Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
19TS. április 14, péntek S. oldal Szakmai továbbképzés Solton Gyarapítják szakmai ismereteiket a Solti Állami Gazdaság gépesítési dolgozók Nagymajorban és Bösztörön, a gazdaság két kerületében szervezett továbbképzőn nyolcvan traktoros ismerkedett meg az elméleti és technológiai folyamatokkal. Képünkön Sztupka János szerelő a nagymajori tanfolyamon az erő- és munkagépek szakszerű karbantartásáról tart előadást a hallgatóságnak. (Tóth Sándor felvétele) Mostoha elbánás Miért nem vonzó ma népművelőnek lenni? Az egyik nagyközség művelődési házának igazgatónője benyújtotta lemondását A kérdés azért ér- r' -nel különös fiaveimet, mert nem egyedi jelenségről van szó. Az igazgatónő elhatározásának indokoltságát több ténnyel is bizonyította. Amikor három évvel ezelőtt új orvos érkezeti a faluba, háromszoba összkomfortos lakással várták. Az egy évvel később jött két pályakezdő pedagógus közül az egyik szolgálati lakást, a másik százezer forint kamatmentes kölcsönt kapott. A termelő- szövetkezet fiatal agrármérnökei szintén nem albérletben laknak. Csak ő, a művelődési ház igazgatója, már több mint négy Pályaválasztás, 1972 Beszélgetés kiskunhalasi nyolcadikosokkal — Apám vontatóvezető — mondja Csernik Miklós. — A vasas szakmát piszkosnak találom, ezért kereskedelmi eladó szeretnék lenni. Gyakran elküldenek bevásárolni, s így tetszett meg nekem ez a szép, tiszta fehérköpenyes munka. Szüleim nem nagyon örültek választásomnak, de most már belenyugodtak. A kiskunhalasi felsővárosi iskola nyolcadik b osztályában jegyeztük fel ezeket a szavakat Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen meggondolások, tények, érvek hatására választottak pályát az általános iskolai tanulmányaikat befejező diákok. A döntésekben milyen szerepe volt a tanároknak, a tájékoztató kiadványoknak, találkoztak-e a társadalom szükségletei az egyéni törekvésekkel : ezt próbáltuk elemezni a gyerekek segítségével. Horváth Judit így indokolta elhatározását: „Hosz- szabb ideig feküdtem kórházban. Ott tetszett meg az ápolónők munkája. Mivel életkorom miatt az ápolónőképző intézetbe nem vesznek fel, egyelőre szövőnőnek készülök. Félévkor 2,5 volt a tanulmányi eredményem. Szüleim egyetértettek választásommal. — Két. évvel ezelőtt üzemlátogatáson ismerkedtünk meg a Ganz-MÁVAG gyár itteni telepén folyó munkával. Akkor határoztam el, hogy vasesztergályos leszek. Félévkor 4-es átlagot értem el, remélem, hogy megbirkózom a tananyaggal. Négyen vagyunk testvérek, apám segédmunkás, örült, hogy én tovább képezem magamat — így „nyilatkozott” a rokonszenves Vidner László. — Esztendeje is elmúlt, hogy a Televízió fiatal ápolónők munkáját mutatta be. Annyira megtetszett ez a pálya, hogy az Egészségügyi Szakiskolába kértem felvételemet — mondta Juhász Zsuzsa, akinek félévi bizonyítványa jó közepesnek minősíthető. Pelikán Sándort a szülei beszélték rá, hogy gimnáziumba jelentkezzen. „Édesapám is azóta tölt be vezető munkakört, mióta leérettségizett. A Szilády Áron gimnáziumban szeretném folytatni tanulmányaimat, fizikatagozatos osztályban. Később híradástechnikával szeretnék foglalkozni — ezért. Így érvelt az osztály egyik legjobb diákja. Takács Ilonka is ápolónő szeretne lenni, öt a rokonai beszélték rá. A leghatékonyabb érv: az Egészségügyi Szakközépiskola az érettségi mellé szakmát is ad. Pozsonyi László döntését — motorszerelő lesz — azzal indokolta, hogy a szomszédjukban levő műhelyben gyakran beszélgetett az ott dolgozókkal. „Mindig kérdezgettem, mennyit keresnek. A jelzett összegek megfelelnek igényeimnek. Az emeltszintű képzéssel ezt a szakmát nagyon alaposan meg lehet tanulni és egy életre kenyér van a kezemben. Apám a MÁV-nál irodai dolgozó, nem kifogásolta terveimet. Az osztályban egyetlen fiú választotta édesapja szakmáját: Agócs László. Fogtechnikusnak készül. Most a gimnáziumba jelentkezett és az érettségi után kéri a felvételét a szakmunkásképző intézetbe. ... Ahány diák, annyiféle indíték. A kiskunhalasi felsővárosi iskolában szerzett tapasztalataink is azt a feltevést igazolják, hogy a pályaválasztás még mindig túlzottan függ különböző esetlegességektől és ezért a döntések nem mindig megalapozottak. A televízió, az üzemlátogatás is szerepet játszott már egyik-másik ifjú terveinek kialakulásában és ez mindenkit az ilyen — a választékot bővítő, az áttekintést segítő — alkalmak gyarapítására kell, hogy ösztönözzön. Cikkünkben nem vállalkozhatunk általános érvényű „tanulságok” megfogalmazására. Csupán érzékeltetni szerettük volna, hogy 1972-ben a Kiskunhalason élő fiúk-lányok egy csoportja hogyan képzeli el jövőjét. Két örvendetes dologról azonban nem hallgathatunk mégsem. Megnyugtató hogy a lányok közül többen is jelentkeztek a társadalom számára oly fontos, áldozatos munkát kívánó egészségügyi pályára. Biztató jelenség az i~ hogy a korábbi divat szakmák iránt csökkent az érdeklődés. Selmeczi Katalin A közvetítő Azt hiszem a moziból tá- vozóan senkinek nem lehet kétsége affelől, hogy Joseph Losey A közvetítő című filmje méltán nyerte el tavaly a világ egyik legrangosabb nemzetközi elismerését, a cannes-i film- fesztivál Aranypálma nagy díját. A tisztes zsűrit ez alkalommal sem az újszerű képi kifejezési mód, a „modern” tartalom, a szokatlan megoldások kápráztatták el, hanem egy nagyhírű és kivételes tehetségű rendező klasszikussá érett és barokkos pompával csillogó, részleteiben és egészében egyaránt mesteri munkája nyerte meg tetszését Losey azok közé a nagyhírű rendezők közé tartozik, akinek nemcsak nevét — mint például Bunuelét —, hanem legjelentősebb műveit is láthattuk hazánkban. A híres „Szolgát” a televízió vetítette éjszakai előadásai során, a háború elleni tiltakozásként készített „A királyért és a hazáért” az e műfajban forgatott művek egyik legjobbika — s a Modesty Blaise és legutóbb a Baleset, mind-mind felüdülést jelentettek a mozikban nem egyszer elszaporodó kommersz filmek sorában. A közvetítő egy hosszú életútján sokféle stílussal, kifejezési eszközzel kísérletező, az emberi-társadalmi problémák iránt fogékony — de általában rideg és filmjeinek szereplőivel, történetével nem azonosuló rendező lehiggadt évet bölmunkája. A hatvan elért Loséy mintha csebbé vált volna a világ dolgainak megítélésében. Több belső szeretettel, melegséggel alakítja képeit, mozgatja szereplőit, mint azt eleddig megszoktuk tőle. Legújabb filmjének története végtelenül egyszerű — ezért is nyújt kitűnő lehetőséget alkotói számára a századelő vidéki Angliája színeinek, kosztümjeinek leírása — és mindezek közvetítésével nehezen leírható hangulatok, lelkiállapotok ábrázolására. Brandham Hall évszázados kastélya és lakói; a szépséges Marian, a szerelmes üzenetek címzettje, Burgess, a különös bérlő, az idevetődő fiatal Calston szemében mint egy furcsa színjáték szereplői elevenednek meg — és a néző ugyanúgy azonosul gyermekszemének érzékenységével, mint önmaga fogékonyságával a történet iránt. A film éppen ezért csupa líra, leheletfinom hangulat, szín és fény. A tökéletesen komponált képi látvány jelenetről jelenetre változik, de egyszersmind állandó. Kitűnő és nagynevű színészek (Julie Christie Marian alakítója és Alan Bates a bérlő, és a gyermek Dominic Guard), valamint az operatőr, Gerry Fisher összeforrott alkotói közösséggé válva valósították meg a rendező elgondolásait. Pavlovits Miklós A két főszereplő, Julie Christie és Dominic Guard. esztendeje. Havi négyszáz forintot fizet egy üres szobáért, az ezerkilencszáz forintos fizetéséből. Abban Is kik a férjével és hétéves fiával. — Félreértés ne essék — mondotta már beszélgetésünk kezdetén, — nem az orvostól, a pedagógustól, vagy az agrármérnöktől irigylem a házat, a szolgálati lakást, az építési kölcsönt. Szükségük van rá munkájuk becsületes elvégzéséhez, mint ahogy a falunak Is szüksége van rájuk. Ami bánt: miért éppen a népművelő az, akinek senki sem segít? Pedig ezért jár a legkisebb megbecsülés, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Hogy miért nehéz és bonyolult a népművelő munkája, azt is megindokolta: — Egy orvosra háromnégyezer ember egészségének védelme hárul. A megelőző és gyógyító munkának tudományosan kidolgozott gyakorlata van. Ha az orvos úgy érzi, hogy önmaga mégsem boldogul, küldheti a beteget szakorvoshoz, hívhatja a mentőket, bevitetheti kórházba. A tanító harmincharmincöt gyereket oktat és nevel, s munkáját meghatározott tanmenet szerint végzi. Ezzel szemben a művelődési ház igazgatójának a lakosság művelődési-szórakozási igényeit jobbára körülhatárolhatat- lan munkaköri körülmények között kell kielégítenie. Közismert tény hogy a népművelők átlag- fizetése elmarad a pedagógusok fizetésétől, nem is beszélve a falura kerülő műszaki-, agrár- és orvosértelmiségétől. És még ennél is lényegesen n-így óbb a különbség a népművelő, illetve a műszaki, az agrár-, az orvosértelmiség jövedelme között: A népművelőnek nem jár hálapénz, prémium, nyereségrészesedés, természetbeni juttatás, legfeljebb néhány száz forint jutalom — évente. A népművelőnek nincs meghatározott munkaideje. Ha becsülettel végzi a munkáját, estéi, szombat- vasárnapjai mindig foglaltak. Ha közönséget akar, magának kell szerveznie (Az orvoshoz elmegy a beteg, az iskolába a tanuló). Nem ritka dolog, hogy a művelődésiház- iga'.gató nemcsak szervez, irányit, vezet, agitál, hanem szükség esetén plakátot fest és ragaszt, gazdasági ügyeket bonyolít, ha kell, székeket pakol, vetítőgépet kezel, takarít, szakkört vezet, előad. E polihisztorság nemcsak sokrétű hozzáértést követel meg, de a felelősséget is növeli. Hiszen egy falusi művelődési ház igazgatója, szakmailag, gazdaságilag, adminisztrációs, szervezési és esztétikai vonatkozásban egyaránt felelősségre vonható. Ugyanakkor nincs olyasfaita önállósága, mint például az iskolaigazgatónak, vagy az orvosnak. S ami tovább nehezíti t nkáiukat: az erívrecsök- ’ '■pő vasv lesiobb esetbe" évek óta stagnáló ál- kmi támogatás. A szóban coreó művelődési ház igaz- ~",ánőidnek esetében ez az zeg nem több. mint D’TipnTiyí r\7 o. takarító- nő és a fűtő fizetése. De i ezzel az összeggel sem gazdálkodhat rugalmasan. H-vonta utalja ki a tanács ; ez pedig azt jelenti, hogy az általa vezetett intézmény minden év januáriában 0 forinttal kezdheti meg működését, jóllehet az évi üzemeltetés költsége nyolcvan-százezer forint. Ez aztán gyakran az igényekkel szembeni megalkuvásra késztet: egymást követik a bálok, beathangversenyek, eszt- rádműsorok és azok a rendezvények, amelyekből hasznot remélnek, mert csak így lehet előteremteni az igényesebb és nyereséget nem hozó programokhoz — ismeretterjesztés, szakköri munka, klubélet — a szükséges anyagi fedezetet. És ez újabb eílentmon-: dást tár fel: komolyabb bevételt csak nagyobb befektetéssel, jól felszerelt korszerű és esztétikus intézményben tud produkálni az igazgató. Ezek a feltételek azonban a legtöbb művelődési házban hiányoznak. Mindebből logikusan következik, miért nem vonzóak a falusi közművelődési munkakörök. Nem az említett igazgatónő az egyetlen, aki az utóbbi hetekben, hónapokban leköszönt választott — és tanult — hivatásáról. A közművelődési munkakörökben országosan évente huszonöt-harminc százalékos a fluktuáció, a képesítési rendeletnek pedig egyáltalán nem lehet érvényt szerezni. Jelenleg a művelőd ésiotthon-vezetők többségének nincs megfen lelő szakképesítése. Á tavalyi pedagógus-bérrendezés óta tovább romlott a helyzet. Jó néhány, addig a közművelődés területén dolgozó pedagógus ment vissza az iskolába több fizetésért, a pontosan körülhatárolt munkakörért, a lényegesen több szabad időért, a nagyobb erkölcsi megbecsülésért. Jó lenne,' ha mindebben előbb-utóbb a közművelődésben dolgozóknak is részük lenne. A megoldáshoz lényeges segítséget nyújthat — az állam anyagi ereje is véges — a helyi összefogás. Egyre több községben már nemcsak a helyi tanács gondja a művelődési ház fenntartása, üzemeltetése, hanem mind nagyobb részt vállal belőle a helyi üzem, állami gazdaság, termelőszövetkezet, ÁFÉSZ, vagy éppen a Ktsz. Okkal, hiszen dolgozóik egyúttal a falu lakói is. A közös fenntartás pedig már nem csupán a hatékonyabb közművelődéshez, hanem a népművelők erkölcsi-anyagi megbecsüléséhez is a jelenleginél nagyobb lehetőséget biztosít. Ennek hasznát pedig nemcsak az adott falu, az egész társadalom látja. P. P. Elkészült a költségvetés Elkészült a Kiskun- halasi Községgazdálkodási Vállalat 1972. évi költségvetése. A tervek szerint utak, hidak, csatornák létesítésére és karbantartására' 669 ezer, park- fenntartásra 1 millió 484 ezer forintot fordítanak.
