Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

SZABAD IDO Segítőtársait as olvasásban A szabad idő helyes iunasznáiásáról sokan es sokfeleképpen vélekednek. Eléggé általános az a vélemény, hogy a több szabadság arra való, hogy az ember többet pihenjen, szórakozzék, kikapcsolódjék a napi munaaboL Tegye azt, a szabad idejével, amit jó­nak lát, ami kedvére va­ló. Hallgasson rádiót, néz­zen televíziót, járjon hangversenyekre, mag­nózzon, hallgasson leme­zeket. De eltöltheti szabad idejét sportolással, turisz­tikával, vagy más hasz­nos tevékenységgel is, s napjainkban oly roha­mosan terjedő „hobbyk” bármelyikével. Ezek va­lóban szórakoztató, ki­kapcsolódást nyújtó, örö­met adó tevékenységek. De a kérdés: mit, mikor és hogyan? S ha ebben nem tájékozott az ember, könnyen eltöltheti a sza­bad idejét semmittevés­sel, céltalan tengés-len- géssel; jóllehet mindezt kikapcsolódásnak sza­bad ideje hasznos eltöl­tésének érzi, hiszi, az azonban mégis káros. A szabad idő helyes el­töltésének tehát sokfé­le módja lehet. Talán egyik leghasznosabb, so­kaik által kedvelt formá­ja a naponkénti, rend­szeres olvasás. A pihe­nést, a szórakozást, az ismeretszerzést, a látókör bővítését, a gondolati és érzelmi gazdagodást je­lentő olvasás valóban a szabad idő helyes eltöl­tésének minden másnál hathatósabb eszköze. Az olvasás azonban olyan tevékenység, amelyhez nem elég csak a betűk ismerete. Az ol­vasás úgy válhat olva- sottságá, s ezen belül a szabad idő helyes eltöl­tésének egyik legszebb, legértékesebb részévé, ha megtanítjuk az arra szomjazókat helyesen él­ni is vele. Az olvasás nem lehet csak pusztán időtöltés. De, ha ezzel kezdődik, kinél-kinél vál­hat megszokássá; válhat a jártasságból készség s a készség magával hoz­hatja az igényt, az oltha- tatlan igényt, amely mindennapi szükségletté fejlődhet f Az olvasás az értelem és érzelem kölcsönhatá­sában és fokozódásában csak akkor tudatosul, ha helyesen válasszuk meg olvasnivalónkat. A „min­dért olvasás” — nem ol­vasás, csak időtöltés. A valósított, tudatosan megválasztott olvasmány és ezek lépcsőzetesen épülő fokai jellemfor­máló erővé válnak. Ter­mészetesen az igény leg­magasabb erejével. Ehhez mind az egyénnek, mind az olvasásra ne­velőnek fontos szerepe van. Csak így egész, az egész. A könyvtárosoknak, kúlt.úrmunkásoknak, ne­velőknek és az olvasás­ban jártasoknak, mind magánéletükben, mind hivatali tevékenységük­ben arra kell töreked­niük, hogy a hozzájuk fordulóknak tanácsot tudjanak adni olvas­mányigényük kielégítésé­ben. Sokszor ez nem is könnyű feladat, de a pe­dagógusok is ezrével so­rolhatnák a példákat; kik, milyen igénnyel lép­tek be hozzájuk. TTürelem, megértés, szeretetteljes fog­lalkozás, az olvasásban jártasabb ember tapinta­ta, jó szakismeret — és nem fölény! — nevelhet naponta újabb olvasó­kat és vezethet el embe­reket a könyvek sok gyönyörűségét nyújtó él­vezetéhez. A könyvekkel Ismer­kedni készülő, félénken érdeklődő, kezdő olvasó botladozó lépéseinél nem is tudja megfogalmazni, milyen könyvet szeretne olvasni. Legtöbbször a szokványos, szégyenkező, halk érdeklődés szül ilyen mondatokat: „Vala­mi szerelmest szeretnék olvasni”. Vagy: „Adjon valami harcosat!” Vagy: „Valami viccest, nevet­te tőt kérek!” E bátorta­lan, mindegy milyen ko­rú és nemű kezdő olva­só tapogatózásából meg kell érezni a bizonyta­lan, felénk lépő esetleges­ségét. Karon kell fogni, hogy botladozó lépései egyre magabiztosabbak legyenek a könyvállvá­nyok labirintusában. Se­gíteni kell a csodálkozás, a megdöbbenés nyomasz­tó érzésének leküzdését a földtől-falig-tetőig ten­gernyi könyv láttán. Időt kell szakítani az új ol­vasó megismerésére, irá­nyítani igénye megfogal­mazását, meghallgatni véleményét az olvasott könyvről; regisztrálni ér­deklődési körét és épí­teni benne a kezdeti igényt tudatos igénnyé, később örömmé. A szabad idő helyes ■**- felhasználása csak tervszerű, tudatos elha­tározás kérdése lehet. Aki a sok lehetőség kö­zül az olvasást választ­ja, jól érzi, hogy szá­mára ez a leghasznosabb. Egyéni tevékenység, de közösségi haszna is mér­hetetlen. Sorsok, életek, tájak, történések, jelle­mek, érzések és vágyak formálódnak benne; el­éri az elérhetetlent, kitá­rul előtte az értő, érző, alkotó több ezer éves em­beri kultúra, az írásmű­vészet sok színű köntö­sében. K. J. Szovjet onkológus a rák megelőzéséről Szovjet tudósok olyan mechanizmust fedeztek fel, amelyek elősegítik a rákkeltő anyagok, — az olyan kémiai mellékter­mékek mennyiségének csökkenését, amelyekről az orvosok úgy vélik, hogy a szervezetre gya­korolt tartós hatásuk összefüggésbe hozható bi­zonyos rosszindulatú da­ganatok keletkezésével. „A talajban és a víz­ben levő rákkeltő anya­gok elpusztulásának leg­főbb tényezője a mikro­organizmusok élettevé­kenysége — írja Leon Sábád, a Szovjetunió Or­vostudományi Akadémiá­jának tagja a Szovjetsz- kaja Rosszija című lap­ban. — Benzpirénnel erősen szennyezett talaj­ból sikerült olyan bak­tériumtörzseket kiválasz­tanunk, amelyek elpusz­títják ezt az anyagot. A benzpirént egyébként a talaj saját mikroflórája is elpusztítja. Néhány nap alatt e rákkeltő anyag mennyisége 50—80 szá­zalékkal csökkenhet.” Leon Sábád, a 70 esz­tendős onkológus már több munkát írt arról, hogy a rákkeltő anyagok milyen hatást gyakorol­nak az emberi szervezet­re. Ezeknek az anyagok­nak a megismerése, írja a tudós, „napirendre tűzi PASZTŐRÖZÉS - HÁZILAG Mindennapi italunk a tej Nem tartozunk a sok tejeit és tejterméket fo­gyasztó országok közé, pedig a tej nálunk is ol­csó és könnyen hozzá­férhető élelemnek szá­mít. Akkor hát mi a ke­rékkötője a tej- és a tejtermékfogyasztás erő­teljesebb növekedésén ele? És mi a magyarázata an­nak, hogy falun, tanyán kevesebb tejivó, illetve tejtermékeit fo^asztó akad, mint városon? A választ kérdésünkre így fogalmazta meg az egyik termelőszövetkezet traktorosa: — Aki nehéz fizikai munkát végez, az a tej­től egy óra alatt meg­éhezik. Márpedig a trak­tor nyergében nem lehet lépten-nyomon étkezési szünetet tartani. Én ezért nem vagyok híve a tej- fogyasztásnak. De ha a feleségem túrós rétest süt, abból egy tepsire valót is meg tudok enni. Valóban igaz, hogy a tej, a túró, a tejföl, de a sajt sem laktat, így vi­szonylag hamar jelentke­zik az éhségérzet. Ennek magyarázata kézenfekvő: a tej és a tejből készült úgynevezett sovány ter­mékeik könnyen emészt- hetők. Táplálóak, de a hízást nem segítik elő, sőt soványító hatásuk van. Jó tudni, hogy a fóliába csomagolt, fél- és egyliteres zacskós tej az egész országban pasztőrözött állapotban kerül forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a zacskós tej forralás nél­kül felhasználható és fo­gyasztható. A pasztőrö­zés azonban nem gátolja meg a tej savanyodását, ami különösen meleg idők beköszöntése után okoz sok kelletmelensé- get. Más a helyzet a huszonöt literes kannák­ban forgalomba kerülő „kannatejjel”. Ezt és a termelőtől közvetlenül vásárolt tejet is, fogyasz­tás előtt mentesíteni kell az úgynevezett vegetatív csíráktól és betegséget okozó baktériumoktól. Hogyan végezzük a men­tesítést? Lehetőleg ne hagyo­mányos módon, forralás­sal, hanem házilag is megoldható pasztőrözés­sel. A frissen kifejt, il­letve kannában forgalom­ba hozott tejet palackba öntjük, a palack száját tiszta vászon-, vagy gyolcsdarabbal lekötjük. Ezt követően egy na­gyobb fazékba vizet te­szünk, a fazék aljára pe­dig zsebkendő nagyságú ruhát helyezünk és a te­jesüveget nyakáig vízbe merítve a fazékba állít­juk. A vizet azonban nem szabad forrpontig melegíteni. Elégséges, ha 75—80 C-fokra melegí­tünk, s a tejet a forró vízben 10—15 percig áll­ni hagyjuk. A következő teendő: a tejet a palack­ból kiöntve hirtelen le­hűtjük. Ha viszont nyom­ban fogyasztani akarjuk, elegendő a pasztőrözött tejet az ivás hőmérsék­letére hűteni. A pasztőrözésnek ez a módja nemcsak egyszerű, hanem tápanyagkímélő is. És ezen túlmenően az a jelentős előnye, hogy így sohasem fut ki a lá­basban a tej, s nem te­lik meg kelletmetlen szaggal a konyha. A forralásnak több a hátránya, mint amennyi előnyt ez az egyszerűnek vélt művelettel biztosíta­ni tudunk. Ha a tejet 100 fokra he­vítjük, megváltozik a tej kémiai összetétele is. Az albumin és a globu­lin (a tej fehérjéi) meg­alvad, s a szervezetünk részére hasznos vitami­nok többsége elpusztul. Ez azt jelenti, hogy a tej tápértékének 20—30 százalékát veszíti el. Ha nincs módunk a pasztőrözésre, az esetben csak az első felhabzásag melegítsük. A tej szódá- zása (szódabikarbóna) még a forralásnál is több kárt okoz, tehát a tartó­sításnak ezt a módját se alkalmazzuk. A szalicil, a bórsav, stb. — ame- , lyeket régebben a tejsa­vas erjedés meggátlására használtak — ugyancsak hátrányos, a tej kelle­mes ízét teszi tönkre. A hűtőszekrény a tej tartósításának egvik leg­jobb és legtisztább esz­köze. Ugyanezt mondhat­juk el a tejtermékekkel kapcsolatban is. D. J. a rák megelőzésének problémáját.” „Azokban az esetek­ben — írja Leon Sábád —, amikor megállapíthat­juk, hogy a munkahe­lyen olyan ártalmas anyagokkal dolgoznak, amelyek rákos megbete­gedéseket idézhetnek elő, meg lehet szüntetni, vagy legalábbis csökken­tenni lehet az ilyen anya­goknak a szervezetre gyakorolt közvetlen ha­tását. A rák több fajtá­ja, például a kémény­seprőknél vagy a rönt­genszakorvosoknál elő­forduló rákos megbete­gedések ma már gyakor­latilag megszűntek.” „Sokat foglalkoztunk az olajtermékekből szár­mazó kátrányok és az ásványolajok rákkeltő hatásának tanulmányo­zásával és sok esetben megállapítottuk, hogy ezek jelentősen külön­böznek egymástól, ami lehetővé tette, hogy a legártalmasabbakat ki­vonjuk a használatból, vagy más anyagokkal he- j lyettesítsük” — mutat rá Leon Sábád. A tudós hangsúlyozza, hogy „sok esetben nem szükséges teljesen meg­szüntetni az embernek a rákkeltő anyaggal való érintkezését, hanem ele­gendő csökkenteni az anyag mennyiségét, mi­vei a rákkeltő hatás tel­jesen az anyag dózisától i függ. A kutatások azt bizonyítják, hogy a ter­melőmunka során hasz­nált anyagok okozta rá-1 kot meg lehet előzni.” Régi kézimunkák c? A fűzfavessző, a kosárfo­nás ősi eszköze a mai mo­dern lakásban is sokféle mó­don felhasználható. Szabad időnkben sok hasznos és ér­tékes dolgot készíthetünk belőle. A lakástér elválasz­tásához például kiválóan al­kalmas a gömb vas és vessző kombinációjából készült pa­raván. Beosztásáról előzőleg vázlatrajzot készítünk, u az­után anak megfelelően dol­gozunk. Ha van rá mód, a vasakat hegesztéssel erősít­sük össze, de ha ez nem le­hetséges, a faanyaghoz jól illeszkedő rafiakötözéa Is al­kalmas erre. Ha a 30—40 centis beosztá­sú rács elkészült, gondosan megtisztított vesszőből — színén háncs vagy rafia kö­tözőanyag segítségével — kü­lönféle formákat alakítunk ki és azokat a négyzetekbe illesztjük. A közbeeső négy­zeteket vagy vess?;övei vagy rafiaszálakkal fonjuk be. Szobadíszül is szolgálhat a hasított vesszőből kialakí­tott gömb. A gömböt tetszés szerint három- vagy több, kb. 50 cm átmérőjű kariká­ból állítjuk össze. A kari­kákat zsinórral felfüggeszt­jük, s ezután a fonás mód­szerét követve ráfűzzük a vízszintes kört, ami tulajdon­képpen a függő gömb mere- vítésére szolgál. Ha a gömb felső felébe több, egyre ki- sebbedő karikát fonunk, mo­dern vonalú lámpabúrát ka­punk. Kedves falidísz a körbe fo­nott vesszőkoszorű. Ennek a fonásához egy kör alakú puhafa lapra van szükség, amelyre a kör sugarait apró szeggel felerősítjük. Ezeket a. vesszőket csak akkor vág­juk el a kívánt hosszúságra, amikor a fonat már kész. A ma1 koszorúba kis kör alakú tülí doni hogy a belső körben amely ebben az esetben megegyezik a tükör méreté# vei — a vesszők szabad véj geit behasítjuk, s az így ke* letkezett hasítékba illesztjük be a tükröt. I Akár lebántott, akár teil mérzetes színében mégha# gyott vesszővel dolgozunk, é kész munkát pár napi szik* leadás után vonjuk be színi télén lakkal. F. I. V-r*?- Í. •• • j

Next

/
Thumbnails
Contents