Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
4. oldal 1972. április 30, vasárnap Kilenc kiváló if júsági klub Szombaton délelőtt Kecskeméten, a KISZ megyei bizottságán került sor az 1971. évi pályázaton részt vett ifjúsági klubok legjobbjainak a „Kiváló ifjúsági klub” címmel való kitüntetésére. Az ünnepélyes eseményen részt vett Gera Sándor, az MSZMP megyei bizottságának osztály- vezetője. Komáromi Attila, a KISZ megyei bizottságának titkára értékelte a pályázatot. A benevezett 58 klub közül az alábbi kilenc érdemelte ki a „Kiváló” címet, A tiszakécskei művelődési központ, a bácsbokodi művelődési otthon, a solti művelődési ház, a bátmo- nostori művelődési ház, a dunavecsei művelődési ház ifjúsági klubja, valamint a ladánybenei klubkönyvtár „Kun Béla”, a rémi Dózsa Tsz „Gondolat”, a kalocsai művelődési központ „Fórum” és a foktői „László Károly” ifjúsági klubja. 16. BENZINKÜTTÖL AZ ÁROKPARTIG A külvárosban járnak, amikor Robi érzi: rángat a motor. Nyomban utána le is áll. Az indító jó, nem ugrik be mégsem. Persze, hát elfogyott a benzin. Körülnéz. Tábla mutatja: kétszáz méterre autószerviz. Elindul arrafelé. A telepen műszakkezdés van. A portás az irodába küldi, de a fiú, amikor látja, áll benn néhány kocsi, az udvarra siet. Érdeklődik, adnának-e egy kis benzint. Négy-öt liter elég volna. Egy fiatalember azt mondja, benzin itt nincs, de várjon a kocsijánál tíz percet, s akkor a Nysá-val elvontatja a kú- tig. Robi visszamegy, látja, hogy Zoli épp akkor jön ki a zöldségesboltból, kezében valami zacskóval. Körtét vett. Ügy látszik, eltett magának néhány forintot, amikor a padlózatról szedte fel a pénzt. Robi átkutatja a csomagteret, megtalálja a vontatókötelet. Rákötözi a lökhárítóra, s hosszában elfekteti a kocsi előtt. Jön máris a Nysa, megfordul, ráfarol. Felerősíti a kötél másik végét, beül és bal kezével kiint, hogy indulhat ... A kútnál, miután leol- dozza a taxit, ad a Nysás- nak egy tízest. Majd kér kölcsön egy húszliteres marmonkannát — nem akar a kúthoz állni —, s televeszi benzinnel. Amikor a kocsihoz ér, adaad Zolinak harminc forintot, s ráparancsol, hogy a műanyag vödörben hozzon még tíz literrel. Szombathelyről két irányban ágazik el az út a határ felé. Az egyik Búcsúnál, a másik Pornóapátinál ér véget. De ezt a két falucskát is kövesút köti össze, s ez a nagyjából 15 kilométeres útszakasz igen közel és csaknem párhuzamosan fut a határ mellett. Robi azt mondja, ezt kell megpróbálni, s a másik is ráhagyja, hogy ez így jónak látszik. Elindulnak körülnézni. Jócskán fenn van már a nap, szökésről szó sem lehet. Meg kell várni az estét és majd akkor... Búcsú, Narda, Horvátlövő... Itt-ott feltűnnek a magasfigyelők. Robi kiszámítja: kétszáz méterre lehetnek egymástól. Pornóapátiba érnek. A falusi vegyesboltban Robi vásárol húsz deka felvágottat, hat zsemlét és egy doboz gyufát. Jó volna meginni egy-egy feketét is, de már fogytán a pénz. És ki tudja, mire kell még napközben. Olyasmire, ami létfontosságú a szökéshez. Amikor kijön az üzletből, egy közelben álldogáló embertől megkérdi; — Hogyan lehet innen eljutni Jákra? — Előzőleg ugyanis megnézte a térképen: Ják irányában jókora beszögelése van a határnak. — Az ember azt mondja, vezet oda egy földes út, de arra már engedély kell, az már határsáv, így újra Szombathely felé mennek. Robi észreveszi, amit már a 8-as főútvonalon s érzett, hogy a kocsi eleje jobbra húz, a jobb első kerékben biztosan kevés a levegő. Így a városban újra a benzinkúthoz mennek, s a kompresszorból levegőt nyomat a kerékbe. Újra Búcsú felé veszik az irányt... Egyenes útszakasz következik, Robi elengedi a kormányt. Fut a kocsi egyenesen, sem jobbra, sem balra nem tér le. A falu egy nagy hegy lábánál fekszik. A hegy kissé északnyugatra esik. Oldalát fenyves borítja. Arrafelé egy út ágazik ki a faluból, Robi rákanyarodik. Pár száz méter után kis házikó, előtte egy határőr katona, kezében tárcsa. — Nézz a térképre és mondj egy falunevet, ami errefelé van! — Zoli ezt Pártmunka és gazdálkodás ÉRZÉKENY ANYAG AZ EMBERI ÖNÉRZET A mezőgazdaság legjobban fejlődő egységei a megyében is az állami gazdaságok. Első számú vezetőik idejének legnagyobb részét a hosszabb távú elképzelések kidolgozása köti le, korántsem jutnak olyan gyakran ki a kerületeikbe, mint régebben. A feladatok közvetlen végrehajói- nak, a fizikai munkásoknak a véleményét legjobban a követlen irányítást végző brigád- és kerületvezetők ismerik. Ennek megfelelően a legtöbb helyen megosztották a felelősséget, a döntések egy része a munkahelyeken születhet meg. A középvezetőkön kívül az információs hálózat nagyon fontos láncszemei a tömegmondja; — Gencsapáti. — Épp jókor, Robi már fékez is, mert közben a magasba lendült a tárcsa, bal kezével hajtja le az ablakot. Kinyomott kuplunggal gurul a katona mellé, a sebességváltót az egyesbe billenti... Mert, ha igazolványt kér a katona, meglóg, teljes gázzal, s lőjön a kerékbe, ha akar. De jobb a dolgoknak elébe menni: — Erre kell menni Gencsapáti felé? — kérdi a katonától. — Az magyarázatba kezd, hogy visz- sza Szombathelyre és ott egy másik úton. — Még végig sem mondja, amikor Robi azt kérdi: — Megfordulhatok itt? — A katona bólint. Robi látja, hogy a vaskerítésen túl épületek vannak, előtte 69- es GAZ-tehergépkocsik állnak és van néhány B—352- es teherkocsi is. Amikor a taxi a falu felé elpor- zik, a kiskatonának eszébe jut, hogy eredetileg igazoltatni is akart... Mindegy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombathely felé fordulnak. Robi egyszerre beszédessé válik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvinni, Bécsben taxifuvart vállalnak, s lesz rögtön egy kis pénz. Meg politikai menedékjogot is kérnek. A sebességmutató a 90-esen imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kormányon, így vezet. Azt akarja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a kocsival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar következik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobb oldali kerekek az árokban futnak, fékez, húzná vissza, de az eleje így is elkapja a vízáteresztő betongyűrű végét, egy kiálló faág végighúzza a karosszéria oldalát, a csat- tanásba hersegő zaj keveredik, húzná vissza az útra, a volánon nagyot ránt, a kocsi végre kiugrik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra és ott, az innensőnél jóval mélyebb árok falánál csattanva megáll. Robi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mielőtt még kiszállna, indítani próbál, nem megy ... Fel a motor- háztetőt, a hűtőből folyik a víz, a ventillátor tengelye elgörbült. Kiszáll Zoli is, arcára ráfagy a rémület. — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk innen! Nézd csak, már jönnek is ... — Robi a szántóföldek felé fordul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad feléjük. Kirántja a kabátját a kocsiból, a többi nem fontos. Szaladnak a hegy irányába. Elérik a patakot, amit már láttak a kocsiból is. kétoldalt fák, ezek fedezete alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út. eléggé nyílt terepen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a patakon két lovas határőr léptet át... ... A két szombathelyi vadász, Egressy Tibor és Csizmadia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak errefelé, mert valami lövést hallottak az erdőből. Biztosan orvvadász. Már be is fordulnának az erdő felé vezető útra, amikor az árokban észreveszik a Warszavát. Karóimból történt — de hol a vezető? Kiterített térkép az ülésen. A kormány véres. Egressy a kocsi gazdája, ezt mondja: — Ez több, mint gyanús. Töltsd be a fegyvered és menjünk utánuk. Mesz- szire nem juthattak ... Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanyarodtak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint hazafelé tartott a szántóföldről biciklijével, már szemügyre vette a kocsit, neki is gyanús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony látta is, hogy két suhanc szalad a patak partján — nem sokat tétovázott, gyorsan hazakariká- zott, bel ült a Skodájába és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szü- nőse-major útjára fordulnak. Előttük két ifjú üget. Az alacsonyabb kezében télikabát. Ha csak sétálnának, fel sem tűnnének. De Csizmadia önkéntelenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vérzik az orra. Álljunk meg! Egressy is kezébe veszi a puskáját, amikor kiszáll 462-es távcsöves golyós fegyver... — Ti vagytok a karambolos kocsival? — A fiúk megtorpannak. Róbertét ezúttal elhagyja találékonysága. Az ütéstől felrepedt orrát tapogatja. És már hangzik is az újabb kérdés: — Honnan jöttetek? — Robi válaszol: — Mesz- sziről. — Talán pontosabban határoznád meg. — Kecskemétről. — Megpróbálkozik egy utolsó lehetőséggel: — Ide megyünk a majorba, hogy telefonáljunk kocsimentőért. — Társával a vadász egy pillantást vált: — Inkább majd mi telefonálunk, ha megengeditek. — Na, üljetek le az árokpartra. — Betölti előttük a fegyvert. Társához így szól: — Szólj a rendőrségnek, Jenő. Majd én vigyázok rájuk. A másik elmegy a major felé. Robi megkérdezi, előveheti-e a zsebkendőjét. — Vegyed — mondja a vadász és ráfogja a fegyvert. De semmi gyanús mozdulat. Elég jól célzok ... És mondjátok, mit kerestetek errefelé? —Eljöttünk ide a Balatonhoz ... Két rendőrségi kocsi fordul be a major útjára. A következő részt csütörtökön közöljük. Címe: A kézrekerülés után. szervezetek. Vezetőik feladata egyre összetettebb: az emberek és a gazdaság érdekeinek összehangolása, a javaslatok, vagy esetleges kifogások „megszűrése” többféle szakértelmet követel. Nem mindegy, milyen felelősséggel foglalnak állást. A képviselet színvonalát megszabja hozzáértésük. A pártszervéze- tek jelenlegi feladatairól, vezetőik, tagjaik munkájáról három állami gazdaság pártszervezetének csúcstitkára nyilatkozik. Kollektív gondoskodás — Az embereket érdekeltté kell, és lehet tenni a munkában, nemcsak a teljesítménybérezéssel, hanem azzal is, hogy éreztetjük: beleszólásuk van mindabba, ami a gazdaságban történik — mondja dr. Gulyás János, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság csúcstitkára. — A feladat nem könnyű, és sokan úgy vélik, időrabló. Egyszerűbb lenne a terveket idebent a központban kialakítani, mint többszöri megbeszéléssel, módosítással egybehangolni a nép- gazdasági és üzemi követelményeket a kerületek elképzeléseivel. Az üzem- gazdasági osztály által elkészített végleges tervet utoljára az „ötszög” tárgyalja meg. Az igazgató, a termelési igazgató, a párt, a szakszervezet és a KISZ titkárai. Mindegyikünk elmondja véleményét, s ez nem kis felelősség. Mert érdemben beleszólni a gazdaság életébe csak megfelelő szakértelemmel lehet. A politikai tájékozottság, a dolgozókkal kialakított közvetlen jó kapcsolat nem elég, ismerni kell a mezőgazdaságot, a helyi adottságokat is. A kerületi vezetők felvételénél a pártvezetés bírálja el, alkalmasak-e az irányítói posztra. Hiába a nagy szaktudás, ha nem párodul vezetői készséggel, kifogástalan bánásmóddal. Párttagjaink gyakran kapják megbízatásként a társaikkal való foglalkozást Ezért szigorúak a követelmények a felvételüknéL Ügy érzem, elégedettek lehetünk az üzemi légkörrel. Egyre kisebb a munkaerőmozgás, az időszakosan foglalkoztatottak télen elmennek nagyobb városokba dolgozni, de tavasz- szal legtöbbjük visszatér. Politika és gazdaság Bácsalmáson Pártái István csúcstitkár megállapításai is hasonlóak. — Az egész éves tevékenységet szabályozó tervek a kerületekben munkacsapat és brigád értekezleteken, valamint a gazdaság központjában alakulnak ki. A gazdasági vezetés a tömegszervezeti vezetőkkel külön-külön tárgyal, közös megbeszélés csak a kerületekben van. A politikai és a gazdasági munka erősen összefonódik, hiszen vezetőink többsége egyben párttag is. Feladatunk, gondunk mindenekelőtt a demokratizmus védelme, annak figyelemmel kísérése, hogyan intézik az önálló kerületekben a személyi problémákat. Pár éve még nem ment zökkenőmentesen, most már kevés ügy marad rendezetlen. Minden év hoz valami új feladatot. Nemrég sikerült megszüntetnünk egy káros jelenséget. A kerületi vezetőknek önálló felvételi joguk van. Mi gyakran kijárunk a területre, látjuk az új arcokat, kérdezzük ki ez hol dolgozik? Kiderült, hogy a kerületekben az adminisztárciós létszám jobban felduzzadt a szükségesnél. Újonnan alkalmazott szakembereink ugyanis általában családosak. Csak úgy jönnek ide, ha a feleségüket foglalkoztatjuk. így aztán sorra hoztak létre olyan állásokat, amelyek mögött tényleges munkavégzés nem állt. Megbeszéltük a gazdasági vezetőkkel, sikerült is rendet teremteni. Felelősség az emberekért Baján, az állami gazdaságban pártbizottság működik. Titkára Muharos Sándor. Beszélgetés közben ő is elismételte a hasonló funkcióban levők által hangoztatott elveket, s ezenkívül a vezetés tartalmi és formai egységének szükségességét hangúlyozta erősen — A vezetés korszerűsítése ma már elkerülhetetlen. A döntési jogok leadása azonban még csak formális. Értelmessé akkor válik, ha lényeges változás van mögötte. Hiszen minden egyes állásfoglalásnál figyelembe kell venni: határozataink 2400 nálunk dolgozót érintenek. Az emberekkel való bánásmód kidolgozása több időt, energiát igényel, mint bármilyen növénytermesztési, vagy állattenyésztési technológiáé. Ha a vezetés átformálása — vagy divatosan szólva korszerűsítése — formálissá válik, csorbul az üzemi demokratizmus is. Az emberi önérzet pedig érzékeny ai yag. Könnyen sérül, nehezen gyógyul. Sokaknak nem elég, ha megvan a jó beosztása, fizetése, dé nem produkálhat semmit. Előbb-utóbb kialakul az emberekben a fe- leslegességérzet. Sokan nem hajlandók tudomásul venni, hogy a pártszervezet nemcsak valami ellen, vagy mellett harcol, hanem valamiért. Ez esetben a korszerű ve- zetéssél együtt megvalósuló nagyobb demokráciáért. Azért, hogy az emberekben ne legyen bizonytalanság, fizikai és szellemi képességeiket megfelelően tudják kamatoztatni, saját maguk és a gazdaság érdekében. Az üzemek gazdasági vezetői ahhoz, hogy nyereségesen dolgozzon az üzem, megtanulják kihasználni a piac nyújtotta lehetőségeket. Ezzel párhuzamosan a pártszervezetek vezetőinek el kell sajátítaniuk az egyéni és csoportérdek közötti egyensúly megteremtésének, az emberekkel való okos „gazdálkodásnak” a tudományát. Dénes Éva
