Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-10 / 59. szám

4. oldal 1972. március 10. péntek cikkére a Petőfi Dlepe __ bár nem megnyugtató A Petőfi Népe február 8.-i számában megjelent „Múzeum a vonaton” c. cikk elolvasása után az a meggyőződésünk, hogy G. I. cikke nélkülözi a teljes tárgyilagosságot. A cikkíró ugyanis nem veszi figye­lembe azt, hogy a kiskö­rös-kalocsai vonalon hosz- szú évekig a vonatok csak 30 km/ó sebességgel közleked­tek és gőzmozdonnyal, füst­tel, korommal kellett a közönségnek megalkudnia. Azóta a vonalon a me­netrendi sebességet 40 km/ó sebességre emeltük fel a talpfák megfelelő sű­rítésével, s jó pár évvel ezelőtt leváltottuk a füstö­lő, kormoló gőzmozdonyo­kat is. Az említett katto­gás és zakatolás felszámo­lása is folyamatban van, s ha a cikkíró jó megfigye­lő, érezheti azt is, hogy mind rövidebb ésrövidebb vonalszakaszon zakatol a vonat, mert a 8 méteres sínmezők 24 méteres hossz­ra történő hegesztése fo­lyamatos munkával megy. Tervezésünk szerint a még hiányzó 5 km-es szakasz hegesztése is öregcsertő— Kalocsa között még ez év első felében befejeződik. — Sajnos — tekintettel a sínrendszereikre — továb­bi sebességfelemelésre nin­csen lehetőség mivel be­ruházásaink a IV. ötéves tervben, éppen a meghir­detett koncepciós törekvé­sekre figyelemmel, e vo­nalnál fontosabb területe­ken kerülnek megvalósí­tásra. Az V. ötéves terv­ben azonban már e vonalra is sor kerül. A Ami pedig az elavult korszerűtlen kocsikat ille­ti, mi is tisztában vagyunk ezzel a körülménnyel. Az adott körülmények mellett azonban ezen a vontatási csomópontoktól távoleső területen egyelőre más le­hetőségeink nincsenek. El­tekintve a téli időszaktól, a kocsik tiszták és kelle­mesen fűtöttek is. Eddig erre panasz nem érkezett hozzánk Sajnos, korsze­rűtlen konstrukciójuk mi­att a fűtést csalc belsőégé­sű kályhákkal lehet meg­oldani, melyek tüzelőanya­gát csak a kocsikban és külön e célra behelyezett ládákban lehet tárolni. Ma­guk a kályhák is korsze­rűtlenek, s előfordulhat, hogy helytelen kezelés mi­att esetenként füst és szén­gáz is van az utastérben. Ebben sokszor maga az utazóközönség is vétkes, mert nem ismerve a kály­hák rendszerét, öntevéke­nyen kezelni igyekszik azo­kat. A gördülőpark korsze­rűsítési tervei között sze­repel ennek a vonalnak a kulturáltabbá tétele is. Az V. ötéves terv során előre­láthatólag már itt is tu­dunk az állag fejlesztése mellett 6 részes új MDa szerelvényeket közlekedtet­ni, melyekben feltételezhe­tően már a cikkíró is utaz­hatott. Mindezek ismertetése mellett a szóban levő vo­nal utazóközönségétől meg­értést és türelmet kérünk, mert a fontossági sorrend folyamatos betartása mel­lett a következő évek so­rán itt is igényeket kielé­gítő korszerűsítést hajtunk végre. Dr. Susla János osztályvezető III. Forgalmi Osztály * MEGJEGYZÉS: A vá­laszt köszönjük, habár az e vonal korszerűsítésére vonatkozó tervek ismerte­tése arról győzött meg ben­nünket, hogy hamarosan nincs kilátás a jelenlegi utazási körülmények jelen­tős javulására. Kivéve a kattogás, zakatolás enyhü­lését, mivel azok „felszá­molása is folyamatban van” a sinmezők hosszabb távú hegesztésével. Per­sze, amikor G. 1. cikkíró szóvátette a szóban forgó I szakaszon utazók kényel­metlenségeit, hiába vígasz- I tolta volna magát — s má- i sokat — a gőzmozdonyok „leváltásával”. Az jó pár éve történt, a mostani ál­lapotokat az aligha befo­lyásolja. „Eltekintve a téli időszaktól, a kocsik tiszták és kellemesen fűtöttek is.” Nos, éppen ez a baj; hogy „eltekintve a téli időszak­tól”. Bár ilyenkor lenné­nek tiszták, s kellemesen ! fűtöttek. S hogy az utazó- közönség nem ismeri a kályhák rendszerét? Mit csináljunk? Miért nem ka­pott erről politechnikai képzést? Meg aztán bizo­nyára azért igyekszik azo­kat szakképzetlenül, „önte­vékenyen" kezelni, mert például éppen fázik, vagy fojtogatja a füst. Ja, még valamit. Azt se lehet a cikkíró szemére vetni, hogy az egykori 30 kilométeres óránkénti se­besség 10 kilométerrel va­ló szédületes emelkedését nem észlelte. 40 kilométe­res sebességnél még a mai kor — az űrrakéta kor­szakának embere is elká­bul, elveszíti időérzékét. Megértettük, mi a pers­pektíva, mik a lehetősé­gek. De azt sem lehet zo­kon venni, ha a Duna mente mind jelentősebb ipari és kulturális centru­mának lakói kicsit „vici­nális sebességűnek” tartják a közvetlen hozzájuk irá­nyuló vasúti közlekedés fejlődését T. I. Hetente 28 ezer naposcsibe Gondok és eredmények a keltetóállomáson A bajai keltetőállomás nagytermében egymás mel­lett sorakoznak a Gergely- féle keltetőgépek. Gál Fe­renc. az állomás vezetője felnyitotta az egyiket — Átalakítottuk némelyi­ket Kutnyák-féle forgó­dobos rendszerűre — mond­ta. — Több tojást tudunk így elhelyezni és nem kell a tálcákat kézzel for­gatni. Azonban van ennek hátránya is, ugyanis ha sok tojást teszünk bele, akkor nem elegendő a keléshez szükséges levegőmennyi- ség. Emiatt a többi gépet meghagytuk eredeti formá­jában. A hatalmas helyiségben rend, tisztaság. Fehér kö­penyes asszonyok sürögnek a kieltetőszekrények között. Ellenőrzik a páratartalmat, hőmérsékletet, levegőellá­tottságot Alacsony tojnsár — Az idén 1 millió 690 ezer csibének megfelelő számú naposbaromfit kel­tetünk — folytatta az állo­másvezető. — A szezonban a csávolyi Egyesülés Tsz öt keltetőgépét is béreljük. Kacsa-, liba- és tyúktojá­sok kerülnek a keltetőtál­cákra. A szokásos januári Indulás előtt majd egy hó­nappal korábban kezdtük a munkát a rémi Dózsa Tsz kérésére. Mintegy 85 ezer holland húshibrid csibe lát­ta meg a napvilágot január első napjaiban. Most már teljes kapacitással dolgo­zunk és hetente 28 ezer Puhább lesz a zöldborsó A zöldborsókonzervekre évről évre visszatérő pa­nasz, hogy kemények a sze­mek. A Kecskeméti Kon­zervgyár nyugati kísérletek alapján vizsgálatokat vég­zett. A borsó felöntésénél lágyított vizet használtak, s a szakemberek a minták elkészítése után három hó­nappal azt észlelték, hogy a borsószemek jelentősen megpuhultak, izük jobb. A Kecskeméti Konzervgyár­ban az idén folyamatosan bevezetik az új technoló­giát Szeret — nem szeret? A CÍMBE FOGLALT kérdés — vagy inkább töp­rengés ■— ebben az esetben nem az imádott kislány, vagy fiú szíve szándékának mikéntjére vonatkozik, ha­nem az egyáltalán nem imádott főnök érzelmeire. Találkoztam egy ismerő­sömmel, aki arról panasz­kodott: úgy érzi, nem sze­reti őt a főnöke. No és...! miért baj ez? Kérdeztem. Engem soha­sem szeretett a főnököm, mégis megvagyok. Sőt na­gyon jól vagyok. Elvégzem a munkámat pontosan, ki­fogástalanul és fütyülök a főnök szeretetére. Az a fon­tos, hogy a munkámmal meg legyen elégedve. Az kevés — borongott to­vább ismerősöm — legalább is nálunk nem elég a jó munka. Ha a főnök nem szereti az embert, akkor nincs béremelés, nincs elő­léptetés, jutalom, külföldre küldés. Minek soroljam to­vább, te is tudod, minden a főnöktől függ, akit a fő­nök a kegyeibe fogadott, az, ha rosszul dolgozik, vagy erkölcstelenül él, ak­kor is „menő”, aki pedig ellenszenves a górénak, an­nak kilóghat a nyelve a munkától, akkor is mellő­zik. Azt hiszem így általáno­sítva — ahogy panaszkodó ismerősöm megfogalmazta — sok a túlzás ebben a főnökről festett portréban. Ha viszont egyedi esetek­nek tekintjük, amit elmon­dott. valószínű, sok az igaz­ság benne. A főnök „hatalma” — helyesebben jogköre — a beosztottak elbírálásánál kétségtelenül döntő, de azért nem korlátlan. Álta­lában a vállalaton vagy hi­vatalon belül nemcsak egy vezetője van a beosztottak­nak. Vannak közbeeső ve­zetők és végül a „legfőbb főnök”. A végzett munka megítélése rendszerint több vezető véleményéből tevő­dik össze és a jutalmazá­sok, kitüntetések is álta­lában a vezetői kollektíva Véleménye szerint történ­nek. A vezetőkön kivül az alkalmazottak emberi érté­keit méri a szakszervezet, a pártszervezet, és talán mindennél hitelesebben mé­ri a dolgozó kollektíva, amelyben munkájukat vég- zik TKRMftqSEFTWBFN mind­ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a főnök kedvezzen „liblingjeinek”, és háttérbe szorítsa ellen­szenves beosztottait. Saj­nos, egyes vezetők a beosz­tásukból adódó ilyen értel­mű lehetőségeket ki is használják. A vezető nemcsak úgy élhet vissza hatalmával, hogy kiskirályoskodik, vagy gorombáskodik, hanem úgy is, hogy látszólag mindenki­vel szemben kedves, barát­ságos, de egyébként szubjek­tiven, a személyes érdekei­nek megfelelően ítéli meg beosztottait. Nem a jó mun­kát végzőket részesíti előnyben a hanyagokkal, felelőtlenekkel szemben, ha­nem a hízelgőket, a talp- nyalókat a jó szándékú bírálókkal, a jogos ellent­mondókkal szemben. A SZOCIALISTA társa­dalomban minden vezetői beosztás nagy felelősséggel jár. Nemcsak a hozzáértést, politikai megbízhatóságot, hanem emberséget is kíván. Aki képtelen beosztottainak helyes megítélésére, aki nem a tehetség, rátermett­ség, a végzett munka alap­ján lépteti elő, vagy jutal­mazza munkatársait, ha­nem a „szeret, nem szeret” elv alapján dönt emberek sorsa felett, az gyümölcsö­ző mag helyett maró mér­get hint egészséges rend­szerünk talajába, nem épí­ti, hanem pusztítja társa­dalmunkat. Nem menthetjük azon­ban fel azokat sem, akik ahelyett, hogy harcolnának az itt-ott még előforduló, a közszellemet mérgező rossz vezetők ellen, inkább azt találgatják: „szeret...?” „nem szeret.,.?” Az ilyen emberek tápot adnak a szubjektivizmusnak, az ön­tömjénezésnek és lehetősé­get teremtenek a hatalmi gaz burjánzásához. A szocialista társadalom vezetői és beosztottai kö­zött a jó vagy rossz viszony nem épülhet személyes szimpátiára. A vezető és a beosztott értékítéleténél egyaránt reális és alapvető mérce a munka és a szo­cialista közösség által meg­kívánt emberi magatartás. A vezető lehet részrehaj­ló, szubjektív, de a közös­ség soha. És ha a „szeret”, vagy „nem szeret” egyálta­lán szóba jöhet vezetők és beosztottak között, akkor a meghatározó mindig a kol­lektíva. Kétségtelenül rossz érzés, ha valaki tudja, hogy főnöke nem szereti. Ebből valóban sok hátránya szár­mazhat. De még ennél is rosszabb érzés, ha egy fő­nök kénytelen tudomásul venni, hogy a beosztottai nem szeretik. Az ilyesmi­nek csak egy vége lehet, a főnök megy, a beosztottak maradnak. ÉPPEN F.7ÉHT — a mi közösségünkben — nem a beosztottaknak kell harcol­niuk a főnök szeretetéért, hanem a főnöknek kell küzdenie a beosztottak bi­zalmáért. Sz. P. tojást helyezünk be a kelte­tőgépekbe. Az állomás egyik fontos feladata, hogy a háztáji gazdaságokat ellássa napos­csibével. Ezért ebben az évben 150 ezer New Hampshire fajtát keltetnek. Háztájiban még elfogadha­tó ez a kéthasznú (tojás és hús), igénytelen, viszonylag kis termelésre képes ba­romfi. — Az új hibridfajtákat a parasztasszonyok nem szí­vesen fogadják. Bár több­ször ajánlottunk jobb gaz­dasági tulajdonságokkal bí­ró fajtákat. Sajnos, azt ta­pasztaljuk, hogy a csirke- tartási kedv az utóbbi év­ben csökkent Ennek oka az, hogy a háztájiban meg­termelt tojást olcsón tud­ják értékesíteni. A másik ennél sokkal lényegesebb gond, hogy a városban és a járásban indító és neve­lő tápot nem lehet kapni. Ha van is olykor-olykor, nagyon kevés és így a gaz­dák többsége nem jut hozzá. Hiányos tápellátás A gazdaságos csibeneve­léshez ma már nélkülözhe­tetlen a táp használata. Enélkül lényegesen drágáb­ban és lassabban nevelhe­tők fel a csibék. Nem ki­fizető a tartása és a te­nyésztése. Baja piacáról is „eltűntek” a csirkét áru­sító őstermelők. A BOV élő csirkét nem ad el. A tsz-ek is ritkán árulnak. Ha egy kiskereskedő nem kínálná a piacon a rántani való csirkét — konkurrencia hí­ján elég magas áron — a bajai háziasszonyok hete­kig nem tudnának vásá­rolni ebből a kedvelt ba­romfiból. A tápgondok enyhítésé­ben a termény forgalmi vál­lalat tudna segíteni. De ott sem talált megértésre a keltetőállomás ésszerű, jó javaslata, amelyről Gál Fe­renc így beszélt: — Szívesen vállaltuk vol­na, ha a terménvforgalmi „rajtunk keresztül” juttat­na indító és nevelő tápot a gazdáknak. Például min­den naposcsibe után 20 de­kát jó lenne, ha adhat­nánk. Ez részünkre na­gyobb munkát jelentene, de megérné — elsősorban a csibenevelő gazdáknak. Nem beszélve a vásárlók­ról, akik így rendszeresen és olcsóbban is jutnának élőcsirkéhez a piacon. Február közepén elkezd­ték a kacsatojások kelteté­sét is. A bátmonostori Kos­suth Tsz-ben levő 360 pe­kingi törzskacsa tojását használják fel. Az idén 240 ezer naposkacsát ad el a keltetőállomás. Hagyomá­nyos fajta a rajnai lúd, amelyiket ezen a területen tenyésztenek. Az idén a legtöbbet a jászszentlászlói Aranyhomok Tsz vásárol, mintegy 100 ezer darabot, a szakmáid Reménység Tsz pedig 70 ezret Jó a kelési átlag A keltetőállomás szakem­berei válogatják ki a tojó­törzsállományt, megszerve­zik a tojásszállítást és a naposbaromfi eladását. A tyúktörzs nagy része a ba­jai Micsurin Tsz-ben van, de mintegy 3 ezer tojót a magántermelők gondoznak. A beszállított tojásokat gondosan átvizsgálják. — Az átvételkor a tojás alakjára figyelünk és lám- pázással a belsejébe igyek­szünk bepillantani. Tapasz­talataink szerint azokkal a tojásokkal van gond, ame­lyeket hideg, vagy nedves helyen tároltak. Szakembe­reink rendszeresen ellenőr­zik a törzsállományt tartó gazdaságokat, és ahol rend­ellenes tojástárolást ta~r pasztáinak, felhívják ennek káros következményeire a gazdákat. A keltetőállomáson eddig a kelési átlag 83 százalékos volt Ez jónak mondható, de a jövőben még ezen is ja­vítani szeretnének. A kelte­tőállomás vezetője még el­mondta, hogy fáradoznak azon, hogy egy-két tsz-ben pulykatörzsállományt ala­kítsanak ki és 1973-ban a nagy testű Mecsek-fajta pulyka tojásait is keltet­hessék. Csabai István „Lefaragott” határidők Az alig néhány éves múlttal rendelkező Kiskun­halasi Építőipari Vállalat jó eredményekkel fejezte be a múlt évet. Tervüket 48 millió forint helyett 49-re teljesítették, nyereségük el­érte a 4,7 milliót és sike­rült 8,9 százalékos bérfej­lesztést is végrehajtanak. A vállalat dolgozói jó mun­kájuk eredményeként 10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést kap­nak. Csapó István igazgató elégedett az idei év kezdé­sével. — Az építők részére igen kedvező volt az eny­he tél — mondja — Nem utolsósorban ennek is kö­szönhetjük, hogy sikerül megvalósítani elképzelése­inket. s néhány átadási ha­táridőből hónapokat is si­kerül „lefaragni”. A kis­kunhalasi KISZ-telepen például a 16 millió forint költséggel épülő korszerű 12 tantermes iskolát de­cember 20. helyett már augusztusban át tudjuk ad­ni és szeptemberben meg­kezdődhet itt a tanítás. Eh­hez hasonló határidő-mó­dosítást sikerül elérnünk a sportpálya építésénél is, il­letve az itt épített öltöző­fürdő-szertár átadásánál. Ez az építkezés azért is fontos és sürgős, mert a régi sportpálya területén lakások épülnek, de csak akkor kezdődhet ott a munka, ha az új sport­pálya már átadásra kerül. Itt a 3,5 millió forintért épített, egyszerre hat sport­csapat részére elegendő lé­tesítményt szeptember 30. helyett már májusban át­adjuk és a nyáron itt lehet , rendezni a sporteseménye­ket. Azt hiszem, a vasutasok­nak is örömet szerzünk a székházuk átadásával. A régi székház helyén épült a 100 lakásos ház és ezzel szemben most egy korszerű, a kulturális igényeket ki­elégítő épületet adunk át a május 30-i határidő — előtt. Az első félévben to­vább növeljük a boldog la­kástulajdonosok számát is. A kiskunhalasi 100 laká­sos házban még az első fél­évben átadunk — határidő előtt — 43 lakást. Kecske­méten pedig 21 úi lakásba költözhetnek be a nyáron az új lakók. u O. E.

Next

/
Thumbnails
Contents