Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
1972. április 19, szerda 3. oldal tiA szociográfia a szocialista mozgalom édesgyereke” Megjelent a Forrás új száma Első a' ' Ifjú bajai népművészek a fővárosban igyázz, ha jön a vonat! Tűnődés egy halálos balesetről Ismét tematikus számmal jelentkezett a Forrás. A közzétett írások többsége a szociográfiával-szocio- lógiával foglalkozik. Közük a tavaly ősszel tartott országos tanácskozás megnyitó előadását. Székelyhidy Ágoston joggal állapította meg: „A szociográfiai irodalmat nem tagadták ki sehonnan, bár az is igaz, hogy nem is fogadták be mindenüvé. Részletekben kell szót értenünk ...” A tisztázást segítették és segítik az érdekes hozzászólások — ezúttal Féja Géza, Zám Tibor, Kunszabó Ferenc, Gondos Ernő, Márkus István, Molnár Zoltán fejtegetéseit olvashatjuk. A Hazai tükör rovat többi írása is e témakörhöz kapcsolódik. Csak felsorolásszerűen : Szesztay András: Környezetvédelem és szociológia, Lengyel Zoltán: A bűnelkövető szubjektivitása; Raffai Sarolta: Ahol tiszta a Kék Duna:'Zám Tibor: Egy elnökválasztás története, stb. A Jegyzet rovat Balogh Edgár, Simon Zoárd és Halász Géza Ferenc írásait tartalmazza. A költészetet Fodor András, Gróf József, Ószabó István és Galam- bosi László versei képviselik. Nagy érdeklődésre tarthat számot Bertalan Ágnes: Szabó Pál szivárványai című visszaemlékezése. A szerző — az író lánya — úgy véli, hogy a Talpalatnyi föld alkotója „tulajdonképpen önmagát nem írta meg. Csak a körülötte levő világot, embert, jelenséget...” A Forrás április-májusi számában hét könyvről találunk ismertetést. Színvonalasak Csohány Kálmán és Miklósovits László rajzai, valamint Pásztor Zoltán fotói. Budapesten, a MOM „Szakasits Árpád” Művelődési Házában rendezte meg a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a II. délszláv nemzetiségi dalfesztivált. Az ország különböző részeiből mintegy 250 énekes és zenész mérte össze tudását. A tét nagy volt, hiszen a Magyar Televízió nyolcvan perces, színes adásban sugározza majd a legjobbak gálaestjét. A bajai művelődési központ tamburazenekara első helyezést ért el és elnyerte az MRT díszes serlegét is, Fuczin István hercegszántói, Zórity Éva ga- rai szólista a zsűri külön- díját, a Szén te—Horváth énekduó dicsérő oklevelet kapott. A VASŰT őskorában, úgy százegynéhány esztendővel ezelőtt heves viták zajlottak le a szakemberek között arról nem lenne-e célszerű a „vaspálya” mindkét oldalára olyan magas kerítést húzni, hogy a szemlélők ne lássák — az akkori fogalmak szerint — a szédületesen száguldó vonatot. A sebesség akkor maximálisan 20—25 kilométer volt. Ma már az is nevetségesnek tűnik, hogy ilyen ötlet, elgondolás egyáltalán megszülethetett. Még a világ leggyorsabb szerelvényét, a Tokkaidó-expresszt sem rejtik el kerítések és tudjuk, hogy manapság már a kétszáz kilométert is meghaladták a sebességcsúcsok. A kerítés gondolatát régen a lázálmok közé soroltuk, s megelégednénk azzal, ha a közutak és a vasutak keresztezésénél olyan biztonsági, előrejelző berendezés működne, amely kizárja a karambolt. Ennek eddig leginkább bevált formája a sorompó. Vajmi keveset ér az a közúti jelzőtábla, amely a kereszteződésre figyelmeztet. Ellenérvként viszont az ember önmagát igyekszik meggyőzni arról, hogy minden kereszteződéshez sorompót» ahhoz kezelőt állítani, már-már a kerítéselmélet költségeit közelítené meg. Törődjünk tehát bele abba, hogy időnként összefut a mozdony és a vontató, teherautó, személykocsi az ilyen utak találkozásánál? Azt hiszem éppen ezt nem szabad. Mi tehát a megoldás, mit lehetne tenni a veszély csökkentéséért? A választ egy tragikus eset kapcsán keressük. Szekeres József 27 éves tompái lakos, a Bácsalmási Állami Gazdaság vontatóvezetője pontosan egy évvel ezelőtt 1971. március 24-én egész nap egy műtrágyaszóró gépet húza- tott a gazdaság földjein. Munkája végeztével a tompái üzemegységben az erőgép után két pótkocsit akasztott és lakására ment. Már este hétkor lefeküdt, másnap ugyanis — az utasításnak megfeleleőn — Kiskunhalasra kellett mennie a vontatóval, hogy onnan két kocsi téglát hozzon Szilvási György részére. HAJNALI egy Órakor felkelt Szekeres József és fél háromkor már indultak is Halasra a tégláért. A vezetőfülkében rajta kívül ott szorongott Szilvási György és Szilvási Ferenc is. Kint nulla fok volt a hőmérséklet, de a három ember belehelte a fülkét, s ezért az ablakok állandóan párásodtak, gyakran törölni kellett. Húsz kilométeres „sebességgel” haladt a vontató és amikor Kiskunhalas és Kunfehértó között egy lovas kocsit előztek még öt kilométert csökkentették az iramot. A Szuper Zetor jól előre világított, s Szekeres már 300 méterről látta a vasúti kereszteződést jelző táblát, de egyébként sem először járt ezen az úton. Néhány méterre a kereszteződéstől még tovább fékezte a vontatót, körülnézett: jobbra-balra tekintett, de semmit sem látott. Pedig ekkor már jött a vonat, sőt három másodpercig füyült. Ezt azon- , ban a fülkében nem lehetett hallani a motor zajától. A 6á tengelyes tehervonat negyven kilométeres sebességgel közeledett, a mozdony fordítva húzta a szerelvényt. A széntároló • hátulján — ami ez esetben a vonat elejének felelt meg — két kőolajlámpa világított, s ez — a szakértők szerint — szabályszerű kivilágításnak tekintendő. Tegyük hozzá: lehet, hogy szabályszerű, de semmi esetre sem kielégítő (a korszerűségről most ne beszéljünk). Bizonyítja ezt, hogy a vontató vezetője csak akkor látta meg a lámpák fényét, amikor a mozdony egy méterre volt tőle. A mozdonyból hamarabb észrevették a vontatót (annak ugyanis nem kőolajlámpája volt), de úgy gondolták, az is észleli őket és megáll. Nem állt meg, mert nem észlelte sem füllel, sem szemmel. Mert nem észlelhette. Bekövet-' kezett a karambol. A mozdony éppen akkor ért a kereszteződésbe, amikor a vontató át akart lendülni a síneken. HATALMAS csörömpö-' lés és a mozdony a vontatót a két kocsival együtt kipenderítette az út menti árokba, ahol egymásra zu- hanak, közben kiütöttek egy távíróoszlopot is. Szilvási Györgyöt a hátsó ko-' esi összekötő rúdja halálra sebezte, segíteni njár nem lehetett rajta. Szekeres Jó-' zsef és Szilvási Ferenc ki tudott mászni a roncshalmazból, különösebb bajuk nem történt. A kár megközelítette a 120 ezer forintot Szekeres Józsefet le-' tartóztatták, majd a bíróság egy év hét hónapi fogházra ítélte és két évre mindenféle gépjármű vezetésétől eltiltotta. Enyhítő tényezőként vette figyelembe kimagasló jó munkáját,' büntetlen előéletét, családos voltát. Nincs jogunk, de szán£ dékunk sem, hogy vitassuk a bíróság, a szakértők megállapításait, döntéséti Itt csupán tovább gondolkozunk, túl az eseten, de azzal szoros összefüggésben : miért nem lehet a kereszteződést jelző tábla értelmét megváltoztatni, s figyelmeztetését a stopp- tábláéval azonossá tenni? Ebben az esetben ugyanis kötelező a megállás és — maradva az esetnél — Szekeres feltételezhetően meg is áll, s ezzel elkerüli a tragédiát. Miért nem lehet kicserélni a kőolajlámpákat akkumulátoros fényszórókra addig is, míg a Diesel-mozdonyok véglegesen le nem szorítják a hazai pályákról is a gőzösöket. Ha ugyanis — szintén az esetnél maradva — nem az ősidők óta alkal-; mázott és a húsz kilométeres sebességnél még bizonyára jó kőolajlámpa „világít”, a vontató vezetője észreveszi és megáll. Nem hal meg egy ember, snem kerül börtönbe egy másik ember. Persze, megoldotta volna egy fénysorompó is.’ MINDEZT a laikus utólagos okoskodásának tekintheti a MÁV és Szekeres József esetében valóban utólagos. De még előtte hangzik el a nem kis valószínűség szerint bekövetkező tragédiáknak. Gál Sándor A kultúra és az egészségügy kilerlelyzete Az MSZMP Kiskunfélegyházi Bizottsága tegnapi ülésén a megyei p^rtérte- kezlet káderpolitikai munkára vonatkozó határozata tükrében tárgyalt a kulturális és egészségügyi ágazat káderhelyzetéről. Az erről szóló párt-végrehajtó bizottsági jelentést Hegedűs Ferenc titkár terjesztette elő. Az ülés igen aktiv vitája nyomán a többi között megállapította a pártbizottság, hogy mindkét ágazatban egyre hatékonyabban érvényesül a kádermunka hármas követelménye: a politikai megbízhatóság, a szakmai felkészültség és a vezetésre való rátermettség. A politikai követelmény tekintetében különösen a kulturális ágazatban örvendetes az előrelépés: a pártértekezlet óta számos olyan fiatal pedagógus nyert felvételt Pártbizottsági ülés Kiskunfélegyházán a pártba, akinek közéleti munkássága is figyelemre méltó. Ezzel összefüggésben szóba került, hogy a közéleti feladatok elosztásában — az egészségügy és a kultúra munkásainak körében egyaránt — változatlanul tapasztalható az aránytalanság. A további feladatokkal kapcsolatban a pártbizottság egyebek mellett a minősítések színvonalának javításáról, az utánpótlás érdekében a káderekkel való fokozottabb, körültekintőbb törődésről határozott. A pártszervezetek felelősségét hangsúlyozva külön is felhívta a pedagógus és egészségügyi pártszervezetek figyelmét: a káderkérdések eldöntésénél minden esetben vegyenek részt, segítsék a vezetést a káderek nevelésében, kiválasztásában, beiskolázásában. Ha megkérdeznénk az embereket, tetszett-e a vasárnapi műsor, a dicsérő vagy a csalódottságot kifejező válaszokban egyaránt a fő műsoridőben sugárzott programokra hivatkoznának bizonyítékként. Mit kaptunk az elmúlt vasárnap? Tetszett a tudományos ismeretterjesztő műsor folytatása, a Memória (II). Szemléletesek voltak a kísérletek, készségesek és okosak a közreműködő egyetemi tanárok, de a válaszok olykor hiányérzetet keltettek. A HÉT frissebb volt a megszokottnál. Különösen annak örültünk, hogy a televízió tekintélyét is igyekeznek felhasználni a környezetvédelem címszóval illethető akciókban, tevékenységben. Reméljük, hogy máskor sem feledkeznek meg erről az aggasztóan fontos témáról. A „Különleges ügyosztály” annyira silány volt, hogy érdemes lenne különleges ügyosztályt létrehozni annak vizsgálatára: ilyen OKíondi krimi hogyan kerülhetett nálunk képernyőre. Annál jobb volt a Vendégségben. Finom szellemi étkekkel kínálta a televízió sok-sok nézőjét a világhírű házigazda. Köszönjük. A menü méltó volt Kovács Margithoz és Békés András rendezőhöz. A tálalás eüen sem lehet panasz. Rövid áttekintésünk végére egy kérdés kívánkozik: nem lehetett volna a két műsort felcserélni? * Hétfőn, a rendkívüü adásnapon sok-sok „bodi- cseket”, gólt, száguldó ko- rongozókat és egy kitűnő dokumentumfilmet láthattunk. Munkások és parasztok jelentek meg a képernyőn, Magukról, életükről beszéltek nagy szavak nélküL Az őszinteségre, a közvetlenségre törekedtek a mű alkotói, Su- rányi Lili és Gulyás Pál is. Heltai Nándor Kamarazenekari hangverseny Kecskeméten Hétfőn este a művelődési központ Rákóczi úti nagytermében a kecskeméti szimfonikus zenekar kamarazenekara hangversenyezett Kemény Endre vezényletével. A „kamara” megjelölés ez esetben arra vonatkozott, hogy a műsor első felében csak a zenekar vonósai játszottak, s a létszám a második részben is csupán néhány fúvóssal növekedett. Így érthető, miért került ez a tulajdonképpen zenekari műveket felvonultató est a kamarazenei „B”- sorozatba. Ennek ellenére megkérdőjelezném: vajon a helyszín megválasztása szerencsés volt-e. A színpadra még ez a kisebb létszámú együttes sem fért fel, így a nézőtérnek mintegy egyharmadát a zenekar foglalta el. A közönségnek jutott ugyan hely az összeszűkült teremben — ezt csaknem teljesen meg is töltötte — az előadók és a nézőtér között azonban nem volt meg az akusztikai és más szempontokból szükséges távolság, s ez az első széksorokban helyet foglaló hallgatókat éppúgy zavarta, mint a zenekarnak „kívül” szinte a közönség „szájában” ülő tagjait. A hangverseny, e zavaró körülmények ellenére is szép volt és sikeres. Első számként Bach: f-moll zongoraversenyét hallottuk Rados Ferenc előadásában. Rados rendkívül rokonszenves előadóművész egyéniség, aki minden műhöz a legteljesebb felelősséggel közelít, s önmagával szemben kérlelhetetlenül szigorú és igényes. Nagyszerű muzsikus, a barokk zenében való tökéletes otthonossággal mutatta meg, hogyan kell és lehet Országos bemutatóra készülnek a Röpülj páva-körök A Peist megyei Tanács díszudvarán rendezik meg augusztus 20-án a Röpülj páva-körök országos bemutatóját. A rendezvény célja, hogy a népi hangszeres együttesek, kórusok, szólisták ízelítőt adjanak megyéjük jellegzetes hangszeres és énekkultúrájából. A nagyszabású bemutatóra országszerte megkezdődött a felkészülés. Csaknem 150 együttes közül az ezekben a napokban rendezett megyei bemutatókon jelölik ki a résztvevőiét. A zsűrinek nem könnyű a dolga, hiszen például Szolnok megyében 30, Pest megyében 18, Szabolcs-Szatmár- ban pedig 13 együttes közül keU kijelölnie a legjobbakat. Egy-egy megye legfeljebb 15 perces műsorral szerepelhet a budapesti bemutatón. ezeket a mai hangzásviszonyok között meglehetősen problematikus Bach- versenyműveket stílushűen, ugyanakkor mégis modern felfogásban előadni. Bár afféle technikai kulissza- titoknak tűnik, hadd jegyezzem meg, hogy a zongorát több órás munkával, saját kezűleg javítgatta, így tette megközelítőleg alkalmassá zenei elképzeléseinek megvalósítására! Sugár Divertimentó-ja a szerző jelentős darabja, az 1950 körüli évek diverti- mentó-dömpingjének kétségtelenül egyik maradandó terméke, bár két évtized alatt vesztett frisseségéből, mondanivalójának vonzerejéből. Ügy látszik, a műzene szintjén is létezik „zenei anyanyelv”, s az ezen megszólaló művek a hivatásos zenészek számára is könnyebben birtokba vehetőek. Mindehhez persze termékenyen járult hozzá Kemény Endre pontos és jól véghezvitt elképzelése a műről, s bennfentes ismerete erről a stílusvilágról is. A hangverseny legérettebb száma Mozart négy fúvóshangszert foglalkoztató Sintonia concertante című műve volt, melyet az együttes számos megyei ifjúsági előadás után március 15-én Budapesten is bemutatott Annak idején e merésznek tűnő vállalkozás a Zeneakadémia kistermének másféle, sok kiváló koncert emlékét hordozó környezetében teljes sikert aratott, sőt ott talán még valamivel jobbnak is hatott, mint most, „hazai pályán”. Elismerés illett a zenekar szépen helytálló, tudása javát nyújtó négy fúvós szólamvezetőjét: Lukács János (oboa) muzikálisan formált frázisaiért, Kovács Sándort (klarinét) technikai felkészültségéért, Kovács Jánost (kürt) szép tónusáért, Sipos Károlyt (fagott) ritmikai biztonságáért, s az egész szólistacsoportot tiszta ossz játékáért, igényes feladatuk jó megoldásáért. A zenekar is szépen játszott, sőt — érzésem szerint — az egész teljesítmény aranyfedezetét éppen a több éves együttmuzsikálás során az együttes egyes rétegei közt kialakult összeforrottság jelentette. Körber Tivadar A műsorszerkesztésről és egy rendkívüli adásnapról
