Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-06 / 80. szám
4. oldal 1972. április 6, esti törtöt 6. KÖBÉRT ÉS A NEVELŐAPJA Kihasználják a lehetőségeket: Zöld út a zöldségnek Bukaresti színház Kecskeméten Április 14-én a Vígszínház tavalyi romániai vendégjátékának viszonzásaként — Magyarországra érkezik a bukaresti Comedia Színház. A mintegy 50 főnyi együttes három alkalommal, április 14-én, 15-én és 16-án lép a fővárosi közönség elé. Elsőnek Alecsandru Popescu Párizsi ruhák című játékát mutatják be, a másik nap Bertolt Brecht Egy fő az egy fő című tandrámáját. A harmadik mű hazánkban ősbemutatónak számít: a francia Jean Anouilh Cher Antoine című négyfelvonásos színjátéka. A színház április 18-án Kecskemétre utazik, ahol még aznap eljátsszák Ale- csandru Popeseu Párizsi ruhák című játékát, másnap este Bertolt Brecht, „Egy fő ,az egy fő” című művével ismertetik meg a kecskemétieket. Évek hosszú során keresztül Kiskunfélegyházán a MÉK-nek egy viszonylag kis telepe működött. Az a változás, ami a jelenlegi helyzetet és a jövő biztató perspektíváját eredményezte, 1969-ben kezdődött akkor, amikor önálló ki- rendeltséget létesítettek a városban. Növekedett a jogkör, gyorsabb lett az ügyintézés, szóval, a ki- rendeltség létrehozása nem volt rossz „húzás”. Mi történt azóta és mi várható a jövőben? Erről beszélgettünk Laczkó Gyulával a kirendeltség vezetőjével. — A megváltozott viszonyok eredményezte fejlődés igen jelentős — mondja Laczkó Gyula — bizonyítsuk számokkal. Míg 1969-ben 1100 vagon zöldség és gyümölcs felvásárlását és értékesítését végeztük, 1970-ben már 100 vagonnal sikerült növelni ezt a mennyiséget. Üjabb 150 vagonnal növelve 1971-ben 1350 vagon árut vásároltunk fel és a belföldi értékesítésen túl jutott 500 vagonnal exportra is. A 12 felvásárlóhelyre beérkező árut öt kiskunfélegyházi boltunkban értékesítjük, illetve a konzerviparnak, fővárosi fogyasztásra és külföldre szállítjuk. Az idei tervek még ennél is nagyobbak. Hozzá kell tennem, hogy most csak a szerződéssel lekötött mennyiséget említem, mert ez menet közben még növekedhet. Egyszóval, az idén 2400 vagon áru felvásárlására számítunk és ebből nyolcszáz vagonnal továbbítunk exportra. — Mi feszi- lehetővé ezt a jelentős felfutást? Hogyan „mernek” majdnem dupla mennyiségű árura számítani? — Merünk, mert a feltételek adottak és szerződő feleink meg merték kötni a megállapodásokat, nincs Elgy bolt “-több előny A bejárat előtti kerékpárok és motorkerékpárok ez alkalommal nem azt jelzik, hogy a járművek gazdái betértek volna vásárolni az ELEKTROME- TÁL Kereskedelmi Vállalat kecskeméti szakboltjába. Sokkal inkább szabadtéri kirakatát alkotják az új vas-műszaki mintaüzlet- nek, ahol a megnyitás óta eltelt két hét bevétele meghaladja a félmillió forintot. A nagykereskedelmi vállalat fölvonultatja itt forgalmazott cikkeinek legjavát, s egyúttal ebben a 60 négyzetméteres alapterületű, Mélykúton gyártott faházban bonyolítja le a közvetlen közületi és fogyasztói forgalmát. Az egyes termékek iránti érdeklődés is tájékoztatást ad a változó keresletről, ugyanakkor a vállalatnak több ereje marad a tényleges nagykereskedelmi tevékenységre, a különböző megrendelők eddiginél gyorsabb és pontosabb áruellátására, a tervezett túrák indításának betartására. (Pásztor Zoltán felvétele) okunk kétkedni. Mik is ezek az előbb említett feltételek. Nem utolsósorban az, hogy partneri kapcsolataink jelentősen megszilárdultak. A termelők bíznak bennünk és belátják, hogy a velünk való kapcsolat részükre is előnyös és ami a lényeg — biztonságos. Tudok említeni számos olyan gazdaságot, amely évek óta nem tartott velünk kapcsolatot, s most mindenik „visszatért”. Ilyen a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet. Partnernek jelentkezett, fel is vettük a tagszövetkezetek sorába és igen jelentős szerződést kötöttünk vele. Az idén szállít nekünk 1,5 millió csomó hónapos retket, 15 vagon paradicsomot, 6 vagon paradicsompaprikát, 15 vagon kajszit és 10—15 vagon egyéb árut. Kirendeltségünk egyre inkább részt vesz a termelés irányításában. Széles körű agitációs tevékenységet kifejtve rábeszéljük a termelőket bizonyos zöldségfélék termesztésére. Egyetlen példával tudom bizonyítani, hogy ez a „rábeszélés” mindkét részről sikeres és kifizetődő. Korábban ezen a környéken igen kevés paradicsompaprikát termeltek, pedig nagy piaca van, állandó keresletnek örvend. Míg 1969-ben mindössze 8 vagon volt belőle az évi forgalom, a „rábeszélés” hatására 1971-ben már 120, az idén pedig 275 vagon kerül értékesítésre. Jellemző még a paradicsompaprika iránt felébredt termelési kedvre, hogy a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tavaly 11 vagonnal termelt, az idén pedig már 25 vagonra kötött szerződést. A csólyospálosi Aranykalász és Kunsági szakszövetkezetektől 70 vagonnal kapunk belőle. — Olykor panasz is volt az átvétel lassúságára? — Az idén nem lesz. Belső átszervezéssel, a rakodás gépesítésével és természetesen az átvételi körülmények állandó javítá- sával, pontosabbá tételével igyekszünk rövidíteni az átvételt. Persze, ehhez az is szükséges, hogy a termelők ne vá-1 ratlanul jelentkezzenek, hanem a megbeszélt időpontban hozzák áruikat. — Az idei szezon kezdete? — Hónapos retekkel kezdtünk március elején. A város környéki és kun- szállási háztáji gazdaságokból már több mint 20 ezer csomó érkezett. Ebből 14 ezerrel exportra szállítottunk. Tavaly 7 millió, az idén mintegy 8—9 millió csomó retek felvásárlását, illetve értékesítését tervezzük. Április vége felé érkezik a korai karalábé, folyamatosan legalább 5 millió. Azután a korai káposzta, amiből 70—80 vagonnal várunk. Most kezdődik í meg a fejes saláta felvásárlása is, 300 ezer fejre számítunk — zömmel a helybeli Vörös Csillag Termelőszövetkezetből és ebből 200 ezer külföldre indul. — A gyümölcs? — Korai lenne jósolni, de a jelek szerint az időjárás beleszól az idei gyümölcs- termésbe. Kajsziból máris 50—60^ őszibarackból pedig 15—20 százalékos a kár. Opauszky László getünk erről. Később bent a szobában hallotta, hogy édesanyja és Kiss valami miatt veszekednek. Ezt már megszokta. Csak arra figyelt fel, amikor Kiss ezt mondja: — ... akkor feküdj a fiad mellé! — Ezután mondta valakinek a fiú, hogy meglásd, egyszer még kikészítem. Illés Pista édesapjának pedig ezt mondta: — Pista bácsi, én egyszer megfojtom azt az embert, amikor alszik. — Ugyan Robi, verd ki a fejedből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsinálom én, Pista bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál levő postai pénzből akart elvenni. Mondta az asszony, hogy ezt nem lehet. Erre ököllel az arcába sújtott, majd eszméletlenséget mímelve kifeküdt az udvarra. Robi elekor ért haza, s miután megtudta, mi történt, ezt mondta: — Az ilyen embert ki kéne hegyezni és beleverni a földbe! — Előfordult még, hogy Kiss részegen akart felülni felesége szolgálati motorjára. Róbert ezt meg akarta akadályozni. Dulakodás támadt, végül is a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971 márciusában a gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fiúk nevelésével. Elhatározásának később is hangot adott. Így: — Én nem keresek senkinek a szájába. Amikor Róbert felvételire készült, előbb a postaforgalmira, majd a tiszthelyettesire, ezt mondogatta: — Hiába minden, belőled úgy sem lesz semmi! Szeptemberben Robi már hetekig nem aludt otthon. Kiss megfogta az ágyát és kitette az udvarra. Ha néha hazament a fiú, egy ágyban aludt öccsével, Zolival. ... Vonatja háromnegyed kettőkor gördül ki a nagyállomásról. ötven fillérje maradt, nincs hová mennie. Hazafelé?... A 7. részt vasárnap közöljük. Címe: Udvarlás a banda segédletével. ült néhány hónapot. Nyolc-, vagy kilencezer forint visz- szafizetési kötelezettség hárult a családra, s hogy ezt ki tudják nyögni, az akkor 14 éves Róbert szüret idején egy hónapon át vállalt puttonyozást, s napi 120— 150 forintot keresett. Ilyen előzmények után javallottá Kiss Ferenc a feleségének: — Munkára kéne szoktatni ezeket a köly- köket! — De hiszen még gyerekek! — mondotta az asszony. Kiss az asztalra csapott: — De az úristenit, amikor bálba mennek, már felnőttek, mi? Anyjuk megengedte, hogy moziba menjenek. Kiss közben hazaérkezett, italosán, a fiúk részére meghagyott ételt a földre öntötte, lábánál fogva az asztalt fejre- állította. Házi munkát a fiúk odahaza nem végeztek, s ez a nevelőapát gyakran felbőszítette. Egyik vasárnap délelőtt elment hozzájuk Robi izsáki barátja, Illés Pista, az ő jelenlétében küldözgette Kiss a padlásra Robit, hogy hozzon le egy zsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alkalommal ráparancsolt: — Hozzál be tűzifát! — Azért sem hozok! — így a fiú, s máris hátrált az ajtó felé. Az asszony éppen mosogatott, Kiss felkapott egy csorbult tányért, Róberthez vágta, s az edény egyik darabja mélyen felhasította a fiú karját. Egy másik alkalommal Robi este 11 után ért haza. Moziban volt. a Bostoni foj- togatót látta — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de haverjaival még jó órán át együtt maradt, „kiértékelték á látóttákát”r A nevelőapa reggelig tartó patáliát csapott emiatt. De volt olyan eset is, hogy Róbert a péktől egy ledolgozott éjszakai, majd egy nappali műszak után tért csak haza, a környékbeliekkel kiült valamelyik ház előtti padra, Kiss eközben észrevétlenül a háta mögé lo- pódzott, s kétszer egymásután tarkón vágta a fiút. Róbert ennyit mondott: — Majd odahaza még beszélhozzájuk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Királyné, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házasságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az alkatrészgyártás Székesfehérvárra került, maradt az utcai szemetes- ládák és a lapátok készítése, primitív lemezmunka, amell.yel a 7,50-es órabérszintet lehetetlenség volt tartani. 1934 februárjában kettőjük keresete összesen alig érte el a 600 forintot. Mindketten munkahelyet változtattak: Kiss Ferenc elment az erdészethez fűrészgépesnek, az asszonyt pedig felvették a postához kézbesítőnek, s a legsivá- rabb, legelhagyatottabb — s egyúttal a községtől legtávolabb eső — külterületet, Matyópusztát kapta. Eveken át 35—49 kilométert biciklizett naponta a dűlőutak feneketlen homokjában. Csak pár évvel ezelőtt kapott szolgálati motort, egy Riga mopedet. A konfliktus előbb Szőke János és Kiss Ferenc között mélyült el, majd fajult tetlegességgé. A vége az lett, hogy az idős ember elköltözött Soroksárra. A haszonélvezeti jogot 32 ezer forint ellenében íratta a lányára. Ez havi 600 forintos törlesztési kötelezettséggel terhelte meg a családot. Maga a ház egyébként alacsony, földes, szoba-kony- hás vityilló, elhasználódott szimpla ajtókkal és ablakokkal, télen nem győzik fűteni, mégis hideg. Nevelt fiaival, főleg Ró- berttel, Kiss Ferenc egyre inkább ellentétbe került. „Évek alatt alakult ki olyan helyzet, amelyet nem lehet bírni idegekkel” — vallja később a bíróságon a tanúként megidézett nevelőapa. Annyi tény, hogy Kiss Ferenc évek óta mértéktelenül hódol az ital szenvedélyének, 1969-ben kisebb sikkasztás miatt is Kiss Ferencné, Király Róbert édesanyja fiatal lány korában a fővárosba került PáhiróL, kitanulta az esztergályos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Király Lajoshoz, 1953-ban. Szakmáját tekintve a férj motorszerelő volt, S jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét elitta, elkártyázta, estéit duhajkodással, randalíro- zással töltötte. A két gyerek — Robi és Zoli — már megvolt, amikor Kecskemétre költöztek. Korábbi életmódjával itt sem hagyott fel a férj. Az asz- szony nem bírta tovább, 1957-ben benyújtotta a válókeresetet. Ennek egyik fő indoka az volt. nem szeretné, hogy „a gyermekekből idegroncsokat neveljen”. A bíróságtól külön kérte, hogy Király Lajos számára ne engedélyezze a gyermekek látogatását, akinek egyébként házasságon kívül született gyermekei is voltak, s hogy azok után ne kelljen gyerektartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Az elvált asszony két kisgyermekével már Izsákon lakott, apja házában, amikor Király Lajos felkereste. De a gyerekek akkor épp Páhin voltak, a nagymamájuknál. Róbertnek csak annyi emléke van apjáról, hogy négyéves korában — közvetlenül a válás előtt — odabújt anyjához és szipogva ezt kérdezte: „Ugye nem fog bennünket az apu agyonütni?” Néhány nyugalmas év következett. Az elvált fiatalasszony az izsáki „vasgyárba” járt dolgozni. Sikerült a szakmájában elhelyezkedni, autóbusz-alkatrészeket készített akkor az üzem. Itt ismerkedett meg egy fiatal legényemberrel, Kiss Ferenccel. A vonzalomból 1963-ban házasság lett, Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltözött
