Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-30 / 76. szám
& oldal 1972. március 30, csütörtök Előkészületek az sájaikSj invázióra New York Times: A pilóták háborús bűnösök Követni fogják a példát Mexikói lap Chiléről MEXIKÓVÁROS SAIGON A saigoni katonai parancsnokság közleménye szerint kedden kivontak Kambodzsából egy tízezer főnyi dél-vietnami csapategységet, amit néhány napos pihentetés és átszervezés után újabb invázióra vezényelnek még mélyebbre a szomszédos indokínai ország területére. Az amerikai légierő B— 52-es óriásbombázói az elmúlt 24 órában Dél-Viet- nam északnyugati hegyes térségét és a három indokínai ország határainak találkozását bombázták. Diáktüntetés volt szerdán a saigoni parlament épülete előtt. A diákok tábláikon és a képviselőknek átnyújtott petíciójukban szabadságot követeltek azoknak a társaiknak, akik közül egyeseket tavaly nyár óta tartanak fogva bírósági ítélet nélkül, mert tiltakoztak Thieu csalással megszerzett újabb elnöki mandátuma ellen. A több mint 70 letartóztatott diák közül sokat még 1968-ban börtönöztek be, „a nemzetbiztonság sza- botálása” miatt, ami Saigonban esetleg nem több, mint egy választási plakát letépése. A parlament előtti tüntetésnek a rohamrendőrség megjelenése vetett véget. NEW YORK A VDK-ban szerzett tapasztalatairól számol be a New York Times hasábjain Grace Pailey amerikai írónő. Világos szavakkal kifejti, hogy mi az Egyesült Államokban mesterségesen felszított hadifogolykérdés lényege. „Ezeket a repülőket az észak-vietnami égen lőtték le, ahonnét halált szórtak emberekre, falvakra és mezőkre.” A pilóták háborús bűnösök, akik egy megüzenetlen barbár háborúban megtámadtak egy kis országot, és halált hozó terhüket békés városokra és falvakra dobták — hangsúlyozza az írónő. Az Ovaciones című mexikóvárosi lap szerdai számában szerkesztőségi cikkben foglalkozott a chilei eseményekkel. Mint írja, a Chilében végbement politikai fejlemények nemcsak a latin-amerikai népek, hanem a világ valamennyi országa szempontjából rendkívül fontosak. A lap aláhúzza, hogy a korábbiakban csődöt mondott kereszténydemokrata kormánnyal ellentétben a Népi Egység vezetőinek tevékenysége azt jelenti, hogy megnyílt az alkotmányos és demokratikus út a nemzeti fejlődés előtt. Logikus, hogy más latin-amerikai országok is követik majd ezt a példát. A lap szerint ez a lehetőség nyugtalanítja a jobboldali köröket és az ipari monopóliumokat, amelyek mostanáig abból éltek, hogy a latin-amerikai országokat gazdasági függőségükben tartották. Reméljük — írja a lap —, Allende kormányát semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy haladó gazdasági és társadalmi átalakításokat hajtson végre az országban. Kongresszus Líbiában Kadhafi és a „rétegszociaUzmus“ A ratifikálás mellett Nyugat-Németországban a napokban szakszervezeti konferenciákat tartottak. Ezeken a többi között foglalkoztak az úgynevezett keleti szerződések ratifikálásának kérdésével is. Brémában a német szakszervezeti szövetség (DGB) konferenciáján határozatban jelentették ki, hogy a moszkvai és a varsói szer- j ződés tökéletesen megfelel j a béke és a feszültség enyhülése érdekeinek. A dőlhessem szakszervezeti konferencia résztvevői kijelentették; aki ellenzi a ratifikációt, az az európai béke és biztonság ellen van, s helyrehozhatatlan kárt okoz az NSZK érdekeinek. A szerződések ratifikálását követelte számos nyugatnémet ifjúsági és diák- szervezet is. A határidő már lejárt Tegnap még Damoklész kardjaként lebeg a halál veszélye Ober- dan-Sallustrónak, a cordo- bai Fiat-művek múlt héten kedden elrabolt vezérigazgatójának feje fölött. Kivégzésének az emberrablók által kitűzött határideje szerdán, közép-európai idő szerint hajnali 4.00 órakor lejárt, de sorsát továbbra is a teljes bizonytalanság homálya fedi. Miután az argentin rádió és televízió a hajnali órák- | ban világgá kürtölte az j olasz üzletember kivégzésének hírét — amelyet a nyugati hírügynökségek, s a világ több rádió- és tv-állo- mása is átvett, majd később helyesbített —, sem í Sallustro, sem fogvatartói, | élt Sallustro az úgynevezett népi forradalmi hadsereg argentin trockista szervezet tagjai nem adtak életjelt magukról. A kulisszák mögött azon- i ban feltehetőleg tovább folyik az alku az emberrablók. valamint a cordobai Fiat-cég és Sallustro családja között. Az argentin fővárosban ugyanis hírek keringenek arról, hogy Sallustro kötelezte magát: „börtönbüntetésének letöl- ; tése után” távozik az országból. Egyes kommentátorok ebből arra következtetnek, hogy a trockista emberrablók — a titkos alkudozások eredményeként — „enyhítették” a foglyukra kimondott halálbüntetést. Börtön lázadás a szomszéd épületben A San Jóséban kedden kirobbant börtönlázadás három fegyveres résztvevője közül az őrök egyet agyonlőttek. s miután a másik kettőt is megfosztották késeiktől. kiszabadították a sértetlen túszokat A mindössze kétórás sikertelen akció következtében a börtönnel szomszédos bírósági épületben el kellett halasztani Angela Davis néger polgárjogi harcos perének keddi tárgyalását. Leo Branton, az egyik vezető védő a képtelen tényekkel operáló vádbeszéd elhangzása után közölte, hogy szerdán védőbeszédében pontról pontra meg akarja cáfolni a vád tarthatatlan állításait ! KAIRÓ—BE JRŰT Kedden Tripoliban megnyílt az újonnan megalakított Líbiai Arab Szocialista Unió első kongresszusa. A megnyitó beszédet Kadhafi ezredes, a forradalmi parancsnoki tanács elnöke mondotta el. Hangoztatta, hogy országa továbbra is támogatja a felszabadító mozgalmakat. Kadhafi ezúttal is megragadta az alkalmat, hogy — mintegy programadásként kifejtse ultra-nacionalista politikai és ideológiai tantételeit. Elutasított minden „importált” ideológiát, életmódot. Azt mondta, nem fogja megtűrni „semmilyen ideológiai csoport, vagy személy” tevékenységét Líbiában, illetve a líbiai ASZU- ban. Szerinte az új egységpártnak „valóban arabnak, valóban mohamedánnak” kell lennie: alapja csakis az arab és iszlám kulturális örökség lehet. Elutasította a „kommunista ideológiát”, de hozzátette, mindez — szándéka szerint — nem érinti majd Líbia és a Szovjetunió kapcsolatait. Líbia társadalmi-politikai fejlődésének útjáról szólva az arab „rétegszocializmus” ismert gondolatait mondotta el. „Csakis az Arab Szocialista Unió képviseli a társadalom minden rétegét, s lesz mindent átfogó, pán- arab mozgalommá” — hangoztatta. A Líbiai Arab Szocialista Unió első kongresszusa egy hétig tart Munkájában 350 választott delegátus és 72 külföldi — elsősorban arab — delegáció vesz részt. Ott vannak az eritreai és csádi „felszabadító mozgalmak” képviselői is. Megkezdődtek a berlini látogatások Szerdán reggel megkezdődött a nyugat-berlini lakosok NDK-beli látogatása, s a Német Demokratikus Köztársaság hatóságai az NSZK és Nyugat-Berlin között levő tranzitutakon is bevezették a bejelentett könnyítéseket. Az NDK-ba látogató nyugat-berliniek pontos száma egyelőre nem ismeretes. Annyi bizonyos, hogy az NDK-nak Nyugat-Berlinben felállított öt irodájában mintegy 160 000 ember igényelt és kapott határátlépőt. Ezenkívül azonban százezrek fordultak NDK-ban élő rokonaik és ismerőseik útján közvetlenül az NDK illetékes hatóságaihoz határátlépési engedély igénylése céljából. A mostani húsvéti látogatási akció — az NDK egyoldalú kezdeményezésére — március 29-től április 5-ig, tehát nyolc napig tart. Ezt követi majd pünkösdkor a másik nyolcnapos látogatási turnus. Az NDK kormányának az NSZK kormányával kötött szerződése és a nyugat-berlini szenátussal megkötött egyezménye véglegesen a négyhatalmi nyugat-berlini megállapodással lép életbe, azaz a szovjet—NSZK és a lengyel—NSZK szerződés ratifikálása után. Egy év békeoffenzíva Néhány nappal ezelőtt a szovjet szakszervezetek kongresszusán mondotta el Leonyid Brezsnyev a külpolitikai helyzetet is mélyrehatóan elemező beszédét. Ennek legfőbb tanulsága az volt, hogy a Szovjetunió a nemzetközi politika minden területén aktívan tevékenykedik és nemcsak az együttműködés általános elveinek leszögezésénél marad, hanem építő javaslatokkal, konkrét megközelítési módozatokkal kényszeríti a világ ügyeit irányító és befolyásoló erőket állás- foglalásra. Ha felidézzük az SZKP XXIV. kongresszusán egy éve felvázolt külpolitikai programot, megállapíthatjuk, hogy az átfogja a nemzetközi biztonság valamennyi alapvető kérdését. S az e célok megvalósulá- sa ’■'•'"’"ában elért — körzetenként és kérdésenként természetesen változó mértékű — haladást még ilyen viszonylag rövid idő, egy év távlatában is lemérhetjük. Vegyük szemügyre Európát Brezsnyev megelégedéssel állapíthatta meg, hogy Európában nincs olyan állam, amely ilyen vagy olyan formában ne foglalat volna állást a biztonsági értekezlet megtartása mellett, s Kanada, valamint az Egyesült Államok is — ha ez utóbbi vonakodva és inkább európai partnerei nyomására — támogatja ezt a tanácskozást. Egy évvel ezelőtt még távolról sem volt ilyen egyetértés e kérdésben. Azóta azonban a szovjet „békeoffenzívának” talán leglátványosabb és a jövő szempontjából igen ígéretes eredményeképpen az európai enyhülés kulcskérdésében, a német kérdésben, a Nyugat-Berlin ügyében megkötött négyhatalmi és az ezt kiegészítő NDK—NSZK, illetve NDK —nyugat-berlini szenátus közti kiegészítő szerződéssel újabb lépésre került sor. Igaz, ma éles és még eldöntetlen harc folyik az NSZK-ban e nagyfontossá- gú szerződések ratifikációja körül. De éppen a Brezsnyev-beszédnek nyugat-európai, sőt világvisszhangja mutatja, milyen eredményesen sorokaztat- ja fel a Szovjetunió még a polgári, sőt kifejezetten NATO-erőket is az enyhülési politika mellett nagyvonalú és rugalmas diplomáciájával. Brandt kancellár teljesen egyetértett Brezsnyevnek azzal a megjegyzésével, hogy az NSZK a ratifikációval válaszút előtt áll, s ez hosszú évre meghatározza népének sorsát, más államokhoz való viszonyát. Ebből kiindulva élesebb, határozottabb harcot bontakozatott ki az enyhülést lassítani, vagy megszakítani próbáló ellenzékével szemben. Az indokínai térségben is javult a Szovjetunió politikai, diplomáciai — még azt is mondhatnánk: bizalmi pozíciója. A szovjet kormány szilárd és következetes álláspontja, amelyben újra és újra kifejezésre juttatta, hogy elutasítja és a maga részéről megakadályozza Nixon mindenfajta manőverét, hogy az indokínai népek mögött, fejük felett próbáljon az amerikai imperializmus számára kedvező döntéssel kimászni a vesztett háborúból — megtette a hatását. Az arab országokban — ha nem is olyan egyértelműséggel, minit Indokínában — újra és újra a szovjet külpolitika következetes irányvonala a stabilizáló tényező, a haladó arab országok érdekeinek védelmezője. Az elmúlt évben jó néhányszor lepleződött le az Egyesült Államok, amely az arab világ „barátja” pózában lényegében Izrael szekerét próbálja előretolni. így az arab országokat, még azokat is, amelyek olykor bizonyos illúziókat táplálnak az Egyesült Államok iránt, a valóság újra és újra kijózanítja. Ezért állapíthatta meg Brezsnyev beszédében: „Határozottan kijelenthetjük, hogy arab barátainkhoz fűződő kapcsolataink sohasem voltak olyan elmélyültek és sokoldalúak, mint most”. A szovjet külpolitika egyik legnagyobb sikere az elmúlt időszakban kétségtelenül az volt, hogy pozitív irányban tudta befolyásolni a hinduszrtáni térség viszonyainak alakulását. Az Indiával megkötött barátsági szerződés, a nemzeti szabadságharcból alakult új állam, Bengália igaz ügyének támogatása az indiai szubkontinensen megnövelte a Szovjetunió, és általában a szocialista jellegű külpolitika iránti tiszteletet, bizalmat. Változatlan ugyan a helyzet egy év után a Szovjetunió és Kína viszonyában, de a szovjet diplomácia és külpolitika mérséklete és vitathatatlan jószándéka mégis megteszi a magáét. Brezsnyev legutóbbi beszéde után pedig a nemzetközi megfigyelők kiemelik, milyen lehetőségeket nyit ez azj^; Unite című olasa A világpolitikáról — a munkásnegyedben Hat-hét évtizede az újságokban kevés hely jutott a külpolitikai eseményeknek. Az embereket nem nagyon érdekelte, hogy mi történik az ország határain kívül. A világ azóta — a technika térhódítása révén — nhegkisebbedett és azt is megtanultuk, hogy távoli események hullámverései is befolyásolhatják életünket. Napjainkban — amikor tanúi vagyunk két > világrendszer harcának, amikor szívós küzdelem folyik a szocializmus és az imperializmus erői között — érzékenyen figyelünk a nagyvilág eseményeire. És nem elégszünk meg felszínes tájékoztatással. Megnőtt a politika iránt az érdeklődés. A bonyolult nemzetközi viszonyok lényegére, avár- hátó fejleményekre, egyes intézkedések, tettek hatá-j sára kíváncsiak idősek és fiatalok. Tudni akarunk a szocialista tábor sikereiről, nehézségeiről. Ezért örültünk, amikor megtudtuk, hogy a Fórum kedd esti műsorában Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára válaszol a hallgatóig által feltett kérdésekre. Helyeseltük, hogy Csepelen, a munkásnegyedben keiült sor a párt egyik vezetőjének és a világ eseményei iránt érdeklődő embereknek a találkozójára. Sugár András a tőle szokott fölényes tudással, könnyedséggel irányította a műsort. Komócsin Zoltán közvetlenül, nyíltan, a sablonokat és a szólamokat mellőzve, mindig a dolgok lényegét kutatva válaszolt a helyszínről és a telefonon kapott kérdésekre. Szemléletesen beszélt napjaink sokszor igen összetett okokra visszavezethető jelenségeiről, a diplomáciai élet várható fejleményeiről. A hallgatók ismét arra a meggyőződésre jutottak, hogy a szilárd békepolitika — nagyobb távlatban — minden vonatkozásban érvényesülni fog a világ sorsának alakulásában. i * H. N. kommunista lap megjelölése szerint — „higgadt” és „korrekt” állásfoglalás. A kapcsolatoknak akár a békés egymás mellett élés elvén is alapuló megjavítására tett szovjet javaslatok Pekijiget végül is abba a helyzetbe hozzák, hogy igen nehezen térhet ki valamilyen válasz elől. S végül ez az esztendő elvezetett oda is, hogy Nixon amerikai elnök szükségesnek látja a személyes eszmecserét a két nagyhatalmit érintő kérdésekről — Moszkvában. Brezsnyev beszédében világossá tette, mi az amire számíthat, s mi az, amiben nem is reménykedhet Nixon. Számíthat rá, hogy a Szovjetunió most is gyakorlati, realista álláspontot foglal el valamennyi megvitatásra kerülő kérdésben. Nem reménykedhet viszont Nixon abban, hogy bármit elérhet harmadik országok rovására, mert mások nevében a Szovjetunió soha sem tárgyal, s azt sem várhatja, hogy elvi, eszmei kérdésekben bármiféle engedményt is kapjon. N. J.
