Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

4. oldal 1972. április 30, vasárnap Kilenc kiváló if júsági klub Szombaton délelőtt Kecs­keméten, a KISZ megyei bizottságán került sor az 1971. évi pályázaton részt vett ifjúsági klubok leg­jobbjainak a „Kiváló ifjú­sági klub” címmel való ki­tüntetésére. Az ünnepélyes eseményen részt vett Gera Sándor, az MSZMP me­gyei bizottságának osztály- vezetője. Komáromi Attila, a KISZ megyei bizottságának titká­ra értékelte a pályázatot. A benevezett 58 klub kö­zül az alábbi kilenc érde­melte ki a „Kiváló” címet, A tiszakécskei művelő­dési központ, a bácsbokodi művelődési otthon, a solti művelődési ház, a bátmo- nostori művelődési ház, a dunavecsei művelődési ház ifjúsági klubja, valamint a ladánybenei klubkönyvtár „Kun Béla”, a rémi Dózsa Tsz „Gondolat”, a kalocsai művelődési központ „Fó­rum” és a foktői „László Károly” ifjúsági klubja. 16. BENZINKÜTTÖL AZ ÁROKPARTIG A külvárosban járnak, amikor Robi érzi: rángat a motor. Nyomban utána le is áll. Az indító jó, nem ugrik be mégsem. Persze, hát elfogyott a benzin. Kö­rülnéz. Tábla mutatja: két­száz méterre autószerviz. Elindul arrafelé. A telepen műszakkezdés van. A por­tás az irodába küldi, de a fiú, amikor látja, áll benn néhány kocsi, az udvarra siet. Érdeklődik, adnának-e egy kis benzint. Négy-öt liter elég volna. Egy fiatal­ember azt mondja, benzin itt nincs, de várjon a ko­csijánál tíz percet, s akkor a Nysá-val elvontatja a kú- tig. Robi visszamegy, látja, hogy Zoli épp akkor jön ki a zöldségesboltból, kezé­ben valami zacskóval. Kör­tét vett. Ügy látszik, eltett magának néhány forintot, amikor a padlózatról szed­te fel a pénzt. Robi átkutatja a csomag­teret, megtalálja a vonta­tókötelet. Rákötözi a lök­hárítóra, s hosszában el­fekteti a kocsi előtt. Jön máris a Nysa, megfordul, ráfarol. Felerősíti a kötél másik végét, beül és bal kezével kiint, hogy indul­hat ... A kútnál, miután leol- dozza a taxit, ad a Nysás- nak egy tízest. Majd kér kölcsön egy húszliteres marmonkannát — nem akar a kúthoz állni —, s televeszi benzinnel. Ami­kor a kocsihoz ér, adaad Zolinak harminc forintot, s ráparancsol, hogy a mű­anyag vödörben hozzon még tíz literrel. Szombathelyről két irányban ágazik el az út a határ felé. Az egyik Bú­csúnál, a másik Pornóapá­tinál ér véget. De ezt a két falucskát is kövesút köti össze, s ez a nagyjá­ból 15 kilométeres útsza­kasz igen közel és csak­nem párhuzamosan fut a határ mellett. Robi azt mondja, ezt kell megpró­bálni, s a másik is rá­hagyja, hogy ez így jónak látszik. Elindulnak körülnézni. Jócskán fenn van már a nap, szökésről szó sem le­het. Meg kell várni az es­tét és majd akkor... Bú­csú, Narda, Horvátlövő... Itt-ott feltűnnek a magas­figyelők. Robi kiszámítja: kétszáz méterre lehetnek egymástól. Pornóapátiba érnek. A falusi vegyesbolt­ban Robi vásárol húsz de­ka felvágottat, hat zsem­lét és egy doboz gyufát. Jó volna meginni egy-egy fe­ketét is, de már fogytán a pénz. És ki tudja, mire kell még napközben. Olyasmi­re, ami létfontosságú a szökéshez. Amikor kijön az üzlet­ből, egy közelben álldo­gáló embertől megkérdi; — Hogyan lehet innen el­jutni Jákra? — Előzőleg ugyanis megnézte a térké­pen: Ják irányában jókora beszögelése van a határ­nak. — Az ember azt mondja, vezet oda egy föl­des út, de arra már enge­dély kell, az már határsáv, így újra Szombathely felé mennek. Robi észreveszi, amit már a 8-as főútvona­lon s érzett, hogy a kocsi eleje jobbra húz, a jobb első kerékben biztosan ke­vés a levegő. Így a város­ban újra a benzinkúthoz mennek, s a kompresszor­ból levegőt nyomat a ke­rékbe. Újra Búcsú felé ve­szik az irányt... Egyenes útszakasz következik, Ro­bi elengedi a kormányt. Fut a kocsi egyenesen, sem jobbra, sem balra nem tér le. A falu egy nagy hegy lá­bánál fekszik. A hegy kis­sé északnyugatra esik. Ol­dalát fenyves borítja. Ar­rafelé egy út ágazik ki a faluból, Robi rákanyaro­dik. Pár száz méter után kis házikó, előtte egy ha­tárőr katona, kezében tár­csa. — Nézz a térképre és mondj egy falunevet, ami errefelé van! — Zoli ezt Pártmunka és gazdálkodás ÉRZÉKENY ANYAG AZ EMBERI ÖNÉRZET A mezőgazdaság legjob­ban fejlődő egységei a me­gyében is az állami gazda­ságok. Első számú vezetőik idejének legnagyobb részét a hosszabb távú elképze­lések kidolgozása köti le, korántsem jutnak olyan gyakran ki a kerületeikbe, mint régebben. A felada­tok közvetlen végrehajói- nak, a fizikai munkások­nak a véleményét legjob­ban a követlen irányítást végző brigád- és kerület­vezetők ismerik. Ennek megfelelően a legtöbb he­lyen megosztották a fele­lősséget, a döntések egy része a munkahelyeken születhet meg. A közép­vezetőkön kívül az infor­mációs hálózat nagyon fon­tos láncszemei a tömeg­mondja; — Gencsapáti. — Épp jókor, Robi már fékez is, mert közben a magas­ba lendült a tárcsa, bal kezével hajtja le az abla­kot. Kinyomott kuplung­gal gurul a katona mellé, a sebességváltót az egyes­be billenti... Mert, ha igazolványt kér a katona, meglóg, teljes gázzal, s lő­jön a kerékbe, ha akar. De jobb a dolgoknak elébe menni: — Erre kell menni Gencsapáti felé? — kérdi a katonától. — Az magya­rázatba kezd, hogy visz- sza Szombathelyre és ott egy másik úton. — Még végig sem mondja, ami­kor Robi azt kérdi: — Megfordulhatok itt? — A katona bólint. Robi látja, hogy a vaskerítésen túl épületek vannak, előtte 69- es GAZ-tehergépkocsik áll­nak és van néhány B—352- es teherkocsi is. Amikor a taxi a falu felé elpor- zik, a kiskatonának eszébe jut, hogy eredetileg iga­zoltatni is akart... Mind­egy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombat­hely felé fordulnak. Robi egyszerre beszédessé válik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvinni, Bécsben taxifu­vart vállalnak, s lesz rög­tön egy kis pénz. Meg po­litikai menedékjogot is kérnek. A sebességmutató a 90-esen imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kormányon, így ve­zet. Azt akarja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a kocsival. Ek­kor egy kettős, bár nem túl éles kanyar következik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobb oldali kerekek az árokban futnak, fékez, húzná vissza, de az eleje így is elkapja a vízáteresz­tő betongyűrű végét, egy kiálló faág végighúzza a karosszéria oldalát, a csat- tanásba hersegő zaj keve­redik, húzná vissza az út­ra, a volánon nagyot ránt, a kocsi végre kiugrik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra és ott, az innensőnél jóval mé­lyebb árok falánál csattan­va megáll. Robi első ész­lelése az, hogy a motor nem jár. Mielőtt még ki­szállna, indítani próbál, nem megy ... Fel a motor- háztetőt, a hűtőből folyik a víz, a ventillátor ten­gelye elgörbült. Kiszáll Zoli is, arcára ráfagy a rémület. — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk in­nen! Nézd csak, már jön­nek is ... — Robi a szán­tóföldek felé fordul, s lát­ja, hogy három vagy négy ember szalad feléjük. Ki­rántja a kabátját a kocsi­ból, a többi nem fontos. Szaladnak a hegy irányá­ba. Elérik a patakot, amit már láttak a kocsiból is. kétoldalt fák, ezek fedeze­te alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út. elég­gé nyílt terepen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a patakon két lovas határőr léptet át... ... A két szombathelyi vadász, Egressy Tibor és Csizmadia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak errefelé, mert valami lövést hallottak az erdő­ből. Biztosan orvvadász. Már be is fordulnának az erdő felé vezető útra, ami­kor az árokban észreveszik a Warszavát. Karóimból történt — de hol a vezető? Kiterített térkép az ülésen. A kormány véres. Egressy a kocsi gazdája, ezt mond­ja: — Ez több, mint gya­nús. Töltsd be a fegyvered és menjünk utánuk. Mesz- szire nem juthattak ... Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanya­rodtak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint ha­zafelé tartott a szántóföld­ről biciklijével, már szem­ügyre vette a kocsit, neki is gyanús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony látta is, hogy két suhanc szalad a patak part­ján — nem sokat tétová­zott, gyorsan hazakariká- zott, bel ült a Skodájába és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szü- nőse-major útjára fordul­nak. Előttük két ifjú üget. Az alacsonyabb kezében télikabát. Ha csak sétálná­nak, fel sem tűnnének. De Csizmadia önkéntelenül is hátrafordul, amikor mel­lettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vérzik az orra. Álljunk meg! Egressy is kezébe veszi a puskáját, amikor kiszáll 462-es távcsöves golyós fegyver... — Ti vagytok a karambolos kocsival? — A fiúk megtorpannak. Ró­bertét ezúttal elhagyja ta­lálékonysága. Az ütéstől felrepedt orrát tapogatja. És már hangzik is az újabb kérdés: — Honnan jöttetek? — Robi válaszol: — Mesz- sziről. — Talán pontosab­ban határoznád meg. — Kecskemétről. — Megpró­bálkozik egy utolsó lehető­séggel: — Ide megyünk a majorba, hogy telefonál­junk kocsimentőért. — Társával a vadász egy pil­lantást vált: — Inkább majd mi telefonálunk, ha megengeditek. — Na, ül­jetek le az árokpartra. — Betölti előttük a fegyvert. Társához így szól: — Szólj a rendőrségnek, Jenő. Majd én vigyázok rájuk. A másik elmegy a ma­jor felé. Robi megkérdezi, előveheti-e a zsebkendő­jét. — Vegyed — mondja a vadász és ráfogja a fegy­vert. De semmi gyanús mozdulat. Elég jól cél­zok ... És mondjátok, mit kerestetek errefelé? —El­jöttünk ide a Balaton­hoz ... Két rendőrségi kocsi fordul be a major útjára. A következő részt csü­törtökön közöljük. Címe: A kézrekerülés után. szervezetek. Vezetőik fel­adata egyre összetettebb: az emberek és a gazdaság érdekeinek összehangolása, a javaslatok, vagy esetle­ges kifogások „megszűré­se” többféle szakértelmet követel. Nem mindegy, mi­lyen felelősséggel foglal­nak állást. A képviselet színvonalát megszabja hoz­záértésük. A pártszervéze- tek jelenlegi feladatairól, vezetőik, tagjaik munkájá­ról három állami gazdaság pártszervezetének csúcstit­kára nyilatkozik. Kollektív gondoskodás — Az embereket érde­keltté kell, és lehet tenni a munkában, nemcsak a teljesítménybérezéssel, ha­nem azzal is, hogy érez­tetjük: beleszólásuk van mindabba, ami a gazdaság­ban történik — mondja dr. Gulyás János, a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság csúcstitkára. — A feladat nem könnyű, és sokan úgy vélik, időrabló. Egysze­rűbb lenne a terveket ide­bent a központban kiala­kítani, mint többszöri megbeszéléssel, módosítás­sal egybehangolni a nép- gazdasági és üzemi köve­telményeket a kerületek elképzeléseivel. Az üzem- gazdasági osztály által el­készített végleges tervet utoljára az „ötszög” tár­gyalja meg. Az igazgató, a termelési igazgató, a párt, a szakszervezet és a KISZ titkárai. Mindegyi­künk elmondja véleményét, s ez nem kis felelősség. Mert érdemben beleszólni a gazdaság életébe csak megfelelő szakértelemmel lehet. A politikai tájéko­zottság, a dolgozókkal ki­alakított közvetlen jó kap­csolat nem elég, ismerni kell a mezőgazdaságot, a helyi adottságokat is. A kerületi vezetők felvé­telénél a pártvezetés bírál­ja el, alkalmasak-e az irányítói posztra. Hiába a nagy szaktudás, ha nem párodul vezetői készséggel, kifogástalan bánásmóddal. Párttagjaink gyakran kap­ják megbízatásként a tár­saikkal való foglalkozást Ezért szigorúak a követel­mények a felvételüknéL Ügy érzem, elégedettek lehetünk az üzemi légkör­rel. Egyre kisebb a mun­kaerőmozgás, az időszako­san foglalkoztatottak télen elmennek nagyobb váro­sokba dolgozni, de tavasz- szal legtöbbjük visszatér. Politika és gazdaság Bácsalmáson Pártái Ist­ván csúcstitkár megállapí­tásai is hasonlóak. — Az egész éves tevé­kenységet szabályozó ter­vek a kerületekben mun­kacsapat és brigád értekez­leteken, valamint a gaz­daság központjában ala­kulnak ki. A gazdasági ve­zetés a tömegszervezeti vezetőkkel külön-külön tár­gyal, közös megbeszélés csak a kerületekben van. A politikai és a gazdasági munka erősen összefonó­dik, hiszen vezetőink több­sége egyben párttag is. Fel­adatunk, gondunk minde­nekelőtt a demokratizmus védelme, annak figyelem­mel kísérése, hogyan inté­zik az önálló kerületekben a személyi problémákat. Pár éve még nem ment zökkenőmentesen, most már kevés ügy marad ren­dezetlen. Minden év hoz valami új feladatot. Nemrég sikerült meg­szüntetnünk egy káros je­lenséget. A kerületi veze­tőknek önálló felvételi jo­guk van. Mi gyakran kijá­runk a területre, látjuk az új arcokat, kérdezzük ki ez hol dolgozik? Kiderült, hogy a kerületekben az adminisztárciós létszám jobban felduzzadt a szük­ségesnél. Újonnan alkal­mazott szakembereink ugyanis általában családo­sak. Csak úgy jönnek ide, ha a feleségüket foglalkoz­tatjuk. így aztán sorra hoztak létre olyan álláso­kat, amelyek mögött tény­leges munkavégzés nem állt. Megbeszéltük a gaz­dasági vezetőkkel, sikerült is rendet teremteni. Felelősség az emberekért Baján, az állami gazda­ságban pártbizottság műkö­dik. Titkára Muharos Sán­dor. Beszélgetés közben ő is elismételte a hasonló funkcióban levők által han­goztatott elveket, s ezen­kívül a vezetés tartalmi és formai egységének szüksé­gességét hangúlyozta erő­sen — A vezetés korszerű­sítése ma már elkerülhe­tetlen. A döntési jogok le­adása azonban még csak formális. Értelmessé akkor válik, ha lényeges változás van mögötte. Hiszen min­den egyes állásfoglalásnál figyelembe kell venni: ha­tározataink 2400 nálunk dolgozót érintenek. Az em­berekkel való bánásmód kidolgozása több időt, ener­giát igényel, mint bármi­lyen növénytermesztési, vagy állattenyésztési tech­nológiáé. Ha a vezetés át­formálása — vagy diva­tosan szólva korszerűsítése — formálissá válik, csor­bul az üzemi demokratiz­mus is. Az emberi önérzet pedig érzékeny ai yag. Könnyen sérül, nehezen gyógyul. So­kaknak nem elég, ha meg­van a jó beosztása, fizeté­se, dé nem produkálhat semmit. Előbb-utóbb kiala­kul az emberekben a fe- leslegességérzet. Sokan nem hajlandók tudomásul venni, hogy a pártszervezet nemcsak va­lami ellen, vagy mellett harcol, hanem valamiért. Ez esetben a korszerű ve- zetéssél együtt megvaló­suló nagyobb demokráciá­ért. Azért, hogy az embe­rekben ne legyen bizony­talanság, fizikai és szellemi képességeiket megfelelően tudják kamatoztatni, saját maguk és a gazdaság ér­dekében. Az üzemek gazdasági ve­zetői ahhoz, hogy nyeresé­gesen dolgozzon az üzem, megtanulják kihasználni a piac nyújtotta lehetősége­ket. Ezzel párhuzamosan a pártszervezetek vezetőinek el kell sajátítaniuk az egyéni és csoportérdek kö­zötti egyensúly megterem­tésének, az emberekkel va­ló okos „gazdálkodásnak” a tudományát. Dénes Éva

Next

/
Thumbnails
Contents