Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-08 / 57. szám
i »Mal 1972. március 8, nerds Hat asszony megannyi véiemény Az elmálf héten Kecskeméten tanfolyamon vettek részt a szövetkezetek nőbizottságainak vezetői, tagjai. A háromnapos eszmecserén — amelyen előadások és konzultációk váltották egymást — száznál több küldöttel képviseltette magát a három szövetkezeti forma: az áfész, a tsz, és a ktsz. Hangot kaptak a tanácskozáson az asszonyok sajátos gondjai, szóba kerültek az egyenjogúsággal kapcsolatos kérdések csakúgy, mint a nők közéleti szereplése. A résztvevők egytől egyig közéleti beállítottságú, őszintén érdeklődő, nyílt szavú nők voltak. A tanfolyam szünetében velük értettünk szót egy rögtönzött beszélgetésen, kérve őket: összegezzék a tanfolyam tapasztalatait, mondják el dióhéjban felszólalásuk lényegét Kovács Istvánná, a Kecskeméti Ezermester Ktsz nőbizottságának elnöke a nők közéleti részvételének problémájával foglalkozott Meglátása szerint a családos anyák elé — legjobb szándékuk, meggyőződésük ellenére is — még mindig sok akadály tornyosul, amelyek miatt alig-alig bontakozhatnak kd a köz ügyét előbbre vivő elképzeléseik. Épp ezért a társadalmi és a politikát életben többnyire az egyedülálló nők tudnak részt venni, vagy pedig azok, akiket a többi családtag a második műszakban annyira-ameny- nyire tehermentesíteni tud. Számon kérte a férfiak még hatékonyabb segítségét is a ház körüli tennivalókban. Üzemének vezetősége egyébként példásan gondoskodik a dolgozók kisgyermekeinek bölcsődei elhelyezéséről. Megszervezésre vár azonban még — de remélhetőleg rövidesen meg is oldódik — az üzemi étkeztetés. Szász Károlyné, a kas kantyúi Homokgyöngye Szakszövetkezet nőbizott sági elnöke a szakszövetkezeti tagság nyugdíjrendszerének módosítását sürgeti. A jelenlegi szabályozás alapján helyzetük még a tsz-tagokkal szemben is hátrányos. Márpedig legalább e két társulás tagjainak nyugdíjszintjét kellene közös nevezőre hozni. Megelégedéssel szólt viszont egy másik régi sérelem orvoslásáról, arról ugyanis, hogy a betegségi biztosítást kiterjesztették a szakszövetkezeti gazdákra is. Szerencsés Ferencné, a Kiskőrösi ÁFÉSZ nőbizottságának titkára „kényes” kérdést feszegetett: az elvi megalkuvásról szólott, amelyet a politikai élet legfelsőbb fórumainak csakúgy ostorozniok kell, mint az alapszervezetek tagjanak. Együttes tudat- formálásra van szükség, hogy a demokrácia adta lehetőségekkel mindenki széles körben élhessen. Az oktatás és a tájékoztatás előnyeit maradéktalanul kihasználva tovább kell bővíteni az emberek látókörét, s oda hatni, hogy amikor hibás, káros jelenségeket észlelnek, bátran hangot adjanak véleményüknek, bírálatuknak. Hunyadi Jánosné, a Kiskunmajsai Cipész Ktsz nőbizottsági elnöke nyilat- hinatái a szövetkezeti vezetők fizetésének kérdésével kezdte. Véleménye szerint a szövetkezet sorsa korántsem a fizetések mértékén múlik, hanem a vezetés szellemén, a jogok-köteles- ségek célratörő tudatosításán. Az említett ktsz-ben egyébként a legszélesebb körű demokratizmus érvényesül. Minden tag kézhez kapja az alapszabályt, hogy annak birtokában megtehesse észrevételeit. A vezetőségi ülésen részt vesznek a bizottságok elnökei is, és megállapításaikat figyelembe veszik a végső döntések meghozatalánál. A vezetés eredményessége mellett szól a kezdeti taglétszámnak csaknem a 25-szörösére való növekedése, s az utóbbi két esztendő egyenként tízmilliós árbevétele is. Lelkes tagság ez: nem ragaszkodnak minden áron a szorosan vett munkaidőhöz, s közös akarattal érvényesítik a szövetkezeti demokráciát. A gyermekes anyák a két műszak közül mindig a nekik előnyösebben kapnak beosztást. Az óvodai hely is elegendő, csupán a hatórai üzemi munkakezdés és az óvoda hét órai nyitása okoz még gondot. De ezt is megoldják: saját szövetkezeti óvodát szándékoznak létesíteni. Filákovity Vitályosné a Csátaljai ÁFÉSZ nőbizottsági elnöke régi társadalmi munkás, sőt tanácstag is. Náluk már megoldott az, ami Majsán még gondot okoz: az óvónőkkel kialakított jó kapcsolat révén rugalmasan, a szülők és gyerekek érdekében sikerült az óvoda nyitvatartási idejét rögzíteni. És ha délután késne is az anyuka: az óvó néni megvárja. Sokat tett szövetkezetük a szolgáltatások megszervezéséért. A bajai Patyolat kihelyezett részlege jól és gyorsan dolgozik. Kijár a GELKA-szerviz is, amelynek munkáját helyi ötletekkel, felajánlásokkal sikerült még eredményesebbé tenni. Az áfész- és a tsz-dolgozók újabban méltányos áron juthatnak ebédhez. Az áfész-hez tartozó négy község közül háromban van öregek napközije, s a lakókról mintaszerű lelkiismeretességgel gondoskodnak. A nők javaslata nyomán ezenkívül a községek mindegyikében gázcseretelepet létesítettek. Berecz Balázsné, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz nőbizottságának tagja a külterületi lakosság gondjainak adott hangot. — A városi emberekhez a villamosítás minden jót elvisz — mondotta. — A petróleumlámpa náluk csak szobadísz, és talán eszükbe sem jut, hogy van, ahol még ma is elsőrendű használati cikk. A tanyai asszonyok legtöbbje, a távolság miatt, a bölcsődei-óvodai ellátást sem veheti igénybe. Bereczné is szóba hozta az egyenjogúságot, amely olykor még „nemen belül” sem valósul meg. Hiszen a tsz-ben is más a mezőgazdasági és más az ipari munkakörben dolgozó nők társadalombiztosítása. A nyugdíj szintjét is — ha nem is máról holnapra — feltétlenül közelíteni kellene. S kérte azt is, hogy javaslatát mihamarabb vitassák meg országos szinten is. * Hatan, szövetkezeti asz- szonyok szólották sokuk gondjairól, s emlékeztek meg az eredményekről. Egy valami azonban közös volt mondataikban: az őket körülvevő kollektívában érzett felelősség, a nagyobb családért buzgó, s a jobbra, többre igyekvő szép szenvedély. Most, nők napján köszöntjük őket, nem utolsósorban ezért a harcos kiállásért, kívánva, hogs' mindaz, amit százak érdekében kivívni törekszenek, mielőbb valóra is váljék! Jóba Tibor Kevés szóval, sok tettel A húszéves rémi Dózsa Termelőszövetkezetet nem szükséges bemutatni olvasóinknak, hiszen eredményeikről, munkájukról lapunkban már sokszor beszámoltunk. Azt azonban elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy ennek a gazdaságnak a 4300 holdjából mindössze 2 ezer hold a művelhető, ezer hold az erdő, a többi pedig parlag. Nem támaszkodhatnak tehát teljesen a szántóföldjeikre, ezért a növénytermesztés és az állattenyésztés mellett más jövedelmi forrásról, más munkaalkalomról is kell gondoskod- niok. Milliókat ér... A szövetkezetnek 553 tagja van, 351 a dolgozó létszám, 202-en pedig nyugdíjasok. A dolgozók között 135-en lányok, asszonyok, de a családtagokkal együtt az itt dolgozó nők száma megközelíti a kétszázat. Nők dolgoznak a keltetőüzemben, ahol évente 3 millió csibe lát napvilágot. Nők dolgoznak a Broyler csibenevelőben, ahonnan a múlt évben 1,5 millió húscsibét értékesítettek. Nők dolgoznak a tésztaüzemben, ahonnan évente átlag 1500 mázsa tésztát szállítanak az ország minden részébe, 4,5 millió forinttal növelve a közös jövedelmét. Nők dolgoznak a tenyésztelepen. az irodákban, lelkesen vállalnak részt minden közös tevékenységben. A szocialista brigádmozgalom élenjárói, mert a részt vevő nyolc kollektíva 260 tagjából százhatvanketten öt brigádot alkotva lányok, asszonyok. És csak a Broyler- telepiek várományosai a megtisztelő címnek, a többiek már tulajdonosai. — Alig két évvel ezelőtt a pártszervezet javaslatára és szervezésében vett nagyobb lendületet a mozgalom — mondja Halász Lajos. a tsz pártszervezetének titkára. — Igyekeztünk megértetni —, s mondhatom, teljes sikerrel — a mozgalom résztvevőivel, hogy a szocialista cím elnyerésének nem lehet egyedüli feltétele a termelési feladatok végrehajtása. Adjon a mozgalom eredeti célkitűzéseinek és elvének megfelelően többet mint túlteljesített terveket, a ta közül tízen nők. Nem utolsósorban a szocialista brigádmozgalom „hozta felszínre” azokat a lányokat és asszonyokat, akik érdemessé váltak a felvételre. Viszmeg Miklósné a Broy- ler-telep brigádjából, Horváth Eszter a 33 tagú KISZ-szervezet titkára, az irodai dolgozók szocialista brigádjának tagja, és a többi fiatal kommunista nő tevékenyen részt vesz a mozgalomban. — A tsz vezetősége hogyan segíti a nőket? — A legteljesebb mértékben elismeri a munkájukat és ezt igyekszik is bizonyítani. Nem volt könnyű megoldani, de ma már minden dolgozó nőnek a vasárnapon kívül jár egy résztvevők a kiválóan végzendő termelőmunkájuk mellett tevékenykedjenek a szocialista embertípus kialakításában. Szóval, először alapjaiban ismertettük meg a mozgalmat örömmel vettük, hogy a brigádokat nem is kellett különösebben irányítani, a nők megtalálták maguknak azokat a feladatokat, amelyeket a termelésen túl meg kellett oldaniok. A munkafegyelem megszilárdítása, egymás segítése ma már annyira természetes, hogy szinte nem is beszélünk róla. A politikai oktatásban való részvétel, a közös kirándulások, szórakozások egyre jobban összekovácsolják a brigádokat. Segítik az időseket, meglátogatják a betegeket, félárva gyerekeket patronálnak, segítenek egymás háztáji földjének megművelésében — soroljam még? Két évvel ezelőtt a tsz 52 tagú pártszervezetében mindössze két nő volt, ma már hetvenhat kommunisA dolgozó népet szolgálom! A MEZŐGÉP Vállalat kerekegyházi gyáregységének könyvtárszobájában ülünk. Szemben velem a fekete hajú, kék szemű Kaszab Lászlóné, a gyáregység bércsoportvezetője. Éz a karcsú, csinos asszony amellett, hogy gondos családanya, kiváló munkaerő, > társadalmi tevékenységében is túltesz a férfiakon. Három évvel ezelőtt ugyanis önkéntesen munkásőrszolgálatot vállalt. Szerényen, csendesen beszél életéről, — Itt nőttem fel a faluban, férjem is idevaló, sőt itt dolgozik a vállalatnál. Főművezető, de egyben a szakszervezeti bizottság titkára is. Fiam — mondja büszkén — jelenleg katonai szolgálatát tölti, de kislányom, a 18 éves Erzsiké itt dolgozik a kárpitosüzemben. Én amellett, hogy elvégzem a napi munkám, tagja vagyok a pártvezetőségnek, szervezem a nődolgozók akcióit, ülnöki akadémiára járok, egy szocialista brigádnak vagyok a vezetője, s eljárok a mun- kásőr-foglalkozásra is. Ügy érzem sok terhet raktak ennek a fiatalasz- szonynak a vállára, meg is mondom neki. Nevet, bólint. — Néha sok, de nem ez a döntő. Lelkesen, szívből csinálom. A nőtanácsot például 1966-ban huszonkilencen alakítottuk meg, s ma már az üzemben dolgozó 180 asszony és lány egyaránt kiveszi a részét a vietnami akcióból, az üzemen belüli gondok megoldásából ... Sok harc árán értük el, hogy a vezetők hallgatnak szavunkra. Pedig gondjaink természetesen akadnak. Itt a faluban van n^híny olyan férfi aki elissza a keresetét, nem gondol a családjára. Ezeknek a jó útra térítése, meggyőzése az én gondom is. Szerencsére hallgatnak rám... A háztartási munkában nemcsak a férjem, de kislányom és édesanyám is segít, Ezért is tudtam vállalni a munkásőrszolgálatot. Mi az, ami a munkásőrséghez, a haza fegyveres védelméhez vonzza? A munkásőri szolgálat bizony elég nehéz, még a férfiaknak is megterhelést jelent. — Én a munkásőrséget nemcsak társadalmi munkának, hanem megtisztelő feladatnak tartom. Szeretem a foglalkozásokat, mert jó a kollektíva, s a férfiak nemcsak szeretnek, de tisztelnek is. Nem nevetnek ki az alaki foglalkozáson az esetleges sutaságomért, sőt a menetgyakorlatokon nem egyszer átvették tőlem a felszerelést. A fegyvert természetesen nem adtam ki a kezemből. Legjobban az éles lőgyakorlatokat szeretem. Ezeken nem szerepeltem a legrosszabbul. Foglalkozom a napi politikával is, s úgy érzem, ha szükség volna rá, fegyverrel Is harcolnék a szocialista társadalomért. Gémes Gábor külön szabad nap. Szerződésünk van a helybeli ÁFÉSZ-étteremmel, aki igénybe veszi tagjaink közül a közétkeztetést, fizetjük a hozzájárulást. Később, ha a kiszemelt épület körüli problémákat sikerül megszüntetni, saját üzemi konyhát hozunk létre, öt- ven-hatvan gyermek részére elegendő szép óvodánk után szeretnénk minél előbb létrehozni egy bölcsődét is. A brigádokat jelentős pénzjutalomban részesíti a vezetőség és dicséretükre legyen mondva — nem osztják szét, közös kasszába teszik. A nőnapról mint mindig, most is megemlékezünk. Különben, látogassuk meg az égjük brigádot — javasolja a párttitkár. — A tésztaüzem itt van a szomszédban. Néhány perc múlva fehér köpenyben, fertőtlenített vízzel kezet mosva szemléljük a tésztagyártók szorgalmas munkáját. Anélkül, hogy a munkát zavarnánk, szót váltunk néhány brigádtaggal. Miért teszik azt, amit tesznek? — ez a fő kérdés. — Inkább mi segítsünk, mint mi szoruljunk támogatásra — mondja meggyőződéssel Vancsura Ilona — Nagyon jól eső érzés gondoktól barázdált arcon mosolyt látni... — Vass Terikének meghalt az édesapja, édesanyja pedig munkaképtelen — mondja Leiler Miklósné — A négyéves kislányt mi járatjuk óvodába, fizetjük a napközit, másodikos bátyját pedig az irodai brigád patronálja. Nem érzem dicsekvésnek azt sem, amit Vancsura Miftlósné mesél: — Orsós Laci is félárva, mi segítettük, hogy elmehessen Sikondára úttörőtáborba. Ezer forintért vásároltunk neki ruhát és minden vasárnap a brigád más tagjánál ebédel... — Mester Lászlóné, egyik munkatársunk beteges, de idős édesanyját és fiatal lányát is ő tartja el — meséli Borsodi Sándorné — Most a nagymama beteg lett és Mesterné nem tud dolgozni. Ide vettük a kislányát és a tizenöt éves Editkét mi patronáljuk. Kevés, könnyű munkával kereshet ezer forintot, hozzájárulhat családja eltartásához ... Fellapozzuk később az irodában a díszes, gondosan vezetett brigádnaplót. Üj- ságkivágások, köszönőlevelek, látogatók bejegyzései, szép elismerő mondatok. Feljegyzés a vietnami takaróakcióban való részvételről, a véradásról, közös kirándulásokról, a brigád saját 150 kötetes könyvtáráról, beteglátogatásokról, ki- sebb-nagyobb eseményekről. Olyan dolgokról „árulkodik” a napló, amelyek bizonyítják, hogy itt tényleg szocialista brigád dolgozik, kevés szóval, de sok tettel. Opauszky László Megtalálták a helyüket Ha megszólal a szív
