Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-19 / 116. szám

a. oldal 1912. májas 19. pénieK A negyedik roham Csütörtökön benyújtot­ták az egészségügyi világ­szervezet WHO közgyűlé­sének főbizottságához a Német Demokratikus Köz­társaság felvételére irá­nyuló kérelmet. Ez idén negyedszer kerül a közgyű­lés elé. 1968-ban elutasí­tották, 1970-ben és 71-ben a nyugati országok — tak­tikát változtatva — az el­utasítás helyett a diplo- matikusabb „elnapolás”- ra mozgósították szavazó­gépezetüket. Ezúttal magyar szem­pontból különös jelentősé­gű az esemény azért, mert most a magyar delegáció nyújtotta be a határozati javaslatot. (Társszerzőként 17 ország képviselői csat­lakoztak küldöttségünk­höz). Még nem tudjuk, me­gint negatív eredményt hoz-e a pénteki vitát kö­vető szavazásban az NDK felvételére irányuló „ne­gyedik roham" vagy ezút­tal sikerül-e áttörni a rosszindulat és a politikai intrika falát. Annyit azon­ban tudunk: százszázalék­ig vállaljuk javaslatunkat, mert igaz és jó ügy mel­lett álltunk ki. Még az NDK-val a leg- kevésbé rokonszenvezők is elismerik. Annyira letagad­hatatlan tény: a Német Demokratikus Köztársaság egészségügyi fejlettsége mind a gyógyítás minősé­gét és kiterjedtségét ille­tően, mind a tudományos kutatás vonalán a világ él­vonalában van. Jelentősen tud hozzájárulni az egész­ségügy nemzetközi problé­máinak megoldásához is — például a fejletlen orszá­gok megsegítésében —, te­hát mindenképpen ott a helye az egészségügyi világ- szervezetben. Gyenge el­lenvetés és még a háborús időkre emlékeztet, hogy ez >,precedenst” teremthet, hi­szen az NDK nem tagja az ENSZ-nek, s ha a WHO felveszi, akkor a többi, az ENSZ-hez kapcsolódó szer­vezetnek is fel kell vennie. Dehát miért is ne? Az NSZK sem tagja az ENSZ- nek, ugyanakkor ezeknek a szervezeteknek a munká­jában részt vesz. Jósok nem vagyunk, nem tudhatjuk, mi lesz a pén­teki szavazás eredménye Genfben. Csak abban va­gyunk bizonyosak, hogy az NDK felvételének folyama­tát legfeljebb késleltetni lehet ismét: végleges meg­akadályozására már nincs mód. II hazafiak új frontot nyitottak SAIGON A dél-vietnami offenzí- va kezdete óta először robbantak ki harcok az eddig „nyűgöd tnak” tar­tott Phuoc Tűi tartomány­ban. Hírügynökségi jelen­tések szerint az ország dé­li tartományában, Saigon­tól mintegy 65 kilométer­re, csütörtökön heves csata folyt a dél-vietnami kor­mánycsapatok és a felsza­badító erők között. Az új frontszakasz létrejöttével — hangoztatja a UPI — délkeletről is veszély fe­nyegeti a dél-vietnami fő­várost. Hírügynökségek beszá­molnak arról, hogy Nixon elnök rendeletére a Fü- löp-szigetekről 1100 ame­Az aknazár átjáróház rikai katonát irányítanak Dél-Vietnamba. Az Egyesült Államok­ban immár szokássá vált kincstári optimizmus je­gyében nyilatkozott a dél­vietnami helyzetről Spiro Agnew amerikai alelnök. Bangkongból való eluta­zása előtt újságíróknak ki­jelentette, hogy a saigoni katonai erők az Egyesült Államok légi és haditen­gerészeti. támogatásával „bátran helytállnak”. Sze­rinte, jóllehet a helyzet jelenleg súlyos, a „távla­tok igen kedvezőek”. * Nixon elnök aknazárján ki-bejárnak a hajók — írja a New York Times. Anthony Lewis, a lap tu­dósítója egy hetet töltött a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és elláto­gatott Haiphong kikötőjé­be is. A városi tanács szó­vivője hivatkozva lapjá­nak küldött jelentésében hangoztatja: bármilyen aknákat is helyezzen el az Egyesült Államok Észak- Vietnam partmenti vizei­ben, az észak-vietnamiak rendelkeznek a hatástala­nításukhoz szükséges esz­közökkel. Nixon elnök ak­nazárja nem tudja meg­akadályozni, hogy a kül­földi hajók elérjék Hai­phong kikötőjét. Washingtonban az ame­rikai kormány egyik szó­vivője „pontatlannak” mi­nősítette a New York Times tudósítójának jelen­tését. Tito a Szovjetunióba utazik MOSZKVA (TASZSZ) Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió Leg-' felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek meghívására június el­ső felében hivatalos baráti látogatást tesz a Szovjet­unióban. (MTI) Strauss tovább húzná az edit BONN A Bundesratban; a nyu­gatnémet parlament felső­házában tegnap elkezdő­dött a CDU párti tarto­mányi miniszterelnökök ta­nácskozása a Szovjetunió­val és Lengyelországgal kötött szerződésekről. A Bundesrat pedig ma ül össze és nincs kizárva, hogy már ekkor dönt a két szerződés további sorsáról. Több jel azonban arra mu­tat, hogy Franz Josef Strauss, a bajorországi CSU vezetője, aki egyben a Lengyelországgal és a Szovjetunióval kötött szer­ződések legádázabb ellen­fele, újabb időhúzásra ren­dezkedik be. Hírek szerint a Bundesrat tagjait arra próbálja rábeszélni, hogy pénteken még ne döntse­nek a szerződésekről és az ügyet egyelőre „tegyék jégre”. Ha a Bundesrat most pénteken nem vitatja meg a szerződéseket, akkor er­re legközelebb csak június 9-én kerülhet sor. A Reuter szerint a Strauss által szorgalmazott időhúzásnak az a célja, hogy kivárja a kelet—nyu­gati kapcsolatok alakulá­sának további fejleménye­it és aláássa Rainer Bar- zel ellenzéki vezér helyze­tét. Barzel taktikai okok­ból a szerződések elfoga­dása mellett szállt síkra és ezzel szembekerült a Strauss vezette bajor szárnnyal. Elküldték az amerikai diplomatákat Üjabb két áldozat Űjabb súlyos incidensek történtek szerdán Észak­írországban. Fegyveresek egy brit katonát és egy ír katolikust megöltek. Egy bombamerénylet során több mint húszán megsebesül­tek. Az észak-írországi vé­res események halálos ál­dozatainak száma ezzel 329-re emelkedett. Megfigyelők lehetséges­nek tartják, hogy a szerdai merényletek szándékos kí­sérletet jelentenek a kato­likus kisebbség elleni pro­testáns terrorhullám elin­dítására, KAIRÓ Az Al Ahram című fél- hivatalos kairói lap köz­lése szerint Egyiptom, Szá­dat elnök személyes döntése alapján, felkérte az Egye­sült Államokat, csökkent­se felére az egyiptomi fő­városban tevékenykedő húsztagú amerikai diplo­máciai misszió létszámát és a kijelölt személyek egy hónapon belül hagy­ják el az országot Az Egyesült Államok és Egyiptom az 1967-es há­ború idején megszakította diplomáciai kapcsolatait és azóta a kairói spanyol nagykövetséghez csatolva egy amerikai misszió lát­ja el az Egyesült Államok képviseletét. Egyiptomnak hasonló képviselete van Washingtonban az indiai nagykövetségen. A hírt a washingtoni külügyminisztériumban is megerősítették, hozzátéve, hogy jeleget tesznek az egyiptomiak kívánságá­nak”. A csütörtök reggeli ka­irói lapok megállapítják, az intézkedéssel az egyip­tomi kormány tiltakozásá­nak kíván kifejezést adni amiatt, hogy az Egyesült Államok továbbra is tá­mogatja az arab területek megszállásának fenntartá­sára irányuló agresszív iz­raeli politikát. (Reuter, AP, UPI) Felháborodás a terroristák tette miatt Olaszországszerte nagy felháborodást keltett az a gyilkos merénylet, amely szerdán kioltotta Luigi Calabresi, a milánói poli­tikai rendőrség vezetőjé­nek életét. Leone, olasz köztársasá­gi elnök megbélyegezte az akciót, amelyet „kegyet­len agressziónak” neve­zett. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége nevében Cossutta ítélte el az újabb terrorcselekedetet, amelyet összefüggésbe hozott a kül­földi felforgató szerveze­tek és az olaszországi szélsőjobboldali csoportok által szított szélsőséges csoportok tevékenységé­vel. Tsiranana lemondását követelik Tsiranana köztársasági el­nök lemondását követelték csütörtökön délelőtt a ma- dagaszkári diákszövetség tagjai. A diákok szervezete katonai hatalomátvételt sürgetett a Malgas Köztár­saságban. Tananarive-ből érkezett hír az is, hogy csütörtökön délelőtt rendkívüli ülésre összehívták Malgas Köztár­saság nemzetgyűlését. Hi­vatalosan meg nem erősí­tett közgyűlés szerint a képviselők Madagaszkár al­kotmányának módosításá­ról tanácskoznak. Wallace állapota javul George Wallace alabamai kormányzó egészségi álla­pota javul — közölték a Silver Spring-i kórház or­vosai, de továbbra sem nyilatkoztak a teljes fel­épülésről. Wallace még mindig fé­lig bénán fekszik, lábait egyáltalán nem tudja moz­gatni. Az orvosok nem tá­jékoztattak arról, mikor akarják végrehajtani az újabb műtétet, a hátgerin­ce melletti golyó kivételére. Amerikai nyomásra levették a napirendről Amerikai nyomásra az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési értekezletének San- tiagóban folyó ülésszakán nem vitatják meg az Egye­sült Államok vietnami po­litikáját megbélyegző kubai határozati javaslatot. Az amerikai küldöttség arra hi­vatkozott, hogy Nixon viet­nami politikája nem tarto­zik az UNCTAD-ülésszak napirendi kérdései közé. Nukleáris robbantás Nevadában Föld alatti nukleáris rob­bantást hajtottak végre szerdán este a nevadai kí­sérleti telepen — jelentette be az amerikai atomener­gia-bizottság. Közlés sze­rint a robbanószerkezet kö­rülbelül húsz kilotonna ha^ tóerejű volt. t Puccskísérlet Brazzaville-ben Brazzaville — a Kongói Népi Köztársaság fővá­rosa — lakosai szerda éjjel a szirénák jelzé­sére ébredtek. A „kon­gói forradalom hang­ja” rádió közölte, hogy egy összeesküvő csoport, Ange Diawarával, a februári ösz- szesküvés vezetőjével az élen meg akarta' ismételni a február 22-i eseményeket. Az összeesküvők és a biz­tonsági erők között fegyve­res összetűzés zajlott le. A lázadók menekülésre kény­szerültek. Diawaranak és hívei egy részének sikerült elszöknie. A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBŐL Beszélgetések a kandalló mellett 1957 októberében, egy szombat estén Dulles ame­rikai külügyminiszter la­kásán négyórás bizalmas beszélgetés folyt az ame­rikai külügyek intézője és Gromiko szovjet külügymi­niszter között. De sokkal többet foglalkozott a világ­sajtó azzal, azon a bizo­nyos szombat délutánon, hogy a washingtoni kan­dalló fölött kilencszáz ■ ki­lométernyire egy szovjet mesterséges hpld keringett, a bolygóközi korszak első hírnöke. A két vezető vi­lághatalom külügyminiszte­rének tanácskozására tehát különleges történelmi kö­rülmények között került sor. Ez az, amit Nehru, a nagy indiai államférfi így fejezett ki: „A mestersé­ges hold a nemzetközi fe- rzültség enyhülése felé nyitja meg az utat, mert rádöbbenti az emberiséget arra a feneketlen szaka­dékra, amely a tudományos haladás és a jelenlegi gon­dolkodás archaikus módja között tátongj ^ A BIG STICK A SAROKBAN Dulles külügyminiszter a Nehru által emlegetett „archaikus gondolkodás- mód" valóságos megteste­sítője is, a jelek szerint arra kényszerült, hogy bi­zonyos mértékig a sarok­ba tegye az általa meg­fogalmazott híres „big stick” (bunkósbot) diplo­máciát. Ezekre a módsze­rekre világszerte az ébre­dező józanság egyre na­gyobb nyomása nehezedett. A mesterséges hold felbo­csátása pedig szembetűnő­en bizonyította, hogy az erőviszonyok döntően meg­változtak a világon. A mesterséges hold fel­bocsátásával 'egy időben a Szovjetunió annak bizo­nyítékaként, hogy nem tö­rekszik egyoldalú előnyök­re, hogy változatlanul el­lenez mindenfajta háborús politikát, felhívást bocsá­tott ki: tartsanak az Egye­sült Államok és a Szov­jetunió képviselői béke; megbeszéléseket. A nyilat­kozat kijelentette, hogy a szovjet kormány eddigi le­szerelési javaslatait pedig kiegészíti a rakétakilövő állomások ellenőrzésével. NIXON ELŐSZÖR MOSZKVÁBAN A kandalló melletti be­szélgetések sorozata — amelyek ugyan még nem csúcstalálkozók, de mégis magas szintű érintkezést je­lentettek a két világhata­lom között — az ötvenes évek legvégén folytatódott. A valóság kényszere, a szovjet diplomácia aktivi­tása arra szorította az amerikai kormányt, hogy ne térjen ki azok elől a konzultációk elől, amelyek bevezetői voltak a maga­sabb szintű tárgyalásoknak. 1958 végén Mikojan, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyette­se magánjellegű látogatást tett az Egyesült Államok­ban. Találkozott Eisenho­wer elnökkel, Nixon alel- nökkel, Dulles külügymi­niszterrel. Amerikai üzlet­emberekkel is találkozott és tapasztalhatta, hogy az Egyesült Államokban az üzleti körök igen érdek­lődnek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Már akkor szobáké-. rült, hogy igen érdekes és hasznos lenne, ha az Egye­sült Államok alelnöke, Nixon is felkereshetné ma­gánemberként a Szovjet­uniót. Az angol sajtó ak­kor — nem egészen gúny­mentesen — azt írta, hogy amerikai politikusoknak évek óta nem támadt olyan jó ötlete, mint Nixonnak, amikor kitalálta, hogy el­nökválasztási hadjáratát nem az Egyesült Államok valamelyik városában, ha­nem Moszkvában kell el­indítania. Nixon tizenhárom éve, 1959. júliusában—augusz­tusában járt első ízben a Szovjetunióban. Nixont el­kísérte James Reston, a New York Times vezető riportere és Harrison Salis­bury, a lap legtekintélye­sebb szovjet-szakértője. KIÁLLÍTÁS és ellengöz Az utazás, amely arra lett volna hivatott, hogy bizonyítsa az elnökjelölt talpraesettségét, politikai tehetségét, inkább azt bi­zonyította be, milyen re­ménytelen minden kísér­let, amelyet egyes ameri­kai politikusok fűztek a Szovjetunió „fellazításá­hoz”, a szovjet emberek amerikai típusú „felszaba- dításához’j A tudósítások arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok alel­nöke minél többet látottá szovjet életből, annál töb­bet volt kénytelen elhagy­ni azokból az előítéletek­ből és téveszmékből, ame­lyeket hazulról hozott ma­gával. A Nixon-úttal egy idő­ben azonban elnöki hoz­zájárulással, Amerikában megrendezték az úgyneve­zett „rab nemzetek hetét”, azzal a szándékkal, hogy némi „ellengőzt” adjanak. Eisenhower maga is elis­merte sajtóértekezletén, e rendezvény célja az volt: hogy helyrebillentse az egyensúlyt. Mindenesetre az, hogy egy amerikai ál­éin ök (éppen az a Nixon, aki most az Egyesült Ál­lamok elnöke) szükséges­nek tartotta úgy szerezni választókat, hogy a Szov­jetunió keresi fel, mutat­ta: az amerikaiak túlnyo­mó része a két ország kap­csolatának megjavítását kí­vánta. Helyeselte a békés versenyt, amely a két nagyhatalom között kiala­kulóban volt, s amelynek kezdő léDése is megtörtént: New Yorkban szovjet, Moszkvában amerikai ki­állítást rendeztek. (Következik: Camp Da­vid, Becs, Glassborot

Next

/
Thumbnails
Contents