Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-07 / 56. szám

8. oldal

197Z. március 7, kedd

Két felnőtt + három gyerek

Zsúfolt a 20-as jelzésű városi busz. Mint a reggeli és délutáni csúcsforgalomban általában. Az utasok között szép számmal a kisgyermekes fiatalasszonyok. A véleletlen úgy hozza, hogy éppen egy kismama mellé telepszem. Az ölében ülő bogárszemű csöppség egy ujjatlan fehér kesztyűvel bajlódik — sikertelenül. Nem talál bele egyik kezecskéje sem. Figyelem az emberkét, és eszembe jut: Épp ekkorka volt a kis Gyuri is, amikor Golovicsé- kat megismertem. Mint riadt madárfióka, úgy bújt anyukájához. És könnyek áztatták sápadt kis arcát. Vékonyka, törékeny anyja, Golovics Jánosné áradatként hulló könnyei..,

Mennyi ideje is az első találkozásnak? Öt, vagy hat éve? Mégis, szinte újra hallom kétségbeesett szavait: „fessék mondani, kihez fordulhatnék? Nem akarom a gyermekemet eltemetni. Az orvos azt mondja, hogy asztmás... Egy ilyen pici ... És folyton beteg a nagyobbik is. De hát a lakás. az a rettenetes sufni, nincs rajta tenyérnyi hely, ahol ne csurogna be az eső... Hát nincs, aki segíteni tudna legalább egy életmentő száraz szobával?...”

Nem tudom elnyomni a feltörő sóhajt, amely ezúttal kettős megkönnyebbülésem kifejezéseként vegyül a busz utasainak duruzso- losába. Mert a kétgyermekes munkáscsalád pár év múltán mégiscsak megszabadult a sufni veszélyeitől, és mert csaknem három évvel ezelőtti ígéretemet törleszteni igyekezem ezúttal.

Golovics János tmk-laka- tos családjának nyomasztó lakásgondja — tömérdek tortúra, szükségbarakkban való elhelyezésük átmenete után — végül is megoldódott. A Széchenyiváros első épületei között az egyikben szövetkezeti garzonhoz jutott az egészségileg ugyancsak megtépázott munkáscsalád. S minthogy a gond ilyen megoldásáig vezető évek folyamán — legalább nyugtató szóért — nemegyszer betért szerkesztőségünkbe hol a férj, hol a feleség, a jó szót meghálálandó kaptám a meghívást: látogassam meg őket új otthonukban.

De íme, célhoz is értem. Az ötös számú épület harmadik lépcsőházának második emeletén a garzon parányi előszobájába lépek, ahol tarka függöny lebben elém. A házigazda mentegetőzik :

— Elnézést... Ez a spájz. Látja, a villanyóra felett és alatt bepolcoztam a szögletet. Pár alma. néhány üveg befőtt élfér itt, ez meg kell a gyerekeknek...

Azután a szobába tessékel, ahol mozgalmas kép fogad: a hetedik osztályos, rangidős fiúcska a sezlonra kuporodva a tankönyvet bújja. Az iskolás kor küszöbén álló Gyurika e fekhely végére könyökölve hunyor- gat bizalmasan felém. A háromajtós szekrénnyel szemben egy kétszemélyes he-erő A szekrény és a se: .on közé ékelődőn pedig rácsos gyermekágy. A bútordarab nem új a szobában. A beköltözéskor bizonyára a kis Gyurit szol- '•ílta. s most lám!...

— Bizony, a hugica! Öthónapos. Mindannyiunk szemefénye — közli sugárzó arccal a rokonszenves Golovicsné. Aztán hirtelen férjére pillantva, elkomo- rodik.

— Sajnos, nagy baj ért bennünket. A páromat január 2-án szívinfarktus érte. A napokban jött haza a kórházból, de hosszú hónapokig táppénzes állományba szorul... Ha valaki most igazán érzi, mit jelent a felemelt családi pótlék, úgy azok mi vagyunk. Három gyerek után 800 forint. Ugyanennyit tett ki férjem legutóbb felvett táppénze, no, meg hozzá jön az én 600 forintom, a gondozási segély... Nem is ez most a legnagyobb baj, A férjemnek pihenésre, nyugalomra van szüksége. Ezt pedig csak úgy lehet ideig- óráig megteremteni, hogy fogom a két kicsit és ameddig bírom, az utcán vagyok velük.

— És a konyha? — kérdezem félszegen.

— Itt van — tárja ki a szobácska túlsó sarkán az ajtót, amely mögött tenyérnyi fülke. Beépített mosogató, faliszekrény és egy asztalkának jut még hely.

— Emlékszik, mekkora volt az örömünk, amikor megkaptuk ezt a lakást? — folytatja az asszonyka. — De most, a férjem betegsége, meg a pici lány... Öt sem lehet örökre a rácsos ágyba szorítani. Hovatovább járni kezd. Két felnőtt, plusz három gyerek ... Bár amíg csak kettő volt is, fájt nekünk, hogy a nagyobbik kisfiam, ennél a dohányzóasztalkánál kényszerül leckét írni. Mert nagyobbat hová tehetnénk? Fáit, de nem mondtuk ki. örültünk, hogy ennyire is révbe jutottunk. És tetszik látni, most megint azon kapom magam, hogy folyton csak az igazságtalanságokat hánytorgatom. Példákat. amiket itt. a Széchenyi városban . ismerek: két felnőtt kétszobás lakásban. Igaz, a legtöbben fiatalok, előttük az élet. De nekik, alighogy egybekeltek, rögtön jutott kétszobás. Mert egyikük apukája igazgató, a másiké főorvos, vagy ki tudja, milyen fontos pozícióban van. Nekem meg azt mondták legutóbb a tanácsnál. amikor a nagyobbra cseréléshez kértem segítséget, hogy a gyerekkel felváltva , járjunk többet a moziba.. í

— De anyukám!... — szól közbe csitítóan a házigazda.

— Jól van. jól, hisz neked is éppúgy fáj. De tessék mondani, a mi helyzetünkben mégha az igazságtalanság árnyékát látja is az ember... Pedig amit mondtam, nemcsak árnyék.

— Hát igen — nyel most keserűn Golovics János. — Az az igazság, hogy mindkettőnk idegzete alaposan megviselődött. Most az bánt a legjobban, hogy a motorom, a szivem is ... Reméljük, majd csak megoldódik valahogyan.

Közben feláll és a szekrényből egy borítékot tesz elém. Benne stencilezett levél. A városi tanácstól érkezett értesítés, melynek lényegét az utolsó bekezdés tömöríti: ..Ha a szanálásoknál íelhelvezéseknéh idős. kis fizetésű csalódok elhelvezéséhez szükségünk lesz az önök által lakott lakásra. értes’'té«ssel lo^-zíinV ”

Miután végigfutottam a

sorokat. Golovics János várakozásteljesen megkérdezi:

— Vajon jelenthet ez az értesítés valami halvány reményfélét? Akadhat számunkra is esetleg egy szövetkezeti kétszobás, amivel a garzont elcserélhetnénk? Mert remélni is szinte fél az ember. Tavaly nyáron éppen a reménykedés miatt keseredett meg a szánk. Itt a lépcsőházban az egyik kétszobásból Budapestre költözött a család. Lakásszövetkezetünk elnöke és a gondnok bácsi nagyon biztatott bennünket ezzel a cserelehetőséggel. És nem lett belőle semmi. Egy kisgyermekes fiatal pár kapta.

— A reményt nem szabad feladni! — válaszoltam. S ebben a meggyőződésemben erősítgetem önmagamat is, amikor régen ígért látogatásomat törlesztve, kissé lehangoltan távolodtam az ígéretesen formálódó új városnegyedből. Mert tény, hogy tömérdek még a megoldatlan lakásgond. S íme, a megoldottnak hittről is kiderül: két gyermekkel szükségmegoldás volt, de hárommal... Minden kezdődik elölről.

Amatőr színi átszók Soltvadkerten

Virágszabvány

A világon az elsők közt dolgozza ki a vágott virágok és dísznövények szabványait a Magyar Szabványügyi Hivatal. Még az idén életbe lép a szabványok többsége, ezek pontosan meghatározzák hogy mekkorának és milyen erősnek kell lennie az első, másod- és harmadosztályú virág szárának, s összefoglalják a friss virág kelyhének, szirmainak ismertető jeleit. Az első osztályú szegfű kelyhe például nem lehet repedezett, a virágnak legalább 7 centiméter átmérőjűnek kell lenni, a szára pedig legalább 50 centiméter.

A szabványokra azért van szükség, mert az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a virágforgalom, s ezzel együtt a virágkér- tészet termelése hazánkban.

Az Ady Endre irodalmi színpad 1970. januárjában alakult Soltvadkerten. Tagjai főleg szakmunkások, ipari tanulók, de van közöttük pedagógus, technikus és gimnazista is. Ami megkülönbözteti őket más amatőr színjátszóktól: az előadott műveket maguk írják. Vezetőjük Szegvári Ferenc tanító, helyettese Hachbold Péter érettségizett esztergályos ipari tanuló.

Tevékenységükre felfigyelt a községi tanács és a Jóreménység Szakszövetkezet. Támogatják őket és elsősorban ennek a segítségnek köszönhető, hogy sokszorosíthatták eddigi

műveiket és hamarosan új klubhelyiséghez jutnak.

Az elmúlt héten a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai látták vendégül őket. Műsoruk első részében Szegvári Ferenc Oratórium című művét mutatták be a solt- vadkerti fiatalok. Az alkotás az atomháború fenyegető veszélyeivel, borzai maival ösztönöz arra, hogy mindenki érezze személyes ügyének a béke védelmét A haladás gondolata mellett tesz hitet, a humánum győzelméért küzd.

Az est folyamán egy Angela Davisről szóló pol- beat számot is bemutattak.

Kutyila Ilona

Közúti közlekedési akadémia

Ezen a módosult gondon azonban — megítélésem szerint — már. könnyebben lehetne segíteni. Például oly módon, hogy nyilvántartást fektetnének fel az illetékesek a garzonhoz juttatott egy-, vagy több gyermekes családokról. S ha nagyobb lakás juttatására nyílik lehetőség, elsősorban őket veszik számításba. A családalapító fiatalok és gyermektelen házaspárok előtt.

Perny Irén

Négyezer hallgatóval

S tűd ószín pad

Hosszabb szünet után ismét bemutatóra készül a Kecskeméti Katona József Színház stúdiószínpada. Az előadásokat az idén is a megyeszékhelyen, a Zrínyi Ilona Általános Iskola pinceklubjában tartják. Március 20-án Leltár címmel három egyfelvonásos darabot adnak elő Jaroslav Abramov műveiből. Ezt követően még két érdekes bemutatóra készülnek a stú- diószínpadosok, mégpedig egy monodráma és egy zenés darab szerepel műsorukban.

Ez év elején a megyei rendőr-főkapitányság, a Közúti Balesetelhárítási Tanács megyei elnöksége és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat megyei vezetősége a közúti balesetek elhárítása, megelőzése érdekében egy, a megyében még nem ismert, s nem alkalmazott oktatási formát hozott létre, a közúti közlekedési akadémiát. Erről beszélgettünk Major Imrével, a TIT megyei titkárával.

— Az autóközlekedés gyors elterjedése sajnálatos módon együtt jár a közúti balesetek számának emelkedésével. A társszér- vekkel egyetértésben ezért döntöttünk úgy, hogy a kívánalmaknak megfelelő korszerű, színvonalas,

komnlex tematikával bíró továbbképzési formát vezetünk be. Ezt sikerült is megoldani, ugyanis a 12 előadásból álló sorozat nemcsak közlekedésrendészeti szabályokat tartalmazott. hanem feltárta e szabályok megszegéséből származó szerencsétlenségek hatásait is. Külön előadás foglalkozott a közlekedési szabályok megszegésének rendészeti következményeivel. eaves közlekedési szabályok értelmezésével, a közlekedési szabályszegések bírói gyakorlatával, a biztonságos vezetést befolyásoló egészségügyi tényezőkkel, a közlekedés íratlan szabályaival, a gépjárművek forgalombiztonsági, műszaki követelményeivel.

A jó szervezésnek tudható be, hogy a TIT olyan előadókat kért fel e sorozatok megtartására, akik a legjobban ismerik ezeket a témákat. Tulajdonképpen az előadások minősége jelentett változást a korábbi KRESZ-oktatáshoz viszonyítva. A megyében két előadói gárda működött, Baja. illetve Kecskemét körzetében. A bajái előadók 16. a kecskemétiek pedig 15 községben és a megyeszékhelyen több mint négyezer résztvevő "lőtt ismertették a legfontosabb baleset-megelőző tennivalókat.

Az előadásokon —

amely hivatalos továbbképzésnek számított, s amiért 50 forintot fizettek a hallgatók — főként hivatásos gépjárművezetők, termelőszövetkezetek, álla- mi gazdaságok, ktsz-ek, ÁFÉSZ-ek és üzemek traktor- és tehergénkocsi-veze- tői vettek részt. Akadt t°rmészo+esen jó néhány község ahol a nem hivatávajok bilincsben, és hű kutyám vallomása is ott feküdt a rend őreinek asztalán.

— Az én kutyám — mondta a tarfejű operatőr — pompásan hegedül. Este, amikor visszavonul az ólba, előveszi a hangszert, meggyantázza a vonót és teljesen feloldódik a muzsikában. Ismerőseim közül senki sem hiszi el, hogy a négylábú virtuóz teljesen közönséges autodidakta, nem járt konzervatóriumba, nincs semmilyen végzettsége. Tervezték, hogy koncertet ad a Fil- har mór iának is d*> "em lett be’őle ~emmi. mert a ku- 'va túl sokra tart- magát és nagy honoráriumot követelt.

Pillanatnyi meghökkent csend támadt és én szükségét éreztem, hogy hasonlóképpen imponáljak. Noha nem kérdeztek, ehhez végül is jogom volt.

— Ha már kutyákról van szó — mondtam — talán érdekelni fogja önöket, hogy én humoreszkeket és tárcákat írok, amelyek alá a gazdám nevét jegyzem.

A jelenlevők kutató tekintettel és gyanakvóan néztek rám. Ilyenek a művészek. ök maguk olyan csodálatos dolgokat meséltek, ugyanakkor hihe tetten számukra, hogy én csak egy kutya vagyok.

Egy fekete újfundlandi közlése nyomán lejegyezte: Sényi Imre

sós személygépkocsi- és motorkerékpár-vezetők is beiratkoztak az akadémiára. A látogatottságról szólva Major Imre a következőket állapította meg.

— A közúti közlekedési akadémia látogatottsága messze meghaladja az átlag ismeretterjesztő előadások résztvevőinek számát. Munkaidő után, vagy szabadnapon a . hallgatók 90—100 százaléka jelent meg az előadásokon, amely már önmagában is tükrözte, hogyan minősítették az akadémiát. Tiszakécskén. például tizenharmadik

előadást is kértek az ígért tizenkettőn felül a hallgatók, amelyhez természetesen hozzájárultunk.

Néhány mondatban szeretnénk utalni a köz-ó művelődési otthonok tevékenységére is. Annak ellenére, hogy ez nem kizárólagos feladatot jelentett számukra, szinte valamennyi községben jól fűtött helyiségek és megfelelő szemléltetési eszközök várták a hallgatókat. Kivétel ez alól Kiskőrös, ahol a művelődési ház vezetői nem biztosították az előbb említett feltételeket, bár a résztvevők megszervezésében nem voltak restek.

— A közúti közlekedési akadémia létrehozása nem jelent a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat számára egyszeri kampányfeladatot. Célunk, hogy a hivatásos, és a nem hivatásos gépjármű- vezetőket, főleg az ősd és tavaszi idényben továhv>- kéoezzük. tudásukat bővítsék, aktív-m részt vallattunk a közúti bal'«’-'»-“1- megelőzésében.

seben. Az akadémia n' végzése után mínö°n h-” gató látogatási temr-a- i-n pott, amelyet pte-1”--'--• a iogosítvőnvében. a--’-- démia előadásai* ő— továpbfoivta+tuk f-u-—- ve azokat a kö-z-ro’--' - ahol eddig még hason’ előadássorozat nem ve1' bár .az igény jelenkorod

A maayc rerdőr-főka- •n'tánvság. a közút’ boi~w»tkezdeményezését, az elő-ősnek tartjuk, amelv feltehetően jelentős mértékben ievítia a közlekedés kulturáltságát, a balesetek elkerülését.

Gémes Gábor

Okos kutyák

A Tv-büfében felfigyeltem egy beszélgetésre. Az okos kutyákról vitatkoztak.

— Nekem volt egyszer egy kutyám — mondta egy szemüveges, kövérkés rendező. — Matematikái zseni volt. Étterembe mindig magammal vittem. A kutya megszimatolta a kihozott ételeket, ösz- szehasonlította a 'őnincér által kiállított számlát az étlapon feltüntetett árakkal. Ha csalást fedezett fel, megharapta a főpincért... Amióta hűséges barátom megvált e világtól, könnyen becsapnak. Mert ugye *ölem mégiscsak illetlenség volna a számlát ellenőrizni

és a főárba harapni.

— Egyszer az történt — kezdte az ismert riporter — hogy otthon hagytam drótszőrű fo- ximat. Amikor a debreceni közvetítést csináltuk. Éjszaka betörök jöttek és hozzákezdtek kirámolni a lakást. A derék foxi észrevétlenül kiosont, csendesen becsukta az ajtót, átsietett a szomszédba, onnan felhívta a rendőrséget és jelentette a betörést.

— A kutya? — kérdezte a kutyaimádó rendező.

— A kutya — bólintott a riporter. — Amikor reggel hazaértem, már minden a legnagyobb

rendben volt. A tol-