Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-08 / 57. szám

Ifit március 8. Szerda 5. oldal Kisegítő Iskola K iskunha lason Elgondolkoztató levelet kaptunk Kiskunhalasról. Pedagógus szerzője az otta­ni „Kisegítő Iskola” mun­kájáról, gondjairól számol be. Négy éve működik ez az intézmény, ahol a gyen­gébb szellemi képességű, beteg idegzetű gyerekeket tanítják, sok törődéssel, szeretettel. A város vállal­ta az oktatás többletkölt­ségeit, de még mindig aka­dályok nehezítik a haté­kony pedagógiai törekvések kibontakozását A legnagyobb baj: nincs az iskolának önálló ottho­na. Az alsóvárosi iskolában kaptak helyet azokban a termekben. amelyekben nincs délutáni tanítás. (Is­mert, hogy a délutáni ok­tatás értéke kisebb a dél­előttinél.) Éppen ezeknek a gyerekeknek lenne nagy szükségük a legkedvezőbb körülményekre. Különben sem egészséges az általános iskolának és ennek az ok­tatási Intézménynek azonos épületben való fenntartása, mert az egymásra hatás a tanulók között — ebben a korban — csak rosszat szül. (Például a csúfolódás érzé­kenyen érinti azokat a gye­rekeket. akiknek kevesebb jut az élet derűs pillanatai­ból.) A Kisegítő Iskola igaz­gatója tudja, hogy a vá­rosi tanácstól most nem várhatnak segítséget; egyéb gondok lekötik a meglevő energiát. A rendelkezésre álló pénznek is helye van már. „De a társadalom annyi szép bizonyítékát adta a lehetetlennek látszó felada­tok teljesítésének — írja az intézet igazgatója —, hogy mégis reménykednek. A kiskunhalasi Kisegítő Isko­lát nem lehetne ilyen ösz­szefogással „kiemelni” a kátyúból és önálló épület­be való költöztetéssel ked­vezőbb körülményeket te­remteni a helyi üzemek leendő segédmunkásainak és a nevelőtestületnek?” Mi szívesen helyet ad­tunk a fenti soroknak, mivel hallottunk az ottani peda­gógusok áldozatos munká­járól. Február végén — például — jelmezes far­sangi műsort szerveztek a I -nikok közreműködésével. I Hetekig készülődtek rá és a tanárok igazán nem „nézték”, mikor telik le a hivatalos munkaidő. Csoda, hogy jól sikerült? H. N. Mezőgazdasági könyvespolc Az állattenyésztés-politika alapjai Mi is az az állatenyész- tés-politika, amiről olyan sok szó esik mostanában, a húsprogram meghirdetésé­nek korszakában? Olyan tudomány, amelynek célja, minél kevesebb ráfordítás­sal, minél jobb és minél több termék előállítása, célszerű felhasználása. Te­hát az a tevékenység, amely az államvezetés és az állat­tartók érdekeinek össze­hangolásával az állatgaz­dálkodás befolyásolásával foglalkozik. Erre napjainkban nagy szükség van, hiszen a me­zőgazdaság legfontosabb ér­deke, hogy minél többet és minél olcsóbban termeljen, hogy megoldja a húskér­dést, jövedelmezővé tegye az állattartást. Gaál László ezekre a fontos kérdésekre ad kimerítő választ köny­vében. 14. A Yellowknife-ban tartott vizsgálat során a kanadai rendőrség megtudta, hogy 1954. június 18-án Gregson 50 kilogramm ólomrudat vásárolt a helybeli Negus bá­nyától. Ráakadtak továbbá egy csónakra, amelyet Gregson több alkalommal használt. A csónak fene­kén egy darab vásznat találtak ugyanabból az anyag­ból, amelybe a Gregson által vásárolt ólomrudakat csomagolták. Tehát egy csónak, egy darab vászon és annak a férfinak a személyleírása, aki súlyos bőrön­dökkel megrakodva szállt fel az autóbuszra a repü­lőtér közelében. Túl kevés ahhoz, hogy Gregsont a kanadai rendőrség saját eszközeivel felkutassa. így aztán minden ismertetőjelét, tehát ujjlenyomatait is, elküldték Párizsba, az Interpolhoz. Ennek ellenére már-már úgy tűnt, az ügy örökre kiderítetlen marad, amikor három évvel később, szinte ugyanazon a napon, a Yellowknife-i rendőrök levelet kaptak sidneyi kollegáiktól. A távoli Ausztrá­liából érkezett levél értesíti Yellowknife rendőrségét, hogy a „Cornwall” hajón elfogták Gregsont, aki Colin Dempsey álnév alatt potyautasként tartózkodott a fedélzeten. 1957. júniusában Gregson Montrealba ér­kezett, ahol két és fél évi börtönre ítélték, miután három évig élvezte a szabadságot és a lopott pénzt... Személyleírását azonban mindez idő alatt a világ csaknem valamennyi rendőrsége ott őrizte a körözött bűnözők ügycsomójában. Igaz, a véletlen is hozzá­járult ahhoz, hogy Gregson — akit egy más bűncse­lekményért vettek őrizetbe — felismerték és kiadták. A repülőgép kínálta lehetőségek fokozzák a gonosz­tevők falánkságát. Gregsonnak a körülmények ked­veztek bűntette végrehajtásában. Amikor ellenben ar­ról a bandáról van szó, amelynek sikerült minden tagja számára jegyet szereznie, egy nagy mennyisé; A Szolnoki Szigligeti Színház vendég játéka Kecskeméten Maya Fényes Szabolcs operettje Kettős premiernek örül­hetett pénteken este a kecs­keméti színház közönsége. Egyrészt, hosszú szünet után ismét „bemutatták” Kecskeméten Fényes Sza­bolcs jó muzsikájú, fordu­latos operettjét, a Mayát. De premierjét tartotta egy nem most született, de tar­talma miatt újnak mond­ható kezdeményezés: a színházak közötti műsorcse­re. Valamikor divatban volt az ilyesmi, sőt az ál­lamosítás után a kecske­méti együttest igen szoros szálak fűzték Szolnokhoz. Nos, mindkét „premier” sikert hozott. Ismét meg­hódította a közönséget a Maya szép, ízléses, inven- ciózus dallamaival és — hála a szolnoki színháznak — Fényes Szabolcsnak ez a bemutatkozása szinte az egész életműre is kitekin­tést adott, hiszen helyet kapott az ízléses revüjele- netek között az Ida regé­nye valamikori nagy sláge­re és a modern tv-film né­hány éves friss, szellemes melódiája. A két dátum között jó fél évszázad telt el és ez ismét eszünkbe juttatja, érdemes volna tovább ku­tatni: a Fényes Szabolcs- operettek között, hátha ta­lálnánk felújításra alkalma­sat. Hiszen — valljuk be őszintén — ez a fajta ope­rettstílus, amelyet Ábra­hám Pál művészete hono­sított meg annak idején Európa-szerte, és amelyet sok tehetséges kortársával együtt Fényes Szabolcs ze­neszerzői munkássága virá­A szereplók egy csoportja (Lcncz György, Csomós Mari, Baranyai Ibolya és ifjú Üjlaky László). gű aranyrudat szállító repülőgépre, nos, akkor már számos kényelmetlen kérdés merült fel. Az eset Bur­mában történt, s ahhoz a bűncselekmény-kategóriához tartozik, amelyet az olvasó jól ismer az újságok „In- nen-onnan rovatából. A gonosztevők adott pillanat­ban revolvert rántanak és kényszerítik a pilótákat, hogy az általuk kívánt irányba vezessék a gépet. Az említett esetben a gép homokos tengerparton landolt, ahol tehergépkocsi várakozott Leszállás után a ban­diták átrakták az aranyat a gépkocsiba, s aztán el- szeleltek, ámde előbb használhatatlanná tették a re­pülőgép rádiókészülékeit. A világ rendőrségei teljesen tisztában vannak a le­vegőben operáló bűnözők erejével éppúgy, mint az­zal, hogy az ilyen bűncselekmények ellen nehéz fel­venni a harcot a klasszikus hagyományos fegyverek­kel. Az USA-ban több állam rendőrsége már együtte­sen veti be a bűnözők üldözésére az erős gépkocsikon utazó rendőrkülönítményeket, a repülőgépeket és he- likopterflottilát. A mexikói rendőrség katonai re­pülőgép segítségét igényelte az ártalmatlan növény- kultúrákkal álcázott titkos mákültetvények felkuta­tásában. Az ily módon felfedezett ültetvényeket az­után ugyancsak repülőgépekről petróleummal per­metezték és felgyújtották. A libériái rendőrség érte­sítette az Interpolt, hogy az ország különböző vidé­kein olyan repülőgépek szállnak le, amelyeknek hová- tartozását nem lehet megállapítani. Ezek az isme­retlen gépek az előre megjelölt helyekről elszállítják a cinkosok által elrejtett gyémántokat. hamisítványok és hamisítók Ha ezek történetét szándékoznánk elmesélni, a ko­ronás pénzhamisítókkal kellene kezdenünk. Azokkal a császárokkal és királyokkal, akik csaknem teljesen értéktelen fémből verették a pénzt, s kötelezték a né­pet, hogy elfogadja, mint tette például VIII. Henrik, a híres angol király, aki ezüsttel befuttatott réz shil­lingeket hozott forgalomba. Erre azonban itt nincs mód. Ugorjunk át tehát a XVIII. századon is, amely­nek vége felé — 1790—1796 között — Anglia nagy mennyiségű francia frankot gyártott, hogy aláássa a francia forradalom vívmányait, s térjünk át közvet­lenül a bankjegyek korszakára. 1865-öt irt a naptár, amikor Hugh McCulloch, az amerikai kincstár állam­titkára, megalakította a Secret Service-t, az első szö­vetségi rendőrhivatalt. Az 1861—1865-ös amerikai polgárháború kezdetén megállapították, hogy az Egyesült Államokban forga­lomban levő pénz egyharmada hamis. Abban az idő­ben több bank foglalkozott pénzkibocsátással, s a bankjegyek nyomására sokféle módszert alkalmaztak. letett, amelyben nemcsak egy-két jó teljesítményt ér­zékelhettünk, hanem az volt az érzésünk, hogy mindenki egyformán érté­kes munkával járult hozzá a sikerhez. Valljuk be azonban, hogy a darab első felvonásában ezt a koncepciót nem tudta megvalósítani a rendező. A szöveg itt egyébként is eléggé humortalan. Emellett ezt a rossz szöveget a szí­nészek maguk is teljes át­éléssel próbálták drámává hitelesíteni, tehát lényegé­ben idegen elemet akartak belecsempészni a műfajba. Inkább P. Howardtól kel­lett volna tanácsot kérni, aki légiós ügyekben min­dig tévedhetetlen bizton­sággal megtalálta a hu­mornak azt a fajtáját, ami rokonságban lehet egy ép­kézláb operett hangvételé­vel. A második felvonásban azonban helyreállt a teljes egyensúly, jól formált, technikailag is kitűnően ki­vitelezett revü jeleneteket kapott a közönség (koreog­ráfus: Somoss Zsuzsa!) és egymás után csendültek fel a jobbnál-jobb Fényes Sza- bolcs-dallamok. Külön ki­emelnénk a kerek kis ka­barétréfának beillő jelene­tet a másnapos, fejfájástól gyötört rendőrfelügyelő és Charlie között. Sikerült Ru­di és Barbara ének- és tánckettőse, mértéktartóan ízléses eszközökkel Jette ro­konszenvessé a Kecskemé­ten jól ismert Mucsi Sándor Bambó magán jelenetét Mint ahogy Csomós Mari és Lencz György is kitett ma­gáért. A címszerepben Bókay Mária kulturált énekével, s kifejező játékával aratott sikert. Ebben a nem szab­ványos felépítésű prima­donnaszerepben alkalma volt tánckészségét és egész­séges humorérzékét is meg­mutatni. Huszár László Charlie-alakítása szerény eszközökkel illeszkedett be az együttesbe, a valamikori nagy slágerek tolmácsolása közben pedig jó énekes­partnere volt Bókay Máriá­nak. Ifjú Ujlaky László, Rudi alakítója került min­den rikítóbb effektust, ol­csó bohóckodást, amire pe­dig ebüen a szerepben bő­ven kínálkozott volna al­kalom. Az előadás egyik kellemes meglepetése Ba­ranyai Ibolya temperamen­tumos, szép játéka. Csomós Mari alakításában érződött a premiérélfögódottság. Lencz György mosolygós, mulatságos Dixit vitt a színpadra és külön is meg kell említeni az epizodis- ták közül Czibulás Péter nevét, aki igazi kabinet- alakítást nyújtott a rendőr­tiszt szerepében. Székely László díszletei jó variálási lehetőséget rej­tettek magukban, Gombár Judit jelmezei közül külö­nösen a női szereplők és a tánckar ruhatervei tet­szettek. Csáky Lajos (Folytatása következik) Maya és Charlie (Bókái Mária és Huszár László). goztatott ki, zenei stílus­ban hozzáférhetőbb a mai ember számára, mint a bé­csi operett másodvirágzásá­nak nem egy terméke. A Szolnoki Szigligeti Színház együttese őszinte sikert aratott Kecskeméten. A közönség örült a tehet­séges, jó kedélyű és ki­egyensúlyozott játékkész­séggel rendelkező színé­szeknek, a jól összeszokott tánckarnak és a Nádor László vezetésével megszó­laló zenekarnak. Különösen a második és a harmadik felvonásban mutatott játék ragadta magával a közönsé­get Itt jó leckét adott a vendégtársulat, milyen az ideális kollektív játék. Az ilyen fajta játékstílusba nem illik bele a szólózás, az egyénieskedés, a „saját­jelenetek” önző túljátszása, mindenki tudatosan alkal­mazkodott a Bor József rendező által körvonalazott stílushoz tempóhoz, s így aztán olyan produkció szü­

Next

/
Thumbnails
Contents