Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

8. oldal 197Z. március 7, kedd Két felnőtt + három gyerek Zsúfolt a 20-as jelzésű városi busz. Mint a reggeli és délutáni csúcsforgalom­ban általában. Az utasok között szép számmal a kis­gyermekes fiatalasszonyok. A véleletlen úgy hozza, hogy éppen egy kismama mellé telepszem. Az ölében ülő bogárszemű csöppség egy ujjatlan fehér kesztyű­vel bajlódik — sikertelenül. Nem talál bele egyik ke­zecskéje sem. Figyelem az emberkét, és eszembe jut: Épp ekkorka volt a kis Gyuri is, amikor Golovicsé- kat megismertem. Mint riadt madárfióka, úgy bújt anyukájához. És könnyek áztatták sápadt kis arcát. Vékonyka, törékeny anyja, Golovics Jánosné áradat­ként hulló könnyei.., Mennyi ideje is az első találkozásnak? Öt, vagy hat éve? Mégis, szinte újra hal­lom kétségbeesett szavait: „fessék mondani, kihez fordulhatnék? Nem akarom a gyermekemet eltemetni. Az orvos azt mondja, hogy asztmás... Egy ilyen pi­ci ... És folyton beteg a nagyobbik is. De hát a la­kás. az a rettenetes sufni, nincs rajta tenyérnyi hely, ahol ne csurogna be az eső... Hát nincs, aki se­gíteni tudna legalább egy életmentő száraz szobá­val?...” Nem tudom elnyomni a feltörő sóhajt, amely ezút­tal kettős megkönnyebbü­lésem kifejezéseként vegyül a busz utasainak duruzso- losába. Mert a kétgyerme­kes munkáscsalád pár év múltán mégiscsak megsza­badult a sufni veszélyeitől, és mert csaknem három évvel ezelőtti ígéretemet törleszteni igyekezem ezút­tal. Golovics János tmk-laka- tos családjának nyomasztó lakásgondja — tömérdek tortúra, szükségbarakkban való elhelyezésük átmenete után — végül is megoldó­dott. A Széchenyiváros el­ső épületei között az egyik­ben szövetkezeti garzonhoz jutott az egészségileg ugyancsak megtépázott munkáscsalád. S minthogy a gond ilyen megoldásáig vezető évek folyamán — legalább nyugtató szóért — nemegyszer betért szerkesz­tőségünkbe hol a férj, hol a feleség, a jó szót meghá­lálandó kaptám a meghí­vást: látogassam meg őket új otthonukban. De íme, célhoz is értem. Az ötös számú épület har­madik lépcsőházának má­sodik emeletén a garzon parányi előszobájába lépek, ahol tarka függöny lebben elém. A házigazda mente­getőzik : — Elnézést... Ez a spájz. Látja, a villanyóra felett és alatt bepolcoztam a szögle­tet. Pár alma. néhány üveg befőtt élfér itt, ez meg kell a gyerekeknek... Azután a szobába tessé­kel, ahol mozgalmas kép fogad: a hetedik osztályos, rangidős fiúcska a sezlonra kuporodva a tankönyvet bújja. Az iskolás kor küszö­bén álló Gyurika e fekhely végére könyökölve hunyor- gat bizalmasan felém. A háromajtós szekrénnyel szemben egy kétszemélyes he-erő A szekrény és a se: .on közé ékelődőn pedig rácsos gyermekágy. A bú­tordarab nem új a szobá­ban. A beköltözéskor bizo­nyára a kis Gyurit szol- '•ílta. s most lám!... — Bizony, a hugica! Öt­hónapos. Mindannyiunk szemefénye — közli sugár­zó arccal a rokonszenves Golovicsné. Aztán hirtelen férjére pillantva, elkomo- rodik. — Sajnos, nagy baj ért bennünket. A páromat ja­nuár 2-án szívinfarktus ér­te. A napokban jött haza a kórházból, de hosszú hó­napokig táppénzes állo­mányba szorul... Ha vala­ki most igazán érzi, mit je­lent a felemelt családi pót­lék, úgy azok mi vagyunk. Három gyerek után 800 fo­rint. Ugyanennyit tett ki férjem legutóbb felvett táp­pénze, no, meg hozzá jön az én 600 forintom, a gon­dozási segély... Nem is ez most a legnagyobb baj, A férjemnek pihenésre, nyu­galomra van szüksége. Ezt pedig csak úgy lehet ideig- óráig megteremteni, hogy fogom a két kicsit és amed­dig bírom, az utcán vagyok velük. — És a konyha? — kér­dezem félszegen. — Itt van — tárja ki a szobácska túlsó sarkán az ajtót, amely mögött tenyér­nyi fülke. Beépített moso­gató, faliszekrény és egy asztalkának jut még hely. — Emlékszik, mekkora volt az örömünk, amikor megkaptuk ezt a lakást? — folytatja az asszonyka. — De most, a férjem betegsé­ge, meg a pici lány... Öt sem lehet örökre a rácsos ágyba szorítani. Hovato­vább járni kezd. Két fel­nőtt, plusz három gyerek ... Bár amíg csak kettő volt is, fájt nekünk, hogy a na­gyobbik kisfiam, ennél a dohányzóasztalkánál kény­szerül leckét írni. Mert na­gyobbat hová tehetnénk? Fáit, de nem mondtuk ki. örültünk, hogy ennyire is révbe jutottunk. És tetszik látni, most megint azon ka­pom magam, hogy folyton csak az igazságtalanságo­kat hánytorgatom. Példá­kat. amiket itt. a Széche­nyi városban . ismerek: két felnőtt kétszobás lakásban. Igaz, a legtöbben fiatalok, előttük az élet. De nekik, alighogy egybekeltek, rög­tön jutott kétszobás. Mert egyikük apukája igazgató, a másiké főorvos, vagy ki tudja, milyen fontos pozí­cióban van. Nekem meg azt mondták legutóbb a tanács­nál. amikor a nagyobbra cseréléshez kértem segítsé­get, hogy a gyerekkel fel­váltva , járjunk többet a moziba.. í — De anyukám!... — szól közbe csitítóan a há­zigazda. — Jól van. jól, hisz ne­ked is éppúgy fáj. De tes­sék mondani, a mi helyze­tünkben mégha az igazság­talanság árnyékát látja is az ember... Pedig amit mondtam, nemcsak árnyék. — Hát igen — nyel most keserűn Golovics János. — Az az igazság, hogy mindkettőnk idegzete ala­posan megviselődött. Most az bánt a legjobban, hogy a motorom, a szivem is ... Reméljük, majd csak meg­oldódik valahogyan. Közben feláll és a szek­rényből egy borítékot tesz elém. Benne stencilezett le­vél. A városi tanácstól ér­kezett értesítés, melynek lényegét az utolsó bekezdés tömöríti: ..Ha a szanálá­soknál íelhelvezéseknéh idős. kis fizetésű csalódok elhelvezéséhez szükségünk lesz az önök által lakott la­kásra. értes’'té«ssel lo^-zíinV ” Miután végigfutottam a sorokat. Golovics János vá­rakozásteljesen megkérdezi: — Vajon jelenthet ez az értesítés valami halvány reményfélét? Akadhat szá­munkra is esetleg egy szö­vetkezeti kétszobás, amivel a garzont elcserélhetnénk? Mert remélni is szinte fél az ember. Tavaly nyáron éppen a reménykedés miatt keseredett meg a szánk. Itt a lépcsőházban az egyik kétszobásból Budapestre költözött a család. Lakás­szövetkezetünk elnöke és a gondnok bácsi nagyon biz­tatott bennünket ezzel a cserelehetőséggel. És nem lett belőle semmi. Egy kis­gyermekes fiatal pár kapta. — A reményt nem sza­bad feladni! — válaszoltam. S ebben a meggyőződésem­ben erősítgetem önmaga­mat is, amikor régen ígért látogatásomat törlesztve, kissé lehangoltan távolod­tam az ígéretesen formáló­dó új városnegyedből. Mert tény, hogy tömérdek még a megoldatlan lakásgond. S íme, a megoldottnak hittről is kiderül: két gyermekkel szükségmegoldás volt, de hárommal... Minden kez­dődik elölről. Amatőr színi átszók Soltvadkerten Virágszabvány A világon az elsők közt dolgozza ki a vágott virá­gok és dísznövények szab­ványait a Magyar Szab­ványügyi Hivatal. Még az idén életbe lép a szabvá­nyok többsége, ezek pon­tosan meghatározzák hogy mekkorának és milyen erősnek kell lennie az el­ső, másod- és harmadosz­tályú virág szárának, s összefoglalják a friss vi­rág kelyhének, szirmainak ismertető jeleit. Az első osztályú szegfű kelyhe pél­dául nem lehet repedezett, a virágnak legalább 7 cen­timéter átmérőjűnek kell lenni, a szára pedig leg­alább 50 centiméter. A szabványokra azért van szükség, mert az utób­bi években ugrásszerűen megnőtt a virágforgalom, s ezzel együtt a virágkér- tészet termelése hazánk­ban. Az Ady Endre irodalmi színpad 1970. januárjában alakult Soltvadkerten. Tag­jai főleg szakmunkások, ipari tanulók, de van kö­zöttük pedagógus, techni­kus és gimnazista is. Ami megkülönbözteti őket más amatőr színjátszóktól: az előadott műveket maguk ír­ják. Vezetőjük Szegvári Fe­renc tanító, helyettese Hachbold Péter érettségi­zett esztergályos ipari ta­nuló. Tevékenységükre felfi­gyelt a községi tanács és a Jóreménység Szakszövetke­zet. Támogatják őket és elsősorban ennek a segít­ségnek köszönhető, hogy sokszorosíthatták eddigi műveiket és hamarosan új klubhelyiséghez jutnak. Az elmúlt héten a kiskő­rösi Petőfi Sándor Gimná­zium és Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai lát­ták vendégül őket. Műso­ruk első részében Szegvári Ferenc Oratórium című művét mutatták be a solt- vadkerti fiatalok. Az alko­tás az atomháború fenye­gető veszélyeivel, borzai maival ösztönöz arra, hogy mindenki érezze személyes ügyének a béke védelmét A haladás gondolata mel­lett tesz hitet, a humánum győzelméért küzd. Az est folyamán egy An­gela Davisről szóló pol- beat számot is bemutattak. Kutyila Ilona Közúti közlekedési akadémia Ezen a módosult gondon azonban — megítélésem szerint — már. könnyebben lehetne segíteni. Például oly módon, hogy nyilván­tartást fektetnének fel az illetékesek a garzonhoz jut­tatott egy-, vagy több gyer­mekes családokról. S ha na­gyobb lakás juttatására nyílik lehetőség, elsősorban őket veszik számításba. A családalapító fiatalok és gyermektelen házaspárok előtt. Perny Irén Négyezer hallgatóval S tűd ószín pad Hosszabb szünet után is­mét bemutatóra készül a Kecskeméti Katona József Színház stúdiószínpada. Az előadásokat az idén is a megyeszékhelyen, a Zrínyi Ilona Általános Iskola pin­ceklubjában tartják. Már­cius 20-án Leltár címmel három egyfelvonásos dara­bot adnak elő Jaroslav Ab­ramov műveiből. Ezt kö­vetően még két érdekes be­mutatóra készülnek a stú- diószínpadosok, mégpedig egy monodráma és egy ze­nés darab szerepel műso­rukban. Ez év elején a me­gyei rendőr-főkapitányság, a Közúti Balesetelhárítási Tanács megyei elnöksége és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei vezetősége a közúti bale­setek elhárítása, megelőzé­se érdekében egy, a me­gyében még nem ismert, s nem alkalmazott oktatási formát hozott létre, a köz­úti közlekedési akadémi­át. Erről beszélgettünk Major Imrével, a TIT me­gyei titkárával. — Az autóközlekedés gyors elterjedése sajnála­tos módon együtt jár a közúti balesetek számának emelkedésével. A társszér- vekkel egyetértésben ezért döntöttünk úgy, hogy a kí­vánalmaknak megfelelő korszerű, színvonalas, komnlex tematikával bíró továbbképzési formát ve­zetünk be. Ezt sikerült is megoldani, ugyanis a 12 előadásból álló sorozat nemcsak közlekedésrendé­szeti szabályokat tartal­mazott. hanem feltárta e szabályok megszegéséből származó szerencsétlensé­gek hatásait is. Külön elő­adás foglalkozott a közle­kedési szabályok megsze­gésének rendészeti követ­kezményeivel. eaves közle­kedési szabályok értelme­zésével, a közlekedési sza­bályszegések bírói gyakor­latával, a biztonságos ve­zetést befolyásoló egész­ségügyi tényezőkkel, a köz­lekedés íratlan szabályai­val, a gépjárművek forga­lombiztonsági, műszaki kö­vetelményeivel. A jó szervezésnek tud­ható be, hogy a TIT olyan előadókat kért fel e soro­zatok megtartására, akik a legjobban ismerik ezeket a témákat. Tulajdonkép­pen az előadások minősé­ge jelentett változást a korábbi KRESZ-oktatáshoz viszonyítva. A megyében két előadói gárda műkö­dött, Baja. illetve Kecske­mét körzetében. A bajái előadók 16. a kecskeméti­ek pedig 15 községben és a megyeszékhelyen több mint négyezer résztvevő "lőtt ismertették a legfon­tosabb baleset-megelőző tennivalókat. Az előadásokon — amely hivatalos tovább­képzésnek számított, s ami­ért 50 forintot fizettek a hallgatók — főként hiva­tásos gépjárművezetők, termelőszövetkezetek, álla- mi gazdaságok, ktsz-ek, ÁFÉSZ-ek és üzemek trak­tor- és tehergénkocsi-veze- tői vettek részt. Akadt t°rmészo+esen jó néhány község ahol a nem hivatá­vajok bilincsben, és hű kutyám vallo­mása is ott feküdt a rend őreinek asz­talán. — Az én kutyám — mondta a tarfejű operatőr — pom­pásan hegedül. Es­te, amikor vissza­vonul az ólba, elő­veszi a hangszert, meggyantázza a vonót és teljesen feloldódik a mu­zsikában. Ismerő­seim közül senki sem hiszi el, hogy a négylábú virtuóz teljesen közönséges autodidakta, nem járt konzervatóri­umba, nincs sem­milyen végzettsége. Tervezték, hogy koncertet ad a Fil- har mór iának is d*> "em lett be’őle ~emmi. mert a ku- 'va túl sokra tart- magát és nagy honoráriumot köve­telt. Pillanatnyi meg­hökkent csend tá­madt és én szüksé­gét éreztem, hogy hasonlóképpen im­ponáljak. Noha nem kérdeztek, eh­hez végül is jogom volt. — Ha már ku­tyákról van szó — mondtam — talán érdekelni fogja önöket, hogy én hu­moreszkeket és tár­cákat írok, amelyek alá a gazdám nevét jegyzem. A jelenlevők ku­tató tekintettel és gyanakvóan néztek rám. Ilyenek a mű­vészek. ök maguk olyan csodálatos dolgokat meséltek, ugyanakkor hihe tetten számukra, hogy én csak egy kutya vagyok. Egy fekete új­fundlandi közlése nyomán lejegyezte: Sényi Imre sós személygépkocsi- és motorkerékpár-vezetők is beiratkoztak az akadémiá­ra. A látogatottságról szól­va Major Imre a követ­kezőket állapította meg. — A közúti közlekedé­si akadémia látogatottsá­ga messze meghaladja az átlag ismeretterjesztő elő­adások résztvevőinek szá­mát. Munkaidő után, vagy szabadnapon a . hallgatók 90—100 százaléka jelent meg az előadásokon, amely már önmagában is tükröz­te, hogyan minősítették az akadémiát. Tiszakécskén. például tizenharmadik előadást is kértek az ígért tizenkettőn felül a hallga­tók, amelyhez természete­sen hozzájárultunk. Néhány mondatban sze­retnénk utalni a köz-ó művelődési otthonok tevé­kenységére is. Annak elle­nére, hogy ez nem kizáró­lagos feladatot jelentett számukra, szinte vala­mennyi községben jól fű­tött helyiségek és megfe­lelő szemléltetési eszkö­zök várták a hallgatókat. Kivétel ez alól Kiskőrös, ahol a művelődési ház ve­zetői nem biztosították az előbb említett feltételeket, bár a résztvevők meg­szervezésében nem voltak restek. — A közúti közlekedé­si akadémia létrehozása nem jelent a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat számára egyszeri kam­pányfeladatot. Célunk, hogy a hivatásos, és a nem hivatásos gépjármű- vezetőket, főleg az ősd és tavaszi idényben továhv>- kéoezzük. tudásukat bő­vítsék, aktív-m részt val­lattunk a közúti bal'«’-'»-“1- megelőzésében. seben. Az akadémia n' végzése után mínö°n h-” gató látogatási temr-a- i-n pott, amelyet pte-1”--'--• a iogosítvőnvében. a--’-- démia előadásai* ő— továpbfoivta+tuk f-u-—- ve azokat a kö-z-ro’--' - ahol eddig még hason’ előadássorozat nem ve1' bár .az igény jelenkorod A maayc rerdőr-főka- •n'tánvság. a közút’ boi~w»t­kezdeményezését, az elő-ősnek tartjuk, amelv fel­tehetően jelentős mérték­ben ievítia a közlekedés kulturáltságát, a balesetek elkerülését. Gémes Gábor Okos kutyák A Tv-büfében felfigyeltem egy be­szélgetésre. Az okos kutyákról vitatkoz­tak. — Nekem volt egyszer egy ku­tyám — mondta egy szemüveges, kö­vérkés rendező. — Matematikái zseni volt. Étterembe mindig magammal vittem. A kutya megszimatolta a ki­hozott ételeket, ösz- szehasonlította a 'őnincér által kiállí­tott számlát az étla­pon feltüntetett árakkal. Ha csalást fedezett fel, megha­rapta a főpincért... Amióta hűséges ba­rátom megvált e vi­lágtól, könnyen be­csapnak. Mert ugye *ölem mégiscsak il­letlenség volna a számlát ellenőrizni és a főárba harap­ni. — Egyszer az tör­tént — kezdte az ismert riporter — hogy otthon hagy­tam drótszőrű fo- ximat. Amikor a debreceni közvetí­tést csináltuk. Éj­szaka betörök jöt­tek és hozzákezdtek kirámolni a lakást. A derék foxi ész­revétlenül kiosont, csendesen becsukta az ajtót, átsietett a szomszédba, onnan felhívta a rendőrsé­get és jelentette a betörést. — A kutya? — kérdezte a kutya­imádó rendező. — A kutya — bó­lintott a riporter. — Amikor reggel ha­zaértem, már min­den a legnagyobb rendben volt. A tol-

Next

/
Thumbnails
Contents