Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

Elsőnek Dél-Magyarországon — Előnyösebb területi szervezet Körzeti orvosok — együtt J Az ország jellegzetes tájegységei szerint rend­re megalakulnak az álta­lános orvosokat tömörítő szerveztek. A Magyar Ál­talános Orvosok Tudo­mányos Egyesületén be­lül elsőnek a múlt hó­napban a Dél-alföldi Te­rületi Szervezet jött lét­re. Az ünnepélyes alaku­ló ülés — amelyen az érintett Bács-Kiskun, Csongrád és Békés me­gyék képviselői jelentek meg — Kecskeméten, a megyei tanács székházá­nak dísztermében zajlott le. Ahogy az értelmiség egy részét a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége fogja össze, a körzeti orvosok közül sokan a Az eddigiek során egyebek között megindí­tották az önálló szakmai lapot, a Medicus Univer- salist, amely a továbbkép­zéshez szükséges, vala­mint a körzeti orvosok tollából származó cikke­ket közli és mindinkább a nélkülözhetetlen ta­pasztalatcsere folyóiratá­vá válik. Ugyancsak az ered­ményekhez tartozik a kü­lönböző munkacsoportok létrejötte és tevékenysé­ge, amelyek a kollektív tudományos programok végrehajtásába kapcsol­ják be a körzeti orvoso­kat. Egyetlen kutatóinté­zet sem képes ugyanis olyan mennyiségű ta­pasztalati adathoz jutni, s a feldolgozáshoz annyi közreműködő szakembert megnyerni, mint a szó- banforgó egyesület. A cardiológiai munkacso­port például ma már nemzetközi szinten szer­vezi az infarktus-kuta­tást, s alkalmazott mód­szereivel, elképzeléseivel tekintélyt vívott ki az or­szághatárokon túl is. A körzeti orvosok sokat te­hetnek a gyógyszerek „ki­próbálásában” is, hiszen más-más a hatás a járő- betegeknél illetve az el­különített kórházi osztá­lyokon. Az egyesület tag­jainak a bevonásával le­hetővé vált hogy köze­lebbről megismerkedje­nek egymás eredményei­Magyar Általános Orvo­sok Tudományos Egyesü­letének a tagjai, amely 1967 november 30. óta működik. Az életrehívá- sával nagyobb hangsúlyt kapott az a tény, hogy az egészségpolitikában dön­tő szerepet játszik az egészségügyi alapellátás. A kórházak, rendelőinté­zetek zavartalan tevé­kenységét ugyanis na­gyon sokban befolyásolja a körzeti orvosok jó vagy kevésbé megfelelő mun­kája. Az olyannyira fontos alapellátás színvonaleme­lésének érdekében az egyesület bizonyos szak­mai feladatok teljesítését is magára vállalta. Emel­lett igyekeztek megőrizni a tudományos jelleget. vei, módszereivel ami az önismeretet mélyíti el, s alapjául szolgál a tovább­lépésnek. A szakmai fej­lődést azok a kapcsola­tok ugyancsak előmozdít­ják, amelyeket a szerve­A három megyét átfo­gó dél-alföldi területi szervezet életrehívása el­sősorban azt célozza, hogy a vezetőség vala­mennyi határozatáról, in­tézkedéséről a legrövi­debb időn belül tudomást szerezhessenek a körzeti orvosok. Már az elképze­lés is mozgósítóan ha­tott, az átszervezés híré­re további nyolcvanan léptek be a tagság sorai­ba Bács-Kiskunban. A választások eredménye­képpen egyébként dr. Morva László (Tataháza) a bajai, dr. Csanádi La­jos a kalocsai, dr. Gyön­gyösi Mátyás (Kunszál­lás) a kiskunfélegyházi és dr. Kiss László a kis­kunhalasi városi-járási titkár, dr. Sikari Kovács András a Kecskemét vá­rosi, dr. Zsigó László (Ladánvbene) a kecske­méti járási és dr. Ba- koczay László a kiskőrö­si járási titkár tisztét töl­ti be. A decentralizálástól az eddignél összehangoltabb munkát, alaposabb tájé­zési intézetekkel, egyete­mi tanszékekkel építettek ki. Az érdekvédelem pe­dig az együttműködés ré­vén olyan megalapozott tanulmányra támaszkod­hat, mint amelyik nem­rég született meg a falu­si körzeti orvosok mun­ka- és életkörülményei­nek felmérése, az ada­tok elemzése után. A működés eredmé­nyeinek elismerése mel­lett számos kritikai ész­revétel hangzott el az alakuló eszmecserén. Dr. Judák Józef, az egyesü­let megyei titkára, tázlá- ri körzeti orvos többek között szóvá tette, hogy az immár 1800 tagot számláló egyesület veze­tőségének a határozatai, irányelvei csak töredéke­sen jutottak el az egyes kisebb szervezetekhez. A munkacsoportok eredmé­nyeit — épp a túlzott központosítás miatt — kevesen ismerhették meg. A vezetőség így olykor túlzottan messze került a mindennapi gondoktól, a gyakorlattól. Az új területi szerve­zet a gyakoribb tapaszta­latcserék előkészítésével, tudományos előadássoro­zatok megrendezésével és a figyelemfelhívással elő­segítheti, hogy a gondo­zásban is változás követ­kezzen be. Ugyanakkor fontos szerep vár rá ab­ban, hogy a körzeti or­vosok pontosabban kö­vethessék a kórházba ke­rülő betegeik egészségi gozó körzeti orvosok an­nak a munkacsoportnak a tevékenységéhez kap­csolódnak, amely az en­gedélyezett új gyógysze­rek mellékhatásait vizs­gálja, s a következteté­sek fontos útmutatásul szolgálnak a kórházi ke­zelés körülményeitől sok­ban különböző járóbeteg­ellátásra. Az elemzésbe bekapcsolódnak a me­gyeszékhely körzeti or­vosai is. Igen élénk vita alakult ki az alakuló ülés részt­vevői között a gondo­zásról, ami a rendszeres kezeléssel, vizsgálatok­kal megakadályozza egyes hosszantartó, kró­nikus betegségek elfaju­lását, romlását. Ma még szükségszerűen az úgy­nevezett passzív forma az általános, amikor a beteg keresi fel az orvosát, de — sajnos — elég gyako­ri, hogy a panaszok eny­hülésével el is marad a rendelőből, s így nagy a veszélye annak, hogy nyomtalanul elvész a kezdeti időben ráfordí­tott energia. Jobban kel­lene tudatosulnia annak, hogy elsősorban a beteg érdeke, hogy betartsa az utasításokat, még akkor is, ha ő maga esetleg el­múltnak érzi a veszélyt, hiszen a kihagyás később végzetessé válhat. A kör­zeti orvosok száma je­lenleg nem teszi lehetővé az aktív formát, vagyis, hogy az otthonukban ke­ressék fel a gyógyszeres vagy másmilyen kezelés­re szorultakat. állapotát, s a sok helyütt megoldatlan helyettesíté­sek rendezésében ugyan­csak segíthet a szorosabb együttműködés. A későbbiekre vonat­kozó programot már az ilyen és hasonló gondo­latok jegyében állítják össze. S mindez végered­ményben — a betegnek jó. H. F. Munkacsoportok dolgoznak Jó a betegnek Közelebb a tagsághoz koztatást várnak az egye­sület tagjai. A módosuló szervezeti feltételek kö­zött több közös progra­mot fejeznek be az idén a körzeti orvosok. Ne­gyedéves bontásokban statisztikai kimutatás ké­szül a megyei szinten a járóbetegek számának, a táppénzes napoknak az alakulásáról. A felmé­rés az 1970., 71. és 72-es esztendőket fogja át. A kecskeméti járásban dől-

Next

/
Thumbnails
Contents