Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-03 / 53. szám

r TTft. március S, péntek 5. oldal %Alapközben: Vasárnapi olvasó Idősebb tanár barátom tréfás komolyan kritizálja lapunkat. Fontos, közérde­kű témákról egy fia szót sem közöltünk — ez ki­fogásaink lényege. Alapos embernek ismertem, ezért tovább kérdezősködtem. Mit hiányol a Petőfi Né­pe hasábjairól. Sorolja. Almélkodva hall­gatom. — Ezekről az ügyekről, gondokról, eseményekről mind írtunk — szólok köz­be. Bizonyításként mindjárt néhány cikk címét és meg­jelenésük napját is elmon­dom. — Lehet — így válaszol cseppet sem meglepődve —, én azonban csak vasárna­ponként veszem meg lapju­kat. Nyomatékként hozzáteszi: „csak akkor olvasom". Hasonló jelenséggel, ma­gatartással gyakorta talál­kozni az életben. Mindenki hallathatja sza­vát közügyekben, dicsérhet, bírálhat. Igyekeznie kell azonban a véleményét nyil­vánítónak tőle telhető ala­possággal tájékozódni, a téma különböző vonatkozá­sait megismerni, az ellen- véleményeket megfontolni. Csak így használhat. Mi­nél nagyobb nyilvánosság előtt szól, minél nagyobb a hatásköre, tekintélye, annál inkább. Összefüggéseikből kiragadott adatokra, hiá­nyos információkra épülő következtetések csak ösz- szekúszálják a dolgokat, rontják a hangulatot, kés­leltetik a helyes tervek ki­vitelezését. Másik ismerősöm a szín­házról beszélt lesújtóan. Kiderült, hogy az utóbbi tíz esztendőben ha egy tu­catszor járt a Fellner és Helm er által épített palo­tában. Afféle „vasárnapi" színházlátogató. A múltko­riban betévedt valaki egy kiállításra és utána hosz- szan elemezte megyénk képzőművészeti életét ...A példákat a közélet, a gaz­dálkodás területéről is hosszan citálhatnám. A tanulság ennyiből is nyilvánvaló. A felületesen tájékozódó ember könnyen téved, bármennyire határo­zottan is fogalmazza meg állításait, bármilyen müveit is legyen. Naponta látni, hallani az ilyen vasárnapi embereket, s gyakran bosszankodunk az általuk okozott bajok miatt. Mit tehetünk? Újra és újra meg kell küzdeni — egyénnek, közösségnek — a színvonalas, helyes állás- foglalásokért, döntésekért, megnyilvánulásokért. Jelké­pesen: a hét valamennyi napjának figyelembevételé­ért, hogy idősek és fiatalok nyitott szemmel és szívvel járianak a világban. Erre buzdít ez a cikk is. Milyen sikerrel, ki tudja előre? Eléggé pesszimista va­gyok. A szerkesztők hét­köznapra tervezték be ezt a kis Írást. Mit mondjak aranyos, öreg barátomnak, ha arról panaszkodik, hogy hasztalan forgatja a vasár- navi számokat egy sort sem talál azokról, akik csak be­kukkantanak hébe-hóba valahová és máris készek az ítélettel ... Heltai Nándor 10. 11 óra 30 perc. A furgon lefékez a Johnson, Mattey. Ltd. épülete előtt. A cég tisztviselői átvesznek nyolc­vannyolc aranyrudat. 11 óra 45 perc. A furgon lestoppol a Bowling Green Lane Streeten levő egyik iroda bejáratánál, ahol le kell adnia egy zacskó ezüstöt. Már éppen sor kerül az átadás-átvétel műveletére, amikor a közelben par­kírozó egyik gépkocsiból kiszáll néhány ember — a Rotschild Bankház szállítmánykísérő személyzetének egyenruhájában. Megközelítik a furgont; a sofőrt a klasszikus tarkóütéssel ártalmatlanná teszik. Megkö­tözik és belökik az ülés alá. Ezután a banditák egyi­ke bizonyos módon kopogtat a furgon hátsó ajtaján. Ez az egyezményes jel, mert a benti őr kinyitja az ajtót. Ártalmatlanná teszik őt is és a tisztviselőt is, aki le­adta az ezüstöt. A támadás mindössze pár pillanatig tartott. A banditák beültek a furgonba, amelynek rö­videsen nyoma is veszett a London központjának ut­cáin közlekedő gépkocsik tömegében. 12 óra 35 perc. A Twisten Roadon, néhány kilomé­ternyire a támadás helyétől, a járókelők kiáltásokat hallottak a járdaszegélynél parkírozó furgonból. A kulcslyukon keresztül a kocsi belsejében három össze­kötözött férfit pillantottak meg. Értesítették a rend­őrséget. Nemsokára kiszálltak a helyszínre a Scotland Yard detektívjei és a Rotschild Bankház tisztviselői. De mindössze annyit tehettek, hogy konstatálták a tényállást: a furgonból eltűnt száznegyven aranyrud, amelynek értéke meghaladja a 2 000 000 dollárt. SZERETTE A MAGÄNYT 1963 augusztusában, a Glasgow—London vasűtvona- lon egy gengszterbanda megtámadta a postaszerelvényt és aztán meglépett a zsákmánnyal: 2 631701 font ster­Jubileum Az idén tavasszal ünnep­li megalakulásának tizedik évfordulóját a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat, amely jelenleg 600 dolgozót fog­lalkoztat és a múlt évben 74 millió forint termelési értéket ért el. A kiskunfél­egyházi üzemben készült ruházati cikkek nemcsak a hazai piacon, de a Szov­jetunióban, Máltán és az NDK-ban is keresettek. Készülődés a Tanácsköztársaság évfordulójára Koszorúzások, ünnepi úttörőcsapat- összejövetelek és KISZ-taggyűlések Március 21-ről, a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 53. évforduló­járól országszerte megem­lékeznek. A fővárosban és vidéken megkoszorúzzák az 1919-es proletárdiktatúra emlékműveit a Tanácsköz­társaság egykori vezetői­nek. mártírjainak szobrait, emléktábláit Változatos programmal készül a történelmi évfor­dulóra az ifjúsági mozga­lom. Bács-Kiskun megyében — a korábbi évek hagyo­mányainak megfelelően — március 19-én kerül sok az orgoványi menetre. A bru­tális fehérterror egyik hír­hedt színhelyén adóznak A KOLLÉGIUMI ALAP JAVÁRA A lengyel kultúra napjai Lakiteleken Bevallom őszintén, druk­kolok Lakiteleknek. Időről időre nagyszerű kezdemé­nyezésekkel bizonyítják, hogy falun is lehet igényes kulturális műsorokhoz kö­zönséget szervezni. Na­gyobb gonddal, fáradság­gal jár egy komoly zenei hangverseny, irodalmi est előkészítése mint — mond­juk — népszerű táncdal- énekesek slágerparádéjának rendezése. De hasznosabb, értékesebb, több örömet ád. Bármelyik városnak dí­szére válna a mai napon Lakitelekről érkezett meg­hívón feltüntetett program. Március 7-től ll-ig lengyel kultürális napokat szervez­nek a községben. Szász Ká­roly István festőművész Lengyelországi élmények című kiállítását Szíj Rezső művészettörténész nyitja meg, a rendezvénysorozat első napján, kedden este 7 órakor a művelődési ott­honban. Ugyanott, egy órá­val később kezdődik a len­gyel-magyar népdalest, amelyen Béres Ferenc is közreműködik. Március 9- én délután 3 órakor a gye­rekek vetélkednek: Ki tud többet a szomszédos baráti országról. Másnap a Ha­mu és gyémánt című fil­met vetítik. Szombaton es­te 7 órakor kerül sor a len­gyel szatirikus irodalom java alkotásait bemutató estre. A változatos rendezvény­sorozat szervezői: a községi művelődési ház és a buda­pesti Lengyel Kultúra. Kö­szönet illeti őket a nagy­szerű együttműködésért és még inkább azért az elha­tározásukért, hogy a tiszta bevételt a kollégiumi alap számlájára utalják át. örömmel közöljük ezt a hírt. A tanyai iskolások sorsa tehát a hazánkban működő egyik külföldi kul­turális intézmény vezetői­nek a figyelmét is felkel­tette. Segítenek, hogy mi­nél előbb sutba kerüljön az utolsó petróleumlámpa és elegendő kollégium álljon a külterületi gyerekek tanu­lásának megkönnyítésére. Várjuk a kitűnő kezde­ményezés folytatását H. N. majd a megye fiataljai a proletárhatalom vértanúi emlékének. Március 21-én rendezik meg a Csongrád megyei ifjúsági napot, Győr megyében pedig 20- án és 21-én a Kisfaludy- napokat. ezúttal tizedszer. Mindkét megyében ez al­kalomé) al emlékeznek meg a kettős évfordulóról is. Az általános iskolákban ünnepi úttörőcsapat-, il­letve rajgyűlések kereté­ben idézik fel a Tanács- köztársaság dicsőséges nap­jainak legjelentősebb ese­ményeit Néphadseregünk alakula­tainál ugyancsak ország­szerte megemlékeznek a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 53. és a KISZ zászlóbontásának 15. év­fordulójáról. linggel. A támadást a „tizenhét vasúti kalóz” hajtotta végre meglepően rövid idő alatt, annak a tervnek az alapján, amelyet Reynolds dolgozott ki, aki — amint a sajtó a banda vezérkari főnökét jellemezte — „gazdag tapasztalattal rendelkezik a titkosszolgálat dolgaiban”, A tizenhét gonosztevő közül tizenötöt csakhamar le­tartóztattak, ámde az ellopott pénz 90 százaléka mind­máig sem került elő. Ez a magyarázata talán annak is, hogy a „kalózok” egyike egy évvel letartóztatása után megszökött Charles Frederich Wilson 1964. augusztusában szö­kött meg a Winston Green fegyházból, s nyomtalanul eltűnt A szabadlábon levő rablók száma így három­ra növekedett Az Interpol ,a Scotland Yard kérésére, sorompóba állította Országos Központi Irodáinak egész hálózatát. De az első jelzések csak 1966. nyarán futot­tak be a főtitkársághoz. A távoli Kanadában, Rigaud helység mellett felbukkant egy szakállas férfi, felesége és három lánya kíséretében. Ronald Allow ay, mert így nevezte magát, visszavonultan élt magányos villájá­ban, amelyet 42 000 dollárért vásárolt „Szeretem a magányt” — jelentette ki s még hozzáfűzte, hogy in­gatlanüzlettel szándékszik foglalkozni, de meg kell várnia, míg Angliából megérkezik hozzá a szükséges tőke. Az Interpol kérésére a kanadai rendőrség hosszú időn át figyelemmel kísérte a „magányos szakállas ember” minden lépését. 1968. januárjában a legna­gyobb titokban megérkezett Montrealba Thomas Butler, a Scotland Yard főfelügyelője, „hogy ellenőriz­zen bizonyos dolgokat”. Néhány nap múlva három ka­nadai rendőrtiszt látogatást tett Alloway villájában, a „Mountain Ranch”-ben. Személyazonosságának meg­vizsgálása során kiderült, hogy illegálisan lépte át a kanadai határt. Beidézték a rendőrségre, s ott, az In- terpoltól kapott adatok alapján még aznap este meg­állapították, hogy Ronald Alloway ujjlenyomatai azo­nosak Wilsonéival... Bruce Reynolds, a vasúti „hold-up” értelmi szerzője és szervezője sem kerülhette el sorsát. 1968. novembe­rében, tehát több mint öt évvel a „vállalkozás” után Butler főfelügyelő végül is rátalált és letartóztatta. A vasutak kalóza”, amikor csuklójára csattant a bilincs, meglepő nyilatkozatot tett: „A bűn nem kifizetődő do­log Mindazok, akik ennek ellenkezőjét állítják, tök- kelütött hülyék.” 1969. január 14-én az aylesbury-i bí­róság alig kétórás tárgyalás után a bűnösségét beisme­rő Bruce Reynolds-t 25 évre ítélte. Most. hogy a „fő­nök” is lakat alá került, naár «supán egy másodrangu vonatrabló van szabadon: Ronald Biggs, aki 1965. jú­liusában szintén megszökött a Ibndoni Wandsworth fegyházbóL (Folytatása következik) Rónay György: A nagy nemzedék Rónay György — úgy gondolom — tekintélyét a mai magyar irodalomban alapjában két dolognak köszönheti: írói-alkotói igényességének — mely rit­ka nagy műveltséggel és tájékozottsággal párosul —, és rendkívüli sokoldalúsá­gának. Imponáló sokak szemében, hogy egyszerre költő, novellista és re­gényíró, kritikus és esszéis­ta, műfordító és szerkesz­tő. S a fentiek mellett még irodalomtörténész is, sőt színműíró is. Termékeny­sége is figyelmet keltő. Versesköteteit regények, irodalomtörténeti és kriti­kai művek egész sora jelzi a Nyugat harmadik nemze­dékéhez tartozó Rónay György ragyogó munkabí­rását, aktivitását. Kecskeméthez több szá­lon is kötődik. Személyes kapcsolatai, regényének, s egyes verseinek alföldi ihletése mellett többek kö­zött az is, hogy az ő mű­véből készült báborató­riummal nyert országos el­ső helyezést az itteni báb­együttes, egy nemzetközi fesztiválon. Új tanulmánykötetét, mely A nagy nemzedék cí­met viseli, a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. Eb­ben a szerző azokat az írá­sait gyűjtötte egy kötetbe, melyekben a Nyugat első (nagy) nemzedéke tagjainak állít emléket. Három köl­tővel foglalkozik bővebben — látszólag nagyobb szere­tettel is: — Adyval, Kosz­tolányival és Kassákkal. De helyet kap — kisebb-na- gyobb mértékben — Krú­dy, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Móricz, Áprily, Füst Milán, Babits és mások. A szerző szabadkozik, amiért Karinthy Frigyes, vagy Tersánszky, Nagy La­jos kimaradt a kötetből (hiszen nem törekedett tel­jességre). Mi azt tennénk még hozzá, hogy Osvát Ernőnek, Gellért Oszkár­nak — többek között — szintén ott a helye a Nyu­gat első, nagy nemzedéke sorában. S még egyet: kár, hogy a költő és esztéta Füst Milánról nem esett szó a regényíró és a filozó­fus Füst Milán mellett, hogy a költő Kosztolányi, a regényíró Babits, a no­vellista Adv szintién elsik­kadt Teljesebb lenne a kép a méltán dicsért, sokat em­legetett „nagy namzedák”­rőL Móriczról is szívesen olvastunk volna többet an­nál a szűkre szabott né­hány oldalnál, mely a kö­tetben található. A könyv erénye százszor több a hibáinál. Annak hangsúlyozása, hogy „Adyt nem Léda és Párizs te­remtette Adyvá”, szeren­csés — és időszerű — „le- gendaoszlatás”. (Már Bóka László is ezt hangoztatta félbemaradt Ady-életrajzá- ban.) Reálisan teszi mérlegre Rónay Kosztolányi kritiku­si tevékenységét. Igaza van, amikor szellemesen bebizonyítja: Kosztolányi kritikái tulajdonképpen nem is kritikák, hanem szellemes és játékos-bravú­ros önvallomások. Juhász Gyulá szakolcai „száműze­tése” is reálisabban áll az olvasó előtt ha a könyv­nek az erről szóló fejeze­tén keresztülrágja magát. Telitalálat egy-egy írót jellemző mondata. Az ilye­nek: Babits „verse lát és láttat”: Móricz „az egy tömbből teremtők fajtájá­ba tartozik”: Szabó Dezső „mítoszt teremtett, de a mítoszt nem arányosította hozzá az elérhető valóság­hoz”. Sokáig lehetne sorol­ni még. Rónay tanulmányaiban jól bújik meg az esszéíró képessége is. A rejtettebb értékeket, a mélyebben meghúzódó jel­lemző vonásokat, motívu­mokat szerencsés kézzel tárja az olvasó elé, hogy , megszerettesse azokat, ki­ket ő szeret, s reálisabb színben tüntesse fel az iro­dalom nagy és jelentős alakjait, vagy azok egy-egy tulajdonságát, életszaka» szát. életművét. Stílusa, nyelve találás kony, szellemes és élveze­tes. Elegánsan könnyed, gyorsan tovagördülő, men­tes minden göcsörtös ne­hézkességtől, és a tudomá­nyos igény és felkészültség nem teszi szárazzá, mint annyi más irodalomtudós ta­nulmányát. Pedig a tudo­mányosság: a filológiai alaposságú és pontosságú tárgyismeret, a. tágabb ösz- szefüggések kikeresése, s a tényszerű bizonyítás ereje szintén jellemző a kötetre. Jó érzéssel ajánlhatjuk minden érdeklődőnek a mű elolvasását. Varsa Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents