Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-21 / 93. szám

1972. április 21, péntek 3. oldal Véget ért az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) go-lására, az intézmények hatékony együttműködésé­re van szükség. A törvényjavaslat bizto­sítja az egészségügy egy­ségének garanciáit. Aláhúzta a miniszter: egészségügyünk egyik ve­zető elve és feladata a megelőzés. A javaslat egyes szakaszai általában, és ha szükséges, részleteiben is szabályozzák mind a köz- egészségügyben és járvány­ügyben, mind a gyógyító­megelőző ellátásban a meg­előzés teendőit és követel­ményeit. Az anya-, cse­csemő- és gyermekvédel­met, mint a megelőzés egyik fontos feladatát, a javaslat külön is kiemeli. 1938-hoz viszonyítva a szüléssel összefüggő anyai halálozás egyhetedére, az ezer élveszülöttre számított csecsemőhalálozás 131-ről 36-ra csökkent. De nem ke­rülhetik el figyelmünket a még meglevő gondok és ne­hézségek — tette hozzá. A bölcsődék az elhelye­zési kérések egy részét ma még nem tudják teljesíteni. Többet kell tennünk a fia­talok egészséges életmódra neveléséért is. Magas a mű­vi vetélések száma. Az él- veszületettek 10,7 százaléka koraszülött, az egyéves ko­rig elhalt kisdedek kéthar­mada (68,5 százalék), közü­lük kerül ki. A közvéleményt és az ál­lamvezetést hosszú idő óta foglalkoztatja a természetes szaporulat arányszáma. Igaz, a 15 és 49 év közötti nőlakosok mindegyikére át­lagosan 2.3 gyermek jut, de a házasságban élők 11 szá­zalékának nincs gyermeke, 22 százalékának pedig csak egyetlen gyermeke van. Pe­dig jól ismertek azok az intézkedések, amelyeket a kormány a párt IX. és X. kongresszusának határozata alapján a nők, az édesanyák a többgyermekes családok érdekében tett. Növekedett — egyebek között — a csa­ládi pótlék. Bevezettük a gyermekgondozási segélyt. A lakások elosztásánál és a lakásépítésben is kedvez­ményben részesülnek azok, akik családot alapítanak, gyermeket várnak, vagy akiknek már van gyerme­kük. A gyermek nem pusztán az egyén ügye, nem pusz­tán magánügy! Az egész társadalom, a nép, a nemzet jövője függ tőle. Ezzel összefüggésben meg­említette, hogy a kormány — a népgazdaság lehetősé­geivel összhangban — to­vábbi intézkedéseket tervez az anyaság, a család vé­delme, a gyermekszaporu­lat növekedése érdekében. További anyagi támogatás­sal kell segíteni a házaspá­rokat, hogy ne csak egy, ha­nem több gyermek felneve­lését vállalják. Az anyagi kedvezmények mellett fokozni kell a csa­lád, az édesanyák társadal­mi megbecsülését is. Olyan közszellemet kell kialakíta­nunk, amelyben tisztelet és megbecsülés veszi körül az állapotos anyákat, a sok- gyermekes szülőket. A szocialista egészségügy feladatait csak olyan egész­ségügyi dolgozók oldhatják meg sikeresen, akiket tár­sadalmunk és a szocialista egészségügy eszméi vezérel­nek, akikben mélyen gyö­kerezik a hivatástudat, kor­szerű ismeretekkel rendel­keznek és ezeket rendszere­sen felújítják és gazdagít­ják. A felszabadulás óta bővültek és korszerűsödtek az egészségügyi felsőoktatás feltételei. Országunk orvos­ellátottsága világviszonylat­ban is kedvező. Évről évre növekszik az egészségügyi szakszemélyzet. A körzeti orvosi rende­lőkben évente 40—50 millió járóbeteget látnak el, a fekvőbeteg-gyógyin­tézetek 1,5 millió beteget gondoznak. Szólt a miniszter az orvo­sok és a betegek kapcsola­táról és hangsúlyozta: az orvosok, gyógyszerészek, az egészségügy dolgozói nem­egyszer nehéz körülmények között végzik munkájukat. Mindez azonban nem lehet oka, magyarázata vagy mentsége sem a ridegség­nek, sem annak, hogy hiva­tásuk szürke mesterséggé váljék. Valljuk: igenis van, és kell legyen az orvos és a beteg, az orvos és a társa­dalom kapcsolatának egy sajátos áramköre, amely nélkül munkánk a szó rossz, méltatlan értelmében vett „ellátás”, hivatás híján le­vő gyakorlat csupán. Mindannyian mély hálát érzünk azok iránt, akik egészségünket védik, vagy visszaadják. Szép és tiszte­letre méltó érzés ez, s csak elítélni lehet, hogy az orvo­sok között is vannak, akik visszaélnek lehetőségeikkel és betegük helyzetével, tő­két kovácsolnak egészség­ügyünk ma még meg­levő nehézségeiből. Egy­re szélesebb körűvé vált az a vélekedés és az a gyakor­lat is, hogy a betegek ellá­tásáért ellenszolgáltatás jár, hogy anyagi juttatásért kü­lönleges elbánást, ellátási előnyöket lehet szerezni. Mindez sérti a fennálló ren­delkezéseket. összeférhetet­len az orvosi hivatással, a szocialista erkölccsel, szo­cialista egészségügyünk el­veivel és gyakorlatával. Nyugtalanítja a lakosságot, s rossz fényt vet azokra is, akik tisztességben, esküjük­höz híven végzik munkáju­kat: az orvosok többségére, a sok tízezer egészségügyi dolgozóra. Befejezésül a miniszter rámutatott arra. hogy egész­ségügyünk különösen az el­múlt 15 évben jelentősen fejlődött A fekvőbeteg­gyógyintézeti ágyak száma 84 000. a lakosságot 3850 általá­nos és 660 gyermekorvosi körzet, 1400 gyógyszertár látja el, napi 41 000 ren­delési órával dolgoznak a szakorvosi rendelőintéze­tek, a szociális otthoni helyek száma 28 000. Olyan ered­mények ezek. amelyekre joggal tekint elismeréssel az ország lakossága. Az egész­ségügy feladatai azonban egyre nőnek. Fontos köte­lességünk tehát, hogy meg­oldásukhoz fokozatosan megteremtsük a kellő felté­teleket. Az egészségügy be­ruházásainak és költségve­tésének mértékét a népgaz­daság mindenkori lehető­ségei határozzák meg. Arra kell törekednünk, hogy eze­ket az anyagi eszközöket célszerűen, a leghatéko­nyabban használjuk fel, meglevő lehetőségeinket pedig az eddiginél is szer­vezettebb és fegyelmezet­tebb munkával hasznosít­suk. Mindez felelősségteljes kötelessége mindenekelőtt az Egészségügyi Miniszté­riumnak. a tanácsoknak és a szakmai vezetőknek, de feladata az egészségügyben és az egészségügyért mun­kálkodó minden dolgozó­nak is. Az egészségügyi törvény- javaslat széles körű előké­szítő munka eredményeként készült el. Tervezetének vi­tájában a különböző testü­letekben és szakfórumokon csaknem ezer észrevétel és javaslat hangzott el. Ezeket a végleges javaslat kidolgo­zásában körültekintően hasznosítottuk. Megtárgyal­ta a javaslatot az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, továbbá szociá­lis és egészségügyi bizottsá­ga is. A két bizottság által elfogadott módosító javas­latokkal a kormány egyet­ért. Bízva abban, hogy a javaslat megfelel szocialista törvényeink általános köve­telményeinek, hosszú időre és megfelelően szabályozza egészségügyünket, a kor­mány nevében kérem a tisz­telt országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el. Dr. Szabó Zoltán nagy tapssal fogadott expozéja után dr. Pesta László, az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, a törvényjavaslat előadója kapott szót, majd Karakas László (Hajdú- Bihar megye, 6. vk.), a Hajdú-Bihar megyei Párt- bizottság első titkára és dr. Radnai Éva (Fejér me­gye, 8. vk.), dunaújvárosi körzeti orvos szólt hozzá. Ezután szünet követke­zett, majd Varga Gáborné vette át az elnöklést. Első­nek Mándics Mihály, Bács- Kiskun megye 15. számú választókerületének képvi­selője, csávolyi általános is­kolai igazgató szólalt fel. Az új törvényjavaslatról megállapította, hogy annak minden sorából mély hu­mánum árad, a dolgozó ember, az öregek, a gyer­mekek, a betegek érdekei­nek védelme tükröződik. Hangsúlyozta, hogy az egészségügy fejlesztésében elért eredményeinkkel elő­kelő helyet foglalunk el a világ országainak sorában. Ezután Bács-Kiskun me­gye egészségügyi helyzetét, gondjait ismertette. Felhív­ta a figyelmet azokra a problémákra, amelyeket a megye sajátságos települé­si viszonyai — a kiterjedt tanyavilág — okoznak a lakosság egészségügyi ellá­tásában. A helyzet javítá­sára két út látszik járható­nak: a külterületi (tanyai) rendelőhelyiségek létesíté­se, vagy a szétszórt tanyá­kon levő betegek beszállí­tása az orvosi rendelőbe. Mindkét megoldás nagyon költséges, viszont lényege­sen előmozdítaná a tanya­világ egészségügyi viszo­nyainak javítását. A kép­viselő javasoltéi, hogy az állami gépkocsipark csök­kentésével felszabaduló személyautókból elsősorban a tanyai orvosoknak jut­tassanak majd. Megemlí­tette azt a problémát is, amit az utazási, szállítási gondok jelentenek az isko­lafogászati rendelésben. Amíg a városokban, na­gyobb falvakban általános­sá vált és igen jó ered­ménnyel működik az is- kclafogászati ellátás, addig a tanyai gyerekek fogorvo­si kezelése csak nagy ne­hézségek árán oldható meg. Mégis megoldást kell találni, akár mikrobusz be­állításával is, hiszen a fia­tal korban történő rend­szeres fogápolás az egész­ségügyi nevelésben is nagy jelentőségű. Hangsúlyozta a képvise­lő, hogy a minisztérium programjában fontos fel­adat az elme-ideg ellátás fejlesztése, azonban a pénz­ügyi, a gazdasági tárcák­nál, valamint a tanácsok­nál nem kap kellő támo­gatást ez a terv. Inkább a járóbeteg-ellátást, a gondo­zó intézetek fejlesztését he­lyezik előtérbe, ugyanakkor a kórházi ágyak, kivált­képp az idősek gondozását célzó, úgynevezett geronto- pszychiátriai ágyak számá­nak növelésére kevesebb gondot fordítanak. Sokat segítene, ha a kórházi ágyaknál lényegesen ol­csóbban létesíthető és fenn­tartható szociális otthoni helyek számát bővítenék, s fejlesztenék az átmeneti ellátás olyan formáit, mint az öregek napközi ottho­na, vagy az otthoni gondo­zás széles körű megszerve­zése. A képviselő a törvény- javaslatot elfogadta. Mándics Mihály után dr. Flerkó Béla orvos, tanszék- vezető egyetemi tanár (Ba­ranya, 3. vk.), Swierczek Györgyné (Budapest, 7. vk.), kötőnő, Kovács István (Bé­kés m. 4. vk.), a MEDOSZ főtitkára, Bogyai Gyuláné (Győr, 2. vk.), a győri Graboplaszt vállalat minő­ségi ellenőre, dr. Noszkay Aurél (Bp. 38. vk.), kórházi főorvos, Varga Tiborné (Nógrád m. 4. sz. vk.), a pásztói 1. számú óvoda ve­zetője szólalt fel, majd ebédszünet következett. A délutáni tanácskozás dr. Beresztóczy Miklós el­nökletével folytatódott. A vitában felszólalt Varga Károly (Somogy m., 5. vk.), a Somogy megyei Nép­frontbizottság elnöke, dr. Lakatos Pál József (Ko­márom m., 4. vk.), kórhá­zi igazgató főorvos, dr. Szép Zoltán (Budapest, 6. vk.), tudományos segéd­munkatárs, Spisák András, (Szabolcs, 18. vk.), járási hivatal elnöke, Orbán Jó­zsef (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Cukorgyár cso­portvezetője, dr. Déváid József (Borsod megye, 2. vk.), Szászt Gábor (Tolna m., 6. vk.), a tamási gim­názium igazgatóhelyettese, és dr. Palotai Sándor (Pest megye, 15. vk.), kör­zeti orvos. Többen nem jelentkez­tek felszólalásra, ezért Ap­ró Antal a vitát lezárta. A képviselők észrevételeire dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter válaszolt. Megállapította a minisz­ter, hogy a törvény szöve­géhez módosító javaslat a vitában nem hangzott el, javasolta, hogy az ország- gyűlés a beterjesztett mó­dosításokkal együtt fogadja el az egészségügyi törvény tervezetét. A miniszteri választ kö­vetően szavazásra került sor: Apró Antal javaslatá­ra az országgyűlés elsőként a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslatainak sor­sáról döntött — azokat egyhangúlag elfogadta. Ez­után a képviselők egyhan­gú szavazattal — általános­ságban és részleteiben is — törvényerőre emelték az egészségügyről szóló terve­zetet. Az ülésszak Apró Antal­nak, az országgyűlés elnö­kének zárszavával ért vé­get, A tanyai lakosság élet- és munkakörülményei A pártbizottság és a tanács együttes ülése Kiskunhalason Hazánk több mint het­ven városa közül Kiskun­halason a legnagyobb a külterület népessége; a vá­ros összlakosságának 26,9 százaléka él a nagy kiter­jedésű tanyavilágban. Alig­hanem ez a tény, a tanyai életforma által felvetett számtalan nyomasztó és megoldásra váró gond ösz­tönözte a városi pártbizott­ságot és a tanácsot, hogy a megye két vezető testületé­nek múlt év decemberé­ben e tárgyban hozott határozata nyomán első­ként éppen Kiskunhalason tűzzék együttes ülésük na­pirendjére a tanyai lakos­ság élet- és munkakörül­ményeinek vizsgálatát, s meghatározzák hosszabb távra a legfontosabb teen­dőket. A város két vezető tes­tületének tagjait Sipos Já­nos, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte, külön is üdvözölve az ülé­sen részt vevő dr. Romány Pált, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Kőrös Gás­párt, a megyei tanács el­nökhelyettesét. A tanácsko­zás nagy jelentőségű témá­jához — melyet a kéttes­tűiét tagjai írásban kap­tak kézhez — a párt vég­rehajtó bizottsága nevében Szabó Miklós osztályvezető fűzött vitaindító gondola­tokat. Az együttes ülés elé ter­jesztett, gondos elemzéssel készült jelentést a két tes­tület tagjainak rendkívül aktív, felelősségérzettel át­hatott vitája követte. A felszólalók szinte kivétel nélkül nagyon hasznos ja­vaslatokkal járultak hozzá a határozatok megfogal­mazásához. Felszólalt a tanácskozá­son dr. Romány Pál és dr. Kőrös Gáspár is. Romány elvtárs a tanácskozás szen­vedélyes, őszinte vitájához fűzött néhány megjegyzést és útravaló gondolatokat, egyidejűleg tolmácsolta a megyei pártbizottság elis­merését Kiskunhalas veze­tő testületéinek, üzemei­nek, intézményeinek azért, hogy a tanyavilág nagyon is mai gondjainak orvoslá­sáért már eddig is olyan sokat tettek. A városi pártbizottság és a városi tanács együttes ülése Sipos János első tit­kár összefoglalójával ért vé­get. A MEDOSZ küldöttértekezlete Hétszázlíüencven brigád verseaye a mezőgazdasági üzemekben Csütörtökön délelőtt Kecskeméten tartotta kül­döttértekezletét a Mezőgaz­dasági, Erdészeti és Víz­ügyi Dolgozók Szákszerve­zetének megyei bizottsá­ga. A tanácskozásnak az volt a célja, hogy részle­tesen tájékoztassa a jelen­levőket, általuk a Bács- Kiskun megye legnagyobb taglétszámú szakszerveze­tébe tömörült dolgozókat, a MEDOSZ és megyei bi­zottsága egyesztendős te­vékenységéről, jövő fel­adatairól. Dulity Tibor, a MEDOSZ munkatársa megnyitó sza­vai után Szabó Ferenc egészítette ki a küldöttér­tekezletre készített írásos tájékoztatót. A MEDOSZ megyei bizottságának a titkára utalt arra, hogy a szakszervezet 1971 márci­usi küldöttértekezlete óta fontos események zajlottak le a mezőgazdasági üze­mekben. Elkészült többek között a vállalatok IV. öt­éves terve és új kollektív szerződése. Az elmúlt év­ben az állami gazdaságok, vízügyi szervek, erdőgazda­ságok és mezőgazdasági vállalatok csaknem 25 ezer dolgozójából több mint 12 790 munkabrigádba tö­mörülve, a szocialista cím megszerzéséért versenyzett. A szocialista brigádok nem­csak gazdaságilag, de poli­tikailag is jelentős ténye­zők, hiszen munkahelyükön magasfokú tudatossággal és igen eredményesen vet­tek részt a termelésben. Ezt bizonyítja, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek 1971-ben több mint 3 mil­liárd forintos termelési ér­téket állítottak elő. Az üzemi, vállalati szak- szervezeti bizottságok sike­res munkáját tükrözi, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben a beruházási gondok ellenére a tervezett szoci­ális létesítményeket meg­valósították. Több üzem, közöttük a Városföldi Ál­lami Gazdaság iskolai nap­közit nyitott, illetve a ta­nyai kollégiumok létesíté­séhez járult hozzá tekinté­lyes összeggel. A tájékoztatót követő vi­tában a küldöttek a szocia­lista munkaverseny, a mun­kásvédelem helyi eredmé­nyeit ismertették, majd Szabó Ferenc megyei tit­kár adta át a mozgalmi munkában igen eredmé­nyesen működő 32 szerve­zett dolgozónak a Szakszer­vezeti munkáért kitüntetés arany és ezüst fokozatát, az elismerő okleveleket és az összesen 21 500 forintot kitevő pénzjutalmat. K. A. Petőfi emlékének tisztelegtek Petőfi szülőhelyére látogatott a két napig Kecs­keméten vendégszereplő bukaresti színház társulata. A költő születésének 150. év­fordulójára készülődő Kis­kőrösön a román színészek megtekintették a költő szü­lőházát és az irodalmi mú­zeumot.

Next

/
Thumbnails
Contents