1-én kezdődő gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztési év­folyamokra. Azok a 8 általános is­kolát, vagy gimnáziumot végzett 14—17 éves korú fiúk és lányok jelentkez­hetnek, akik a kertgazda­sági pályához kedvet érez­nek. Valamennyi felvételt nyert tanuló ingyenes, ké­nyelmes diákotthoni elhe­lyezésben és tanulmányi eredményétől függően ösz­töndíjban részesül. A felvételi kérelmet 1972. augusztus 15-ig az alábbi címre kell eljuttat­ni: Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet, Kecskemét, Kisfái 14. Pf.: 32. Tóth István Balatoni szezon A Balatonon vasárnap ünnepélyesen megnyitották az idei nyári szezont. Az ötvenezer beutalton kívül vasárnap mintegy nyolc­vanezer víkendező és ki­ránduló utazott a tópart 42 nyaralótelepáre. A hi­vatal's szezonnyitót Siófo­kon tartották. Augusztus 20-ra elkészül a hunyadivárosi siitőiisem Gyorsinterjú két igazgatóval A városi pártbizottság tavasszal tartott ülésén a Bács-Kiskun megyei Épí­tési- és Szerelőipari Vál­lalat felajánlotta, hogy a Kecskemét és Vidéke Sü­tőipari Vállalat hunyadi­városi új üzemének épí­tését december 31 helyett augusztus 20-ára befejezi. Ezzel kapcsolatban először Tóth Ernőt, az ÉPSZER Vállalat igazgatóját kér­tük, hogy nyilatkozzon, hogyan tudják befejezni az építkezést 4 hónappal ha­marabb ? — Eddig is mindent megtettünk a munka meg­gyorsítására és jó minő­ségben való elvégzésére. Most helyi jellegű átszer­vezésekkel még inkább nö­veljük a munkatempót. Vállalásunkat azért tettük, mert tudjuk, hogy sok a panasz a Hunyadivárosban a pékáruellátásra. Ezért részben a lakosság, rész­ben a sütőipari vállalat problémáin segítünk. — Van-e gondjuk az építkezéssel kapcsolatban? — Igen, a szennyvízbe­kötés. A vízmű vállalatot kérjük, hogy az új szenny­vízcsatornát mielőbb ké­szítse el, mert nem tud­juk a sütőüzemből jövő csatornát hová bekötni. Én remélem, ez az aka­dály is hamarosan elhá­rul és nem gátolja majd az új sütöde üzembe he­lyezését. Ezután Somogyi Józse­fet, a Sütőipari Vállalat igazgatóját szólaltattuk meg: — Mi a jelentősége a sütőüzem korábbi átadásá­nak? — Elsősorban az, hogy a Hunyadivárosban lakó kétezer ember, valamint a környék öt gyárának dol­gozói augusztus 20.-a után már naponta friss pékáru­hoz juthatnak. Másrészt az üzem hamarabb belép a termelésbe és ez válla­lati szinten termelési ér­téknövekedést eredményez. Nem utolsósorban pedig azért is örülünk a sütöde gyorsabb elkészítésének, mert az emeleti részen vállalatunk irodahelyiségei lesznek. A jelenlegi Petőfi utcai központunk ugyanis már régen szűk és a vá­rosrendezési terv szerint is hamarosan lebontásra kerül. — Az üzemmel egybe­építenek egy üzlethelyisé­get is. Mit vásárolhatnak itt a környék lakói? — Boltunk naponta reg­gel 5 órától este 11 óráig lesz nyitva a különböző műszakokban dolgozók vá­sárlásainak megkönnyíté­sére. A környéken nincs olyan hely, ahol a dolgo­zók reggelizhetnének. Üz­letünkben egész nap tejet, kávét, kakaót és tejtermé­keket, valamint rétest, lán- gost, s természetesen ál­landóan friss kenyeret, péksüteményt lehet majd vásárolni. — Vasárnap is? — Tervezzük, hogy ta­vasztól őszig vasárnap dél­előtt is nyitva tart az üz­let. Ha igény lesz rá, ak­kor az év minden napján. — Milyen gépeket he­lyeznek el az üzemben? — Lengyel típusú da­gasztógépet és félautomata kemencét. Ezenkívül egyéb sütőipari gépeket is besze­relünk, .amelyek segítségé­vel el szeretnénk érni, hogy jó minőségű kenye­ret. péksüteményt gyárt­hassunk. Van azonban egy gondunk: a sütőkemencét gyártó budapesti vállalat későbben tudja csak szál­lítani a kemencét. Most azon fáradozunk, hogy a gyárral megegyezzünk a korábbi szállításban. A Szolnoki úton készü­lő új sütőüzem és elárusí­tóhely működését már na­gyon várják a környék la­kói. Reménykedhetnek is, mert a két vállalat min­dent megtesz azért, hogy augusztus 20. után már kenyér, kifli készülhessen a sütőüzemben. CS. I. A CÍMBEN szereplő szó- kapcsolat értelemszerűen kérdőjelet kíván. Ám az életben képtelensége elle­nére nem egyszer kijelen­tésként jelenik meg. Leg­alábbis ezt tapasztaltam egy üzemi beszélgetés so­rán. A szervezési, intézke­dési tervekről érdeklődtem. Elém tették a dokumentu­mot, amelyben több oldalon sorakoztak az anyaggazdál­kodással, gépkihasználással, túlóracsökkentéssel kapcso­latos tennivalók. A felada­tok mellett feltüntették a végrehajtásért felelős sze­mélyt, a határidőt. A ja­vaslatokat — mint kiderült — egy osztályvezetői érte­kezleten gyűjtötték. Felve­tettem, nem lett volna-e célszerűbb szélesebbre tár­ni a kapukat? A felelet: „Nem. Mindössze hetven szakmunkásunk van, a dolgozók többsége kép­zetlen — aligha kaptunk volna számottevő javasla­tokat.” Az „ahol nincs,' ott ne keress” közmondás igazsá­gával látszólag logikus az érvelés, de a szemre tetsze­tős okoskodás vitára in­gerel. Vegyük először a szigo­rúan gazdasági szemponto­kat. Valóban meddő időtöl­tés lett volna, ha megkér­dezik a dolgozókat is? Nem hiszem. A szervezés éppen az a terület, ahol különle­ges műszaki ismeretek nél­kül, egyszerű józan ésszel felfedezhet valaki visszásá- gokat, rendellenességeket. Sőt munkája közben észlel­heti akár olyan üzemi be­tegség tüneteit is, melynek kórokozói másutt fészkel­nek. de létük következmé­nyei; lecsapódnak a, környe­zetében. Tünetek nélkül pe­dig a legjobb orvos sem ké­pes a betegséget felismerni, " vagy éppen gyógyítani. Azt nehéz megmondani, hogy forintban mennyivel lett szegényebb az üzem, mert a vezetői önként lemondtak ezekről a legtöbbször szinte ingyen, vagy kis befekte­téssel eredményt hozó ötle­tekről. Feltehetően sokkal. MEG NAGYOBB azon­ban az a kár. amit ez a leszűkítő módszer a mun­kahelyi légkörben okoz. Természetesen ez sem vá­lasztható el az anyagi kö­vetkezményektől. Íme egy példa: Paul Blumberg az Csökkenő távolságok Több mint két kilométer hosszú összekötő új kövesútit építőnek Tiszakécske ta­nyavilágában. A nagyközségi tanács billentőplatós gépkocsijai Dunaújvárosból hordják a kohósalakot. A szorgalmas munka eredményeképp várható, hogy augusztus 29-án átadják a tanyai műutat. Ezt követően megindítják a buszkör- járatot, s ezzel a vidék bekapcsolódik a közúti közlekedés országos vérkeringé­sébe "ü-r Okleveles demokrácia? Egyesült Államokban vég­zett üzemszociológiai vizs­gálat értékelésében leszö­gezi, a kísérletre kiválasz­tott csoport teljesítménye elsősprban azért múlta fe­lül az átlagot, mert tagjai ha korlátozott mértékben is, döntési joghoz jutottak. Ilyen alkalom volt az em­lített tervezet összeállítása is. Sok helyen éltek vele, tudva, hogy a dolgozóknak a döntésbe való bevonása az egyetlen mód, hogy szert tegyenek a határozás, meg­ítélés képességére. Nem be­szélve arról, hogy elősegít­hetik az alakító tevékeny­ségen keresztül az üzem és az emberek kapcsolatának szorosabbra fűződését. Ha viszont a vezetők nem igy keznek felfogni az alsó rá giókból érkező jelzéseket a hangok elhalkulnak, rr . id megszűnnek, az emberek" - úrrá lesz az érzés, hog. csak a kezükre számítana , a gondolataikra, vélemé­nyükre viszont nem. A „nem kérdezés” kitermeli a kozonjy, tenyészeteit, észre­vétlenül elsorvad az üzemi demokrácia. ELHALÁSA pedig már nem csupán a gyárra, ha­nem a társadalom egészére is veszedelmes. Az üzemi demokrácia ugyanis előis- kolája a társadalmi demok­ráciának. Az előbbi akado­zó működését megsínyli végül az utóbbi. Aki saját, kisebb világa ügyeiben el­szigetelődésre, passzivitásra kényszerül, az nem valószí­nű, hogy nagyobb érdeklő­dést tanúsít a tágabb kö­zösség gondjai iránt, s el sem tud igazodni bennük. Pedig az ország minden nagykorú polgára — le­gyen 'mérnök, vagy segéd­munkás — választó és vá­lasztható. Mindnyájunk ér­deke, hogy ez az egyöntetű­ség ne csupán az alko - mónyban létezzen, hane \ a hétköznapok valóságát is: mind többen kapcsolóé janak be okosan, fele’" jéggel sorsunk formálás V Az elv megvalósulásár : természetesen lényeges e' ~ - me a lehetőleg minél sokol­dalúbb képzettség. Ez a jogok értelmes. tudatos gyakorlásának garanciája, de nem lehet bármilyen oklevél formájában a rész- rétéiből kizáró határvonal, — már üzemi szinten sem. P. M.

Next

/
Thumbnails
Contents