Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
I oldal 1972. április 19, szerda Nagyközségről — nagyközségre Két tófenék között Izsákot mintha a paraszti óvatosság teremtette volna: két ingo vány közötti keskeny homokszigetre épült a falu, megnehezítendő mint a keleti, mind a nyugati irányból közelítő ellenség útját. Ennek a több évszázad előtti védekezési reflexnek köszönheti a nagyközség a jó négy kilométer hosszú főutcáját, de a mostani viszontagságos telekviszonyokat is. Egy jó fekvésű, azaz központi belterületi házhely négyszögölenkénti ára már évekkel ezelőtt meghaladta a 200 forintot, városi, sőt üdülőterületi „színvonalat” reprezentálva ezzel. Tömegesen építkezni azonban Izsákon is muszáj. Elkerülhetetlen... Ehhez viszont megfizethető áron vásárolható telkek szükségesek. De hol vannak ilyenek? A belterületi 16 lakásos társasházépítés legutóbb mintegy kétmillió forintos szanálási költséggel terhelte meg a tanácsi költségvetést. Elég lesz ezt is „kinyögni” — a nagyközségnek is, az építkezőknek is. A Sárfehér Tsz más módon próbálkozott: építkezni kívánó tagjainak a Kecskemét felé eső in- goványon mért ki „filléres” házhelyeket. Kiderült, hogy a „filléres” telkek meglehetősen drágák, a feltöltést senki sem úszta meg 20 ezer forint alatt. A nagyközségi vezetés újabb 70 házhely kialakítását tervezi, méghozzá a helységhez szervesen kapcsolódó mintegy 25 holdas területen, amely ráadásul nem is lapályos, tehát feltöltésre sem szorul. „Babföldeknek” nevezik ezt a területet, és a Sárfehér Tsz tulajdonában van jelenleg is. A közös gazdaság legjobban termő szántóföldje ez, s az ehhez való ragaszkodás a nagyközségi tanácsi testületet meglehetősen körültekintő, diplomatikus lépésekre készteti. Nyilvánvaló, hogy méltánylást érdemlő gazdasági érdek ütközik itt az összlakossági igényekkel. „Aranyhomok”-lakótelep létrehozását tervezgeti a hasonnevű tsz. Hogy hol — egyelőre még bizonytalan. De az Izsáki Állami Gazdaság is igénybe vesz vagy 30 telekhez elegendő területet a tófenékből. Ezt a saját költségén, illetve gépeivel tölti majd fel, s egy-egy telek ára — ahogyan számítgatják — még így sem nagyon haladja meg a nyolcezret. Egyrészt a fiatalok családalapítása, másrészt a tanyákról való beköltözési szándék ostromolja mind sürgetőbb igényekkel a tanácsi, de a gazdasági vezetést is. Az Izsák és Ágas- egyháza közötti tanyavilág lakói közül már így is sokan az utóbbi helység belterületén építkeztek — ott olcsóbb a telek. Izsák számára ez a folyamat nem kedvező. Mellesleg a tanyák elhagyásában az is közreiátszik, hogy a háztáji állattartás nem jelentős, így a hátrányokat ellensúlyozó egyetlen előny — maróikéit. lépéseket tett a női foglalkoztatottság megteremtése érdekében. Elsősorban a nagyközségben maradó, a tovább nem tanuló fiatal lányokat alkalmazzák. De már elhagzott ez a kijelentés: „Vagy sikerül a fiúkat is itt tartani, vagy a lányokat viszik el máshová.” Nyilván nem az utóbbi alternatíva volna a célirányos. A férfiak, főleg az ipari szakmunkások foglalkoztatási lehetősége Izsákon rendkívül szűkös. Hozzávetőleges becslés szerint a naponta eljáró szakmunkások száma megközelíti a 300-at. Ezek között akadnak olyanok, akik Budapestre ingáznak; csaknem annyi időt töltenek el utazással, mint munkával. Ezen a ponton szorítanak legjobban a gondok. Ügy is lehetne mondani, hogy a férfi szakmunkások helyi foglalkoztatásán Izsák nagyközségi jövője áll vagy bukik. Mert másrészről az infrastruktúra mutat olyan állapotot, amely nem sokkal van a zérón innen. Például: egyetlen cipész kisiparos dolgozik Izsákon. Kisipari szövetkezet nincs; az elnémult rádiót, tévét a kiskőrösi ktsz furgonjai utaztatják. Egyre kevésbé veszik igénybe a szolgáltatásnak ezt a formáját, a készülékeket inkább az autó csomagtartójába rakják, s beszállítják Kecskemétre. Meg aztán a csaknem 400 magán-személygépkocsi is igényelné a helyi szerviz- és javítási szolgáltatást. Á gazdaságok effajta kapacitása — beleértve az állami gazdaságét is — olyannyira szűkös, hogy a saját karbantartási igényeket is csak üggyel-bajjal tudják kielégíteni. És ami a legégetőbb: a helyi építőipar évtizedekre maradt el a szükségletektől. Kis létszámú építőbrigádot ugyan mindegyik gazdaság foglalkoztat, ám a szakipari munkák végzésében e?ek nem nagy jártasságot tanúsítanak. Az építkezés gépesítésére pedig végképp nem fordítanak gondot. Nincs költség- vetési üzem; a társasházépítkezést is egy kunszent- miklósi brigád vállalta el mert a mostaninál egészsé gesebb vízhez juthatnak, s ráadásul mentesülhetnek a házi gépezet fenntartási költségeitől. A vízmű hiánya nemcsak az urbanizációs fejlődés, de az ipartelepítés elé is gátat vet. A legtöbb ipar ugyanis vízigényes, s a vízmű építésénél erre is gondolnak Izsákon. Ami az eddigi iparosítást illeti, az már önmagában véve is égetővé tette a bölcsődei és az óvodai elhelyezés gondjait. A nagyközségben mintegy 240 bölcsődéskorú kisgyermek van — az elhelyezési lehetőség pillanatnyilag: húsz. És plusz tíz „idényszerű férőhely”. Az óvodánál valamivel jobb a helyzet, bár a 91 személyes létesítmény 130 gyermeknek ad helyet. A bölcsődei helyzetben az elkövetkező évek sem ígérnek lényeges megoldást, az óvodánál viszont a 80 személyes bővítés a megoldáshoz közelálló állapotot teremt majd. Urbanizációs igények? Kielégítés híján csak növekvő feszültségek formájában vannak jelen. Az Aranyhomok és a Kossuth Tsz ‘ sikeres, bár merész A falukép változásában bizony a 70-es évek sem ígérnek túl sokat. Pedig a tanácselnököt, Szabó Ferencet nem kis mértékben foglalkoztatja ez a kérdés. Olyannyira, hogy nemrégiben még a vajdasági Nagybecskerekről érkezett képeslapra is felfigyelt: ezen egy víztorony látható, amelynek tartószerkezete egy négy vagy öt emeletes hának is helyet ad. S csakugyan, miért ne lehetne Izsákon is hasonló módon hasznosítani a víztorony oszlopát? Tervezi is, liogy néhányad magával átruccan szemrevételezni a műszaki megoldást. S ami még nagyon szorongat: a közművelődésnek méltatlan, mostoha elhelyezése van. A környezet — egyetlen hodályszerű, omlatag, rossz szagú nagyterem — inkább taszít, mint vonz. A tanácselnöknek erre vonatkozóan is újszerű elképzelése van: a központi iskola épület- együttese viszonylag olcsón kivitelezhető aula-rendszer kialakítására adna lehetőséget, s ezzel a nagyközség egy impozáns, sok féle célt és igényt kielégítő művelődési központhoz jutna. Már csak a felnövő nemzedék miatt is ... Nagyon elgondolkodtató az is, hogy az általános iskolán túl semmiféle oktatási intézmény nincs a több mint nyolcezres lélekszámú nagyközségben. Évente mintegy százhúsz nyolcadikos végez. Négyéves működés után a gimnázium megszűnt. Meglehet, a 60- as évek elején történt élet- rehívásához nem voltak meg a feltételek. De ebből hosszú távra nem lehet olyan következtetést levonni, hogy Izsák még egy szakmunkásképző intézményt sem bír el. Ez megint csak a jövő lényegi kérdéseit érinti, szoros kölcsönhatásban az ipartelepítéssel. Nem is szólva arról, hogy a mostaninál sokkal erőteljesebben tartozhatna Izsák vonzáskörzetébe Agasegyháza és Or- govány. A nagyközséggé váláshoz a sárfehér szőlő sorai mentén vezetett el az út. Méghozzá akkor, amikor a parcellás szőlőművelés hanyatlásának jelei közvetlenül is érzékelhetővé váltak. Távlati reményeket fűzni ahhoz, hogy a sár- fehér csemegeszőlőként is megállja a helyét, illúzió volt akkor is, amikor naponta tucatnyi vagonnal indultak külföldre a fürtökkel telt ládák. Néhány éve ez a szőlőfajta a valóságos helyére került vissza a termékek ranglistáján: megmaradt nagy hozamú, kellemesen savanykás tömegbort adó és sokféle célra — egyebek között pezsgőgyártásra is — alkalmas fajtának. A hanyatlást alapvetően nem ez váltotta ki, hanem az idejét múlt százalékos művelési mód. Ennek következményei tetőznek most a Sárfehér Tsz-ben. S az, hogy jelentősebb üzemi telepítéseket nem hoztak létre. A három közös gazdaság közül egyedül az Aranyhomok vonta le a szükséges következtetést az idők változásaiból. Amellett, hogy ipart telepített, tevékenységének középpontjába a korszerű szőlő- és gyümölcstermesztést állította. S most ugyanez a tsz mutat legkonzekven- sebb törekvést arra vonatkozóan, hogy az értékesítésben a már szükséges alapokkal rendelkező állami gazdasággal társuljon. Egyúttal ez az alapja annak is, hogy az állami gazdaság, népes szakember- gárdájával együtt ténylegesen jelen legyen a nagyközség közéletében, s a székház, a kombinát, a géptelep ne „idegen testként” illeszkedjék be a faluképbe. Az a nemzedék, amely — a nehézkes telekviszonyok ellenére is — Izsákon kíván megtelepedni, már kezdi látni: a mezőgazdasággal összebékíthető az ipar, főleg akkor, ha az előbbi is képes lesz korszerű üzemi színvonalra emelkedni. S ez az egyetlen útja annak, hogy a két tófenék között ne csak a lélekszám jelentse a nagyközségi rangot. Hatvani Dániel A falu külső arculatán a SO-as évek lényeges nyomot nem hagytak. Épült hétközi kollégium és strandfürdő. Ez utóbbi meleg víz hiányában nem nevezhető szerencsés vállalkozásnak. A legnagyobb hőségben is ráfizetéses a működtetése. Vízmű ugyanakkor máig sincs. Ennek 1975-re kellene megépülnie, de a megvalósulás, anyagi fedezet hiányában — több mint húszmilliós költségről volna szó — eléggé kérdőjeles. Magyarán arról van szó, hogy vízműtársulat létrehozása nélkül nem várható megoldás. A tanácsi vezetés ez ügyben faluküldöttgyűlés összehívását tervezi. A társulásba belépők részéről telkenként 4—5000 forintos költség merül fel. Nyilvánvaló hogy sok idős ember, tsz-nyugdíjas kér és kap mentesítést. De szép számmal vannak olyanok is, akik azért húzódoznak a társulástól, mert házukat már évekkel ezelőtt felszerelték hidroforral. Bár többen közülük is úgy látják: a vízmű előnyösebb lesz, Hasznos tapasztalatcsere A bukaresti Teatrul de Comedie együttese kedden délután érkezett meg Kecskemétre. Négy órakor fogadta a társulat vezetőit és az esti előadás főszereplőit Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese. A vb-teremben tartott szerény ünnepségen részt vett a Katona József Színház több művésze is és így az összejövetel csakhamar hasznos tapasztalatcserévé alakult. A baráti találkozón megjelent a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének egy-egy vezető munkatársa. Érdekességek a Habselyemből — Üzemünk félévtizedes fennállása alatt a termelés eredményességében megelőzte a budapesti gyárat. Jó a kollektívánk, nagyszerű az összhang! — állítják a Habselyem- és Kötöttárugyár Kecskeméti Gyárának dolgozói. S mindezt egy kis büszkeséggel így indokolják: — Azért, mert női üzem a miénk! Habselyem költemények gyára — állapítja meg a látogató a jókora műhely- csarnokban születő 'szebbnél szebb termékek láttán. S ha kezébe is veszi a habkönnyű kész fehérneműdarabot, csipkeblúzt, vagy éppen a takaros leánykaruhát, aligha gondol rá, hogy az üzemben naponta elkészülő gyártmányok összsúlya két-három tonnára rúg. Évente mintegy 500—600 tonna kelmét használ fel a gyár. S hogy lépést tartanak-e gyártmányaik a változó divattal? Negyedévenként körülbelül 80 új cikk hagyja el a matricakészítők, szabászok asztalát, s az ügyeskezű lányok, asz- szonyok varrógép-szalagso- rát. Ezzel kapcsolatban még valamit: Azt tartjuk, hogy a divat pénzbe kerül. Nos, a Habselyemgyár dolgozói sajnos, sajátosan érzékelik ezt egy-egy újabb gyártmány bevezetése nyomán — a fizetéskor. A cikkváltás ugyanis — a begyakorlottság megszerzéséig — olykor bizony érezhetően is meg- csappantja a keresetet... Végül egy apró megjegyzés: a gyárban dolgozókat nem téveszti meg ugyan a buszmegállójukban elhelyezett tábla, amely szerint a „Ruhagyár”-ba érkeztek. Ám, hogy a kívülállót sem vezesse félre, nem ártana ha az illetékesek a létező „Habselyem- és Kötöttárugyár”-ra cserélnek a táblát. —y —n A BNV előtt A vállalatok és szövetkezetek megkezdték a felkészülést az idén tavasszal újra sorra kerülő Budapesti Nemzetközi Vásárra. Az ipar és a kereskedelenv valamint a fogyasztók nagy hármas találkozóján a Jánoshalmi Bácska Építő- és Ipari Szövetkezet például saját tervezésű és kivitelezésű állórészfúró és menetfúró célgépet állít ki. Képünk a 760 ezer forint értékű félautomata készítésének egyik mozzanatát mutatja be. (Pásztor Zoltán felvétele) KGST belkereskedelmi tanácskozás Budapesten A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román és a szovjet kereskedelmi minisztérium képviselőinek részvételével kedden délelőtt a Budapest Szállóban Itt a győgykatalógus Az ország első „gyógy- katalógusát” jelentette meg a napokban az IBUSZ-iro- da. Az angol, német és francia nyelven kiadott katalógus részletes tájékoztatást nyújt Magyarország gyógyfürdőiről, a fővárosiakról, valamint Hévízről Harkányról, Balatonfüredről és Hajdúszoboszlóról. A gyógykatalógust 50 ezer példányban adták ki, s a tervek szerint a következő kiadás az észak-európai országok nyelvein jelenik meg. Ezekben az országokban ugyanis nagy az érdeklődés a magyar gyógy- fürdők iránt. | megkezdődött a KGST belkereskedelmi miniszteri értekezlet közgazdasági munkacsoportjának negyedik ülése. A tanácskozást dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese, a munkacsoport elnöke nyitotta meg, s értékelte a csoport négy esztendős tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a KGST-tagországok hatékony együttműködést alakítottak ki az elmúlt években, egyebek között a kereskedelmi és vendéglátóipari káder-szakemberképzésben. (MTI).
