Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-26 / 97. szám
4. oldal 1972. április 26, szerda Lakatlan tanyák Nem kísértetházak a Homokhátságon — néhány hónapja, esetleg pár éve még emberi lakhelyek voltak. Egy-két évtizeden át biztosan, de akárhány közülük egy évszázad óta is talán. S most málló falaikat egéralagutak járják keresztül-kasul, a földpadlón felmagzanak a gyomnövények, rogyadoznak a tetők, elárvult a kútgém, deszkadarabok, gallyak, mindenféle hulladékok úszkálnak a kút víztükrén, de leginkább mélá- zásra késztetők a koponyaszemgödrökre emlékeztető ablaküregek. A mindennapos emberi tevékenység pusztuló, porladó maradványai szinte érzékelhetővé, kézzelfoghatóvá teszi az idő múlását. Lakatlan tanyák . 7. Mennyi lehet már a számuk a megyében? Hozzávetőleges becslésre sem vállalkozhatunk, de kétségtelen: az elüresedett külterületi házakat egyre kevésbé kell keresgélni, mind gyakrabban beléjük ütközünk. Tucatnyi olyan tanyás falu van — ha ugyan nem több tucatnyi —, amelyek határában 20 és 50 között váltakozik az elnéptelenedett lakások száma. Belterületre költöztek lakóik, s korántsem bizonyos, hogy minden esetben a közigazgatásilag hozzájuk tartozó faluközpontba, mert — a statisztika nagy átlagoló adatai is erre utalnak — a beköltözők inkább a nagyközségek és a városok lakóinak számát gyarapítják. És ma már tudjuk, hogy a tanyavilág ellenáll minden felszámolási törekvésnek, ez azonban nem jelent egyet a mozdulatlansággal. Csak éppen a mozgás törvényeit sokkal bonyolultabb társadalmi és gazdasági erőviszonyok határozzák meg, mint azt korábban gondoltuk. A folyamat alapvetően a családi munkaszervezet lazulásával, sőt felbomlásával, másrészt a komfort, a belterületi civilizációs feltételek vonzóhatásával hozható összefüggésbe. S ezek mögött, mint nélkülözhetetlen feltételt kell számításba venni azt, hogy mind több szorgalmas, tanyán élő család anyagi erejéből, telik házépítésre. Mindezzel nem ellentmondásban, de nagyon is összhangban van az a jelenség, miszerint a műút- és a villanyhálózatra kapcsolódó tanyák száma éppenséggel nem csökken, sőt, még ha engedély nélküli építkezésekkel is, növekszik. S az ilyen tanya, ha meg is üresedik, egyhamar és jó áron gazdára talál újból. Általánosítva azt is mondhatjuk, hogy azok a tanyák bizonyulnak életképesnek, amelyek .— adottságaiknál fogva — képesek felzárkózni a korszerűbb életforma követelményeihez. A megüresedő tanyák túlnyomó többsége azonban nem ilyen. Távol esnek a kiépített utaktól, csak nehezen járható homoki ösvények vezetnek feléjük, s nincs reményük arra, hogy valaha is rákötődjenek a villanyhálózatra. Aki ilyen tanyát hagy ott — menekül. A tanya vilit" felzárkózásra nem képes nagyobbik hányada fölött kong a lélekharang. Előbb- utóbb a Baranya megyei elnémult falu Gyűrűfű sorsára jut. Sőt, a megye elhagyott tanyáiból máris több Gyűrűfű telne ki. S ez eggyel több ok arra, hogy a folyamatot nem szükséges és nem is szabad „kívülről” sürgetni, siettetni, hiszen az omladozó tanyák láttán arra is gondolnunk kell, hogy mindegyikük egy-egy hajlék. Tehát amíg embernek ad otthont, lakás is. Ilyen esetben — meggyőződésem —, még a házingatlan-tulajdon számát korlátozó rendelkezéseket sem szabad mereven, betű szerint alkalmazni. Az elhagyott tanyákkal nem tudunk mit kezdeni. De látványuk arra int, hogy fokozottan oda kell figyelnünk a lakottakra és azok lakóira. H. D. Mindennapi italunk a tej III. A MINŐSÉG A tej termelésének, felvásárlásának meglehetősen mostoha körülményei ellenére ennek az igen fontos étkezési cikknek és a belőle készült különféle termékeknek a minősége évek óta (a NEB három évet vizsgált) javulást mutat. Ezt annak ellenére állítják a vizsgálatot végző szakemberek, hogy rögtön utána meg kell fogalmazniuk a minőséggel szembeÉpül a csatorna Befejeződött a 76 hektáros cellulóznyár-ültetvény telepítése a kecskeméti Magyar-—Szovjet Barátság Tsz-ben. Erre az úgynevezett pufferterületre vezetik majd a megyeszékhely tisztított szennyvizét, amikor a szövetkezet és a Városföldi Állami Gazdaság 700 hektáros takarmánytermő földjén és legelőjén szünetel az öntözés. Erősebb kapcsolat az üzemekkel ETE-rendezvények a vidéki városokban is Az Építőipari Tudományos Egyesület megyei csoportjának munkatervében elvként az új technológiai eljárások — könnyűszerkezetes, alagútzsalus építési mód, a házgyári elemek felhasználása — megismertetése szerepel az első helyen. Ugyancsak kiemelt témakör a szerelő- és szakipari tevékenység korszerűsítése. Az elmúlt négy év alatt rendezett 51 előadás, ankét, tanulmányi kirándulás többnyire ezeket az ágazatokat érintette. A szükségletekhez igazodó program eredményei megmutatkoztak a gyakorlatban is. Az Országos Szakipari Vállalat szakembereinek bevonásával indított előadássorozat révén például olyan új szerkezeti anyagok váltak ismertté, mint a gipszkarton válaszfal, a műanyag ajtó. De része van az egyesületnek a könnyűszerkezetes építési mód és a házgyári elemek térhódításában. Három sikeres év után az elmúlt esztendőben a csoport munkájának lendülete csökkent. Rendszertelenné váltak az elnökségi ülések és nem egyszer papíron maradták a beüte- . mezett előadások, rendez-; • vények. Megfogyatkozott a taglétszám. A jelenlegi hetvenöt szakember rendkívül kevés, hiszen egyedül a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatnál hatvanhét mérnök, illetve üzemmérnök dolgozik. Az MTESZ elnöksége legutóbbi ülésén egész sor javaslatot tett az egyesület szervezetének és működésének megreformálására. Mindenekelőtt az eddigi egységes forma helvett, amely differenciálás nélkül fogta össze az egymástól elkülönített területeket, szakosztályokat, tagozatokat hívnak életre. így könnyebb teljesíteni az egyes ágazatok — építési igazgatás, tervezés, kivitelezés — szakembereinek speciális kívánságait. A szakosodás növeli a vállalatok érdekeltségét, lehetővé teszi, hogy hatásosabban patronálják a működési területükhöz közelálló, vagy kapcsolódó profilú szakosztályokat. Felvetették ezenkívül a munka decentralizálásának szükségességét. Az elképzeléseket és terveket a májusban választandó új elnökség lesz hivatott megvalósít ■mi. P. M. Az AIsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói építik a csatornát, amely az E—5-ös út alatt vezeti majd át az öntözővizet a derítő és biológiai tisztítóműből. (Pásztor Zoltán felvétele.) ni kifogásaikat is: a félzsíros tehéntúró savótartalma magas; a tejföl gyakran híg, az engedélyezettnél több savat tartalmaz, sokszor túlfüstöltek a sajtok; a többi sajtnál nem egyenletes a minőség, s végül: a kakaónál sűrű a kifogás a szemcsésség miatt, ami a kakaópor gyenge minőségének a következménye. önként felmerül a kérdés: milyen volt korábban a tej és tejtermékek minősége, ha a felsorolt kifogások ellenére most jónak értékelik, s főleg: mivel magyarázzák állításukat a vizsgálatot végző munkabizottság tagjai? Ügy gondoljuk szükségtelen a magyarázat, hiszen jól emlékezünk a korábbi évek tapasztalataira, s tudjuk, hogy a vizsgálatnak igaza van abban, amikor úgy fogalmaz, hogy „időnként előfordul...” ilyen-olyan kifogás. Fzt mindenképpen javulásnak kell minősíteni. De mindenképpen a minőség javára írhatjuk azt a tényt is, hogy a tej és tejtermékek fogyasztása az utóbbi években fokozatosan emelkedett. Ebben jelentős szerepe van a termelőszövetkezetek közvetlen értékesítésének is. Ellátatlan körzet gyakorlatilag nincs a megyében, csupán az okoz még gondot, hogy nem mindenhová időben érkezik meg a tej. Ennek okairól már beszéltünk a felvásárlást érintve (korszerűtlen a szállítási hálózati, s ez ha nem is teszi lehetetlenné, minden esetre megnehezíti, labilissá teszi néhánv község lakóinak ellátását. Érthetetlen azonban, miért nem lehet megszervezni a nagyközségekben a vesárnaoi tejárusítást. A városokban ezzel mór nines gond, de nagyobb településeken. ahol az ellátás központi áruból történik, nincs egyetlen üzlet sem, amelyik vasárnap, vagy ünnepnap nritva tartana. tejet árusítana. Ez kétségtelenül a kereskedelem rovására írandó dogmatikus szemléletet tükröz. Egvre erőteljesebben bontakozik ki az igény az iskola tej-akció megszervezése iránt. A kereskedelem az elszámolási, vissza- áruzási gondok, nehézségek miatt nem szorgalmazza, s ezzel magyarázható, hogy még a városi iskolákban sem általános a tej árusítás, nem is beszélve községekről, falvakról. Megyénk öt városa közül mindössze Baján és Kalocsán kapnak az iskolás gyerekek tejet „munkaidőben”, naponta 3000— 3500 pohárral fogy el. Igény a többi városban is van, de a kielégítés megoldatlan. Talán a nemrégiben megindult új kecskeméti tejüzem megoldja a megyeszékhely és Kiskunfélegyháza ilyen gondját. Persze azért egy-két községben már találkozhatunk iskolatej-akcióval. Kiskunmajsán a helyi Petőfi Szakszövetkezet hoz forgalomba iskolatejet, a bácsbokodi tejüzem pedig ellátja a már említett Baját és ezenkívül a saját községet, valamint Máté- telkét is. Tegyük azonban hozzá az iskolatejről elmondottakhoz azt is, hogy gátolja a jelentkező igények kielégítését a tejiparnak az a merevsége, hogy viszonylag kis körzetbe is csak 1200 pohár kiszállítását vállalja, mert számára ez gazdaságos. Kisebb mennyiséget nem vállal. S végül maradjunk még az iparnál egy gondolat erejéig. Köztudott — s ezt a vizsgálat csak megerősítette — hogy ritkaságnak számít, ha joghurtot, kefirt és Sportsajtot kap az ember az üzletekben. E cikkeket Budapestről kell szállítani, s a rövid szavatossági idő miatt gyakran elmarad az áru. A tejtermékek választékának növelését a tejüzemek szakosított termelése akadályozza. „Az iparág szempontjából ez előnyös, de növeli a felesleges ke- iesztbe szállításokat és csökkenti a választékot...” — olvashatjuk a vizsgálati jegyzőkönyvben. Nem érti az ember, hogy miképpen lehet előnyös az iparnak, ami egyáltalán nem előnyös azoknak, akik számára az ipar termel — a fogyasztóknak? Ez bizonyára megérne efv újabb vizsgálatot. Gál Sándor Tál a nyolcadik X-cn }\ it tetszik keresni? — Falikúihoz csapot. — Azt a másik oldalon, a vasosztályon tessék, asszonyom. A kérdés-felelet a 121. sz. kecskeméti vasboltban hangzott el. Szereplői: egy parasztasszony vevő és egy fehér hajú, jámbor arcú, kék szemű idős ember. Ez utóbbinak fekete posztókalap is van a fején, mert hiába odakint a kellemes tavaszi enyheség, idebent — mint minden vasüzletben — hűvösséget sugároznak a fémáruk. Márpedig ebben a korban könnyebben megárt a huzat. Az alacsony öregember harmadik esztendeje alkalmazottja a boltnak. Státuszát valahogy így nevezhetnénk meg: eligazító-fel- vigyázó-eladó. A középső funkció azzal van összefüggésben, hogy — mégiscsak önkiszolgáló boltban ‘vagyunk, s ha nem is gyakran, az idén még egyszer sem, — felébredhet valakiben a kisördög. Józsi bácsit már szivattyúügyben hívják odébb. Aztán kuktafazék iránt érdeklődnek tőle. Majd megint egy kis kényelmes séta következhet az árurengeteg polcai, állványai között, mígnem ilyesmi hallatszik amonnan élőbbről, ahol Tóth József üzletvezető éppen egy olaj- kályhát cipel többedmagá- val. De most letették a csempés portékát, mert külföldi vásárlókat irányítottak a főnökhöz. — Szóljatok csak „nagypapának”! Ö már siet is. Mosolyog. Szeme, füle megszokta az éberséget, s a kettő együtt igen alkalmas arra, hogy „messziről” észrevegye a vevők nyüzsgő hullámzásában is az idegeneket. Már is udvariasan érdeklődik a vendége',oporttó] — németül —, mit szeretnének. K iderül, hogy többmindent vennének, de magyar pénzük nincs. Mit csináljanak? Józsi bácsi magyarázza: a közeli Centrum Áruházban ez nem probléma, de csak ha ott vásárolják az árut. Különben — mutatja — ott a bank, s elintézhetik a pénz- beváltást. Az orosz vagy cseh vendégekkel szintén saját nyelvükön beszél... Velük még „üzleten kívüli” kérdéseket is vált esetleg. Hova valók? — például. Ha mondjuk cseh-komáromiak, az öreg eladó kérdezősködik: futballozik-e még valamelyik Czibor-i vadék? Mert ő még izgult a Komáromi FC egykori csapatának — 1902-ben. Tízéves volt akkor s a kalapcégtulajdonos Czibor Géza 52 esztendős létére is erőssége volt csapatának. A fia is neves futballista lett... Ha meg szovjet vásárlók közt kerül beszédesebb, s a barátságos öregember orosz tudása forrását firtatja, megtudhat legalább annyit, hogy Fehér József 1918. októberében már vörösgárdista volt Jaroszlávban. 1921-ig forgatta a fegyvert a forradalomért s 1925-ben került haza Magyarországra, Pozsonyba. De hát egy boltban nincs mód életút ismertetésére, és Józsi bácsi szerényebb is annál. Pedig annyit elmondhatna még, hogy a Nagy Októberi Forradalom győzelmének félszázados évfordulójakor Brezsnyev elvtárs aláírásával kapta magas kitüntetését. __Y essék már mondani, bácsikám, palacsintasütő nincs? — csicsereg mellettünk egy, „mai”, delta-nadrágszáras asszonyka. Józsi bácsi vidáman bök a hölgytől két méternyire levő kollekcióra. — Amennyit parancsol. — Jé — nem látom a szememtől — nevet a vevő. Zománcozott üstök, ezüstszínű szűrők, komor akkumulátorok, pocakos hordócskák, harapófogók, szivattyúk világában, a nagy forgalmú üzlet folyton változó kavargásában
