Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

1 oldal 1972. május 21, vasárnap Paradicsomtól a padlizsánig Beszélgetés a Zöldségtermesztési Kutatóintézet igazgatójával A nemesítés, a gyakor­lati célú kutatások újabb és újabb vívmányaival lep meg bennünket napjaink­ban is Kecskeméten a Zöld_ ségtermesztési Kutatóinté­zet. Épp ezért is időszerű, hogy dr. Balázs Sándor­ral, az intézet új igazgató­jával folytassunk beszél­getést az eredményekről, gondokról, tennivalókról. — A közvélemény szá­mára az intézet minded­dig szinte a paradicsom- nemesítéssel és a triticale térhódításával jelentett egyet. Miképpen érzékel­tetné, hogy valójában szélesebb körű program­ról van szó? — A paradicsom tovább­ra is központi jelentőségű növényünk. Dr. Mészöly Gyula új fajtái bármely külföldi fajtával kiállják az összehasonlítást. Azzal a különbséggel, hogy a mie­ink jobban adaptálódnak az eltérő éghajlati viszo­nyokhoz. S ami nem cse­kély eredmény, a múlt év­tized közepén fellépett új gombabetegséggel, a fitof- tórával szemben is megnö­vekedett a tűrőképességük. Ami dr. Kiss Árpád triti- caléját illeti, sikerült ki­nemesíteni a nagy hozamú, de gépi betakarításra ki­válóan alkalmas, alacsony szárú fajtát. Etekintetben sikerként könyvelhetjük el azt is, hogy az új gabona két fajtájának elterjeszté­sére kötöttünk szerződést nemrég a Német Szövetségi Köztársasággal... Ezek és a fűszerpaprika mellett azonban mindinkább fi­gyelmünk középpontjába kerül egyrészt a gépi sze­désre, másrészt a növény­házi termesztésre alkalmas uborkafajták kinemesítése. M^r mindkét esetben kö­zel' járunk az optimális eredményekhez. A csemegekukorica iránt rendkívüli módon fokozó­dik a külföldi kereslet, ami arra késztet bennünket, hogy e növénnyel is fog­lalkoznunk kell. A cseme­gekukorica országosan leg­nevesebb kutatója, dr. Dá­niel Lajos rövidesen inté­zetünk alkalmazásába ke­rül. Három új fajtája áll bejelentés előtt. Ügy tűnik, sikerül forra­dalmasítani az üvegházi gombatermesztést. A kom­poszt pasztörizálásával el­érhetjük, hogy négyzetmé­terenként az eddigi 3—4 kiló helyett 8—10 kilót szü­reteljünk. Ami 3 dinnyét illeti, a mag nélküli .fajták termesz­tése egyelőre nem gazda­ságos, ehelyett a korai és bőtermő fajták el szaporí­tását szorgalmazzuk. A konzervipar az alföldi viszonyokhoz legjobban al­kalmazkodó padlizsán vagy más nevén a tojásgyümölcs kinemesítését sürgeti. Feladatunkat képezi még a paradicsompaprika ko­rábban érő fajtáinak kite­nyésztése, hogy a kora őszi fagyok ne veszélyeztessék a termést. — Ez tehát a panorá- mikus áttekintés. De, .gondolom, a munkájuk­nak úgy látják igazán értelmét, ha az új fajták a gazdaságok nagy táb­láin hasznosulnak. Mit tesznek ennek érdeké­ben? — Nem kevesebbet, mint az úgynevezett komplex kutatást. A paradicsom ese­tében ezt már megvalósí­tottuk. Tevékenységünk ki­terjed a termőtalaj előké­szítésével, a tápanyagpót­lással, a vegyi gyomirtás­sal, az összefüggő gépesí­téssel kapcsolatos minden kérdésre. E folyamatban a következő * lépcsőfok gya­nánt a Kecskeméti Kon­zervgyárral közösen alakí­tottunk ki bázisgazdaságo­kat. Ezek: a Szikrai Állami Gazdaság, valamint négy tsz. A jövedelmező ter­mesztés minden körülmé­nyek között — ez a fő cél­kitűzésünk. Evégett kell elérnünk a hektáronkénti 500 mázsás átlagtermést. A tápanyagpótlás változatos módszereit ' alkalmazzuk, például a lombtrágyázást. Az úgynevezett helybenve- tés és a palántázás gazda­ságon belüli együttes al­kalmazásával. valamint a különböző időpontban érő fajtákkal több mint egy hónapra húzható szét az érési időszak, s ez a be­takarítás gondjait enyhíti. A fűszerpaprikához — e növénynek is vannak bá­zisgazdaságai — központi­lag juttatjuk a vetőmagot. A yáadorzászlós vállalat hétköznapjai Van annak két éve már, amikor Varsa Ferenccel, a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat igazgatójával ar­ról beszélgettünk, hogy az ország különböző részein levő gyáregységeikre a IV. ötéves terv időszakában milyen feladatok várnak. Azóta Varsa Ferenc — ez a nagy tekintélyű, kitűnő vezető — nyugdíjba vo­nult Akkor nagyon opti­mista módon ítélte meg a vállalat helyzetét, s elmon­dotta, hogy a tervidőszak idején 36 milliárd forint értékű vízügyi beruházási program kivitelezésében vesznek részt. Hangsúlyoz­ta, hogy bízik a vállalat fiatal szakembereiben és törzsgárdájában, amely együttesen képes a nagy­szabású feladat végrehaj­tására. Varsa Ferenc nem téve­dett, s ezt legfényesebben az igazolja, hogy néhány héttel ezelőtt, utódja Nagy Lajos igazgató, a szocialis­ta munkaverseny legma­gasabb kitüntetését — a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját — vehette át a vállalat dolgozóinak neveben. Harminc új gyártmánycsalád Természetesen a Lajos­mizsei Vízgépészeti Válla­lat mérnökeinek, techni­kusainak, szak- és segéd­munkásainak szeme előtt az a cél lebegett, hogy a jelenlegi műszaki-tudomá­nyos haladás szintjére emeljék a magyar vízgaz­dálkodást, s ehhez megfe­lelő berendezéseket gyárt­sanak. A vállalat szakemberei közreműködő partnereikkel együttműködve 30 új gyártmánycsalád fejleszté­sét valósították meg. Olyan új konstrukciók születtek, mint a Brüsz- szeli Találmányi Világki­állításon aranyérmet nyert DEVIG-szűrő, és a FERMASICC vas-mangán- talanító berendezés, ame­lyek iránt a fejlett ipari országok is érdeklődnek. A Vízgépészeti Vállalat útkeresése természetesen nem hasonliható könnyű sétához. Sok buktatón át tört a cél felé, ami nem kisebb feladatot jelentett, mint hogy a lakossági és az ipari vízellátás, vala­mint a víztisztítás beren­dezéseit gyártó szakválla­lattá váljék. A III. ötéves terv is már a nagy fejlő­dés időszaka volt, amikor 93 millió forintról 175 mil­lió forintra növekedett az évi termelési érték. Most azonban még ennél is gyorsabb ütemet követel a népgazdasági terv. 1975- ben már 400 millió forint áru víziközmű-felszerelést kell produkálni. Vezetékes vízellátás A korábbi években az ország különböző területe­in létrehozott vízművek, szennyvíztisztító telepek, öntözőművek, ipari szenny­víz-közömbösítő telepek, a világ sok országába szállított, teljesen automa­tizált úszó vízkiviteli mű­vek már megalapozták a vállalat hírnevét. A jelen­legi időszak, és az elkö­vetkező évek nagy fela­data, hogy 1975-ig hazánk lakosságának 65 százaléka vezetékes vízellátásban ré­szesüljön. Részt vesznek a balatoni vízellátási prog­ramban is. Központ: Lajosmizse Lajosmizse tehát egy nagy országos program egyik szellemi és műszaki irányító központjává vált. Innen áramlanak a terme­lést meghatározó döntések a helyi III-as, a kunhe- gyesi I-es, a gyulai Il-es, a budapesti IV-es számú gyáregységekbe. Nem köny- nyű a helyzet, hiszen La­josmizse csupán nagyköz- ség, ahová sem a környe­zeti, sem a lakásviszonyok nem vonzzák különöseb­ben a magasan kvalifikált szakembereket. Nagy Lajos igazgató nem panaszkodott, szavaiból mégis kicsendült, hogy me­gyei szinten több segítség­re, megértésre lenne szük­ség. Annál is inkább így van ez, mert a jövőben a vízművek, berendezések teljesen komplett megter­vezését is vállalniok kell. Ehhez pedig a műszaki kádergarnitúrának hely­ben kellene laknia. Első­sorban legalább 30 újabb lakásra lenne szükség. A feladatokat vázoltam, a gondok egyikét másikát felvillantottam. Üjabb cik­kek feladata lehet csak teljes képet adni a tervek­ről, eredményekről, gon­dokról. És, hogy érdemes odafigyelni arra, amit a Vízgépészeti Vállalat párt- szervezete. gazdasági veze­tése, szakszervezete eddig sikerrel tett, azt a Minisz­tertanács és a SZOT vár dorzászlaja is igazolin. Nagy Ottó Etekintetben jól alakul­nak kapcsolataink Tolna és Baranya megyében, a Paksi, illetőleg a Szigetvári Konzervgyár körzetében. De új fajtáink, s általában tevékenységünk iránt nagy az érdeklődés Békés me­gyében is. — Az elkövetkező évek ígérnek-e további bővü­lést a kutatási program­ban? — Mindenképpen. Any- riyiban is, hogy a jövő év­től kezdődően hozzánk fog tartozni a szentesi kutató­állomás. Ettől nem keve­sebbet várunk, mint a ter­málvíz energiájával és a primőrtermesztéssel kap­csolatos kutatások elmélyí­tését, s az eredményeknek a Tiszakécske és Lakitelek körzetében történő haszno­sítását. Azt látnánk célsze­rűnek, ha a termálvizet felhasználó gazdaságok mindegyike legalább tíz hektáron valósítaná meg az üvegházi és a fóliasátor alatti termesztést... Szó van arról, bár egyelőre csak feltételesen, hogy 1974-től hozzánk csatolják a makói hagymakutató ál­lomást is. — Végül még egy kér­dés: mélyülnek-e kap­csolataik a külföldi társ- intézetekkel? — Kapcsolataink eddig jóformán csak fajta- és információcserére szorít­koztak. Ennél ma már többre van szükség, főkép­pen a KGST-országok vi­szonylatában. A közös ku­tatási program, az állandó kutatócserék e tekintetben lényeges előrelépést ígér­nek, s részben már jelen­tenek is. A nyugati intéze­tek közül elsőként az egyik francia akadémiai intézet­tel kötöttünk hivatalos megállapodást. Személyes véleményem az, hogy első­sorban Hollandiával kelle­ne ilyenfajta kapcsolatot kialakítanunk. A végére hagytam azt az újdonságot, hogy az inté­zet mintegy harminc kuta­tója közül kettő rövidesen útnak indul Nigériába, ahol több hónapon át tanulmá­nyozzák egy nagy konzerv­gyár telepítésének a lehe­tőségeit. Intézetünk ezzel a „fekete földrészt” is a ha­tósugarába vonja. H. D. „fje aMzmm meg..;" 6. Népítélet Apát falván Bakócz Tamás és a fő­urak ultimátumából vég­érvényesen meggyőződött arról Dózsa, hogy az or­szág nemessége és a ki­rály katonái nem a török, hanem a keresztes hadak ellen gyülekeznek. Megér­tette, az életre halálra szó­ló harc immár kikerülhe­tetlen. A helyzet súlyos­ságához mérten igyekezett minél előnyösebb katonai, illetve gazdasági helyzetet teremteni forradalmi há­borúja számára. Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolá­sához híven a békési és a biharosi síkságot birtokol­ták. Olyan területi pozíció volt ez, ahonnan egyforma súllyal éreztethették ha­• • Unneprontó cipő ISMERŐSÖM női cipőt vásárolt. Az új lábbeli di­vatos volt, tömzsi sarkú, nyersbőr színűre kidolgo­zott. A talp emelt részén, a fekete festéken szinte érin­tetlenül látszott a színessel ráírt hatalmas szám: 430. Ennyi" volt az ára. — Tessék, nyúljon bele, tapogassa meg a nyelv le- varrott részénél — adta ide a drága cipőt. Megtettem. Mintha vado­natúj bakancsba nyúl­tam volna! Olyan kemény, éles volt a vastag bőr levar- rott széle, mint annak ide­jén — újonc koromban — az első bakancsomé. De hát hol vagyunk a több mint negyedszázaddal ezelőtti időtől?! A katona­bakancstól ! Nézzük csak, hol van a gyártó cég neve? Aszongya itt a talpbélésen az aranyos betű: Budapest ’ Special... Meg, hogy: Made in Hun­gary. Bizonyságul, s jelkép- szemen még a Halászbástya pár tornya is látszik. Esze­rint tehát exportminőség lenne? Mert magunknak ugyan miért szavalnánk an­golul? Vagy talán így job­ban elkel idehaza, mert ekképpen előkelő? Netán exportból maradt vissza? AHHOZ KÉRÉST jól megkértek az árát. Pedig ezeket a 400—500 forintos női — és férfi — cipőket „két szemed és lelked raj­ta” gondossággal illenék el­készíteni. Hiszen a vásárló mégiscsak egy tisztességes kereset harmadát, negyedét fizeti ki egy-egy igazán tet­szetős, divatos párért. Kép­zeljük el, mi pénzt adtak ki cipőre például a mostani tavaszon olyan családok­ban, ahol két-három eladó­lány, maholnap legénységét kezdő fiú cipőit kellett „újítani”. Ki-ki tudja, hogy gyerekeink aztán nem ..szívbajosak” efféle vásár­lásoknál, s hallatlan érzék­kel választják ki a legdiva­tosabb — s részben ebből kifolyólag — ..legdrágább holmit. Csoda-e, ha aztán elége­detlen a Kedves Vevő, mi­kor a busásan megfizetett áruról, esetünkben a cipő­ről már első nap kiderül: gondatlan munkával gyár­tották. Okkal kerülgeti a guta, hogy a nagy pénzért silány portékával szúrták ki a szemét. A szemét, amellyel formára, külsőre oly elbűvölőnek látta mond­juk a női cipőt, hogy az árától talán épp azért nem ájult el. Gondolta, hogy a minősége is olyan, mint amennyibe kerül. Elégedet­len, mert becsapták. Az utóbbi időben szinte félévenként mind kívána­tosabb cipők (ugyanígy bú­torok, szövetek, háztartási gépek, magnók st1' stb.) kápráztatnak bennünket a kirakatokban, üzletekben. Mindez életkörülményeink­hez tartozik. Nagyobb mennyiség, bővebb válasz­ték, jobb minőség vár ránk évről évre a legtöbb árufé­leségből. Ügy vagyunk vele, hogy legszívesebben min­denből vennénk. Csak úgy vonzzák a zsebünkből a pénzt a tetszetősebbnél tetszetősebb termékek, s mi kénytelen vagyunk azért. anyagi tehetségünk határán innen „befogni” erszényün­ket. Éppen mert nem telik mindenre, ami nagyon tetszik. Morgunk, dörmü- günk hol halkan, hol erő­teljesebben, de végül is be­látjuk: csak ameddig a ta­karónk ér. S MEGÁLLÁS NINCS, a heverők, cipők, kabátok stb. még szebbek, vonzóbbak, jobbak lesznek (mi, készí­tőik törekszünk erre) és ter­mészetes, hogy szaporodnak a nagyobb értékű termékek is, amelyekért szívesen ad­juk, illetve adnánk ki a pénzünket. Mivel azonban mindenre a jövőben sem fog telni, emiatti elégedet­lenségünk is marad. De ez alapjában véve ösztönző elégedetlenség — egyéni "és társadalmi szempontból egyaránt. Elégedetlenségünk akkor csap át bosszúságba, harag­ba, tfehát igazán jogos elé­gedetlenségbe, amikor csa­lódunk az áru minőségében. S például a cipőjükben csa­lódott emberek igen köny- nyen megtalálják egymást. Hangjuk összeadódik, fel­erősödik odáig, hogy az egyes cipők hibái — s áraik — miatt az égé sz cipőiparra, s árpoliti­kájára szórják átkukat. (Persze így képzelhetjük ezt különböző szakmákban, gyártók és fogyasztók vi­szonylatában, ahol és vala­miben valamennyien fo­gyasztók vagyunk.) EZERT JÖ, ha ilyen csa­lódáskor, mialatt „jó kíván­ságainkat” osztogatjuk, egy kicsit az is eszünkbe jut: „Vajon mit mondanak az én kezem alól kikerült munkára?” T. I. tásukat mind Buda, mind Erdély, mind pedig a tö­rök felé. E körzet straté­giai fontosságát hagyomá­nyosai! ismerték az ország urai, hiszen számos vár tanúskodott kivételes sze­repéről. Nagyvárad, Gyu­la, Csanád mellett olyan kulcserődök tartoztak ide, mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymos vá­ra. Mindehhez a stratégiai rendszer koronájaként tar­tozott Temesvár, amely fe­lé Dózsa törekedett. Ha ezt elfoglalja, Budánál is fontosabb hadászati bázis jut a keresztesek kezére. Gazdaságilag és politi­kailag úgyszintén nagy je­lentősével bírt ez a te­rület. Aki a magáénak mondhatta, az erkölcsileg nagy hatást gyakorolhatott az ország közvéleményére. Itt könnyebben megold­hatták a gazdag uradalmak révén a hatalmas sereg ellátását, ugyanakkor ön­magáért beszélhetett a tény: a legnagyobb urak vagyona, földje is elvehető a szegény nép javára. A keresztes hadak által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úré volt. Valóságos kiskirály­ként élvezte a roppant va­gyon előnveit az a Hohen- zollern György, akit ide­gen léttére feltűnő kegyes­séggel pártfogolt IT. Ihász- i ló. Úgy vélte a magyar király, megteheti ezt uno­kaöccse kedvéért.' A né­met Hohenzollern György­höz adta feleségül Corvin

Next

/
Thumbnails
Contents