Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
I I Petőfi Sándor: Egy estém otthon Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer — Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Ügy megvénült azóta Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, A mint nyelvünkre jöttj Még a színészetről is Sok más egyéb között. Szemében „mesterségem” Most is nagy szálka még; Előítéletét az Evek nem szünteték. „No csak hitvány egy élet Az a komédia!” Fülemnek ily dicsérést Kellett haUgainia. „Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is színed. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket.” Én rvűértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám. Továbbá élszavaltam Egy bordalom neki; j S nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürült, En írogatni kezdtem, ö meg nyugonni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle — hát az írást abban hagyám. Es vége-hossza nem lett Kérdezgetéseinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt Ahonnan láthatóm: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! Meglátom előbb mi lesz az a nagyszerű mű, mely- lyel meglepi a világot, mint egykor Vörösmarty, Arany” — Szilády János bátyjához írt levelét is áthatja az öngúny és a társadalomkritika hangja: „Emelkedem, Bácsbod- rog vármegye táblabírájá- vá lettem... Nem tudom, hogy lehet majd megőrizni a lelkiismeretet a párMagyar műhely — egy vidéki városban Arany János és tanítványai A magyar irodalom nemzeti irodalom olyan értelemben, ahogy például az angol irodalom soha nem tekinthető annak: a mi irodalmunknak mindig központi kérdése volt a nemzeti lét kérdése. Népünk problémáinak ismerete nélkül aligha érthető és értékelhető a magyar irodalom története. Íróink és költőink nemcsak azzal emelkedtek ki kortársaik közül, amit művekben alkottak, hanem abban is, amit tanítványokban hagytak az utókorra. Ezért nálunk írónak, tudósnak, és tanárnak lenni mindig egy kicsit rokonhivatást jelentett: a nemzet, a társadalom, az egész emberi közösség ügyének előbbre- vitelét TÜDŐSÖK VIDÉKI ISKOLÁBAN A közösségi felelősség- tudat koronként egy-egy magyar műhely alkotó szelleméből fakadt. Az 1850-es években ilyen műhely volt a nagykőrösi gimnázium: a szabadság- harc leverése után menedéket nyújtott a magyar szellemi élet menekültjeinek. Mentovich Ferenc, Szász Károly, Szilágyi Sándor. Ács Zsigmond, Salamon Ferenc, Losonci László, Jánosi Ferenc tanítottak itt a csendes visszavonultságban élő Arany Jánossal együtt. E tudós férfiak becsülettel végezték tanári munkájukat, de az első kínálkozó alkalmat megragadták, hogy közéleti, tudományos pályán töltsék be hivatásukat. A tanároknak folytonos váltakozásában Arany tartott ki legtovább: kilenc esztendeig. Egy tanítvány! nemzedék nőtt fel a keze alatt, akik e műhely szellemében a magyar szellemi élet folytonosságának a letéteményesei lettek. Hogy csak a legnagyobbakat említsük közülük: Arany László, Szilády Áron, Szilády János, Tolnai Lajos, Dömötör János, Baráth Ferenc, Hahn Adolf. Arany János tanári működése idején az elkövetkezendő fél évszázad magyar szellemi életére jelentős befolyást gyakorolt tanítványai által is. Mi volt ennek a műhelynek a titka, honnan származott közösségteremtő ereje? Bizonyára közismert szerénységével tiltakozna ellene, de mi mégsem tagadhatjuk le, be kell vallanunk: Arany személyiségének hatásából. DOKUMENTUMOK A KECSKEMÉTI LEVÉLTÁRBAN 1844 tavaszán hazatér a költő Dunavecsére, kibékül a neheztelő szülőkkel; boldog. Ebben az évben, április ! első felében született ez a remekmű, egyike a legszebb magyar költeménynek. Pándi Pál szerinti „A költő i valóban ,bocskorban' lépett be a dunavecsei kis-lak- I szentegyházba, s tüstént versbe fogta az esti celeb- ! rációt, a bor melletti családi beszélgetést... Már a ' vers hangütése egy kis forradalom a magyar lírában." Abból a sok irányú nevelői hatásból, amit Arany gazdag lelkisége sugárzott. három olyan ihlető erejű tulajdonságot ismerünk fel, mely mindig valamiképp a nevelői hatású egyéniségek titka: az öniróniával párosult humorérzék. az önismerettel társult kritikai szellem és a mások értékeit megbecsülő nemzeti felelősség- tudat. Más források mellett kecskeméti levéltárak is sok anyagot nyújtanak ennek bemutatásához. Arany János nagy szeretettel javítgatta diákjainak iskolai dolgozatait, irodalmi szárnypróbálgaBénxi László: A Balaton tásait. A Kecskeméti Állami Levéltárban található ezeknek a dolgozatoknak egy része. Szilády Áron egyik diákköri dolgozatában a főhős, hogy szerelmesét boldoggá tegye, megszökteti a zárdából: „Már másnap a p... i zárdaszűzek száma eggyel kevesebb volt, s ugyan azon a napon a szomszéd városban egy új házaspár eskettetett össze”. Arany „általános észrevétele”: „Mint beszély is elég jól van kidolgozva (ti.) kezdőtől. hanem a bezárását nem lehet helyeselni. Zárdaszüzet elszöktetni ez nem nemes tett, habár vallási különbség forog is fenn.” Arany humora néha öniróniába megy át, s tanítványainál is ez az örökség az egyéniség tisztogatása a sallangoktól és út a helyes önismeret felé. HUMOR ÉS IRÓNIA A humor és irónia, mint társadalomkritika is tovább él Arany tanítvá- nyaináL Arany, Szilády János költői pályafutásához fűzött sok reményt, akinek sorsára nagyon illik a kortárs szomorú feljegyzése: „Mint író, szerencsésebb országban és szerencsésebb viszonyok között születve sokkal több lehetett volna, mint így ... valami nagyon kitűnőt tudott volna adni irodalmunknak.” Az Európát járt Szilády Jánost, akit fiatal korában a párizsi Magyar Egylet elnökévé választottak, akiről némi féltékenységgel írta az egykori vetélytárs, Tolnai: „Még az Arany nagy Sziládyja se lépett föl. tok közt, amelyek csak akkor keresik a közjót, ha az a valami, amit keresnek éppen ott van, ahol a közjó.” A humor a kritikával természetszerűen együttjár, s a tanítványok felé az egyéni tehetség kibontakozásának útját mutatja — ugyanez a tipikus szellem a tanító számára az önismeret és a korlátáit ismerő ember szerénységének forrása. Szilády János pályadíjat nyert munkájára, írta Arany: „Általában az egészet áradatban levő folyóhoz hasonlíthatni, mely nem tiszta ugyan egészen, de erővel tör utat magának — fluft paulum hit»: lentus (kissé iszaposán folyik) — de, ha lehiggad, ha partjai közé megszáll, szép reménnyel kecsegteti a táj lakóit. Annyit mondhatok, hogy nyomtatásban is olvasunk ennél gyöngébb epikai műveket mostanság.” Ez a kritika Arany tollából dicséretnek számított — a tanítvány számára. Hasonlóan szigorú kritikus volt önmagával szemben is, ezért nem költői túlzásnak számít, amit a kecskeméti ref. egyház presbitériumának ír válaszként a meghívásra hogy legyen a kecskeméti gimnázium igazgatója. „Egy új —, vagy újból szervezendő intézet kormányzása sokkal erősb, erélyesb jellemet igényel, mint amilyennek magamat ismerem, s valóban akkor élnék vissza a tiszt egyház bizodalmával, ha e sephice, se mo- raliter nem nekem való állást elfogadnám... Vannak férfiak, kik e kecskeméti gimnáziumnak több szolgálatot tehetnek, mint én törött kedélyű, változó egészségű ember.” NEMZETI FELELŐSSÉGTUDAT Arany életében a költői és tanár hivatással a nemzeti felelősségtudat ébrentartása is együttjárt A Toldi és A walesi bárdok írója a nemes értelemben vett hazafiságot és nemzeti érzést palántálta diákjai szívébe. És ez a magvetés nem volt gyümölcs- telen. „Ennek a hazafiságnak nemcsak a nemzeti függetlenség a tartalma, hanem más népek értékeinek, tudományának megbecsülése —-. a magyarság hibáinak takargátásá nélkül. Szilády János Vám- béry Árminnal együtt utazik Párizsból Londonba. Nevezetes esemény ez Szilády számára, mert itt lesz tanúja annak, hogy a tudomány világfórumán hogyan ünnepük az egyszerű származású tudós honfitársát Vámbéry Ármint. Az oxfordi egyetem rendes tanári tanszéket ajánlott neki, mit azonban — tudósít Szilády — hazájának akarván szentelni működését, nem fogadott eL A korabeü hazai viszonyokra jellemző, hogy itthon azért húzódott egyetemi tanári kinevezése, mert nem volt érettségije. Az angol tudományos élet olyan mély benyomást tett Sziládyra, hogy elragadtatott hangon írja: „Általában még sehol sem láttam a tudományt úgy megtisztulva, mint itt: nyitva áll az út mindenfelé annak, aki magát azzal fölfegyverezte, s eljut vele oda, ahová szemének szájának tetszik. Ezt jól esik látnom, de nem jól esik hallanom, sok magyartól az idétlen hazafi- ség afféle elkeseredett szavait, melyekkel szid és elítél otthon elveneket és holtakat, látván ezt a világot, s érezvén, hogy nálunk nem ez van. Nagy divattá vált a külföldre utazott magyarok között, felállni (sokszor felületes) tapasztalataik talpazatára, s onnan dörögni le megvető leckéket nemzet fejére...” az arva „NAGY, NEMES EMBER” Tanár és diák viszonyában a legkritikusabb pont ez, amikor a tanári magvetés a diák életében beérik. a diákból felnőtt lesz, esetleg tudós is, aki ugyanolyan tekintélyt szerez a maga szakterületén, mint mestere a sajátjáén szerzett. Arany tudóssá vált tanítványainál is, át tudta hidalni az ilyen kritikus periódusokat. Szép példája ennek a Szilády Áronnal és Jánossal való kapcsolata: a körösi diákból a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, a körösi tanárból pedig az Akadémia főtitkára. Milyen sokat mond erről a bensőséges, felnőtt, emberi kapcsolatról, a tragikus sorsú Szilády János néhány sora Arany halálakor: „Tehát Arany is meghalt. Nagy nemes ember, s nekem nagy hitelezőm. Ha „új folyamatban újra szer- kesztetünk”. majd csak •leszámolunk valahogy ...” Szabadi Sándor Jóba Tibor: Babusgató Sötétkék bolyhú éjszakába takar be ez az ének, tiéd a dobbanása, kedves, a csillagok szívének. Az esti kertek illatát üzenem homlokodra; susogó víz, mély zöld-habos, ringasson el csobogva. Szemhéjadon, mikor elalszol, találkozz a nevemmel, és hajnaltájban mosolyogva álmodj a szerelemmel.
