Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
1972. május 14, vasárnap 3. oldal A győzelem napján Jefremov, a Szovjetunió berlini nagykövete megkoszorúzta a szovjet hősök nyugatberlini emlékművét. Nixon bejelentését követően az amerikai légierő azonnal megkezdte a VDK kikötőinek elaknásítását. ba irányuló szállításokat s így közvetve kihasson a Dél-Vietnamban harcoló szabadságharcosok utánpótlására is. De mint szinte minden katonai szakértő leszögezi: a dél-vietnami nagy offenzíva megindításakor a szabadságharcosok vezetői nyilvánvalóan maximális fegyver-, lőszer- és élelmiszer-meny- nyiséget halmoztak fel, utánpótlási gondjaik rövid időn belül nem lehetnek ... (az amerikai hadvezetés számításaira csat- tanós választ adtak a vietnamiak An Loc elfoglalásával). Az Egyesült Államokon belül ismét megélénkült a háborúellenesek tábora: különösen az egyetemi fiatalság volt igen aktív ezekben a napokban. Az ország mintegy 7 millió főiskolai diákja közül sok százezren verekedtek meg rendőrökkel, katonákkal, akik megpróbálták elfojtani az ifjúság ellenzéki hangját. Hogyan vélekedik az amerikai közvélemény Nixon újabb agresszív lépéséről? Egyes közvéleménykutatási adatok szerint ama bizonyos „csöndes többség”: a reakciós sajtó, és a demagóg politikusok által befolyásolt kispolgárság még mindig nem hajlandó félismerni, milyen kockázatos, kalandor útra tévedt az elnök. A „hangos kisebbség”, Nixon ellenzéke persze egész sor tekintélyes személyiséget is felsorakoztat: Edward Kennedytől tudósokig. McGovern szenátortól írókig, lelkészekig. Az amerikai elnökválasztás kimenetelét befolyásolhatja-e a mostani nixoni döntés? Ma még nehéz erre válaszolni. Legalább 3 hónapja van az elnökjelölt-elnöknek arra. hogy döntsön: a háború vagy a béke zászlaja alatt jelenik meg a választópolgárok előtt. A moszkvai tervezett utazástól azonban már szinte csak napok választják el Nixont. A hét végén el- is vonult Camp David-be, az Eisenhower—Hruscsov-találkozó idején híressé vált elnöki nyaralóba, hogy ott készüljön fel a moszkvai útra. A héten minden szovjet megnyilatkozásra rendkívüli figyelemmel tekintett a világ. • A Szovjetunió kormányának nyilatkozata igen határozottan, ugyanakkor mértéktartóan fejtette ki a szovjet álláspontot. A hangsúly nemcsak az amerikai lépések elítélésén volt, hanem azon, hogy a Szovjetunió megadja a hős vietnami nép harcához a szükséges támogatást. A szovjet kormánynyilatkozatban benne volt az a felszólítás is, hogy az USA küldöttei térjenek vissza a párizsi tárgyalóasztalhoz. (Pénteken Párizsban eav amerikai szóvivő ezt kilátásba is I helyezte.) Természetszerűleg érdeklődés kísérte ilyen körülmények között azt a tényt, hogy a SALT, a szovjet— amerikai tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról továbbfolytak, : hogy hírek szerint küszöbön áll egy részletmegegyezés. Ugyancsak ráirányult a figyelem a szovjet—amerikai külkereskedelmi tárgyalásokra. Pato- licsev szovjet külkereskedelmi minisztert még Nixon elnök is fogadta. A héten „megkeményedett”, a bonni ellenzék, amely pedig az emlékezetes bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásban egyszer már t vereséget szenvedett. A sorozatos pártközi tárgyalásokon kompromisszum született ugyan, ennek alapján ki is tűzték a Bundestag napirendjére a szovjet—nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját, de az utolsó pillanatban Barzel, Strauss és a többiek értésre adták, hogy ha nem halasztják el a szavazást, elutasítják a ratifikációt. Olyan helyzet alakult ki, hogy kétségessé vált. többséget kap-e a ratifikációs javaslat? Ezt a kockázatot a Brandt-kormány aligha vállalhatta. Hiszen éppen az volt addig a kancellár és Walter Scheel külügyminiszter szándéka, hogy egy közös külpolitikai nyilatkozatot szerkesz-' tenek meg az ellenzékkel együtt. Barzelék" azonban — szinte óráról órára változtatva álláspontjukat — a végén visszatáncoltak. S az- emberben felmerül a kérdés: vajon Barzel, vagy Strauss olyan nagy ember-e, hogy a saját szakállukra mernének-e egy ilyen világpolitikai kihatású bonni botrányt kavarni? A Német Kommunista" Párt elnökségének nyilatkozata figyelmeztet a bonni időhúzó reakció és a minden eddigit felülmúló eszkalációba kezdő amerikai vezetés közötti összejátszás lehetőségére. A bonni belpolitikai huzavonát jó irányba befolyásolhatja viszont a hét másik eseménye: egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz az NDK és az NSZK első, nemzetközi jogi jellegű szerződése. Bonnban már para- fálták a közúti, vasúti és víziúti forgalmat szabályozó megállapodást. (A légiforgalom szabályozásáról még nem döntöttek, ez későbbi tárgyalási téma lehet.) Nem lehet elég nyomatékkai hangsúlyozni, milyen jelentősége van annak, hogy létrejön az első nemzetközi jogi szerződés a két német állam között. Ebben már benne van az NDK nemzetközi jogalany voltának elismerése is. Kedvezően fejlődött a megye gazdasági élete (Folytatás az 1. oldalról) marha- és a tojásértékesítés. A lakosság jövedelme és fogyasztása A megye lakosságának életszínvonala az év első három hónapjában tovább növekedett. A készpénzbevételek és a kiskereskedelmi forgalom felülmúlta az 1971. első negyedévit, míg az OTP betét- és hitelállomány kisebb ütemben gyarapodott, A fogyasztói árak az országosnál kedvezőbben alakultak. A Magyar Nemzeti Bank készpénz-kifizetéseinek 38 százalékát a munkabérek .képezték, s az ilyen címen történt kifizetések 17 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Ebben kisebb* szerepe volt a vállalatok létszámemelkedésének és nagyobb az átlagkeresetek javulásának. A mezőgazdasági lakosság jövedelme elsősorban a termék- értékesítésből származott. Az építési kölcsönök 21 százalékkal növekedtek, ami arra vall, hogy az építő- anyagárak emelkedése nem korlátozta az építési kedvet. Az első negyedévben 472 kölcsönkérelem érkezett be családiház-építésre, ami 20 százalékkal több, mint az elmúlt év első három hónapjában volt. Az áruvásárlási kölcsönök összegének növekedésében jelentős szerepet játszott a hitelleveles gépjárműeladás. A negyedév folyamán 673 új személygépkocsit vásárolt a megye lakossága. A kiskereskedelmi forgalom 15 százalékkal haladta meg az 1971 első negyedévit. Ez 5 százalékkal magasabb a kereskedelmi forgalom országos .növekedési üteménél. Az élelmiszer- forgalom 16, a vendéglátó- ipar forgalma 11, a ruházati cikkek forgalma 22, a vegyesiparcikkek forgalma 13 százalékkal növekedett. Álkohol a vérben 37 millió olasz választópolgár járult az urnák elé vasárnap és hétfőn, hogy megválassza a hatodik törvényhozás két házának tagjait. Képünkön (fent): Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára és Giovanni Leone (lent) olasz államelnök a sza- yazóurnánál* Az amerikai egyetemeken tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak az észak-vietnami kikötők elakná- sítása ellen. Kép: A minneapolisi egyetem tüntető diák jaj ellen rendőri alakulatokat is bevetettek. Az utóbbi időben egyre több gépjárművezetőt érnek tetten: ittas állapotban közlekednek. Köztudomású, hogy az idegrendszer egyensúlyi állapotára éppen úgy kedvezőtlenül hat az alkoholos befolyásoltság, mint a közlekedés biztonsága szempontjából szükséges cselekvésre, mozgásbiztonságra, érzékelésre’ a figyelem koncentrálására. Az a tapasztalat, hogy a gépjárművet üzemben tartó állami szervek vállalatok, intézmények csupán olyan követelményt támasztanak a gépjármű- vezetőkkel szemben: vezetés előtt hat órával ne fogyasszanak szeszes italt. Ez a szemlélet már a múlté, ugyanis a különböző orvosi vizsgálatok bebizonyították, az alkohol ennél tovább marad a szervezetben. Nézzünk egy példát. Hét deci 10 százalékos alkohol tartalmú borban 70 gramm alkohol van. Ez az érték 3—4 korsó sörnek, illetve 1 deci tömény szesznek felel meg*. Ez az alkoholmeny- nyiség tíz óra alatt ürül ki a szervezetből. Logikus tehát, ha egy gépkocsivezető este 11 órakor 1 deci pálinkát iszik meg, reggel 5 órakor még enyhén italos állapotban van. S ez a legveszedelmesebb. Az ilyen alkoholos befolyásoltság külső jelei ugyanis nem észlelhetőek, a környezet nem ismeri fel, s nem tartja vissza a járművezetőt attól, hogy kimerészkedjen az országúira. A másik tapasztalat: a gépjárművezetők ön- kontrollja ilyen állapotban nem működik kellőképpen, tehát a volánhoz ülnek, veszélyeztetve önmaguk és mások életét. S, hogy az mennyire így van, azt egy, az életből ellesett példával szeretnénk illusztrálni. Kovács Jenő Kecskemét, Műkertváros XIII. épület 4. szám alatti lakost március 29-én a rendőrség ittas vezetés vétsége miatt feljelentette. Kovács — éppen ittassága miatt — nem gondolt- arra, hogy az általa vezetett autóbuszban ülő utasok élete hajszá’on múlott egy- egy kanyarodás, vagy előzés alkalmával. „Egy feljej; lentéssel megúsztam” — jelszóval május 6-án ismét részegen ült fel a motorkerékpárra. Hatvan kilométeres sebességgel egy enyhe kanyarban az árokba borult. A rendőrség most már szigorúbb volt, vezetői engedélyét elvették. Ezzel tulajdonképpen Kovács Jenőt állásától is megfosztották, Kovács ugyanis gépkocsivezető a városi tanács építési és költségvetési üzeménél. Helyes-e ez az intézkedés, hiszen egy ember kenyeréről van szó? A drákóinak tűnő büntetés mindenképpen indokolt és szükséges, mert Kovács és hasonszőrű társai olyan emberek életére törtek, ha közvetve is, akik pontosan betartották a szabályokat, józanul, megfontoltan indultak el járműveikkel. Miért meditálunk tehát ezzel kapcsolatosan? Az indok egyszerű. Már korábban, a vállalat illetékeseinek kellett volna ugyanis ezt az intézkedést megten- niök. Mi a gyakorlat általában a vállalatoknál? Ha a gépkocsivezetőről látszik, hogy alkoholos állapotban van, hazaküldik, s levonják a béréből azt a napot. Ám, ha a gépkocsivezetőn nem látszik az alkoholos befolyásoltság — tehát enyhén szeszes — a volán mellé engedik, aki a legszerencsésebb esetben csak összetöri a nagy értékű járművet. Mit kellene tenni, hogy a járművezetők még ilyen enyhe ittasság esetén se ülhessenek a volán mellé, csírájában akadályoznák meg a szerencsétlenség bekövetkezését? Azt, amit már korábban néhány vállalatnál megkezdték, de aztán abba is hagytak. Munkakezdés előtt a gépkocsivezetőket alkoholszondával ellenőrizték, megbizonyosodva afelől, hogy még enyhe alkoholos befolyásoltság alatt sem állnak. Ezt a bevált gyakorlatot már csak azért is jó lenne elterjeszteni, mert kevesebb lenne az ittasságból származó szerencsétlenség, amelyből naponta több is akad a megye közútjain. Gémes Gábor
