Petőfi Népe, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-14 / 87. szám
4. oldal 1972. április 14, péntek Két közgyűlés között „Interregnum" a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-ben kunszentmiklósi Bösztöri Tsz elnöke számíthatott, akinek agrármérnöki képzettsége és 15 éves vezetői gyakorlata van, s aki a jelölésre is vállalkozott. Ügy vetődött fel, hogy — megválasztása esetén — társelnökként látja el a tisztségét, ám a későbbiek során nem kizárt a két szövetkezet egyesülése sem, hiszen a Bösztöri Tsz mindössze 1300 hold szántóval rendelkezik. Mindezzel a harminchárom tagú pártalapszervezet is egyetértett — a taggyűlésen. Abban is megállapodtak, hogy legalább egy-egy pártonkí- vülit mindannyian maguk mellé állítanak. De a közgyűlésen másképp alakult a helyzet: kétszer kísérelték meg a titkos szavazást: de Katona Miklós egyik esetben sem kapta meg a minimális szavazatot, sőt, másodízben már csak alig hetvenen adták rá a vok- sukat. A közgyűlést nem a megközelítőleg háromszáz főnyi tagság progresszív erői uralták, hanem a kapatos állapotban megjelenő és hangoskodó rendbontók. Ez utóbbiakra hallgatott a tagság, teljesen félreismerve saját jól felfogott érdekeit. Javakorabeli férfi ül az elnöki szoba asztalánál. Bemutatkozom, mondja a nevét ő is — Kaszala Sándor —, majd barátságosan megkérdi, kit keresek. — Mondjuk, az elnököt. — Az én volnék, de nem az igazi... — ? — Megbízott vagyok, egy hónap óta. Az igazit most keressük. Keresgetjük ... Kezdek magamhoz térni: — Miért nem inkább választják? — No, persze, arra is sor kerül. A napokban, mindjárt az ünnepek után tartottuk a közgyűlést, ott már megpróbálkoztunk a választással. Nem ment... — Sóhajt, majd nekem szegezi a kérdést: — Mondja, nem akar eljönni hozzánk, elnöknek? Igyekszem nem késlekedni a komolykodó válasszal : — Még gondolkodom rajta ... Tavaly új vezetőséget választottak a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-ben. A közeli Pest megyei faluból ideszármazott — illetve átmenetileg ideköltözött — Gyukics Gergely ekkor már két éve volt elnök. Maradt továbra is tisztségében, főagronómusi posztját, s az azután járó fizetést azonban — járási beavatkozásra — fel kellett adnia. Ezt megelőzően kéz- zel-lábbal tiltakozott, amikor szóba került, hogy a majd nyolc és fél ezer holdas gazdaság nem lehet meg egyetemet és főiskolát végzett szakemberek nélkül. Mihelyst megszűnt főagronómus lenni, nyomban napirendre tűzte a kérdést: mégis csak kellene a szakember ... Ám a vezetőséggel egy álló éven át nem tudott szót érteni. Annyit sikerült mindössze elérni, hogy szeptemberben a pár év óta itt dolgozó Barna Imrét — felsőfokú technikummal is egyedül ő rendelkezik a szövetkezetben — kinevezték főmezőgazdásszá. Felszámolandó különböző nemkívánatos összefonódásokat, az üzemegységvezetők körében is személycseréket tervezett. De a vezetőség ellenállása itt még nagyobb volt. így az elnök a legutóbbi zárszámadáskor, látva, hogy nem tud megbirkózni a személyes problémákkal — lemondott. Visszaköltözött Pest megyébe. Így lett Kaszala Sándor megbízott elnök. Természetes. hogy az interregnum az ..elnökkeresés” lázas tevékenységével vette kezdetét. De már ekkor bonyolította a helyzetet, hoev egyfelől a tagsági, másfelől a nagyközségi és a járási vezetés elképzelése nem mindenben találkozott. A tagság körében meglehetősen nagy néoszerűségre tett szert a raktáros, Kuti Imre. aki azonban másfél évtizeddel ezelőtti politikai ballépése és ezzel összefüggő börtönbüntetése miatt eleve nem tölthet be vezető funkciót. Ilyen módon jelöltként máso]t kerülhettek szóba: a kunpeszéri Parasa^becsület, Tsz főmezőgazdásza, a Duna menti fcz-szövatcéjT egvik vezető munkatársa például —. ám a ielölést egyikőjük sem vállalta. így legtöbb esélyre Katona Miklós, a S hogy mindez miért így történt? Ennek okai a szövetkezet mindmáig zilált múltjában gyökereznek. Kovács Károly, az ellenőrző bizottság elnöke dosz- sziéjából a vizsgálatok, jegyzőkönyvi jelentések, beszámolók garmadáját önti elém. De mielőtt még hozzálátnék tanulmányozásukhoz, lemondóan legyint és megjegyzi: — Kérem, itt nálunk olyan vezetés volt mindig, amely nem hallgatott a bíráló szóra, a hibák feltárása falra hányt borsó maradt csupán. Itt van például a tavalyi ellenőrzéseket összefoglaló beszámoló: költséges a termelés, béralapban állandó a túllépés, előfordult, hogy több személynek napi 25, sőt 28 órás munkát számoltak el. több száz holdat újra kellett vetni, nagy volt a szemveszteség, elmulasztották ideiében felderíteni a jószágkárok okozóit, a cukorréna ew része nem lett megkapálva, a területet kiszántották, muharral vetették be, de azt sem kaszálták le, a lucemabeta- karításkor eloergett a levél, minimális a tejtermelés, a korszerűtlen körülmények miatt ráfizetéses a sertéshizlalás, a gépműhelyben laza a munkafegyelem ... Ennyi „mutatóban”. Előzmények? Még a Gvukicsot megelőző elnök idejében történt: elkészült az új, a területet átszelő öntözőcsatorna. s ekkor adták el a költséges áron beszerzett öntözőgépeket. Azzal, hogy itt nem lehet öntözéses gazdálkodást folytatni, mert szikesek a földek. Arról mélyen hallgattak, hogy hosszú éveken át száz va- gonós tételekben adták el a szervestrágyát az izsáki tsz-eknek. De a halastón és a baromfitelepen szintén túladtak, holott — szakszerű kihasználással — ezek jó jövedelmet adtak volna. A Kiskunság Tsz tevé- kenvséoát mindmáig a kapkodó, ötletszerű gazdálkodás jellemzi. Gyukics elnöksége idején ugyan nagyjából helyreállt a pénzügyi egyensúly — a több milliós mérleghiány zömét kigazdálkodták, a tagság is megkapta a száz- százalékos’ részesedést —, de ezt döntően annak köszönhették, hogy 600 hold legelőjüket az állam jó pénzért sajátította ki. Mert a 8400 holdon tavaly is csupán 11 milliós termelési értéket produkáltak, holott ez az eredmény az alig jobb adottságú 1300 holdas Bösztöriben 23 millió volt. — Itt a legfőbb munka évek óta a gyomirtás — véli a fiatal főmezőgazdász. — Ügy elgazosodtak a földek ... És nem is csak a földek. A tagság négyötöd része tanyán él. Határrészenként, dűlőnként kifejezett elzárkózás, nem ritkán ellenségeskedés tapasztalható, ami gátja az összefogásnak. Több mint egyharmad- részben nyugdíjasok. De 54 év a dolgozó tagság átlagos életkora is. A fiatalok itt csak alkalmazotti munkát vállalnak, azt is átmenetileg. A nagyközség ipari üzemeinek vonzóereje nem elhanyagolható, de olykor maguk a tagok is szívesebben mennek el napszámba az egyéni gazdákhoz, semmint hogy a közösben dolgozzanak. Tagsági részesedés címén tavaly mintegy ötmillió forintot fizettek ki. Ugyanakkor a háztáji értékesítés — s csak az. ami szövetkezeti bonyolítással történt — megközelítette a nyolcmilliót. Ám emögött nem csupán a háztáji szorgalom, de az a könyörtelen igazság is rejtőzik, hogy a jószágkárok évente felmérhetetlen nagyságúak, s a közös tulajdon védelme más vonatkozásban is — enyhén szólva — megoldatlan. S mindez azért, mert a Kiskunság Tsz élén mindeddig olyan vezetés állott, amely nem igényelte, de nem is tűrte a tagsági beleszólást, s ilyesmire módot sem adott. Évente ösz- szehívták a zárszámadó és a tervtárgyaló közgyűlést, a vezetőség alkalomszerűen összeült, de csak a meg- szokottság és az előírások tehetetlenségi erejénél fogva, s nem azért, hogy életképes határozatokat hozzanak. a fejlesztés, az előrelépés módozatairól döntsenek. Most végre adottak a változtatás lehetőségei. Egy olyan nagygazdaságban, ahol csak öntözésre 3000 holdon volna lehetőség... Üjabb közgyűlés összehívása áll küszöbön. Az elnökválasztást itt már nem lehet elnapolni. Dönteni kell. méghozzá teljes felelősséggel. S nem is az a leglényegesebb, hogy helybeli ember lesz-e az elnök, vagy nedig máshonnan ideérkező. Nem kell jósnak lenni, hogy előre lássuk: bárki lesz az elnök, a tagság segítő összefogása nélkül nem boldogul ha megfeszül. akkor sem. A szó legszorosabb értelmében vett józanságra van szükség. Azoknak, akik latiak és igénylik a kibontakozó«! útíát. azon kell fáradozniuk. hogy a tagsá" m«nél teljesebhar, ismerje fel valóságos érdekeit. Hatvani Dániel Kerekdombi változások Aki esetleg azt hinné, hogy változásokról nem lehet szó az olyan tanyai településen, mint a Tisza- kécske melletti Kerekdomb, azt meghívom oda egy látogatásra. örül az ember, ha látja: mekkora — korábban elképzelhetetlen — fejlődést, előrehaladást hozott az ott élők akarása. Nincs szó, amely szebben beszélne, mint a törekvések, amelyeket a szövetkezet utóbbi öt esztendejében tapasztalni lehet. Csodálom és szeretem az ott élőket, mert az élet által felkínált minden lehetőséget megragadják. Régi öröksége ez a kerekdombiaknak. Induljunk el a Jobbágy- soron! így nevezik az új utcát az őslakók, nem tudni, mi okból. Korszerű elvek szerint rendezett házsorok, piros cserepes tetőkkel, kőporos falakkal, legalább két parkettás szobával, mellettük gazdasági épületek. Az utca elején négy kétszintes épület 16 lakással: a szövetkezet és a szakemberek építik OTP-támogatással, öröklakásnak. Emeletes tanya! Valaha ki gondolta volna, hogy egyszer még ilyenre is kedve szottyan a tanván lakó embereknek. Mindkét utca széle mélyen ki van árkolva. Ezt pár nap alatt gén végezte el. Munkások etemitcsöveket raknak az árok aljába. Nemsokára egészséges víz jut ezeken át a tanvai konyhákba és a fürdőszobákba. Mert ilyen is akad, ha nem is mindenütt. Az út végén óvodások játszadoznak a tavaszi napfényben. Az iskolai napköziben éppen uzsonna van. De nem az otthon újságpapírba csomagolt elemózsiát fogyasztják az apróságok, hanem amit a szőHa „ütnek" a kerekek... ... máris veszélyben van ffl a biztonság — mondja Tóth ■ Zoltán, az AFIT kiskun- 5 , félegyházi telepének vezetője. — Ha az autós nekihajt az útszegélynek, vagy a kocsi kerekét más — sokszor észre sem vett — erőhatás éri, kiegyensúlyozottságát elveszti és menetközben „üt”. A kocsi eleje bizonyos sebességeknél „szitál”, s mindenképpen veszélyessé válik a közlekedés. Eddig telepünkön berendezés hiányában ezt a munkát — a kerekek kiegyensúlyozását — nem tudtuk elvégezni. Ha ilyen akadt a kerekeket Szegedre küldtük, ami részünkre önköltség-növekedést, a gépkocsi-tulajdonos részére pedig várakozási idő növelést jelentett. Ez azonban már a múlté, itt a modern berendezés és a kerekek kiegyensúlyozását akár meg is várhatja a tulajdonos. Ennek a Polski Fiatnak a tulajdonosa például, amelyiknek a kereke a berendezésen van, Budapestről tart Szegedre. Az úton vette észre, hogy „szitál” a kocsi eleje, s most igen rövid műszaki pihenő után már megbízhatóan kormányozható kocsival indulhat tovább. Tóth Zoltán befejezi az ellenőrzést, s néhány szót váltunk a forgalomról. — Telepünk 1970 december közepén kezdte meg a munkát egy műszakban, majd 1971 áprir lisa óta két műszakban dolgozik. A szocialista országokban gyártott személy- és kisteher-gépko- csik garanciális javítása, illetve szervize mellett természetesen elvállaljuk bármilyen típus javítását. Naponta átlag 20—30 kocsi érkezik, illetve hagyja el a műhelyeket. Huszonhat szerelőnk közül négyen már 2—2 hetes tanulmányutakon voltak a Skoda, Zsiguli, Moszkvics, valamint a Volga kocsik gyárában. Hamarosan — valószínű — a Polski Fiatüzembe is küldhetünk szakembert tapasztalatcserére. Szeretnénk minél gondosabb munkát végezni, s ezeknek á'tanulmányutaknak az a célja, hogy szerelőink a gyárban ismerkedjenek meg alaposan a különböző kocsitípusokkal. A telep különben fejlesztés előtt áll, már meg is kezdődtek az erre vonatkozó tárgyalások — mondja végül a telepvezetők O. L. vetkezet konyháján Tinike néniék készítettek. A külső iskolában — a pesti munkások jóvoltából központi íűtéses tanteremben — kalocsai mintákkal hímzett köpenyekbe öltözött gyermekeket tanít a kedves hangú, barna tanító néni. A kövesúttól távolabb hathektáros fóliatelep fehérük. Az alagutakban télen is tavasz zöldül, hiszen a termálkút meleg vizével vannak fűtve. Egyszerű a berendezés: a forró víz a nyáron öntözésre használt csöveken cirkulál. Ez is kerekdombi „találmány”! A fürdőnél már elkezdődött a tavaszi nagytakarítás. Csinosítják a környezetet, fűmagot is szórnak, hogy legyen pázsit a nyáron. Legalább százezer látogatót várnak ide ebben az évben is. A kabinok mögött nehézgépek duruzsolnák: a földet markolják és szállítják. Készül az úszómedence az ifjabb korosztály számára. Az ásványvíz-palackozóban is csattog a valahol már kiselejtezett öreg masina, és finom, szénsavval dúsított termálvizet palackoz. A szomszédos irodában egy vezetőt sem találunk, mind szalad a dolga után. Havonta egyszer vezetőképző tanfolyamon vesznek részt, ahol a több órás viták során a leggyakoribb kérdés: hogyan lehetne magasabb színvonalon, hatékonyabban, több nyereséggel dolgozni; hogyan értessék meg magukat a vezetők még jobban az értékek megteremtőivel: a több mint 450 szövetkezeti dolgozóval, akik között másfél százan vannak a nők. Kiszámolták, megtervezték, s a közgyűlésen el is fogadták, hogy ez évben 32 millió forint termelési értéket állítanak elő az alig másfél ezer holdas szövetkezetben. Nagy summa ez, de aki már látta az egykori Szendrei birtokon kialakított baromfitelepüket, az nem hitetlenkedik. Hiszen csak ott 30 milliót érő csirkét, kacsát, libát nevelnek fel. A háztáji szőlőkben dolgozgató idős emberekről is gonkoskodik a közös, pedig vannak vagy százan az alapítók közül. Minden hónapban százötven forint iáradékiegészítést, háromszáz forint háztáji térítést visz a postás a lakásukra. Készül már az öregek napközije, és aki akarja, panziós szobához is hozzájuthat majd. Bővítik a vasúti megállót, s a sorompón túl kétezer méter hosszú kö- vesút alapjait rakiák. Távolabb, az egykori tanyák helyén 300 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelep épül; saját térvek alapján, saját kivitelezésben, könv- nvűszerkezetes elemekből. Utunk a sokszor „elátkozott” üdülőterületre is elvezet, ahol cs;nos viskók sornko-mak. Igaz. apgedélv nélkül énültek... Sok városi rmmkásember o'hen itt szabad idel^bm. Most is fordítják a földet, zöldséget vetnek, hnavmát duggatnak. De. ha közülük ketten ösaze+alálkoz,- nak, egyre csak azt kérdezgetik: vajon medd'g 1 -*s7ünk még „törvényenAztán elindulunk hazafelé. Pedig oly szirénén mamdtam volna még a sok változást megért Kerekdombon ' Horváth Ignác
