Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
Találkozás a közönséggel Jóllehet a művésznek elsősorban alkotásával, teljesítményével kell hatnia, hatása mégsem választható el személyétől. Az érdeklődés nem torpan meg egy színházi előadás utolsó szavánál, nem korlátozódik egy tárlat megtekintésére, nem ér véget, ha a koncertező hegedűs meghajol a tapsra. Ezért nőtt már szinte , könyvtárnyira a művészvilág anekdotáit földolgozó írások száma, egyebek közt ez' a titka annak, hogy miért * állnak a kelendőségi lista élén olyan életrajzi regények, amelyekből MunHaSIó Megcsendül a telefon bele se hallások, már pereg egy női nyelv: — Hát idefigyelj, Elemér, és ne próbálj közbeszólni, mert a hangodat sem akarom hallani, te... te... • mert most az egyszer nem fogsz leterrorizálni, nem fogsz túlkiabálni. Csak közlöm veled, te szélhámos, tárgyilagosan, minden különösebb felindulás nélkül, hogy vasárnap délután felmegyek Piroskáékhoz, de nein azért megyek, hogy veled találkozzam, mert téged én már az életben soha nem akarlak látni, csak azért, megyek, hogy még egyszer, utoljára alkalmat adjak neked arra, hogy tisztázd azt a Leona-ügyet, nem mintha az a kis vipera engem különösebben érdekelne, 'és nem is azért, mintha te érdekednél... hahaha... hol vagyunk már ettől?!... Csak azért, mert kíváncsi vagyok, miket fogsz hazudni, te huligán, és egészen mindegy, hogy jössz-e vagy nem jössz, én csak annyit mondok, hogy ott leszek, és ha te nem leszel ott, akkor, nos akkor jaj neked!! Pillanatnyi szünet következvén, hirtelen bele- hallózom, hogy tisztázzak valamit, de elkéstem, kattan a készülék, letette. Ezúton értesítem ama bizonyos Elemért, akinek ama bizonyos Leona-ügye van, vasárnap okvetlenül menjen föl Piroskáékhoz, és miután a kínos félreértést minden bizonnyal helyremagyarázta, nevemben is kérje meg Pergő Nyelv nagyon kedves tulajdonosát, hogy mielőtt személyes természetű üzenetet küld, lehetőleg kérdezze meg, kivel beszél. Kisjó Sándor kácsy, Liszt, vagy Michelangelo sorsát, mindennapjainak intimitásait ismerheti meg az olvasó. És ha egy újságíró társaságban csak olyan apróságokról kezd beszélni, hogy Illyés Gyula tihanyi kertjében hajóssapkát visel; hogy Csurka István szenvedélyes ló verseny Iá toga tó; hogy Fülöp Viktor szabad ■ idejében szívesen var- rogat lányai részére; hogy Rab Zsuzsa kitűnő tornász; ha ilyesmiről beszél a riporter, bizonyosan pillanatok alatt köré gyűlik hallgatóságul a társaság zöme. Baj ez? Sojran egyértel- . műén elítélik az ilyen — látszatra — periférikus tények iránti érdeklődést. A letűnt idők intimpis- táskodását vélik tovább élni benne. Nos, túlzás volna azt állítani, hogy ma már nyoma sincs a művészek hálószobatitkai iránti kíváncsiságnak. Naponta kérdeznek engem is, hallottam-e hogy X táncdalénekes már nem Y táncosnővel „fut”, hanem Z tornásznőt teszi boldoggá. Azt azonban már nem tekintem in- timpistáskodásnak, ha valaki azt feszegeti; mi az oka annak, hogy Latino- vits Zoltán oly gyakran kerül konfliktusba azzal a színházzal, amelyben éppen szerepel. Azt sem tekintem magánügyekben való vájkálásnak, hogy sokat foglalkoztat: vajon miért keresnek nálunk is összehasonlíthatatlanul jobban a krimi szerzők. Némelyik művész maga törekszik arra, hogy „műsoron kívüli” találkozót hozzon létre a közönséggel. Mi másnak tekinthetném például Gábor Miklós írói tevékenységét? A mindig mások szávait, gondolatait tolmácsoló művész nyilván gyötrő szükségét érezte, hogy számot adjon a közönségnek olyan élményeiről, gondolatairól, vívódásairól és csalatkozá- sairól, amelyekről az előadás fegyelmébe szorított színpadon nincs módja vallani. Ügy látom, elsorvadtak azok a találkozók, melyeket egy időben gyakorta szerveztek színházak és üzemi munkások, országjáró művészek és a falusi közönség között. Egy színész amikor arról faggattam, szerinte miért szűntek meg ezek a rendezvények, először a színészek nagy elfoglaltságára hivatkozott, majd amikor nem értem be magyarázatával, így szólt: „Azt hiszem, a minisztérium azt remélte ezektől, hogy, a munkások a brechti dramaturgia lényegéről kérdezősködnek, vagy arról, hogy miként játszhat bányászt az, aki bányászatban csak Bányász Imrét, a filmgyár egyik vezetőjét ismeri... de az lett a dologból, hogy megkérdezték, melyik szabónál és mennyiért dolgoztatok. Ezek pedig fölösleges kérdések.” Szerintem nem fölöslegesek. Ha, nagy áttétel útján is, de a művészetek világa iránti érdeklődésből sarjadnak. És ha nem is a színház műhelykérdéseit feszegeti, aki a művész jól szabott zakója nyomán szabója után érdeklődik, végül is még ebben a kérdésben is a művészet ízlést formáló ereje-hitele mutatkozik meg. Az író-olvasó találkozók mindmáig eleven divatja arra mutat, hogy szükség van fórumra, ahol a közönség olyan gondolataira is felelet kap, amelyre az író könyve nem válaszol. Sokak számára az irodalommal való kapcsolat szorosabbá válását jelenti, hogy szemtől szembe láthatják a könyv alkotóját, a könyvét, amely művészi értékeivel, gyöngéivel, esetleg vitát kavaró álláspontjával az alkotó iránt is fölkeltette az olvasó érdeklődését... Bajor Nagy Ernő öreg fa (Pásztor Zoltán felvétele) Bálint György: Az utolsó percek Az idősebbek számára élő emlék, a fiatalabbaknak megismerésre, érdemes Bálint György. Ma. S ki volt tegnap?1 A két háború közötti publicisztika kiemelkedő művelője, nagy tudású, mindenre érzékeny reagáló újságíró, író, kritikus. Polgári lapok munkatársaként •— kommunista. Amit akkor kevesen tudtak róla, de szókimondásáért, emberi toliforgatói bátorságáért sokán tisztelték, becsülték. Tíz évvel ezelőtt két vaskos kötetbe összefoglalt munkái — A toronyőr visszapillant — bizonyították, hogy nem akármilyen alkotó távozott az élők sorából 1943-ban, munkaszolgálatosként, a fasiszta terror áldozataként, hanem mondandó és forma olyan kiváló művelője, akitől nemzedékek sora tanulhat. A mostani kötet más. a korábbival azonban egyrangú alkotói arcot mutat meg: a jegyzet- és glosz- szaíró Bálint Györgyét. Van-e létjogosultsága az 1936—37—38-ban megjelent rövid, az aktualitásokra reagáló írások kötetbe gyűjtésének, vagy csupán a kegyelet eredménye? Bálint nagyságát az bizonyítja a legjobban, hogy néhány sorban, ■ napi eseményeket kommentálva is tudott sokat, s íönnmaradót mondani. Csupán belekóstolva a több, mint 220 cikkecske kínálta témákba: a kubikosok számára föltalált gumikerekű talicska; a Harmadik Birodalom rendelete a kereskedők udvariasságáról; aBesz- kárt-szálloda építkezésé a Svábhegyen; az 5:3-as győzelemmel végződött magyar—osztrák labdarúgó-mérkőzés ... Múló dolgok, múlandó érdekességek? Ha valaki nem látja meg azokban a lényegeset, a mélyebben fekvőt. Mert a kubikosok gumikerekű talicskájáról meditálva leírja, hogy ez „az első. ami évtizedek óta történt sorsuk javítása érdekében.” A hitlerista rendeletről, ami szerint a kereskedőknek mosolyogniuk kell, habozás nélkül közli, hogy e „német stílű” parancs fabatkát sem ér, mert a mosolyhoz valami más kell;'„okot kell adni az embereknek, hogy mosolyogjanak, okot kell adni a világnak, hogy derűs, bizakodó legyen.” De erre akkor — 1937-ben! — ő már kevés okot látott. .1, A hírlapok — elsősorban a Magyarország — hasábjairól nagy gonddal összegyűjtött írásokat a gyűjtő és szerkesztő Gondos Ernő naplószerűen. időrendben csoportosítva foglalta keretbe, ami dicsérendő megoldásnak bizonyult. A kötethez — amelyben illusztrációként korabeli fényképeket találni — Mihályfi Ernő írt előszót, a megjelentetés a Szépirodalmi Könyvkiadó érdeme. CM) Diákok, szülök, tanárok Mibői lesz a cserebogár? „A környezetismeret tanításának az a feladata, hogy — közös és önálló megfigyelésék, s az azokból leszűrt tapasztalatok feldolgozása, valamint az ezekhez csatlákozó gyakorlati munkák során — ismertesse meg a tanulókkal a terrftészeti és társadalmi valóság elemi jelenségeit és összefüggéseit.” Az Élővilág című tantárgy: „Ismertesse meg a tanulókkal a jellemző fajok... sajátságai alapján... közeli és távolabbi életközösségek életét, a megismert fajok rendszerezésével pillantsanak be az élővilág fejlődéstörténetébe, továbbá a természet tervszerű alakításának tudományos alapjaiba.” (Tanterv és Utasítás az általános iskolák számára). * * * A biológiaoktatás alapvető feladatait azonban eny- nyiben még nem - foglaltuk össze. Hosszú oldalakat lehetne róla írni; most csak megemlítünk néhányat. A tanulók megismerkednek az emberré válás folyamatával, az egészséges emberi szervezet felépítésével és működésével, az órákon és tanulmányutakon végzett megfigyelő, leíró, összehasonlító és rendszerező tevékenység, valamint a kísérletek által pedig önálló gondolkodásra, helyes általánosításra tesznek szert. Igen fontos, hogy a tanulók összefüggő egészében isrherjék meg a természetet, otthonosan mozogjanak világában. Köztudott, hogy az utóbbi különösen bonyolult kérdés napjainkban, a technika fejlődése és a városiasodás korában. Két városi iskolában beszélgettem nyolcadikosokkal. Jó néhányan „bérházi” gyerekek, semmiféle háziállatuk nincs. Persze, az iskolai oktatás mindent elkövet, hogy érzékelhető közelségbe hozza a természet világát a gyerekekhez. Jól felszerelt szertárak, szemléltetőeszközök sokasága — mind-mind a tapasztalat gazdagodását szolgálják. Tényleges tapasztalat híján azonban minden siker: félsiker: A Biológiatanítás című folyóirat adta az ötletet, hogy fed tegyem a kérdést: — Ki hallotta már közületek ezt a szólást: miből lesz a cserebogár? Az egyik osztályban többen, a másikban kevesebben hallották. Megmagyarázása már csak feléből- harmadából sikerült. Igaz, ötödik osztályban megtanulták, hogy milyen fejlődési szakaszokon megy át a cserebogár, de az áttvitt jelentés megfejtése csak azoknak sikerült — némi segítséggel — akik valamilyen úton-módon „szembekerültek” már a bogár lárvájával. Csak azok tehették ezt meg, akik kertben dolgozgattak, vagy szántáskor az eke után mentek a barázdában. — A növény- és bogárgyűjtéssel van legtöbb bajunk — mondja a városi tanárnő. — Hol gyűjtsenek a gyerekek? Néha alkalmunk van kirándulást szervezni, amely felhasználható erre a célra. Az iskolánkban hagyományos „madarak és fák napján”, májusban szoktunk ilyen feladatokat végezni. Meghallgattam egy szülő panaszát: — Házi feladatul azt kapták a gyerekek, hogy írjanak valamelyik háziállat viselkedéséről. Én magam egy pesti bérházban nevelkedtem, s most is hasonlóban lakunk. Soha nem volt még csak egy macskánk sem. Honnan vegye akkor tapasztalatait a gyerek? A biológiára semmiképpen sem lehet ráfogni, hogy unalmas tantárgy. A gyerekek többsége szereti is. Ha mégsem, annak a sikerélmény hiánya az oka. Minél távolabb megyünk a várostól, úgy közeledik hozzánk a természet. A falusi iskolákban — a tapasztalat szerint — könnyebb és élvezetesebb a tantárgyat is tanítani. Sáfár Józsefnének,. a lajos- mizsei általános iskola tanárnőjének is ez volt a véleménye. — Különösen az ötödik és a hatodik osztályban van sikere a biológiának — mondja, — mivel akkor foglalkoznak az általuk leginkább ismert növényekkel, állatokkal. Elég, ha jó kérdéseket teszek fel, s a gyerekek maguk földolgozzák az anyagot. Emellett azonban jól felszerelt szertárunk is van. Egy órán például három gyerekre jut egy-egy mikroszkóp. * * * Ä Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt években létrehozott egy munkabizottságot, mely a biológia tanítását vizsgálta. A kutatás eredményeképp megállapították, hogy a biológiai közműveltség kialakításában legfontosabb tényező az általános iskolai biológiatanítás. Az erre szánt tanítási órák száma a jó nemzetközi színvonalnak felel meg. Vizsgálta továbbá a bizottság, hogy a tananyag tükrözi-e a tudomány mai állását, fejlődési vonalát, így alakult ki az a vélemény, hogy összmennyisé- gében ugyan megfelelő, de csökkenteni lehet az ismertetett fajok számát, leírásuk részletezését, stb., így az általános iskolai biológiába belekerülhetne az örökléstani alapismeret, a személyi higiénia, a köz- egészségügy és munkaegészségügy. Összesítve tehát — s az utóbbiakat 25 százalékos többletnek véve — a tananyagot 15 százalékkal lehetne csökkenteni.1 * * * Az általános iskolai oktatásnak természetesen nem célja, hogy szakembereket és tudósokat neveljen. Feladatát legáltalánosabban úgy lehetne megfogalmazni, hogy a tudományok által elért eredményeket, azok alapjait, lényegét igyekszik bemutatni, megtanítani, hogy ezzel a mai kornak megfelelő, modern világnézetet kialakítsa a tanulókban. Vagy legalábbis megalapozza annak kialakulását. Lakatos Attila
