Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
I oldal 1972. április 27, csütörtök m vj ; # \ '15. HOLTTEST A FENYŐ ALATT Átmennek Cecén. Előbb csak kis piros fény látszik az út tengelyében. Aztán a lecsukott sorompó is. Megállnak. Robi egyszerre csak azt veszi észre,, hogy megkoccan a mellette levő ablaküveg. Igazoltatás — dermed meg benne a gondolat, de mielőtt az igazolványokért nyúlna, higgadt mozdulatokkal lehajtja az ablakot és látja, hogy egy ötven körüli bajuszos arc tekint rá. És még meg is szólal: — Ne haragudjanak már, de merrefelé mennek? — Robi felléleg- zik: ez utas lesz. Tettetett közönnyel mondja: Enying- re. — Nagyszerű, akkor átmennek Mezőszilason. Nem vinnének el? — Hüvelykujjával Robi a társa felé mutat: — Ha az utasom megengedi... Zoli hümmög valamit, az ember — testes, tagbaszakadt, kalapos férfi — máris beül a „vezető” mögé. Maga mellé teszi fekete műbőrtáskáját. Elrobog a tehervonat, a sorompó felemelkedik ... Keskeny, döcögős az út, sok kanyar van. Az ember nagyokat szusszant, kedélyeskedik, hangosan és folyvást beszél. Errevalósi lehet, mert arról cseveg, hogy hívják a dombokat, a dűlőket, mi volt itt meg ott húsz ével ötven éve, száz éve. Robi figyel is rá, meg nem is. A kocsivezetés is nehezebb errefelé, meg aztán ez a szöveg most igazán nem érdekli, de ha nem szól, gyanús lehet. Ezért közben ilyeneket mond: — Ja... Mi a fene... Ki gondolta volna... — Zoli igazán beszélgethetne vele, de meg sem szólal. Pár percig hallgat az ember, eközben Robi eljátszik a gondolattal, hogy megint hárman vannak a kocsiban és most ő a vezető ... önkéntelenül is a tarkójához nyúl. De mielőtt rádöbbenne, hogy mégsem csak hárman vannak, mögötte az ember ezt kérdi: — Maguk fehérváriak? — Nem, Kecskemétről jövünk. Fuvarban vagyok... Az ember felsóhajt: — Hát igen, ilyen ez a maguk szolgálata, menni kell, ha nappal van, ha éjszaka. Akárcsak nekem. — Miért, maga hol szolgál? — kérdi a „vezető”. — Autó- és motorszerelő volnék. — És ekkor kicsit-'előre hajol, a hangját is mintha halkabbra fogná, mint aki bizalmas dolgot árul el: — De most egy ügyben nyomozok a rendőrségen. Robi szeme sarkából a pillantás mellette levő „utasa” felé vág, de látja, hogy Zoli figyelme egészen máshol jár, tán a tudatáig sem jutott el a közlés, így a riadalom első villámcsapása máris átfutott „jól földelt” idegzetén. Ö tud uralkodni magán. De a helyzet is nagyon meredek: ugyanabban a kocsiban egy nyomozó és egy hulla. És a kettőt csak egy üléstámla meg egy milliméter vastag fémlemez választja el. Kicsivel nagyobb gázt ad, hogy mihamarabb letehesse alkalmi utasát. A sebességet sem meri nagyon növelni, hiszen azt mondta a krapek, hogy autószerelő... Isten tudja, hogy mióta vezethet már kocsit, az ilyen rögtön megérzi, hogy nincs rutin, anélkül, hogy figyelné. Lehet hogy máris rájött. Megpróbál a vezetésre koncentrálni, de mielőtt az ing átnedvesedne a hátán, feltűnik a helységnévtábla: Mezőszilas. A központban élelmiszerbolt, kivilágított portál, ide húzódik le. „Jó, hogy bekapcsoltam a taxiórát most zavarban lennék.” Emlékszik, hogy a sorompónál 536-ot mutalott, Most meg 571. Amikor az ember kérdi, hogy mivel tartozik, máris rávágja: — Harmincöt, uram. — Az ember a tenyerébe nyom egy ötvenest, s távozóban még ennyit mond: — A többi a magáé. Amikor elhagyják a falut, Robi jobb hüvelykujjával hátra bök és ezt mondja: — Most már idegesít. Figyelj és ha erdőt látsz, szólj. — Hat kilométer után Zoli ezt mondja: — Lassíts, jobbra erdő. Nézd csak, ott van egy út is ... De ezt már Robi is észreveszi és az erdei úton simán befordul. Fák a reflektorban : fenyők, távolabb néhány akác. Nem egészen egy kilométer után az út kétfelé ágazik. Tolatással fordul. Húsz-harminc métert jön visszafelé, jobb felől alacsony, ritkás fenyves, a fák között térdig érő aljnövényzet. Kicsit lehúzódik az útról, alacsonytörzsű, fiatal akác mellett áll meg, alig tíz centire. Óvatosan visszább tolat, nehogy a fa megkarcolja a kocsit, mert azért is igazoltathatják. Aztán így szól: — Na, itt kitesszük. Mennek hátra a csomagtartóhoz, felnyitják, a test mozdulatlan. Robi fogja elől, ő az erősebb. Cipe- kednek. Robi jobbra-balra nézeget, a vállán keresztül hátrafelé is. Senki a közelben. Belegázolnak a bozótba, csapást vágnak. Nyolctíz méter után egy alacsony, nyesetlen fenyő alá helyezik a testet. A zakó és az ing a vonszolástól fel- hűzódott a hasán, a nadrágja lecsúszott. Fejjel a fatörzs irányába teszik. Majdnem teljesen betakarja egy alsónövésű, legyezőszerű ág. Feltartott jobb keze látszik csak, kissé begörbült ujjakkal. Mintha integetne ... Szótlanul mennek a kocsihoz, elől Horváth Zoltán, mögötta Király Róbert. Az if jabbik, csak úgy menetközben, lecsapja a csomagfedelet. De mire Robi odaér, felpattan. „Ha lassan nyílna, még megijesztene” — gondolja. Ó is lecsapja, de rögtön visz- szavágódik. Mi van ezzel? Nézi próbálgatja, s rájön, hogy a zárlemez elgörbült. Hajlítgatja, letöri. Dühösen eldobja az apró fémdarabot. Zolinál van egy darab zsineg, azzal kötözi le. Visszamennek a kövesút- ra. Robi úgy érzi, mintha könnyebben futna velük a kocsi. Vagy csak nekik könnyebb? Amíg ezen meditál, útelágazáshoz érnek. Könnyedén a balra ágazó útra hajt. Pár kilométer után kiderül, hogy a másikon kell haladni. Megfordul. Már Enyingen vannak, amikor hátulról kis fémes zörej hallatszik. Robi a visszapillantóból észreveszi hogy felvágódott a csomagtér fedele. Megáll, hátramegy. A madzag nem lesz jó. Pillanatig töpreng, mivel kösse le. Aztán előrántja a bicskáját, levág egy darabot a szerelőlámpa zsinórjából. Újból megnézik a térképet, s megállapítják: a 8- as főútvonalat kell elérni,/ s azon végig. De nem egészen: a szentgotthárdi határátlépő tájékán elég sűrűn vannak a települések. Robi szerint errefelé veszélyes lesz. Szombathelyre kell menni, s onnan tovább, nyugati irányba. A Balaton csücskénél lépten-nyomon útelágazások. Egy nagy vegyiüzem főbejáratánál veszik észre: megint nem jó az irány. A kapun — fordulóikor pillantják meg — hatalmas halálfej vigyorog rájuk. Végre elérik a 8-ast. Áthajtanak az éjszakai Veszprémen, s a város túlsó szélén haladva látják: velük egy irányban sétál egy magányos nő. Robi lelassít mellette, kiszól, hogy merre megy. A nő azt mondja: — Veszprémbe.— De hiszen az mögöttünk van! — A buszmegállóhoz megyek. Zoli nem nagyon érti, hogy miért akarta felvenni a nőt. Elég volt már az utasokból... De fáradt, szólni sincs ereje. Már arról is lemondott, hogy kiszálljon' és egyedül, gyalog meneküljön. Érzi, hogy fokozatosan Robi hatalmába került.. . Pedig ő, Horváth Zoltán kezdeményezte és gondolta ki az egészet. Az is idegesíti, hogy Robi szünet nélkül füttyönget, ritmusra, s közben ütögeti a kormányt. És 100-zal, 110- zel megy állandóan, a kanyarokban is. Most is 100- zal megy neki egy éles kanyarnak. Jaj, dől a kocsi! Zoli behunyja a szemét: most vége lesz mindennek. De amikor érzi, hogy túljutottak, kinyitja. Fülében még ott a gumi sivító, radírozó hangja. Kis idő múlva megszólal: — Robi, ne hajts annyira. — De a „vezető” fölényes: — Bízd rám, most már én vagyok a sofőr. Kámnál fordulnak Szombathely irányába. Mire a várost megpillantják, pir- kadni kezd. Hat óra felé jár az idő. A következő részt vasárnap közöljük. Címe: Ben- zinkűttól az árokpartig. Kecskéméitől Tiszakécskéig Társulások a zöldségtermesztés fejlesztésére TÖBBSZÖR hírt adtunk azokról a próbálkozásokról,' amelyek a Tisza menti termálvízkincsünk hasznosítását célozzák. Számos előkészítő tanácskozás után elkészült a négy tiszakécs- kei közös gazdaság, a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet. valamint a Kecs- kemét-szikrai Állami Gazdaság közös programja. Az elképzelések szerint a jelenlegi 525 hektárnyi szántóföldi zöldségtermesztésbe vont területet, újabb 448 hektárral növelik. A termőterület és a hozamok emelkedése révén 1975-re kereken 3150 vagon zöldségfélével, a jelenlegi árutermelésnek csaknem háromszorosával jelentkeznének a piacon, ebből mintegy 1900 vagon lenne a paradicsom. Tiszakécske határában az utóbbi években részben állami támogatással, részben saját erőből öt meleg vizet szolgáltató kutat létesítettek. A termálkutak vízhozama és hőfoka alapján számított hőenergia szén- egyenértékre átszámítva évente 30,6 millió forintnak felel meg. A rendelkezésre álló energiát jelenleg 10 százalékban hasznosítják. A tervek mégvalósítása után a hasznosítás aránya eléri a 90 százalékot. A szántóföldi zöldségtermesztés fejlesztéséhez 1975-ig 74,5 millió forint szükséges a program szerint. A beruházásban szerepel öntözőberendezések beszerzése, három paradicsomtermesztő gépsor, tároló színek, gépek. A FEJLESZTÉSI program fontos része a termálvíz energiájának hasznosítása. 150 ezer négyzetméteren fóliatelepet létesítenek, amelyekben megoldják az altalaj fűtését is. Növényházat építenek. A tervezett beruházási összeg 119 millió forint. A megye állami gazdaságai közül a Kecskemét- szikrai foglalkozik legnagyobb mértékben zöldség- termesztéssel. Nemcsak hogy tagja az említett közös vállalkozásnak, amely a Tisza menti zöldségtermesztés fellendítését segíti, hanem elkészítette saját programját is. Az idén 120 hektáron valósít meg nagyüzemi paradicsomtermesztést. Már megérkezett az amerikai gépsor, amelynek segítségével a betakarítást is gépesítik. A napokban megkezdik a vetést, mégpedig magról, ezzel megtaI karitják a palántanevelés költségeit. Az elképzelések szerint jövőre már 180, 1975-re pedig 300 hektáron termelnek paradicsomot, zöldbabot és vöröshagymát, nagyrészt konzervipari célokra. 30 holdon palántaneveléssel történik a paradicsomtermesztés, korai fajtákkal. Ezen a területen kézzel végzik a betakarítást és étkezési célra értékesítik az árut. A GÉPI BERUHÁZÁS költségei meghaladják a 22 millió forintot. A paradicsomon kívül ugyanis a zöldbab- és a hagymatermesztés teljes gépesítését programba vették. Csőku- tak fúrásával 400 hektár öntözését teszik lehetővé. Az öntözőtelep építését két ütemben valósítják meg, 6—6 millió forintos beruházással. Az összes költségeket számítva tehát csaknem 35 millió forintba kerül a gazdaság zöldségprogramjának megvalósítása. A fejlesztésbe bevonta a gazdaság a két szomszédját: a kecskeméti Vörös Csillagot és a lászlófalvi Alkotmány Termelőszövetkezetet. Az érintett gazdaságok vezetőivel már megegyeztek. összehangolták a fejlesztési programot a Kecskeméti Konzervgyárral is. A termőterület közel fekszik a feldolgozó üzemhez. A Borbásra tervezett zöldségtermesztő üzem, a gyár I-es telepétől mindössze 10 kilométerre van. MEGTÖRTÉNTEK tehát az első lépések Kecskeméttől Tiszakécskéig a nagyüzemi zöldségtermesztés kialakítására. A kezdeményezéseket elősegítették a legutóbbi kormányintézkedések és az állami segítség is. K. S. Aratják a trificale; a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet növényházában. Az új gabonahibrideknek az az érdekessége, hogy közömbösek a napfényre, s rövidebb a tenyészidejűk. Az új neme- sítésű fajtajelöltek ezekben a napokban egymást váltva érnek. Ugyancsak kalászt nevelnek a Szovjetunióból, Mexikóból származó gabonafajták is, amelyeket keresztezésre használnak feL Parkok és forintok I akott területeink, elsősorban vá^ rosaink levegőjének tisztasága nagy mértékben függ attól, hogy hány gyár, ipari üzem „termeli” a füstöt, kormot, gázokat és egyéb nem kívánatos mellékterméket, s ugyanakkor befolyásolja az a körülmény is, hogy _ a városban mekkora területű parkot, fás, füves területet alakítottak ki, tudtak létrehozni. A zöldért való küzdelem világjelenség. A beton- és üvegrengetegben lakó ember vágyainak netovábbja egy hétvégi víkendház valahol a hegyekben, víz partján, erdő szélén. Magukban a metropolisokban meglehetősen drága mulatság akár néhány négyzetméternyi park kialakítása, nevelése is. Drága, mert pénzben kifejezhető haszna alig van, ugyanakkor a telek lámpával keresett kincs. Bács-Kiskun megye a parkok szempontiából viszonylagosan kedvező helyzetben van. Ezt meghatározza városaink, községeink, szűkebb hazánk alföldi jellege, s az ebből eredő nagyobb terjeszkedési lehetőség is. Március és április az a két hónap, '* amikor a parkok karbantartásának, felújításának, fák, virágok ültetésének, újabb zöld területek kialakításánál? időszakát éljük. Ilyenkor ú^;szólván mindenkiben felbuzdul a kertészkedés: vágy és sok városban, községben százak, ezrei? fognál? kapát, gereb- lyét, ásót. A megyei tanács kimutatásai szerint Bács-Kiskun megyében jelenleg 2 millió 833 ezer négyzetméternyi park van, s ebből legnagyobb terület Kecskeméten: 612 ezer négyzetméter. Kalocsa a ma^a 457 ezer négyzetméterével a második, Kiskunhalas pedig — 284 ezer négyzetméter — a harmadik. Ki gondolná, hogy Kiskunfélegyházán mindössze 116 ezer négyzetméternyi a zöld terület, s ezzel az utolsó a városok között. Fentebb azt mondtuk, hogy a parkoknak pénzben alig kifejezhető hasznuk van. Igen! De értékük annál nagyobb. Például — természetesen a megye parkjairól van szó1 — az elmúlt évben ezeknek a területeknek az ápolására, fenntartására, kezelésére összesen 10 millió 441 ezer forintot költött a megye lakossága, s ha az összeget elosztjuk a négyzetméterekkel, meglepődhetünk: három forint hetven fillérbe került 1971- ben minden négyzetméternyi park. Ez persze az átlag, s benne vannak az egyszerű füves, bokros területek és az úgynevezett belterjesen művelt parkok is: öntözés, drága virágok, dísznövények stb. Fegyelem és kulturáltság hiányát 1 mutatja viszont a minden városban tapasztalható látvány: kitört facsemeték, letaposott virágok, füvek, autóparkolónak használt ágyások, kutyafuttatónak kiképzett hajdani gyepes területek. Az így ok ezott károkat sajnos nem tudjuk forintban kifejezni, hiszen nincs összesített adat. De ha csupán a parkok egy tizedéről beszélünk —, s ez a szám feltételezhetően reális — akkor is évenként egymillió forintról van szó. Azok, akik maguk is vállaltak társadalmi munkát és segítettek a parkok kialakításában, később a pusztítások láttán tollat ragadnak és írnak a tanácshoz, az újságnak, szót adva jogos felháborodásuknak. Ez azonban nem elég, egyáltalán nem1 jelent megoldást, védelmet. A sok millió forintba kerülő parko- kát csakis azok védhetik meg a rongálóktól, akik ott laknak a környéken. akik naponta látják, hogy a szomszédjuk rendszeresen a gyepre kormányozza autóját, a suhancok recsegtetik a fiatal fákat, s a kutyák kirugdossák a virágokat. A parkok védelme, éppen úgy mint kialakításuk, csakis a közösség összefogásával, a városukat szerető emberek állandó odafigyelésével . lehet eredményes. G. S.
