Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
Zelk Zoltán: Kimondhatatlan Be sok értelmes szót hallottam én és mennyit elfeledtem — de az a tépett vijjogás, az a se szó, se zokogás már félszáz éve nem szűnik fülemben. És él a szeplős, vézna kéz. amely a kínba sárgult szájról leszakítja s gyermekkorom egére fölhajítja a vijjogást, hogy szálljon szüntelen —. már mindig látom, mindig ismerem a mezítlábas tetemvári némát, körötte apró gyilkosok karéját, a szólam tudók közt hadonászva, kimondhatatlan lelkét magyarázza, hogy i! meg ü! meg é! meg em! — borzong az értelem s eloldalog a csukott szájnál némább réteken. Demény Ottó: Ezüst alapra Ablakom akkor kertre nyílt hajnaltól estig a színek sodort nfiohó kíváncsiság álmodozó és nyughatatlan a harmat — ma nem is tudom millió vízgyöngy egy levélen ezüst alapra fűzve föl szikrázó hűvösség kecses volt tavam tükrös nádasom neszek cikáztak árnyain kotyogó békafej-füzér nádrafont fészke a madárnak viz alatt lebegő súlyom zsombékos ösvény süppeteg én önmagam törzsfőnöke öklömben szárnyas buzogány hol ég cserzett vágásait tűrtem a sásnak hősien fölmutattam tíz ujjamat tenyeremen elfért a felhő elfért szívemben a világ félelmeimmel összebújt i de megteremte örömét ég föld víz napfény levegő. A legnagyobb csend és üresség — ** legalábbis a közmondás szerint — a nagypénteki mészárszékben uralkodik. De a k.-i nagyszálló „reprezentatív” éttermének csendje és üressége szombat délután három óra tájban még ennél is nagyobb. A székek, asztalok már helyre rakva. A pecsétes abroszokat is annak rendje és módja szerint megfordították. A földig érő, csipkefüggönyös ablakokon ál- mosító napsugár szivárog be. Légy is dö- nög, de már igen-igen bágyadtan, és egy- re-másra az üvegbe ütközve. Vendég rajta' kívül egy lélek se. Nagyon természetes tehát, hogy pincér is csak egy látható a fedélzeten: egy nyakigláb, ösztövér, sündisznó-frizurás fiú. A forgóajtó belső beugrójában húzódik meg. önmagával játszik zsebsakkot. Peregnek a percek, de lassabban és kivárhatatlanab- bul, mint a vadgesztenyék .rozsdás lombjai odakünn, ha az aszfaltra vannak levitorlázóban. Hanem most nicsak: villogni kezdenek a forgóajtó fényküllői, és mintha bizony őszi napsugarak szülnék egy ifjú hölgy jelenik meg a középső asztalsor végén.De micsoda ifjú hölgy! Termete — Jókai módján szólva — a Júnóénál is íjúnóibb. Tekintete végigpásztázzá á termet Ajkát biggyeszti, vállat von, majd puha, hullámzó, de igen céltudatos macskajárással a terem belseje felé indul. Könyvév - könyvhét „Legyen a könyv mindenkié!” — ezzel a jelmondattal, felhívással fordult az 1972-es év kezdetekor a világ közvéleményéhez René Maheu, az UNESCO főigazgatója. Az ENSZ kulturális szervezetének ülése egyhangú állásfoglalás alapján nyilvánította ezt az esztendőt nemzetközi könyvévvé. Cikkek sorát lehetne írni a könyv társadalmi szerepéről, fontosságáról, a szellemi és tudományos életben és a közművelődésben betöltött helyéről. Csak helyeselhetjük a könyvév programjának legfőbb törekvéseit, melyeket röviden így foglalhatunk össze: jussanak el olcsó áron értékes művek az olvasók tömegeihez — legyen az olvasás az emberek természetes igénye —, fejlesszék a könyvtárak hálózatát. S egy újszerű szempont: a televízió és rádió ne szorítsa háttérbe az olvasást, hanem legyen a könyv méltó szövetségese. Mindez azonban csak szólamnak tűnik, ha nem ismerjük azokat a mélyebb okokat, • melyek a nemzetközi könyvév meghirdetését indokolttá tették. Azt a teljes szellemi nyomorúságot, mely még ma is nagyon sok elmaradott és úgynevezett fejlődő országban található, ahol a könyvek hiánya a művelődés alapjainak megteremtését is akadályozza. Az is tény, hogy még a virágzó könyvkiadással rendelkező országokban sem része a könyv minden ember életének. Különböző vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a nem olvasók százalékaránya egyre nő, különösen az olyan országokban, ahol a könyvkiadás jórészt csak üzleti célokat szolgál. Nálunk a könyvkiadás igazi társadalmi ügy, a szocialista kultúra elterjesztéséért vívott eszmei harc fontos eszköze, mely nem kevés állami támogatást is élvez. Eredményeink igen számottevőek. De minket sem téveszthetnek meg a gazdag könyvkirakatok, az olvasottságról szóló, s valóban fejlődést H, ■átulról Is meg lehet nézni, ami azt Illeti.' Eleven kancsó, gömbölyített delta, lábra kelt sellő, ha poéta gyönyörködne benne, tucatjával tolulnának tollára az eredeteibbnél eredetibb hasonlatok. A terem végében — most veszem csak észre —- néhány parádésan terített asztal. Friss vágott virág, három-négyféle borospalack, szalvétás kehely és foglaló táblácska a közepükön. Az ifjú hölgy egy pillanatig tétovázik, majd elhatározásra jut, és letelepszik az egyikhez. A pincér azonban nem mozduL Se most, se a Következő negyedórában; pedig a terembe másik három hasonló kaliberű ifjú hölgy is belejt, és helyet is ugyanúgy foglal, miként az első. Mozgás azért van. Ó, nem a semmibe vett nőcskék türelmetlenkednek. Dehogy. A tálalószoba lengő ajtaján nyílik minduntalan rés. A konyhalányok leskelnek be rajta. És suttognak, vitatkoznak is. Ügy látszik: a parádéban felvonult ifjú hölgyek viseletét tárgyalják meg. Csendítek egyet a kávéskanállal, így hívom asztalhoz a siindisznófrizurás pincérfiút. — Mi készül itt? — intek a türelmesen üldögélő hölgyecskék felé. — Divat- bemutató? A fiú elhúzza a száját. — Ebéd — feleli. — Diné. » Külföldi pacákokra várnak az aranyosok. — Igazán? — Bizisten! Mióta bejött a vadászat szezonja, sűrűn van ez így nálunk. A pacák késik, a pilú meg üldögél. Na ja, mert olyan a rend, hogy nemcsak a szarvasbikák lesznek itt fölvezetve, tisztelettel. Női vonalon is teljes az összkomfort. Nem értem a fiút, és a fülemnek se akarok hinni: — Ügy vegyem, hogy... szerződtették ezeket a lányokat? — Szerződtetés. Minek az?— oktat elnézően a fiú. — Meg... igazából nem is „olyan” leányzók ezek. — Hanem milyenek? — Hát... dolgoznak. Üzletben, hivatalban, kertészetben. Melyik micsodás ott. Itt van náluk a baj — kopogtatja meg homlokát a fiú. — Arra spekulálnak hogy ahány külföldi autós vadász, annyi házassági alkalom. Talpig selyemben, három pappal, három cigányzenekarral, meg amit akar. — Volt már rá példa? — Házasságra? Volt. Tavaly. Olyan kocsin vitték el a leányzót, hogy hét nyelven beszélt. Azóta nőben is bő a választék, nemcsak bikában, ha a külföldi nimród szórakozni óhajt. — És a szülők? Vagy a „II hatóság? Ebbe senki se szól bele? A fiú gúnyosan neveti — Már miért szólna, tiszteleftel? Öcska nő, egy ;,olyan”, ide be se teheti a lábát. A szállodai átjáró felől egy köpcös, vérmes, vadászkosztümös úriember sétál be. Kurtára nyírt haja már teljesen ősz, és kappanháj is szépecskén mutatkozik rajta. Az első számú ifjú hölgyhöz sétál oda; Vállon simítja, arcon csípi, majd a kezére is rácup- pant egy atyás ajnározó csókot. — Ez ellentmond magának jó fiú — jegyzem meg. •— Miért? — Ebből is házasság lesz? Soha! Annak már a lehetősége is eleve ki volt itt zárva. — Ki hát! — hagyja rám a fiú. — De... majd csak bedob helyette valaki valami kárpótlást a Herr Direktor. Bocsánat. A fiú elsiet, majd kisvártatva egy idős, igen-igen nyájas, nagyokat hajlongó kolléga társaságában a nyugati nimród asztalához járul. | ómaga hűvösen udvarias. Legfeljebb egy-ep” kurta biccentéssel írja-nyugtázza a rendelést. Hanem az idős kolléga és a júnói termetű ifjú hölgy! Valósággal tálcán a szívük. ,4 mutató adatok. Mert sok még a tennivaló azért, hogy a könyv életünk nélkülözhetetlen része legyen. Messzi vagyunk már attól, amikor a falusi vagy tanyai házban a biblia és egy-egy kalendárium jelentette a könyvet. A könyvszekrény, a könyvespolc — néha tán még csak illendőségből —, s rajtuk ötven- száz kötet könyv sem ritkaság különösen ott, ahol tanuló gyermek van a házban. A községi bizományos — ha okos és ügyes — sok könyvet elad, s törzsközönsége ugyanúgy keresi a könyvcsemegéket, akár a városokban. . De az is tény, hogy az olvasottságot leginkább jelző Könyvtári forgalom még igen szerény. (Ezer lakosra mindössze 220—230 beiratkozott olvasó jut a megyében, s az sem vigasz, hogy az országos átlag valamivel ennek is alatta van.) Ezt talán az is befolyásolja, hogy az egy lakosra jutó állománygyarapításra fordított összeg évente alig éri el a három forintot, ami bizony csak a legszükségesebb könyvek megvásárlására elegendő. A költségvetés több mint egymilliót áldoz erre a célra, de ha a gazdaságok és egyéb intézmények áldozatkészségét nézzük, mi tagadás, siralmas a helyzet. (A tsz-ek ilyen irányú támogatása megyénkben 1969-ben alig haladta meg a hétezer forintot, hogy csak ezt a legfeltűnőbb adatot említsük a Művelődésügyi Minisztérium egyik statisztikai tájékoztatójából.) Nem mindenütt ismerték még fel az összefüggést a könyv és a tudományos, szakmai előrehaladás, a művelődés és az eredményes gazdálkodás között. Hogy a humanizáló, ember formáló hatásokról ne is beszéljünk. Dicsekvésre tehát nincs okunk. Még kevésbé, ha azt vizsgáljuk, hányán nem olvasnak szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket, s mily sokan vannak, akiknek ízlése megrekedt a hajdani ponyva színvonalán, s alig akar továbblépni onnan. Hazánkban a nemzetközi könyváv jelentősebb eseményeit az idei ünnepi könyvhét vezeti be, mely május 27-től június 2-ig tart. A könyvhét csak egy láncszeme a nagy akciónak, mely egész éven át tart, de igen jelentős láncszeme. Mert alkalmas lehet arra, hogy felkeltse az érdeklődést a jó könyvek iránt, melyekből az előzetes hírek és jelentések szerint a mostani nagy könyvünnepén valóban nem lesz hiány. Csak azt sajnálhatjuk már' előre, amit máskor is szóvá szoktunk tenni, hogy a könyvhét időpontja egyáltalán nem igazodik a bérből és fizetésből élők nagy táborának lehetőségeihez, s tartunk tőle, hogy a ritkábban kapható könyvek most is elfogynak mire a kispénzű emberek hozzájuthatnak. De ez túlságosan praktikus szempontnak látszik, s tán nem is ide illő kérdés. Csupán árra lehet utalni vele, hogy a könyv terjesztése nem vonatkoztatható el az anyagiaktól,' a könyv árától, eladási módjától. Igazán örvendetes, hogy a könyvhéten nem- csak sok jó, de olcsó könyv is kapható lesz, bár tagadhatatlan, az értékesebb könyvek beszerzése a dolgozó emberek számára mindig lemondással és áldozattal jár Ami viszont kárpótol érte: a tartós öröm es élvezet, s az igazi gazdagság tudata, melvhez fog- ható mncs másik. Hiszen a könyv a tudást hozza el, a világot tarja ki számunkra. F, Tóth Pál t—* -V- T-——-—' yv'íiá Borsos Miklós: Babits Mihály J Kecskemét kulturális életének nagy eseménye Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotásainak kiállítása. A gondosan rendezett tárlatnak eddig 6500 látogatója volt, amely lényegesen nagyobb az átlagos nézőszámnál. Elégedettek még nem lehetünk, hiszen csupán a közép- és felsőfokú iskolákban ötezernél többen tanulnak a megyeszékhelyen. Borsos Miklós műveit még egy hétig tekinthetik meg az érdeklődők. Május 28-án este zárul ugyanis a kiállítás. Borsos Miklóst szoros barátság fűzte és kapcsolja irodalmunk nagyjáihoz. Sok kitűnő, portrét készített; A tihanyi kiállításán láttuk ezt a pompás Babits Mihály-ábrázolást,