Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

XXVII. évf. 101. szám r Arat 1 forint 1912. április 30, vasárnap A munka ünnepén G yermekkori emléke­im közé tartozik, hogyan készült már jó előre Angyalföld mun­kásnépe május elseje meg­ünneplésére. Amikor végre eljött a nap, már előző es­te kivonultak a Városli­getbe, s az egész éjszakát ott töltötték. A fák kö­zötti tisztásokon — aho­vá csak alig szűrődött el a vurstli vidám zenéje — kisebb csoportok a bé­rekről, a tőkés elnyomás­ról, a munkásosztály har­ci feladatairól beszélget­tek. A lacikonyhák, szó­rakozóhelyek, körhinták környékén is csak látszat volt a jókedv, hiszen Horthy riadókészültségbe helyezett rendőrjárőrei cirkáltak a tömegben. A munkásosztály és egész dolgozó népünk most is már napokkal előbb készült a munka ünnepére. Feldíszítették a munkahelyeket, s az el­múlt héten egymást kö­vették az ünnepségek azokban a gyárakban, gazdaságokban, szövetke­zetekben, amelyek el­nyerték a Miniszterta­nács és a SZOT vándor­zászlaját, illetve Kiváló vállalat vagy Élüzem címet kaptak. A napok­ban megyénkből is jó né­hány ilyen kitüntetésről adhattunk hírt. Vándor­zászlót kapott a lajosmi- zsei központú Vízgépé­szeti Vállalat, a Szer­számgépipari Művek, a Fémmunkás Vállalat, a Járműjavító Szövetkezet, a Finomkerámiaipari Müvek, a rémi Dózsa Termelőszövetkezet, elis­merő oklevelet az érsek- csanádi Búzakalász, a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság, a faj- szi Kék-Duna, a miskei Egyetértés Termelőszö­vetkezet. A Szocialista munka vállalata lett a Bács-megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Rajtuk kívül még sok budapesti központú me­gyei gyáregységet, vagy tanácsi vállalatot, szövet­kezetét említhetnénk, amelyek kiemelkedő ter­melési, gazdálkodási eredményeikért kitünte­tésben részesültek. Az ör­vendetes az, hogy akár a Minisztertanácsnak, és a SZOT-nak, akár más ki­tüntetést adományozó szervnek nem volt köny- nyű a döntés, hiszen egy-egy vándorzászlóért, kitüntető címért sok olyan vállalat, gazdaság, szövetkezet versenyzett, amely csak alig hajszál­nyira maradt el a legjob­baktól. M egyei tanács vég­rehajtó bizottsá­ga például a fel­terjesztett tíz vállalat kö­zül csak hosszas mérlege­lés után tudta eldönteni, hogy melyik legyen az a kettő, amelynek odaítélje a Kiváló vállalat címet, olyan jó volt valameny- nyiük eredménye. A munka ünnepén nyu­godtan kimondhatjuk, hogy a szocialista mun­kaversenynek vesztese nincs, csak győztese. Ter­mészetesen — sportnyel­ven szólva — a dobogó legfelsőbb fokán állni olyan felemelő érzés, amit mással pótolni nem lehet. Mégis illik ide az az olimpiai jelszó, hogy nem csak a győzelem, hanem a részvétel a fontos, mert a termelékenység emelé­sében, a gazdálkodás ha­tékonyságának növelésé­ben elért eredmények nyertese az egész ország népe, beleértve magát a munkaversenyben részt vevő vállalatot, s annak minden egyes dolgozóját. Kinek haszon, ha növek­szik a létbiztonság, javul az áruellátás, gyorsabban épülnek a lakások, job­bá válnak a munkahelyi körülmények, tovább szi­lárdul hazánk nemzetközi tekintélye? Erre csak egy­értelmű lehet a válasz: dolgozó népünknek! M ájus elseje osz­tályharcos ünnep volt és az ma is. Amikor 1889-ben a II. Internacionálé párizsi alakuló kongresszusán el­határozták, hogy a nem­zetközi munkásság — til­takozásul a chicagói vé­rengzés ellen — minden évben megünnepli május elsejét, az addig tavasz­ünnep politikai tartalmat kapott. 1890-ben már sok országban — többek kö­zött az Osztrák-Magyar Monarchiában is — kivo­nultak a munkások, hogy politikai jogokat, egyesü­lési és gyülekezési sza­badságot, választójogot és 8 órás munkaidőt köve­teljenek. Országunk dolgozói ma már az osztályharcban nemzetközi síkon vesz­nek részt. Az imperializ­mus, a monopolkapitaliz­mus elleni harc fegyver­tárába pedig beletartoz­nak azok a termelésben elért eredmények, ame­lyek erősítik a nemzet­közi porondon szocialista hazánk pozícióit. z idei május else­jét még ünnepé­lyesebbé teszi, hogy 1972. április 19-én az országgyűlés hazánk alaptörvényébe, az alkot­mányba foglalta azt a tényt, hogy népünk le­rakta a szocializmus alapjait. Az alkotmány módosítása tükrözi mind­azokat a változásokat, amelyek az elmúlt több mint két évtized alatt be­következtek. Rögzíti, hogy a társadalom veze­tő osztálya a munkásosz­tály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal, szövetség­ben az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyako­rolja. Lehetővé teszi, hogy min­denki részt vehessen a munkahelyén, vagy bár­hol a közügyek intézésé­ben, közmegbízásokat vál­lalhasson. Az alkotmá­nyos jogok jelzik, hogy nálunk kialakult a társa­dalom minden alapvető osztályát, rétegét átfogó szocialista egység, a haza minden polgárának egy­formák a jogai és köte­lességei. Államunk módosított alaptörvénye kifejezi né­pünk nagy törekvéseit. Céljainkat azonban csak akkor tudjuk megvalósí­tani, ha hazánk minden polgára odaadóan végzi munkáját. Ezt pedig ná­lunk egyre szélesebb ala­pokon nyugvó társadalmi mozgalom segíti: a szo­cialista munkavgrseny. Természetesen emellett különös megbecsülés ille­ti a tudományos, társa­dalmi és kulturális élet­ben kiemelkedő munkát végző állampolgárokat. Az országgyűlés tava­szi időszaka — híven a módosított alkotmány szelleméhez — még egy fontos törvénnyel ajándé­kozta meg szocializmust építő népünket. Ez pedig az egészségügyi törvény, amely jogszabályokba foglalja, hogy az ingye­nes egészségügyi ellátás szocialista társadalmunk­ban állami feladat. Mind­ez talán a már meg­levő helyzet rögzíté­sének tűnik, de azért mégis több ennél. Az or­vosi gyógykezelés, a já­ró- és fekvőbeteg-ellátás igen sokat javult és bő­vült az utóbbi években, de még korántsem olyan színvonalú, mint ami­lyenre a lakosság igényt tart. Az új törvény mél­tányolja ezt az igényt és ösztönzi mielőbbi kielégí­tését. T ennivaló e téren is van bőven. Már a törvény vitájában sűrűn szóbakerült az egészségügy anyagi és szervezeti bázisának ki­építése, a nők egészség­ügye, a népszaporulat, va­lamint az orvosetika. A felszólalók hangsúlyozot­tan aláhúzták az üzem- egészségügy fontosságát nemcsak az iparban, ha­nem a mezőgazdaságban is. Fel kell venni a har­cot az új fajta ártalmak ellen, amelyeket elsősor­ban . a sokféle szennye­ződés és zaj okoz, meg a számos, eddig nem ismert anyag, vegyszer, gép. A megannyi ártalom és ve­szély miatt minden eddi­ginél nagyobb . jelentősé­ge van a megelőzésnek. Mérföldkőhöz érkezett tehát a magyar egészség­ügy. A törvény szellemé­ből adódik, hogy minden állampolgár kötelessége őrködni saját egészsége megőrzésén, s ezért fele­lősséggel tartozik önma­gának, családjának, egész népünknek. Boldogulá­sunk, közérzetünk és bi­zakodásunk, természete­sen. sok máson is múlik Elsősorban a világ bé, kéjén és népeinek együt­tes boldogulásán, előreha­ladásán. M ájus elseje inter­nacionalista ün­nep, hiszen ezen a napon az egész világ pro­letariátusa demonstrálja erejét. Fontos ez, mert a nemzetközi porondon vé­res háborúk is folynak. Szerte a földgolyón tilta­koznak Hanoi és Hai­phong bombázása ellen. Laoszban és Kambodzsá­ban sem hallgatnak a fegyverek. Szükség van a munkásosztály, a haladó erők figyelmeztető meg­mozdulásaira, mert az imperializmus hol itt, hol ott támadva igyekszik el­reteszelni a társadalmi fejlődés útját. A magyar munkásosz­tály felismerte történelmi elhivatottságát és a nem­zetközi proletariátus él­vonalában halad. Inter­nacionalizmusának lénye­ge a világ békeszerető és haladó erőivel való egység erősítése. Felada­tát akkor tudja jól ellát­ni, ha saját hazájában olyan anyagi, erkölcsi, emberi életviszonyokat teremt, amely kiállja a világ minden munkásá­nak, haladó emberének vizsgáló tekintetét. A szo­cialista példa a magyar valóság tökéletesítésére, fejlesztésére, gazdagításá­ra irányuló tevékenység, jelenleg a legkonkrétabb internacionalista tett. :ért köszöntjük má­jus elsején me­gyénk munkásait, kitüntetett vállalatainak, ipari és mezőgazdasági szövetkezeteinek dolgozó­it abból az alkalomból is, hogy sikerrel teljesítették termelési terveiket, jó eredményeket értek el a termelékenység emelése, a gazdasági hatékonyság javítása területén. A szo­cialista társadalomban tisztelet és becsület jár az alkotó, teremtő mun­kának. Ez a munka azért a társadalomért folyik, amely mindennél jobban becsüli a munkát. N. O. Losonczi Pál a rémi Dózsa Tsz-ben (3. oldal) Pártmunka és gazdálkodás (4. oldal) Kisodródás (4. oldal) Rz élő színház (5. oldal) (9. oldal) Világ proletárjai, egyesüljetek!

Next

/
Thumbnails
Contents