Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-10 / 59. szám
1W. március 10, péntek 5. oldal Szakmai és vezetői ismeretek Oktatás és nevelés a Műszaki Főiskolán Tudom, és velem együtt csaknem minden kecskeméti polgár tudja, hogy a Műszaki Főiskolának immár évekkel ezelőtt megváltozott az elnevezése. Ennek ellenére mégis mindenki csak ezen a rövid, egyszerű néven emlegeti a város eme dinamikusan fejlődő felsőfokú tanintézetét. Vajon csupán a beszédben megnyilvánuló „lustaságunk” az oka, hogy nem akarja megszokni nyelvünk a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola elnevezést — avagy köze van ehhez az országszerte már évek óta „dúló” oktatási reformnak, mely sokfelé megváltoztatja az intézmények státusiát, nevét és szakterületét, és ezért vonakodunk az alkalmi újat tudatunkban véglegesíteni?... Hogyan fogadják?... E kérdést Kádasi László főigazgató-helyettes irodájában tettem fel beszélgetésünk nyitányául, és a felvetés valóban jó bevezetésnek bizonyult. A tanintézet fejlődésében, alakulásában mindmáig még sok az átmenetinek, vagy méginkább kísérleti állapotnak nevezhető elem, a főiskola tanárainak munkája — az oktatás milyensége — és a kinevelődött fiatal szakemberek beilleszkedése a termelésbe — azaz az ipar fogadtatása — még nem minden vonatkozásban véglegesen kidolgozott. Az ismeretközlés megtervezése és megszervezése a tantermekben (mit, mennyit és hogyan tanítani). Az újdonsült üzemmérnökökkel kapcsolatos követelmények, várakozások a gyárakban (milyen munkaterületet is láthat el valójában egy ilyen típusú oklevéllel érkező fiatal), egyszóval a tervezés szándéka és a valóság gyakorlata még olykor-olykor nincs a legteljesebb összhangban egymással. — „Nem tudnak velünk mit kezdeni... ”, „Azt kérdezték, amikor jelentkeztem : mi az, hogy üzemmérnök? ...” — ilyen és hasonló panaszok gyakorta elhangzanak a közelmúltban kikerült szakemberek szájából. Mindez azt jelzi, hogy e sajátos „szellemi- termék-kereslet és -kínálat” gazdasági fejlődésünk piacán még folyamatos változásokon megy keresztül. Az üzemmérnökök Az üzemmérnök feladata: „technológiai folyamatok közvetlen szervezése, tervezése, irányítása és a termelő eszközök üzemeltetése.” — így határozta meg Kádasi László a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola diplomájával távozó szakemberek általános munkakörét. — Intézményünk már a II. évezred szakembereit készíti fel a termelésre — magyarázta. — Ha ezt a tényt valóban komolyan építjük be terveink közé. akkor könnyen belátható, hogy feladataink igazán nem egyszerűek. Jó üzemmérnökök képzésére elsősorban jól kiválasztott tananyag szükségeltetik. Hiszen a különböző szakterületek gyors differenciálódásával párhuzamosati nagy mértékben felhalmozódik — és egyúttal gyorsan el is avul — az ismeretek tömege. Ezt az ellentmondást csak az oktatás dinamikus módszerei oldhatják fel. Nem enciklopédikus adathalmazt kérünk számon a hallgatóktól, hanem a „tudom mit hol találok és miként hasznosítok” sokoldalú képességét kívánjuk kifejleszteni bennük. Ugyanakkor a folyamatos tanulás belső és természetes igényének megteremtése is feladatunk, hiszen a gyorsuló idővel, a rohamos technikai fejlődéssel csak azok a szakemberek képesek lépést tartani, akik szüntelenül befogadják az új elméleti és gyakorlati ismereteket. A főiskolai oktatás ismeretszerzési részét, pedagógiai didaktikai módszereit lényegében ezekben az elvekben lehet összefoglalni. Kettős feladat Oktatás és nevelés. A kiművelt fők, a helyesen gondolkodó és cselekvő emberek egységes képzése azonban még ennél többet is szükségeltet. Az üzemmérnökök ugyanis nem lélektelen gépeket működtetnek, nem tervezői „magányban” alkotnak, hanem műhelyekben, géptermekben dolgozó embereket irányítanak. Szakmai tudásuk feladataik ellátásának csupán egyik részének biztosítéka — de ha nem értenek beosztottjaik nyelvén, ha nem képesek vezetői magatartásra, gondolkodásra, úgy ennek is munkájuk eredményessége, a termelés látja kárát Miként nevelik, formálják célszerűvé a főiskolai diákok, mint jövendő üzemmérnökök személyiségét? A műszaki tudományok elvileg kevéssé nevelő hatásúak. A matematika, és a többi műszaki tudomány lélektelennek is mondható — nem rossz értelemben —, elsajátításuk pedig fáradságos, időigényes. A három rövid oktatási év folyamán ezért kevés alkalom nyílik az emberekkel való foglalkozás megtanulására. A főigazgató-helyettes elmondotta, hogy éppen ezért sokat fáradoznak a diákok személyiségének kifejlesztésével. — A legalapvetőbb a szakma megszerettetése a fiatalokkal, hiszen ez a pozitív érzelmi kötődés, melyhez minden kiegészítő feladat kapcsolható. Sajnos azonban a legelső oktatási év a legnehezebb, és a vizsgák természetes „rostája” a száraz, nem igen lelkesítő, úgynevezett alapozó tárgyakra épül. A matematika, mint „alapselejtező” tantárgy szerepe egyébként is kétséges... És aki kimarad, úgy hagyja itt a tanintézetet, hogy nem is találkozott választott szakmájával, melynek szeretete tálán nagyobb erőbedobásra késztette volna. Nehézségeink vannak a tanórarend összeállításában, a helyiséghiány következtében sok a diákok „holt" ideje, és így túlterheltek, éjjelente kénytelenek rajzaikat elkészíteni. De a pozitív érzelmi ráhatásokat vizsgálva, minden hátráltató és ideiglenes tényező ellenére is sok- dicséretes és hasznos tény említhető. Mindenekelőtt az oktatók személyes példamutatása vezeti be a fiatalokat a szakma szépségeibe. A KISZ-szervezet hasznos szerepet tölt be a tudományos kutatások megszervezésében. Vonzó és érdekes a főiskola fölszerelése; a hidraulikai és a pneumatikái laboratóriumunk például egyedülálló az országban — az egyre erősödő „tradíciók”, a főiskolai hangulat mindinkább megszilárdítja a hallgatóság belső összetartozásának érzését A vezetőképzés igénye A főiskolán sok minden még a kialakulás mozgalmas, változó állapotában van — és én azt hiszem, ez a fiatalság mindenkori előnye. A nemsokára elkészülő új épület átadásával bizonyára sok átmeneti gond megszűnik, növekszik az oktatás hatékonysága. Minden bizonnyal a vezetői ismeretek iránt megmutatkozó hallgatói igények kielégítésére is mód és lehetőség nyílik. A fiatalok ugyanis érzik az emberekkel foglalkozó, leíró tudományok hiányát. Erről különösen a harmadévesek ejtenek szót, azok, akik már az iparban betöltendő közeli szerepükre gondolnak. Az üzemek, géptermek falai között az elméleti ismeretek csak rátermettséggel és hivatástudattal párosulva válhatnak gyakorlatilag jól hasznosítható tudássá. Sok szakterületen és beosztásban igaz ez a felismerés, de az üzemmérnökökre talán hatványozottan vonatkozik. Pavlovits Miklós MAI EMBEREK A címfestő Göblyös Simon festékillatú műhelyben dolgozik. Körülötte betűsablonok, ecsetek, félkész plakátok. Imponáló ügyességgel festi üvegre, lemezre, fára, kartonra a kért szöveget, ábrát. Különös, szép életútját kérésemre idézi fel. Kilencedik gyermeknek születtem Kenderesen. Apám kommencíós kőműves volt a Horthy-birtokon, odamaradt a háborúban. Hét-nyolc éves voltam, amikor már mindent megpróbáltam lerajzolni. — Hat elemit végeztem. Bátyáim a fronton voltak, nem tanulhattam tovább. A legkisebb testvérem vitt magával 1943-ban Pestre, az inasotthonba. Kőfaragó szerettem volna lenni, de nem vettek fel, így egy faszobrászműhelybe kerültem. Ebben az időben egyre több volt a légiriadó és kevesebb a munka. A mester mindenkit szélnek eresztett. Ezután egy címfestő alkalmazott; a háború befejezése után kaptam meg a segédlevelet. — 1948-ban az utcán megjelentek a falragaszok: Aki a rajzoláshoz érez kedvet, jelentkezzen a Nagy Balogh János Képzőművészeti Kollégiumban. Ma is büszke vagyok arra, hogy népi kollégista voltam, szakérettségivel kerültem a nagymarosi festőiskolába. Itt egy esztendeig neves művészek foglalkoztak velünk, felkészítettek bennünket a képző- és ipar- művészeti főiskolára. Nehéz körülmények között éltürík, de soha nem zúgolódtunk. A stúdiumokat Koffán Károly, és Poór Bertalan vezette, a növendékek között volt Segesdy A9u bWSif lAWOt 16. „Eredetileg az volt a tervünk, hogy ezekkel a hamis bankjegyekkel „légi csatát” rendezzünk Anglia fölött. E csata során repülőgépeink bomba helyett tonnaszámra hamis pénzt szórtak volna a brit szigetekre ...” 1944 végén a sachsenhauseni üzem megkezdte hamis dollárok nyomását is. A „Bernhard II-művelet” fedőnevű akció során 5, 10, 50, 100 és 1000 dolláros bankjegyeket nyomtak. A SD „forgalmazó szervei” — kezdésképpen — 500 millió dollárt rendeltek Bernhard KrügernéL AZ „ALPESI ERŐDÍTMÉNY” 1945 tavasza. Németország, Ausztria, Csehszlovákia országútjain visszavonulnak a hitlerista csapatok. Április 10-én Hitler bejelenti, átköltözik a Bajor- Alpokba, s ott az „alpesi erődítményben” megszervezi a náci erők végső ellenállását. Végül azonban a „führer” ott maradt berlini bunkerjében, ahol, mint tudjuk, öngyilkosságot követett el; holttesét benzinnel locsolták le és elégették... Az alpesi erődítményét azonban mégis a nácik által egész Európából összerabolt kincsek, valamint a titkos dokumentumok és irattárak hatalmas rejtekhelyévé alakították át. A hegyek között megbúvó tengerszemek, a meddő és elhagyatott bányák, a barlangok és odúk megteltek rejtélyes ládákkal és konténerekkel. Ide. ebbe az Ausztria, Németország és Csehszlovákia határai közé ékelt hatalmas háromszögbe hordták tizenhat vasúti kocsiban a sachsenhauseni berendezéseket is. A nyomdai felszerelésből semmi sem került elő többé. Ami pedig azt a száznegyven foglyot illeti, akik a 18'19-es tömbben berendezett nyomdában dolgoztak. Himmler parancsa világos volt: A Rerrt -d műve- let” nyomait el kell tüntetni. A különleges papírt és a hamis bankjegyeket égessék el, a lemezeket és a matricákat vessék a Toplitz tóba, ott ahol a legmélyebb a víz, azt a száznegyvenet pedig vigyék az ebensee-i táborba és egytől-egyik likvidálják őket”. Himmler parancsát csak részben teljesítették. A foglyokat elszállították ugyan Ebensse-be, de az amerikai tankok 1945. május 5-i váratlan betörése megakadályozta az SS-eket abban, hogy kivégezzék a történelem legnagyobb pénzhamisításának szemtanúit. Nem hajtották végre a bankjegyek elégetésére vonatkozó utasítást sem. Az SD és a Gestapó emberei ugyanis arra gondoltak, hogy nem árt, ha félretesznek egy kis pénzt az elkövetkező „sötét napokra”. Mintegy hatvan konténert tehát a Toplitz tengerszembe süllyesztettek, 1959-ben több konténert felszínre hoztak, s Jó részükben hamis fontot találtak. A Toplitz tó mélyébe rejtett pénz mennyiségére és értékére vonatkozó adatok rendkívül ellentmondóak. A sachsenhauseni hamisítások következményeinek kérdésében az Interpol diszkrétebb volt, mint bármikor, noha a háborút követő években foglalkozott a még forgalomban levő bankjegyek felkutatásával és az ezeket forgalmazó szélhámosok üldözésével. A Daily Mail 1950. június 5-i száma azt írta, hogy „Himmler hamis font sterlingjei továbbra is áramlanak Hága felé. Többségük az európai országokból érkezik, de jön hamis pénz Argentínából vagy Ausztráliából is”. Ismeretes, hogy Hága az Interpol hamisítványokkal foglalkozó irodájának székhelye. 1947— 1949 között ez az iroda százhuszonhét hamisítványtípust fedett fel. A nyomozók felfigyeltek arra, hogy a sachsenhauseni hamis dollárok készítésénél alkalmazott matricák, lemezek, papírminták sosem kerültek elő. Egyes újságok, nemkülönben egyes szerzők, köztük Julius Mader is, így arra következtettek, hogy az 1949-ben forgalomba került hamis dollárok és az eltűnt nyomdafelszerelések között kapcsolat van. „Ügy tűnik, hogy a hamisítók ugyanazokat a matricákat használják, amelyekkel a háború idején a nácik nyomták a hamis dollárokat” — állapította meg a nyugat-berlini Telegraph 1949. augusztus 29-i száma. Igaz — mutat rá az amerikai titkosszolgálat már említett jelentése is —, hogy 1947—1949 között szinte egv időben kerültek forgalomba ilven bankjegyek Franciaország- | ban. Belgiumban, Hollandiában. Svájcban. Angliában és Norvégiában. A későbbi események ellenben azt mutatták, hogy a hamisítók tevékenységének fokozódása világjelenség, és nincs kapcsolatban a háború idején alkalmazott „papírbombázással”. A hamisítások „fellendülése” nem volt egyéb, mint a második világháború után fokozódó bűnözés kísérőjelensége. (Folytatása következik) György, Würtz Adám ét Feledy Gyula... — A nagymarosi esztendő után, 1950-ben felvettek a képzőművészeti főiskolára, a vadonatúj leckekönyv mellé beutalót is kaptunk, Révfülöpre. — Hűvös nyár volt 1950ben. Csak néhányszor fűződtem meg az először látott tóban. Ősszel megkezdtem a tanulást. Karácsony előtt a főiskola hallgatóit tüdőszűrő vizsgálatra vitték. Nálam vizes, „lábon hordott” mellhár- tyagyulladást állapított meg az orvos — Gyulára kerültem a szanatóriumba. — Életem egyetlen olyan időszaka volt, amikor bizonytalanná váltam, nem hittem, hogy az adott lehetőségekkel szabad és kell élnem ... Nyomasztott, hogy a többiek gyakorlatokon vesznek részt, én pedig csak jegyzetből készülök .», — Három félévet fejeztem be. Nem telt tovább az erőmből. Amikor kijöttem a szanatóriumból, Kiskunfélegyházára a nővéremhez utaztam. Rövid idő múlva, dolgozni hívtak, dekoratőr lettem az állami áruházban. Megnősültem. A rajzolást, festést nem hagytam abba, a helyi Holló László képzőművész kör tagjaként rendszeresen veszek részt kiállításokon. Boldog embernek mondhatom magam, harmonikus, szép családi életem van, fiaim iskolába járnak, kislányom 16 hónapos. • A Kiskunfélegyházi Községgazdálkodási Vállalat címfestő részlegének Vezetője megtalálta helyét és nyugalmát az éleiben. A stúdiumokkal töltött esztendők megjelölték azt az utat, melyen haladni fog, függetlenül attól, mivel keresi kenyerét. S. K. Mezőgazdasági könyvespolc Az izgalmas állatvilág Emberevő őseink társaságában! A bálna éhezni vonult! Miért nincs eleién ttemető? A páva is szent állat! Miért szemüveges a kobra? A papucshős mandu! Jelenkori sárkányvilág! Halak, amelyek nem halak! Mi ez? Anghi Csaba új könyvének hátlapján olvashatjuk mindezt, mint rövid tartalmi kivonatot. A könyv címe: Állavilág egyenlítőtől a sarkokig. A szerző útiélményeit írta meg színesen, s minden érdekes állatról fényképet is közöl. A bálnától a búvármadarakig, a cápától az európai bölényig, a kacsacsőrű emlőstől a piszeorrú majomig minden állattal foglalkozik, bemutatja földünk egész állatvilágát. Zoológiái csemege ez a könyv, amely igyekszik elkerülni a hagyományos formát, nem tankönyv egy sora sem, hanem érdekes, izgalmas olvasmány, színes leírás. Nem törekszik teljességre, de mást nyújt, -nint az állatokról szóló könyvek eddig. A könyvet, amely hasznos és élvezetes olvasmány, a Natura jelentette meg.
