Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-12 / 85. szám
Tanyák a homokverésben Tavaszi szél vizet áraszt... Ezen a száraz tavaszon ritkán fogalmazódik át tájképpé az ősi népdalsor Megismerni a megye tanyavilágát, a maga teljességében emberi teljesítőképességet meghaladó vállalkozás. Másfelől viszont, ha tanyai „témához” közelítünk, olyasféle érzés vesz erőt rajtunk, hogy ezzel kapcsolatban már mindent leírtunk, mindent elmondottunk. Ez a kettősség úgy oldható fel, ha nem annyira a tanyavilágra, mint történelmi képződményre, hanem annak változásaira, jelenkori „mozgására” figyelünk. E mozgás „fősodrait” évek óta érzékeljük: a településektől távol eső, az úttalan utakon megközelíthető tanyák száma egyre fogy. Azok is, amelyek útjában vannak a nagytáblás művelésnek. Viszont a jó utak melletti és a villanyhálózatra kapcsolható tanyákat rendre kicsinosítják, újjáépítik, komfortosabbá teszik. Tudjuk azt is hogy menynyire ellentétes a civilli- zációs igények és a háztáji állattartás előnyeinek erőtere. S bizony egyre inkább az előbbinek a vonzása győzedelmeskedik. Az ellentétes erőterek vibráló feszültségét érezzük ezen a napfényes, esőtlen, homokveréses tavaszon is. Matkó ... A megyeszékhelyen kívül osztozik rajta Városföld, Helvécia, Ja- kabszállás. Igazából egyikhez sem tartozik. Ügy értve, hogy az itteni őslakók nem kecskemétinek, hel- véciainak — és a többinek — vallják magukat, ha- ne>m — kibogozhatatlan eredetű önérzettel — maikéinak. Ilyen „ősmatkóinak” számít a 53-as műút közelében lakó Nagy István is. Lovas ekével szántogat az út melletti parcellán, öt holdja van a tanya körül, tagja a helvéciai Aranyhomok Szakszövetkezetnek. — Nemcsak én, már az apám is világéletében tanyán lakott — mondja a parcella végén fordulás közben. — A régi az egy kunyhóféle volt, még pár éve is abban éltünk. Ezt az újat mi magunk építettük, a falakat is a család húzta fel. Mert, tudják, van nyolc gyerek. Ebből öt még idehaza él. A két nagyobb lány, amelyik férjhez ment, ugyancsak tanyára került mindegyik... Errefelé már alig van olyan ház, ahol legalább egy személy ne bent dől' gozna Kecskeméten, — Villany mikor lesz? — Talán pár év múlva, amikor összeér a kecskeméti, meg a jakabszállási hálózat. , — Jószág van? — Harminc körüli a malac. Vesszük neki a tápot, amikor lehet kapni. Baromfi kevés van, csak ami nekünk kell, mert sokat elgázol belőle a vasút. Túlzottan nagy haszon a sertésen sincs, inkább csak a tanács. A 845 ezer forint miatt, amibe belekerülne ... S ott lényegében csak az iskola részesülne a villany áldásában. A tanyák messze vannak az iskolaépülettől. Fischerbócsa központjában 60 körül ház van egy „rakáson”. Nyilvánvaló, hogy a villamosítás után az engedély nélküli házépítések száma csak növekedni fog. Gondolkodni Az itteni iskola osztatlan alsó tagozatába 16, és a részben osztott felső tagozatba — figyelmet keltő demográfiai tünet ez is — 50 gyerek jár. A továbbtanulás iránya: a szakmunkásképző intézetek. Gimnáziumba tavaly előtt ment két gyerek; azóta nincs középiskolába történő jelentkezés. A most végző 15 nyolcadikos közül 12 jelentkezett ipari tanulónak. Kőművesnek, asztalosnak és heten kereskedelmi szakra mennek. Mezőgazdasági, pontosabban dísznövénytermesztő szakmára egy jelentkezés történt. A végzett szakmunkások közül többen hazatérnek, alkalmazást találnak a szakszövetkezetben és az állami gazdaság pincészeténél. A tavalyi nyolcadikosok közül az egyik olvasta az újságban, hogy a MAHART vesz fel hajós-tanulókat. Azon nyomban hatan jelentkeztek, s hárman közülük bejutottak. Amikor hazatérnek, s belátogatnak az iskolába, a többiek szájtátva hallgatják lenyűgöző „beszámolójukat”. Három évvel ezelőtt majdnem 60 házhelyet mértek ki Kaskantyún — A tanyasi gondokhoz a Homokgyöngye Szakszövetkezetnek több féle módon is köze van. Terméfort. A belterületi házak 70 százaléka fürdőszobával rendelkezik. Azt is felismerték, hogy a beköltözéssel együtt fokozódik a rendszeres foglalkoztatás iránti igény. Ezért is honosította meg a szakszövetkezet a ládagyártást. A téli hónapokban ez harminc személynek nyújt kereseti lehetőséget. S mindezzel együtt csökken a jószágtartó kedv. A tehenek száma például Kaskantyún jó, ha eléri a húszat. A sertés- tartás népszerűbb, s erre ■a belterületen is inkább van mód. Továbbá a beköltözés és a tagsági földek felajánlása között is kimutatható az összefüggés. Tavaly a 800 holdból 142-t ajánlottak fel. Idős tagok esetében a közös a behozott földet nyugdíjra „váltja át”. De mi lesz a tanyákkal? Vége a tanításnak Fischerbócsán a belefektetett pénz cserélődik ki, s ami azon felül jön, abból eléldegélünk. No meg itt van ez a két ló, ezzel bérszántást is tudok vállalni. Mert itt Helvécia-Matkón alig van nyolc-tíz ember, akinek még van lova. Megkérdem, ha lehetne vásárolni elfogadható áron praktikus, sokféle munkára felhasználható kisgépet, azt választaná-e a ló helyett. — Nem én. Mert ha nincs alkatrész hozzá, megette a fene... És a traktor trágyát sem ad. Márpedig erre a homokra sok trágya kell. Most akarok egy kis szőlőt is ültetni... Bocsa központjában, az új tanácsháza előtt hajszál híján elakadunk a feneketlen homokban. Itt tudjuk meg, hogy pár éve határozták el három külterületi központ — Zöldhalom, Kisbócsa, Fischerbócsa — villamosítását. A két utóbbihoz kö- zelesen el is ér a hálózat. Sőt, Fischerhez már el is ért; a múlt századot idéző poros, tanyasi utcasor közepe táján égnek mered a trafóoszlop. Zöldhalom villamosításáról, egyelőre lemondott kellene azon, hogy a villamosított központokban van-e értelme a tilalom fenntartásának. Néhány éve a tanácsnak volt egy nagyszabású terve is, miszerint szilárd burkolatúra építi ki az ide vezető jó 3,5 kilométer hosszú utat. Ebből sem lett semmi, • a négy milliós „bekerülési költség” visszarettentette a vezetőket. Talán ha a két szakszövetkezet, a Szőlőskert és az Aranyhomok egyesült volna... Mert ilyen vállalkozás az anyagi erők összpontosítása nélkül elképzelheteten. Az aggregátorházat — vagy ahogy itt becézik: a „dél-flscherbócsai áram- szolgáltató vállalatot” — rövidesen használaton kívül helyezik. A mini-telep a központ 18 házának és az iskolának juttatott eddig áramot, illetve juttat még a mai napig is. Alkonyaitól este tíz óráig. A fenntartási költség 117 forint — havonta és házanként. A vegyesboltba hetente háromszor ' hoznak kenyeret, de már száraz állapotban érkezik ide. A napilapokat déltájban kézbesíti a postás. Ám volt már úgy is, hogy erre csak „másnap délben” került sor. bócsai szakszövetkezeti gazda és élele párja látható. Tanyájuk a komfortosabbak közül való; televízió, mosógép, s a garázs körül szaladgáló 12 kismalac jelzi az életmódot. azóta mindegyik beépült. Üj utcák keletkeztek a faluban. Aa elnémult tanya (Tóth Sándor felvételei) szetes, hogy a villamosítás itt sem mellékes igény. A Bócsához közel eső tanyasi iskola villamosítására a közös gazdaság 93 ezer forintot áldozott. A hálózatra eddig két tanya kapcsolódott. További négy tanya villamosítási kérelme van benn az illetékeseknél. De bővítik a hálózatot is, ennek terve már elkészült Baján. Az iskolának a Szikra Lapkiadó Vállalat adott televízót. A nyereségből a szak- szövetkezet az idén már második éve képezett lakásépítési alapot. Ennek ü szege tavaly 100 ezer, a 7. idén 60 ezer forint. Többnyire a tanyáról beköltöző szakmunkások kapják. Mi vonzza a tanyasi t ébereket a községbe? Kiss Tibor szakszövetkezeti elnök egyértelműen fey ítéli meg, hogy a komA megüresedőek többségéből kiszedik az ajtókat, ablakokat, elbontják a tetőzetet, s a többivel végez az idő... Vagy még előbb a bulldózer tolólapja. Némelyeket, az OTP megbízásával, áruba bocsátják. A legtöbb, amit egy ilyen tanyáért elkérnek, 20—25 ezer forint. De van, amit 10 ezerért, vagy még kevesebbért is oda adnának. Csakhogy ki akar manapság tanyára költözni? Egy távoli, megüresedett tanyát keresünk meg. Öthat kilométert megy velünk a szövetkezeti Polski Fiat, csaknem tengelyig érő homokban. Borókás fenyőerdők között haladunk — ritka zöld foltok a sivatagi tájban, szinte ijesztő a mozdulatlanság. S végre elérjük a tanyát, amelynek gazdája, miután megözvegyült, beköltözött a fiatalokhoz. Vakon ásító ajtók, ablakok néznek ránk a kétfelé osztott, egy-egy szoba-konyhás részből, romokban áll a búboskemence. Itt sűrűbb az erdő, nagyobbak a fák. Fehéren feszül a nyárfák derekán a kéreg, pattanni készülnek a rügyek. Hatalmas a csend, emberi visszhangja sincs már. Hatvani Dánle)
