Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-04 / 103. szám
12 nap a „Barátság“ vuiiáítal Március Sl-én hajnali 4 órakor indult el Kecskemétről a fülkékben 243 fiatallal a „Barátság” vonat a Szovjetunióba. Az utat a KISZ Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága és az EXPRESSZ Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közösen járó fogadtatással — kenyérrel és sóval — vártak bennünket. Az ősi ukrán városban az időjárás tréfált meg bennünket pálfor- dülásaival, szinte óránként váltotta egymást a napsütés és a hóesés. Javában havazott, ami— Hatszázötven kilométer megtétele után, április 4-én délelőtt futott be vonatunk Ogyesszába. Az állomás előtt mintegy nyoic- ezres tömeg várt bennünket. Küldöttségünket Jurij Pjacsenko, az Ogyessza megyei Komszomol első Fogadás kenyérrel és sóval Ogyesszában szervezte felszabadulásunk tiszteletére. A tizenkét nap élményeiről, benyomásairól emlékezett Holman Péter és Tóth István, a csoport politikai, illetve technikai vezetője. — Először bizony féltem, hogy törődött lesz a társaság, mire a határra érünk — kezdte beszélgetésünket Holman Péter — hiszen akik a megye távolabbi községeiben laknak, azoknak már az előző napot is utazással kellett tölteni. Csalódtam, mert mindenki jól viselte a fáradalmakat, a rövidnek éppenséggel nem nevezhető utat — persze a hálókocsik kényelme a legkényesebb igényeket is kielégítette. Ez a körültekintő gondoskodás végigkísért bennünket a tizenkét nap alatt, mindenütt a legjobb szállókban laktunk. Nem voltak gondjaink az étkezéssel sem, nem az ottani ételkülönlegességekkel tették próbára gyomrunkat, hanem magyaros koszttal kedveskedtek. Reggel hét órakor érkeztünk meg utunk első állomására, Kijevbe, ahol a legkedvesebb barátnak kikor Grigorij Kuc, a kijevi megyei komszomol-szerve- zet első titkárának és Va- lentyina Kucenko, a városi komszomol-szervezet titkára kíséretében megkoszorúztuk a Dnyeper feletti dombon az ismeretlen katona obeliszkjét. A kijevi operaházban megtekintettük Puccini Bohémélet című operáját. A monumentális színpadon csodálatos előadást láttunk. A program során egy ízben váratlan helyzetbe kerültünk. Az úttörőpalotában nagygyűlést rendeztek tiszteletünkre, utána műsoros est következett, amelyen az úttörőház művészegyüttesei léptek fel. Alig egy órával az esemény előtt, felkértek bennünket, kapcsolódjunk be a programba. Mondanom sem kell, rettenetes zavarban voltunk, de a bácsalmási, bácsbokodi fiatalokból összeállított kórus kitett magáért. A szovjet és magyar népdalokból válogatott csokor nagy sikert aratott, a „Mindig legyen nap” című dalt, amelyet Kuc elvtárstól tanultunk, már együtt énekelte a nyolcszáz ember. titkára fogadta. Megkoszorúztuk az ismeretlen tengerész emlékművét, este pedig a tengerészeti palotában együtt ünnepeltük meg hazánk felszabadulásának 27. évfordulóját. A nagygyűlésen részt vett és a harcokról beszélt Golovko ezredes, aki a Kecskemétet visszafoglaló alakulatoknál szolgált. Emlékezetes volt találkozásunk Viktor Andrejeviccsel, Lenin testőrével — mondja Holman Péter. — A város meseszép. Esőben érkeztünk ugyan, de az itteniek szerint ez jó jel. Azt tartják, aki esőben érkezik Ogyesszába, az boldog ember lesz. A sok élmény közül a legmegren- dítőbb emlék, a várost behálózó föld alatti folyosórendszer, ahol a partizánok elrejtőztek a fasiszták elől. Az út megfelelt céljának. Méltóképpen ünnepeltük meg hazánk felszabadulásának évfordulóját, hasznos tapasztalatokat szereztünk a Komszomol munkájáról és sok barátot ismertünk meg Kijevben, Ogyesszában és Lvovban egyaránt — mondja Holman Péter. , P. M. Heghalt egy kislány A Népszabadság néhány nappal ezelőtt tudósítást közölt arról a helyszíni sajtótájékoztatóról, amelyet Haiphongban az amerikai háborús bűntetteket kivizsgáló vietnami bizottság rendezett. Mint azt a cikkből megtudtuk, a szemlénél a szemtanúk és az áldozatok hozzátartozói mondták el az április 16-i véres vasárnap történetét. A sajtótájékoztatón az egyik kórház igazgatója különösen felháborító gaztettről számolt be. Elmondta, hogy ama sajnálatosan nevezetes vasárnap délelőtt, éppen az éjszakai bombázás idején megsérült egyik kislányt operálta, amikor bomba csapott be a műtőbe. Az operációra előkészített 12 éves Nguyen Thi Dán meghalt, egy ápolónő súlyosan megsérült, a műtő és a környező helyiségek tönkrementek. Meghalt egy kislány. Sok ezer társával — idősebbekkel, fiatalabb akkal — együtt az amerikaiak véres gaztetteinek, felháborító agressziójának áldozata lett. Hetek óta nap, mint nap halljuk a szomorú jelentéseket: a bombázások következtében ezrek vesztik életüket és ezrek válnak nyomorékká. Tiltakozik a világ. Tiltakoznak a fiatalok is. Békét Vietnamnak jelszó jegyében emelik fel szavukat Bács-Kiskun ifjúkommunistái, akik nagy felháborodással, megvetéssel bélyegzik meg az Amerikai Egyesült Államok durva agresszióját. Szerkesztőségünkbe naponta érkeznek olyan levelek, melyekből arról értesülünk, hogy a fiatalok ezrei tiltakoznak a Nixon- kormány agressziója, Nguyen Thi Dán és társai meggyilkolása ellen. Es Bács-Kiskunból naponta indulnak táviratok, levelek, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagy- követségére is. Április 22—23-án me- gyeszerte kommunista műszakokat szerveztek a fiatalok. A gépek, a munka- padok mellé álltak, parkosítottak, fásítottak. Lelkesen, becsületesen dolgoztak, érezték munkájuknak nagy jelentőségét, fontosságát. A műszakok után több tízezer forintot fizettek be a szolidaritási számlára. T. L.
