Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

tm. március kedd 5. oldal A rendezők felelőssége Barátom nagyfiát kérdezem: — Készülsz-e az iskola farsangi mulatságára? — Itthon maradok. Miért menjek? Szardíniának? JSajnáJom, hogy a lányom szegényebb lett egy élet­re szóló élménnyel” — panaszkodott levelében kecs­keméti olvasónk egy diákbál után. Hónapokig gyakoroltak, próbáltak a Ki mit tv.d-ra fiatal muzsikusok, táncosok. A bemutató után majd­nem sírva keseregtek: úgy gondolták korábban, hogy a zsűriben valamennyi művészeti ágat tekintélyes szakember képvisel, akiknek nyugodtan elfogadhat­ják tanácsát, véleményét. Tévedtek. A bíráló bizott­ságban kitűnő népművelők, a művelődésügy- helyi, megyei irányítói foglaltak helyet alkotó művészek, kritikusok csak mutatóba. Valamennyien becsapott­nak érzik magukat. Ki- mondva-kimondatlanul. a rendezőket hibáztatják. Igazuk lenne? Érdemes ennél a témá­nál kissé elidőzni, mert közvetve-közvetlenül a tar­talmi vonatkozások háttér­be szorítását, a fiatalok törekvéseinek lebecsülését jelzik. Mit ér az olyan bál, amely csak nevében kü­lönbözik a táncdélutánok­tól? A körültekintés nél­kül összeállított zsűri: el­kedvetleníti a fellépésekre komolyan készülő fiúkat- iányokat. Néhány példa, tapaszta­lat, javaslat: A diákbálok és a bevétel A környezet hatással van az emberre, nevel. Az lenne a diákbáloknak a feladata, hogy kellemes miliőben kulturáltan, szé­pen viselkedve szórakoz­zanak, ismerkedjenek a fi- úk-lányok, gazdagodjanak érzelmekben. Mindinkább elfogadott az a nézet, hogy a táncos összejövetelek a pénzszer­zés eszközei. Az a fontos, hogy minél többen legye­nek, minél kisebb legyen a ráfordítás, mert így jut elegendő forint az érett­ségi bankettre, az osztály- kirándulás, az Iskolai fel­szerelés bővítésére — a cél végső soron mellékes. A bál sikerét csupán azon mérik, hogy mit hozott a konyhára. Igaz, a gyerekek jóked­ve, szellemi gyaranodása pénzben kifeiezhetetlen és lehetetlen forintban kimu­tatni a csalódottsásból, a jóra való ösztönzés hiá­nyából adódó veszteséget is. Nyilván ezért adnak ki újra és újra kétszer any- nyi jegyet diákmulatsá- gókra, mint ahánvan kul­túrált körülmények között elférnek a rendelkezésre álló termekben. A tartal­mi előkészítés ezért szű­kül kizárólag a zenekar Kzozződtetésével járó gon­dokra. 4 török hasa Maskarás klubdélután nagy létszámú iskolában. Az előzetes tájékoztatás szerint az eredeti, az élet­kornak megfelelő, olcsó, házilag előállítható ízléses ;aim< ?eket díjazzák. A fel­adat megmozgatja az ügye­sebb. szorgalmasabb fiúk- lányok fantáziáiét. Pompás jelmezeket fundálnak ki és csinálnak a semmiből. Sokat emlegetjük mos­tanában az esztétikai ne­velés szükségességét. Hogy az ee^ber l“«ven szán ru­hában. arcban. ec-’dolat- ban szokásaiban Íme. a kitűnő aiKalom arra. hogy néhány keresetlen, kedves szóval meadiesériék az íz­lésesén öltözködőket a le­iemén eseket Ennél na­gyobb méltánylást, elisme­rést nem vártak a gyere­kek. A „zsűrizésre” vállalko­zó jószándókú, lelkes ma­mákat úgy látszik nem tá­jékoztatták az előzetes szempontokról. Győzött a cigánycsalád, meg a török­basa — különösebb indo­kolás nélkül. Ki mit nem tud? Túl vagyunk a vetélke- dösorozat megyei elődön­tőin. A benyomások a mu­tatott teljesítményeket és a körülményeket illetően vegyesek. Most a címben is jelzett rendezés a téma, szóljunk erről. Mindkét helyen szinte reggeltől estig tartott a műsor. Végkimerülésig. A kezdés után csakhamar megkezdődött a mocorgás, köhécselés, ki-beiárkálás, székrecsegtetés. Óhatatla­nul hátrányba kerültek a műsor második részében sorra kerülők. Hasonló tapasztalatokat szereztünk az elmúlt évek­ben rendezett fesztiválok, bemutatók többségén. Meg­győződhettünk jó néhány­szor arról, hogy az öt- hatórás műsorokat nem él­vezi a közönség. A hosz- szas várakozás a műked­! velők teljesítményét is ká- ! rosan befolyásolja. Az ilyen ! marathoni előadások js lu­dasak az amatőr produk­ciók iránt megnyilvánuló közönyben. A rossz tála­lás még e legjobb fala­toktól is elveheti az étvá­gyat. Elkerülhetetlenek a bosz- szantó szervezési hibák? Kiszámíthatatlan a mű­soridő? Miért nem hatá­rozható meg előre a se­lejtezőkből továbbjutók száma? Feltétlenül vegyí­teni kell a különféle mű­fajokat? Az „apróságok” fontossága Tudjuk, hogy a kulturá­lis eseményás rendezői rengeteget dolgoznak, sok­szor lehangolóan nehéz körülmények között. Ne­kik is érdekük, hogy hibás szemlélet, vagy apró gon­datlanságok ne veszélyez­tessék fáradozásaik ered­ményét, sikerét. Egyetlen nyikorgó ajtó tönkre tehet kiváló műsort. A bíráló bizottság felületes megál­lapítása hosszú időre el­kedvetleníthet tehetséges embereket. Volt már rá oélda. A jó előkészítés, ügyes, s mindig a tartalmi vo­natkozásokat kiemelő szer­vezés megsokszorozhatja a kifejtett szellemi energia hasznát, hatását. A rende­zés: ösztönözhet és visz- szafrvrhat. Pillanatnyi elön vök ért nem érdemes megfeledkez­ni az embernevelés távla­tos céljairól: légven sző ki esinvek maszkabál járói, diákok mulatságáról avagy nagyszabású megyei ama- tőr bemutatókról. Jót és jól. Mindkét kí­vánalom egyformán fontos. Heltai Nándor 13. A biztosító berendezések kötelező alkalmazása el­len azonban maguk az autógyárosok tiltakoznak. Azt állítják, a túl költséges szerkezetek megdrágítanák a szériában gyártott gépkocsik árát. Ennek ellenére az NSZK-ban már bevezették, Franciaországban pedig 1969. szeptember 1-én vezetik be a biztosító beren­dezések kötelező módon történő felszerelését. Ez a rendelkezés már szerepelni fog a közúti közlekedés megjelenés alatt álló, új szabályzatában is. LÉGI KALÓZOK A repülőgép a legjobb, a leggyorsabb és a legbizto­sabb közlekedési eszköz. Megkönnyíti a kapcsolatot a városok, az országok, a földrészek között, új korsza kot nyit a közlekedésben, hiszen valósággal „leszűkí­ti” a világot. A kék égbolt „órszágútjain” haladó lé­gi járatok összekötik a kontinenseket, előmozdítják az idegenforgalom fejlődését, lehetővé teszik, hogy az emberek legyőzzék a távolságokat, jobban megismer­jék egymást, közelebb kerüljenek egymáshoz. Ha azonban a kriminalisztika szempontjából tekintjük a dolgokat, meg kell állapítanunk, hogy a repülőgép a nemzetközi gonosztevők számára is komoly lehetősé­geket nyújt a cselekvéshez és a meneküléshez. A lé gi járatok nu'nden tilalomtól nvitva álla nak a bűnözők előtt. Az egyetlen feltétel, hogy meg fizessék a repülőjegyet, külföldi út esel -n pc. ! 6 vényes útlevelet mutassanak fel. Nincs messze m a szuperszonikus repülőgépek korszaka, amikor a üzletemberek (és a bűnözők) 2500 kilométeres órán kénti sebességgel utazhatnak majd egyik földrészrí a más'kra. A „Concorde” repülőgép utasa, anélkül hogy fantaszta lenne, ilyen programot tűzhet maga Mitől színes a Balaton? Huszonöt éyes a Tiszatáj 25 év egy napilap életé­ben is nagy idő. Két ke­zünkön megszámolhatjuk, hogy hány irodalmi-művé­szeti folyóirat élvezte ilyen hosszú ideig olvasói bizal­mát. Különösen vidéken. Ezért a Tiszatáj negyed- százados léte nemcsak a szegediek ügye. A folyóirat első száma 1947 márciusá­ban került az olvasókhoz. A jubileum örömében az egész magyar kulturális közvéle­mény osztozik a Tisza-par- ti szerkesztőséggel. Két ok­ból is. Ez az irodalmi orgá­num annak köszönhette ed­digi sikereit, hogy első perc­től kezdve az ország iroda­lomkedvelő közönségéhez szóltak és következetesen küzdöttek a dilettantizmus, a vidékiesség veszélyeivel, a kizárólag a szűkén vett helyi érdekeket hangoztató szemlélettel. Egyetértünk a mostani szerkesztőség véleményé­vel: „A folyóirat pusztán létével, fejlődési periódu­saival, megvalósított és el­vetélt programjaival szin­tén tükrözi a mindenkori irodalmi, szellemi állapo­tokat, tükrözi a helybeli, de mert attól lényegesen még­sem térhet el. az országos kulturális viszonyokat is. A folyóirat negyedszázada összefonódott felszabadulás utáni életünkkel.” Bács-Kiskun megyében is ió néhányan járatják a fo­lyóiratot és sokan példá­nyonként vásárolják a Ti- szatájt. Kívánjuk, hogy a szerkesztőség, a munkatár­si gárda érezze munkájá­ban: a szomszéd megyében rokonszenvvel kísérik fá­radozásaikat és hasznos, eredményes munkálkodást kívánnak az újabb negyed­századra. H. N. A kék tengerhez szokott külföldi turisták sokszor megcsodálják a Balaton színjátékát, a víz sokféle árnyalatát. A télvégi „jég­veszte” után például a sö­tétszürke színek helyett a világoszöld dominál. Ilyen­kor a „festőanyagot” a hi­degkedvelő algák alkotják. Ezek télen szaporodnak. A tó mélyén ugyanis még a hideg évszakban sem kö­vetkezik be úgynevezett teljes bénaság, sőt sok nö­vény és apró állat ilyenkor éled és szaporodik. Vihar idején a Balaton víztükrén barna, lila, kék, zöld és Déry Tibor a fenti cím­mel egész oldalas cikket írt nyelvünk romlásáról a Nép- szabadság 1971. szeptember 26-i számának vasárnapi mellékletében. Cikkének indulatossága ragadja meg elsősorban az olvasót. Az a türelmetlen szenvedélyes­ség, amellyel a nyelv rom­lásának okait kutatja. A Népszabadság szeptember 7-i és 8-i számát nézte át, azokból szedte ki a példá­kat, amelyekkel a nyelv­rontást bizonyította. Igaza van Déry Tibor­nak. Nagyon találó, ha hordaléknak nevezzük a nyelvhelyesség elleni hibá­kat. A hasonlat nyilvánvaló: ahogy a megáradt folyó föl­szedi és hömpölyögteti a sze­metet, a hordalékot, ugyan­úgy megtaláljuk nyelvünk gazdag áramlásában is a kivetendő hibákat. Az író „a mesterségének esküdött hűség jármával a nyakán” eddig is harcolt a magyar nyelv romlása , ellen, de amint bevallani kényszerül, eredménytelenül. fehér színek követik egy­mást, aszerint, hogy a nyu­galmi állapotban kékeszöld színt adó lebegő algákat — biogán mészkristályokat — milyen szögben éri a nap­fény. Ez a felszínen szí­nekben megjelenő élő és szerves tömeg egyúttal el is zárja a fényt a Balaton mélyétől. A magyar ten­gerben 80 centiméter mély­ségtől lefelé sötétség ural­kodik. Ez az oka annak, hogy a tó élőlényei „sápad- tabbak” szervezetük rend­kívül szegény festékanya­gokban. Elhagyva a Déry Tibor által kikeresett hibák fel­sorolását, most inkább fej-; tegetéseit tárgyaljuk, mivel nyelvünk romlása egyre aggasztóbbá válik. „Miért írunk oly rosszul? — így kezdi Déry — Mert rosszul beszélünk? Kinek a nyelvéről gyűjti be fülünk azt a sok időtlenséget, me­lyet egymásnak tovább ad­va, s tovább növelve, szó­ban és írásban oly buzgón gyarapítjuk a magyar nyelv szemétdombját? S mikor, hol szedtük ma­gunkba az első, eredendő sületlenségeket?” „Hol kez­dődik tehát a fertőzés? Amely ... már eljutott nyel­vi tudásunk legbenső gó­caihoz is?” Igen, hol kezdődik a nyelvrontás? Az író szerint aligha az iskolában. Hisz ugyanis abban, hogy az if­júság „szellemes, furcsa, édes, bár olykor trágársá­gaiban is tetszelgő” nyel­veiben nyelvteremtő erő van. Aztán a sajtó a tévé, a rádió kerül sorra. Eluta­sítja azt a gyanúsítást, hogy az újságírók, rádió- és tévészerkesztők nem tudnak magyarul. Majd így folytatja: „De ha abból in­dulunk ki, hogy a tömeg­kommunikáció kormányo­sai és legénysége jól tud­nak magyarul, akkor ki csempészi nyelvünkbe azt az egyszerre tíz felé fajta- lankodó szörny stílust, amelyben reggeltől estéiig szakadatlanul egymás po­fájába csaholunk.” (Hát akkor kik? — vetjük föl ml is mindannyian a kér­dést, mert hiszen nyelv­rontás van, valahonnan csak kiindul és valakik csak terjesztik.) Elgondolkodhatunk azon is, amit a riportalanyokról ír: „De kérdem, tsz-elnö- kelnk, agronómusaink, pász­toraink, kondásaink, bri­gádvezetőink nyelvtudása miért kezd egyszerre ban­dzsítani, mihelyt egy ripor­ter áll eléjük ... Szép ma­gyar szóval már csak az egészen öreg falusiak él­nek; tán mert nem olvas­nak újságot? Sírjuk felé ballagtukban, pipájukat szortyogtatva már a ripor­terektől sem ijednek meg.” Ebben is igaza van az írónak. A „bandzsító nyelv- tudásúak” a veszélyesek, akik azt hiszik, hogv nyel­vünk szabályai rájuk nem vonatkoznak és amikor or­szág-világ előtt megszólal­nak, úgv kell beszelniük, ahogy életükben azelőtt só­ba meg n^m szólaltak. Tehetünk-e valamit a ay /rorn'ás ellen? Nem­csak tehetünk, hanem kell is tennünk. És nem is ke­veset Kiss István elé: „Délelőtt átszaladok New Yorkba, este várjatok meg vacsorával.. A könnyű aviatika, a kisebb repülőgépek szintén nagy lehetőségeket kínálnak a bűnözők számára. Kambodzsában 1965-ben olyan pilótákat tartóztattak le, akik turistagépeken ópiumot csempésztek, s a dzsungelben szálltak le kis, rögtönzött kifutókra. Hát a helikopter? Jelen van mindenütt, ahol a szokásos közlekedési eszközök csődöt mondanak. Ismeretes, hogy ezeknek az óriási szitakötőknek, amelyek elég nagy sebességgel repülnek, a le- és felszálláshoz nincs szükségük kifutópályára. Alkalmazásuk előnyeit a rendőrség a gonosztevőknél jóval hamarabb felfedez­te. Egyes országokban a helikoptereket a forgalom el­lenőrzésére használják, főleg olyan napokon, amikor a közlekedés erősen zsúfolt. A helikopter lehetővé te­szi a bűnügyi rendőrség számára, hogy például 100— 150 kilométeres távolság esetén rendkívül gyorsan a bűntett színhelyére érkezzék. Egyes szerzők máris úgy vélekednek, hogy néhány év múlva a nyomozók sürgős kiszállások esetén szívesebben veszik majd igénybe a helikoptert, mint a gépkocsit. RABLÓK A LEVEGŐBEN A múlt században Anthony Hart Gregson valószí­nűleg csak szerény tisztviselőcske, vagy esetleg csupán jelentéktelen csirkefogó maradt volna. A repülőgép azonban Gregsonban is felébresztette a meggazdago­dás vágyát Heteken, hónapokon át lelkiismeretesen kerekítgette, csiszolgatta tervét. Fiatalember volt, alig 31 éves, s egy ideig a Consolidated Discovery Yellowk­nife kanadai részvénytársaságnál dolgozott. Itt szüle­tett meg agyában az „üzlet”, amely 50 000 dollár „nye­reséget” eredményezett számára. És elérkezett a nagy nap. A yellowknife-i bánya 1954. július 3-án ötven kiló aranyat küldött, zsákokba csomagolva a részvénytársaság repülőgépén a legkö­zelebbi repülőtérig. Itt a zsákokat — a week-end idejére — a Franchey szál­lítócég páncélszekrényébe zárták. Hétfőn reggel a cég egyik tisztviselője, amikor előkészítette a zsákokat, hogy tovább küldje őket Ottawa felé, megállapította, hogy azok súlya nem egyezik a szállítólevélen feltün­tetettel. Amikor hivatalosan felbontották a zsákokat, 'emesfény helyett ólomrudakat találtak bennük. A ranchey pán''’1 szekrénye sértetlen volt, hasonlókép- '« az épület bejárati ajtói is. Logikusan adódott a ivetkeztetés• az aranyat nem itt lopták el, hanem va- színűleg a Yellowknife ból felszállt gépen három has tartózk ’ t Kettőt közülük hamarosan megta- ’ Itak, ki’ '11 , k, s fel is mentettek a gyanú alól. A harmadik utas Gregson volt. Ö azonban nyomtalanul ltűnt. (Folytatása következik) „Két nap h

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents