Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-03 / 53. szám
L oldal 197?. március 3, péntek Honismeret és hazafiság A Hazafias Népfrontnak az utóbbi időben szervezett jelentős eseményei között kiemelkedő helyet foglal el az 1970 őszén megrendezett országos honismereti konferencia, amely első nagyszabású összefoglalása volt az immár évtizedes mozgalomnak. Az ennek megörökítésére hivatott Honismeret, helytörténet című kiadvány a gyorsan kiterebélyesedett mozgalom gazdag termését vehette számba. Igaz, akkor még nyomtatásban nem látott napvilágot a díjnyertes pá lyamunkákból összeállított Helytörténeti tanulmányok és krónikák a felszabadult Magyarországról című könyv, amely mind a sikeres szerzők magas számával, mind pedig a krónikák és tanulmányok sokféleségével vall a mozgalom erejéről, életképességéről. A lelkesedést bátorította Az is igaz — amint azt Erdei Ferenc a gyűjtemény bevezetőjében írta — a honismereti mozgalom nem úgy kezdődött, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa határozatot hozott, s e határozatot hajtották végre a megyei, városi, járási és községi népfrontbizottságok. Éppen fordítva volt ez. Helyi kezdeményezések voltak először: itt is, ott is lelkes emberek elkezdték szűkebb hazájukat feltárni, helytörténetét kutatni, szülőföldismeretet összeállítani; azután találkoztak, kisebb- nagyobb körökbe egyesültek, s létrejöttek a honismereti körök: községekben, városban, majd megyében. E népi erejű, nagyra hivatott mozgalmat karolta fel, s tette intézményessé a Hazafias Népfront. A spontánul fölbuzgó sok ezer forrás vizét egységes mederbe terelte, értő figyelemmel és segítségnyújtással bátorította művelőit, s a mozgalmat az országos népfrontpolitika rangjára emelte azzal, hogy programjába iktatta. Kell-e erre beszédesebb bizonyíték, mint az, hogy a IV. kongresszus után — amelynek egyik központi témája volt általában a hazafiság, kü- lönösképoen pedig a szocialista hazafiság — Országos Honismereti Bizottság alakult a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége mellett. Mindannyionk közös kincse Az áprilisban összeülő V. kongresszus újból összegezi majd az eltelt évek honismereti munkájának eredményeit, s joggal mondhatja: a sok ágazatú mozgalom a kezdeti lokálnat- riotizmus szülötteként szükségképpen torkollott a magvar nemzeti patriotizmusba, az egyetemes haza- fiságba, ami a mozgalom jellegét és célját tekintve bizton mondható szocialista hazafiságnak is. Ez így van, s ezt ml sem bizonyítja jobban, mint a történelmi é'«fordulók méltó ünneolését célzó akciók. Szép feladatokat kapott ebben Bács-Kiskun megye is. A közművelődés hivatott munkásai mellett egvszerű falusi emb°rek, üzemi dolgozók. diákok, a legkülönbözőbb munkakörökben tevékenykedő értelmiségiek kutatták és gyűjtötték egybe szűkebb pátriájuk írásos és tárgyi emlékeit, szabad idejüket áldozva rá, hogy írásba foglalják a szájhagyományként élő emlékezéseket. Általuk vált melegebbé a Lenin-cente- nárium ünnepe, így lett legszemélyesebb élményükké az 1919-as Magyar Tanácsköztársaság, s így új honfoglalásunk történelmi eseménye, a felszabadulás. Persze a honismereti mozgalom nemcsak, és nem elsősorban évfordulók megünnepléséhez kötődik. Az immár országos üggyé szélesedett krónikaírás, a sok irányú kutató- és gyűjtőmunka, a helyi és a nemzeti értékek számbavétele, őrzése, ápolása, a falvak és városok csinosítását szolgáló akciók, mind, mind annak bizonyságai', hogy népünk magáénak érzi haladó hagyományainkat, szocialista építésünk alkotásait, ritka, vagy köznani, de mindenképpen közös kincseit. Nemzeti adattár Most ismét nagy országos akciót indított útjára a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága. Az akció elnevezése — „A természeti, környezeti értékek nemzeti adattára” talán száraznak és nehezen megjegyezhetőnek tűnik első hallásra, de az mit sem von le jelentőségéből. Az akció — támaszkodva az eddig is részben nyilvántartott értékeink őrzőire és gondozóira — az egész országra kiterjedően egységes katasztert kíván létrehozni az olyan objektumokról, emlékhelyekről, s természeti jelenségekről, amelyek jobbára csak a helyi figyelem hatókörében állottak. Az adattár tartalmazni fogja mindazokat a leírásokat, amelyek földtani, növénytani, állattani, tájképi, környezetvédelmi és egyéb értékeinket jelentik. A népfront — a munka várható nagyságát is figyelembe véve — valamennyi megyében létrehozza az ezzel foglalkozó bizottságokat, és természetesen továbbra is együttműködik az eddig is kiváló partnereknek számító országos főhatóságokkal, társadalmi szervezetekkel. A honismereti mozgalom eddigi sikereit tekintve nem lehet kétséges, hogy ez a tudományos célt is szolgáló akció újabb szép hajtássá válik a szocialista hazafiság gazdagon termő fáján. A. E. Elkeseredett asszonyok Amióta utoljára jártam Akasztón, külső képét tekintve valósággal újjászületett a kiskőrösi járásnak ez a négy és fél ezer lelkes községe. A tavaszias fényben a szakszövetkezeti zárszámadóra igyekvő emberek mutatós házak és városinak is beillő, most formálódó, félkész középületek mellett haladnak el. A főutca széles, nyílegyenes. A családi életekbe, az emberi sorsok mélyére nézve azonban olyan tragikusan sötét sikátorok, szomorú zsákutcák tárulnak elénk. Nem akarunk — nem is lehet — általánosítani, de a helyzettel, a falu mindennapjaival ismerős feltétlenül egyetért velünk abban, hogy a népesség nem is elenyésző rétegének valóságos rákfenéje, mélybe húzó átka az alkoholfogyasztás. Már augusztusban megkezdődik a korai érésű szőlők szüretelése. A szeptemberi búcsú idején már van bor bőven, s valamelyes enyhülést csak a sörnek a kitavaszodást követő csúcsszezonja jelent, lévén ez utóbbi csekélyebb alkohol- tartalmú ital... Az italbolt és a kisvendéglő együttes forgalma 1969-ben 3,1, a következő évben 3,3 millió forint volt. Ennek azonban csak elenyészően csekély hányadát teszi ki az ételfogyasztás. De nem is annyira a vendéglátóipar csábítja az embereket a mértéktelen ivásra, a felelőtlen költe-1 kezésre. A bajok gyökere: a zugmérések elszaporodása, megdöbbentő arányú virágzása. Idézzünk egy panaszos levélből, amelynek aláírása: „Elkeseredett asz- szonyok”. „Ami ebben a községben folyik, azt már alig lehet idegekkel kibírni... Amint az emberek a munkába indulnak, már fél öttől a kisajtók nyitva várják a kuncsaftokat, hogy mennél több féldecit megigyanak. Nem kell, hogy a kocsmáig menjenek, az italhoz hozzá tudnak jutni: egyik háznál főzik, a másiknál mérik”... Természetesen a „jószívű” zugmérő készséggel hitelez, hozómra. Persze a betyárbecsület szabályai előírják, hogy a fizetés napján minden más előtt a kontó rendeződjék, amelynek összege havi átlagban 400—600 forint, de akad, akié az ezret is meghaladja. „Ha ezek nem volnának, talán kevesebb lenne a családi botrány... Sok gyereknek a tanulása látja kárát, s az idegrendszerük is tönkremegy...” — fest tovább a levélíró sötét, de valós képet. Egy másik, felsőbb hivatalos szervhez címzett levél épp egy tucat zugmérőt sorol fel. (A bennfentesek szerint közelebb jár az igazsághoz ennek a két- háromszorosa...) A község lakosságának jó egynegyede „ingázik” és tesz szert tisztes jövedelemre Kiskőrös vagy Dunaújváros üzemeiben végzett munkája után. Nem tudjuk, közülük hány a titkos pálinkamérések törzsvendége, de megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy egyik ilyen „intézmény” sem állhatna fenn pusztán egy-két kuncsaft „áldozat- készségéből”. Tovább pergetni az ördögi lánc szemeit — nem kíván túl élénk fantáziát. Munkába indulás, a legjobb esetben enyhe szalonspiccben ... Munka után újabb adag, vagy adagok. Otthon perpatvar, nem ritkán tettlegesség is... A gyerek képtelen tanulni: zavarja a vita, de nem egyszer az apa vagy más szeszgőzös családtagok közvetlenül is zaklatják... Mindez napirenden. És amikor már végleg betelt a pohár (milyen elszomorítóan helytálló itt ez a hasonlat!), következik a válás. Súlyosabb és gyakori esetekben pedig az élettől való menekülés. Harmincnégy olyan család van a községben, ahol nyilvánvalóan veszélyeztetett környezetben élnek a gyermekek. Az ok négyötöd részben: alkoholizmus. S a példák: — Mindkét szülő italozik. Az apa jelenleg börtönben. Négy — 6—18 éves — gyermek él ebben a családban. — Hétéves egyke: apja, anyja rendszeresen iszik. — öt, 9—18 éves gyermek. őnekik csak az apjuk folytat alkoholos életmódot. — Egyedülálló, rendes, józan asszony. Hat gyerekkel maradt egyedül: a családfőt az ital vitte sírba... Hajdanában volt rá eset, főként télen, hogy iskolába indulás előtt a gyereket is megitatták forralt borral, vagy bepálinkáztatták, hogy „ne fázzon” ... Ma már, szerencsére, a múlté a gyerekek szeszfogyasztása. Erősen hat viszont rájuk a környezet. Ahol ziláltak a családi körülmények, ahol estéről estére vita, ribillió van, ezt a fiatal idegrendszere is megsínyli. Vigyázat, építési tilalom! A megyeszékhelyen eléggé jelentős a telek- és ingatlankínálat, s nem kicsi ugyanakkor a kereslet sem. Ez eddig rendjén valónak is látszik. A városi tanács vb illetékes szakosztályán viszont egyre gyakoribbak az olyan tapasztalatok, amelyekből az érdekelteknek egyfelől a spekulációs törekvésére, másfelől a tájékozatlanságára lehet következtetni. Nevezetesen: csupán az utóbbi hetekben több olyan telek, illetve ingatlan cserélt gazdát, amely nem osztható meg, illetve építési tilalom alatt áll. Emiatt pedig vége-hossza nincs hatósági eljárás, bírságolás válik szükségessé, s végül is a megoldatlan problémák sorát eredményezi. A városi tanács vb műszaki osztálya ezzel kapcsolatban a következő kérés tolmácsolására kérte szerV0"'7í:ősVn ^Vet: Mielőtt bárki is telek, vagy ingatlan vásárlására határozza el magát, forduljon bizalommal a szakosztályhoz, ahol fogadási időben készségesen szolgálnak felvilágosítással és tanácscsal a megvásárolni szándékozott területet illetően. A felvilágosítást néhány soros levélben is kérhetik az érdekeltek, amelyre legkésőbb 30 napon belül minden szükséges tájékoztatás* és útbaigazítást megad a műszaki osztály. Az iskolában az ilyen gyermek túl érzékeny, vagy ellenkezőleg, fásult. Gyengébbek a tanulmányi eredményei, hiszen zavartalan felkészülésről szó sem lehet (Egyetlen olyan esetről tudunk, hogy mindennek ellenére is 4,5 a gyermek iskolai átlaga. Ez azonban csak a szabályt erősítő kivétel.) Természetszerűen gondozatlanabbak, rosszabbul öltözöttek az alkoholista családok gyermekei. Hiszen „a nagyok” a pohárral törődnek, s a ruha, cipő ára a zugmérőkhöz vándorol... A megdöbbentő az, hogy családlátogatások alkalmával a szülők mindent elismernek, szánják-bánják vétkeiket, fogadkoznak, ígérnek. S aztán — minden marad a régiben. (A megoldást feltétlenül egy hétközi kollégium jelentené. Mint azonban értesültünk, ennek jelenleg mind a személyi, mind a tárgyi feltételei hiányoznak.) ... Jóformán minden hétre jut egy-egy szétköltöz- ködés, bomlanak a családok. ... Kigyulladt egy lakóház. Vagy másfél százan oltották, lélekszakadva. S benn, az égő tető alatt, az egészről mit sem tudva, emelgette tovább a poharat a mámoros család. Akasztó onnan kapta a nevét, hogy valaha a vendégmarasztaló kátyúkról, a tengelyakasztó sárról volt híres. Napjainkban ez a név egyéb szomorú képzettársításra ad alkalmat. A rendezetlen sorsok végső kiútja mind gyakrabban az önakasztás. Van, aki már három férjét temette el ilyen halálnem miatt. Az 1968-as statisztika 1, a következő évi 2, az 1970- es és 1971-es 10, illetve 9 (!) erőszakos halált jegyzett fel. Ebben az évben is volt már egy eset. És mennyi ezen kívül az idegbetegség, a máj- és szívbaj, a keringési zavar. Az alkoholizmus okozta betegségekben gyógykezeltek száma évről évre növekszik. Milyen jó lenne, ha most végső megoldást, csalhatatlan, biztos receptet adhatnánk e terjedő káros tendencia meggátlására, még- inkább a bajok teljes felszámolására. Sajnos, csupán a puszta tényközlés lehetőségével élhetünk, a tragikus tünet „lefényképezésére” szorítkozhatunk. Ami tanulságul kínálkozik: mindenekelőtt a zugmérők üzelmeinek kellene könyörtelenül gátat vetni. Túl ezen azonban nemcsak az akasztói példa, hanem annak országszerte észlelhető tükörképei is az oly régóta, oly sokszor sürgetett átfogó, általános törvényi rendezés után kiáltanak. A tényeket rögzíteni kevés. Végre valamit tenni kell! Hogy mind kevesebb legyen az elkeseredett asz- szony, s egyre több az egészséges, jókedvű boldog család. Jóba Tibor Hosszabb hallgatás után ismét megjelent a Bácsalmás 3578. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának lapja, a Kukkantó. A pajtások a stenciltechnikával készülő újságban az első oldalon közölték dr. j Nagy Istvánnak, a nagyközségi tanács elnökének köszöntőjét. A további kilenc oldalon a 11 tagú szerkesztő bizottság változatos írásokat tett közzé: beszámolnak eseményekről, megbírálnak jelenségeket és megdicsérnek pajtásokat. Az úttörővezetőképzésről és a járási szaktárgyi versenyekről szóló beszámolók külön említésre méltóak. A diákhumornak majd másfél oldalt szántak, versidézetekkel, közmondásokkal illusztrálva az iskola és a tanítás „címszavait”. A 100 példányban készült újság címlapjáról külön kell megemlékezni: a két — kezében Kukkan- tót tartó — úttörő rajzát maguk színezték ki a bácsalmási pajtások — minden példányt külön-külön! Az Üttörőélet is csatlakozik azokhoz, akik sok sikert kívánnak az újra, havonta rendszeresen jelentkező úttörőújságnak. A kecskeméti Zója utcai általános iskolából Maróti Mihály és Vörös László küldött beszámolót. Mint írják, úttörőcsapatuk Becsület rajának tagjai adatokat gyűjtöttek iskolájuk környékén, a Budai és Zója utcában, valamint a Széchenyi körúton. Ezt azért tartották szükségesnek, mivel iskolájuk az E —5-ös főútvonalhoz nagyon közel van, nagy a baleset- veszély. Az elmúlt időben megfigyeléseket is végeztek a pajtások és azt tapasztalták, hogy a felnőttek alig-alig tartják be a jelzőtáblák utasításait. A másik tapasztalatuk az, hogy az úton közlekedő lovas kocsik a közeli parkon keresztül új utat alakítottak ki! A pajtások fényképet és rajzot mellékeltek levelükhöz, világosan szemléltetve a közlekedési gondokat. Elhatározták, hogy minden társuknak megmagyarázzák az óvatos közlekedés szabályait. Kemény Jutka, a solt- vadkerti úttörőcsapat tudósítója örömmel ír levelében arról, hogy iskolájuk tanulói a járási szaktárgyi versenyeken a lehetséges 240 pontból 84-et elhoztak! Szaktárgyi versenyről küldött beszámolót Vargacz Ibplya is Homokmégyről. Mint írja, iskolájukat Kalocsán, a magyar szaktárgyi versenyen Bagó Ilona képviselte. Első helyen végzett! Most magyartaná- ruk.Greksa Mátyás segítségével Ilonka a Kiskunhalason sorra kerülő megyei versenyre készül. Csipák Marika Kiskunhalasról, a felsővárosi általános iskolából jól sikerült úttörő farsangi mulatságról küldött beszámolót. A rendezésért az úttörőcsapat önkormányzatának tagjait illeti a dicséret.
