Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-03 / 53. szám
4. oldal 1972. március 3. péntek 99 Javasolnék Úgy hozta a véletlen, hogy Páli Istvánnal, a kun- adacsi népfrontbizottság elnökével nem tudtam találkozni a faluban. Mikor kerestem, Kecskeméten járt, mikor hazajött, én voltam máshol lekötve. Jól jött tehát, amikor Páli Istvánné- val, a községi tanács igazgatási előadójával mégiscsak beszédbe elegyedtem. Egy alkalmi gépkocsi indulására várva, amelynek eredeti utasai — ÁFÉSZ-ki- küldöttek — szívességből bennünket is bevittek Kun- szentmiklósra. — Mint feleség, mit lát férje legerősebb „oldalának” a népfrontmunkában? — kezdtem a kérdezőskö- dést nem éppen eredeti ötlettel, — Az emberekkel való kapcsolatot — vágta rá határozottan kis gondolkodás után, majd hozzáfűzte — míg ebédelni ^megyünk is, fél óra biztos eltelik azzal, hogy itt is. ott is megállítanak bennünket: „Csak egy percre..— szabadkoznak kedvesen, és kérdeznek, tanácsot kémek, de olyan is van: „Javasolnék valamit .. — Eszünkbe sincs az órát nézni, hiszen olyan öröm ez a nagy bizalom. Délben, reggel, este szívesen megállunk mindenkinek. Kis szünet következett a beszédben, mert a gépkocsivezető helyére hajtotta a motorház fedelét, s úgy tett-vett. mintha indulni készülne. De csak folytatta máshol a kocsi ápolását. — Bent laknak a faluban? Páliné bólintott. — Igen. De jártunk mi hat éven át motorral munkába. öt kilométerről, télen, nyáron a férjemmel. Ott volt szolgálati lakásunk ... Együtt motoroz- gattunk ide-vissza Halcsik elvtárssal, a tanácstitkárral. Ö is ott lakott. Beszelt a jeges, hófú- vásos telekről, amikor egymást biztatva mertek útrakelni: „Ti elindultok? Akkor én is.” Hányszor elakadtak a síkos lejtőkön! Hogy csak lovas segítséggel tudtak átkapaszkodni a magaslaton. — Mint asszony, mit hiányol legjobban a faluban? — Egy üzletházat! — hangzik azonnaL Oldalt tőlünk hosszú, vízfoltos, omlatag falú földszintes épület. Ha boltajtók nem lennének rajta, gazdasági építménynek hinné az ember. — Ilyenekbe szorultak Akácfából parketta Az éveken át méltatlanul I kereskedelmi szállítás. Kü- mellőzött akác ismét pol- lönféle méretű bányafa es gárjogot kapott a fafeldol- | a rakodólapokhoz ugynefr:: :x»,: t -"rü-np-w si| 'í'í''~w-s*s«s»í '»§ NSZK-beli megrendelésre paletta-csúszóléceket készítenek elő a szállításra. (Pásztor Zoltán felvétele) gozó iparban. Azzal a különbséggel, hogy kubikostalicska, szekérsaroglya, szerszámnyél vagy lőcs helyett hordódonga, parkettaléc, szőlőkaró készül az akácfából. Kiderült az is, hogy a nagyüzemi szőlőültetvényeknél széliében, hosszában alkalmazott betonoszlopoknál szívósabb, jobban állja az időjárás viszontagságait. A különböző vegyszerekkel telített, úgynevezett nemesített akácot a bútor- gyártás is felhasználja. Esetenként kitűnően helyettesíti az értékesebb és jóval drágább tölgyet, bük- köt. Alkalmazza az akácfát 8 bányászat és az ipari. vezett palettacsúszó lesz belőle. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság érsekcsa- nádi fűrészüzeme évente négy-ötezer köbméter akácot dolgoz fel a környékbeli erdőségekből ipari alapanyagokká. A Hordóipari Vállalat megrendelésére méretre szabott dongát, az épületasztalos-iparnak parkettafrízt, a gazdaságoknak szőlőkarót szállít a telep. A közelmúltban létesített fűrészüzem fejlesztésére, a szociális intézményekre, a korszerűbb munkakörülmények megteremtésére még ebben az évben másfél millió forintot költ a bajai erdészet K. A. az üzletek. A szövetkezeti vegyesbolt meg az italbolt. Halcsik Antal is elmondta, valamikor uradalmi istállók voltak ebben. Ma már tetejük is beázik, nedves, egészségtelen a fal. Zsúfoltság — Nem lehet kapni tejterméket. csak rendszertelenül. Felvágottat is hébe- hóba ... Nincs egy hűtőpult. (Még sok helyen nincs.) A népfrontbizottságot választó falugyűlésen panaszolta fel egy felszólaló, hogy petróleumot jó darabig nem kaptak. Mikor végre lett. örültek, ha elfújhatták a lámpát, annyira füstölt a petró. A tanácstitkár beszélt róla, hogy a IV. ötéves tervben szerepel egy olyan üzletház. amelyben vegyesbolt, vendéglátó, presszó és húsbolt is lenne. A tanács 100 ezer forinttal és a telekkel tud hozzájárulni... — Milyen itt a társadalmi élet? összeiárnak-e, látogatják-e egymást az emberek? — Nincs időnk... Mi is hazaérünk: férjem megy a gyerekért, én fogok a főzéshez. Vacsora, rendcsinálás... Örülök, ha meg tudom nézni a tv-híradót... Akkor folyton tanul az ember ... Most például KRESZ-tanulásra fogott a férjem engem is. — Derűs pillantása elárulja: ez most kedvére való gond. — Autó? — Ilyen lótás-futásban már szinte munkaeszköze az embernek. Mi is hetente legalább kétszer megyünk hivatalos ügyben, vagy valamit gyorsabban elintézni — Kecskemétre. Nem sok idő múlva már Kunszentmiklós felé robogtunk. Páli Istvánná — szívesség ide, vagy oda —, hosszú évek fáradozásaira is utalva, barátságos fejmosással rakosgatta a miklósi AFÉSZ-kiküldöttek elé, milyennek kellene lenniök a falusi boltoknak. A kun- adacsi asszonyok nevében vitatkozott. Tóth István Közös vállalkozások, egyenes úton Bizonyosra vehető, hogy a termelőszövetkezetek március végére összehívott második országos kongresszusának egyik, sokoldalúan vitatott kérdése lesz a gazdasági együttműködés, köz- használatú idegen szóval; a kooperáció. A legutóbbi négy-öt év alatt szerzett tapasztalatok bőségesen kínálnak lehetőséget arra, hogy a különféle társulások, közös vállalkozások és vállalatok jelenét, jövőjét elemezzék a kongresszus küldöttei. Szükség is van erre, mert az eddigi eredmények csak kezdetinek tekinthetők, ami pedig a további fejlődést illeti, annak irányára és tartalmára nézve is sok útmutatást adhat a kongresszus. Termelési kooperáció Figyelemreméltó, hogy a társulások — nevezzük ezzel az egy szóval a gazdasági összefogás minden fajtáját, tehát a közös vállalkozást és vállalatot is — legelőször a mezőgazdasági építkezésre és a termékek értékesítésére jöttek létre. Érthető ez, hiszen sem az állami, sem a tanácsi építőipar nem vállalta még a legsürgősebb építési feladatokat sem a tsz-ekben. Kénytelenek voltak saját építőbrigádjaikkal, majd pedig több tsz által életrehívott építőipari szervezetekkel dolgozni. Az áruértékesítésben viszont azért került sor a szövetkezetek összefogására, mert elégedetlenek voltak a velük üzleti kapcsolatban álló kereskedelemmel. Legkésőbb és leglassabban éppen a mezőgazdasági termelés körében alakultak társulások, holott ezeknek a jelentőségét joggal tartjuk kiemelkedőnek a többi közül. Számos olyan cél van ugyanis, amelyet egy-egy tsz a maga erejéből nem képes elérni, együttesen azonban igen. Elegendő, ha példaként a korszerű, zárt rendszerű állattenyésztő telepeket említjük, de szólhatnánk a termelés fejlesztésének és szakosításának egyéb területeiről is. Most ott tartunk, hogy bár kevés ilyen jellegű összefogás van még, az ország minden táján működnek már biztató eredményeket felmutató, termelési célú társulások. Az önállóság megmarad Meglehetősen hosszú időn át akadályozta a termelési kooperációk létrejöttét az a nézet, hogy a korszerűsítés, a szakosítás legjobb — némelyek szerint egyetlen helyes — útja a tsz-ek egyesülése. E felfogás téves voltát a termelőszövetkezeti vezetők és szakemberek többsége felismerte már. Mind nagyobb teret hódít az a helyes szemlélet, hogy a meghatározott gazdasági cél elérésére társuló tsz-ek önállóságának megtartása mellett válhat a mi viszonyaink között a legeredményesebbé a kooperáció. Hivatalos adatok azt mutatják, hogy a jelenleg működő mintegy 500 társulás 30 százaléka mezőgazdasági, 25 százaléka építőipari, 9 százaléka élelmiszeripari, 12 százaléka forgalmazási, 4 százaléka gépipari rendeltetésű, a többi pedig különféle szolgáltatásokkal foglalkozik. Érdekes egy másféle csoportosítás is: önálló jogi személyiségű közös vállalat van 280, s az egyszerűbb gazdasági együttműködés körébe tartozik 220. Tevékenységüket nézve, sokfélék e társulások. Vannak, amelyek szántóföldi növénytermelésre, szőlőtermelésre, szarvasmarha-tenyésztésre, sertéshizlalásra alakultak, mások tej- és húsfeldolgozásra, konzervkészítésre, borpa lackozásra. A legátfogóbb a zöldség- és gyümölcstermesztésre létrehozott társulás, amely az egész MÉK- hálózatot magában egyesíti, beleértve a szakma országos egyesülését, a SZÖ- VÉRT-et is. Fejlődik az élelmiszeripari társulás Szakkifejezéssel élve: vannak horizontális és verKülönös történet A tröszt főosztályvezetője magához kérette Koval- csikot, az egyik vállalatuk igazgatóját. Előtte hónapokig töprengett, hogy megtegye-e ezt. De végül is úgy döntött — hiszen Ko- valcsik alapjában véve rendes ember, nem is a leggyengébb vezető — el kell neki mondani, hogy miket híresz- telnek róla a háta mögött. Ahogy leültek rögtön a tárgyra tértek. — Kedves öregem, olyan dologról szeretnék Veled beszélni, ami meglehetősen különös Munkatársadról, Pi- picz Jenőről van szó. Az utóbbi időben megint sokat jár ide, nem tagadom,, nálam is sokszor volt és hozza a különböző híreket. Kovalcsik szája szélén keserű ránc képződött. — Tudok, róla — mondta — Pipicz közismert intrikus. — Sajnálom barátom — reagált a főosztályvezető — de nagyon tévedsz. Pipizz furcsa ember, de nem intrikál. Elhallgatott, aláhúzott udvariassággal kínálta cigarettával Kovalcsikot. A kis csend úgy hatott, mint a cirkuszban a főszám előtti dobpergés. — Tudod milyen információkat ‘hoz Pipicz a cégektől? — folytatta. — Olyanokat például, hogy nagyon emberi és humánus a vezetés és ezért kitűnő a munkafegyelem ... Érted Kovalcsik kartárs? Ilyeneket terjeszt. A múltkoriban a fülembe súgta, hogy te a legjobb igazgató vagy a világon és ő mint fiú az atyját, úgy imád téged. Kovalcsik őszinte megdöbbenéssel hallgatta. — De ez még semmi — mondta a főosztályvezető. A minap belopakodik hozzám és azt suttogja, a diri — már mint te — megérdemelne egy kormánykitüntetést, hiszen olyan puritánul él, példásan dolgozik és — Pipicz ekkor áthajolt az íróasztalomon és közelről az arcomba lihegte a nagy titkot — a vén szamár nem udvarol még a. titkárnőjének se, de nem ám! — Vagy, hogy mondjak még egy példát. Nemrégiben megállított a folyosón és diszkréten elhadarta, hogy te csak a tehetséget és a szorgalmat méltányolod. Nálad a munka az elosztás alapja, hízelgéssel még senki nem kapott prémiumot, vagy előléptetést. Az osztályvezető hátradőlt és nézte milyen hatást váltott ki szava Ko- valcsikból. „No mit szólsz ehhez?” Kovalcsik bizonytalanul megrándította a vállát: — Nem tudom, hogy mit szóljak. Teljesen érthetetlen .., A főosztályvezető Is rándított egyet a vállán: — Megmondom őszintén én sem értem. Különös egy eset... Végül is ebben maradtak. Ordas Nándor tikális kooperációk. Az előbbi csoportba azok tartoznak, amelyek az élelmiszer-gazdaság három szakasza közül, csak egyre terjednek ki: a mezőgazdasági termelésre; az élelmi- szeripari feldolgozásra; a forgalmazásra. Azokat viszont, amelyek a három szakasz közül kettőre vagy mindháromra kiterjednek, vertikális kooperációnak nevezik. Erre példa egyebek között az az eset, amikor két vagy több gazdaság közösen létesít sertéstenyésztő és hizlaló telepet, amelyhez vágóhíd és hús- feldolgozó üzem csatlakozik, s esetleg húsüzlet is. Eddig csak arról volt szó, hogy termelőszövetkezetek társulnak egymással. Lehetséges és kívánatos azonban az is, hogy a tsz- ek más típusú — fogyasztási vagy ipari — szövetkezetekkel, illetőleg állami vállalatokkal fogjanak ösz- sze. A MÉK-ek például tsz- ek és fogyasztási szövetkezetek közös vállalatai. Különösen nagy jelentőségűek lehetnek a termelőszövetkezetek és az élelmiszer- ipari vállalatok társulásai. Kezdeményezések már vannak. A baromfiipar, a bőripar, bizonyos vonatkozásban a konzervipar és kis mértékben a húsipar vállalatai vesznek részt néhány „vegyes” kooperációban. Attól ugyan messze vagyunk még, hogy ezek a társulások minden lehetőségüket hasznosítsák, de a folyamat megindult és gyorsulhat, erősödhet. Segít a törvény is Meglehetősen lassan bár, de megszülettek azok a jogi szabályozások, amelyek tisztázták és rendezték a szövetkezetek között, s az állami vállalatok részvételével működő társulások korábban nyílt kérdéseit. Most már egyenes úton haladhatnak a társulások, s ez azért is rendkívül fontos, mert megfelelő jogszabályok nélkül sok a bizonytalansági tényező. Ahhoz azonban, hogy a gazdasági összefogás a .szövetkezetek között, illetőleg a szövetkezetek és az állami vállalatok között kibontakozzék, az eddiginél határozottabb törekvés szükséges, s nélkülözhetetlen az is, hogy az összefogásokban valósuljon meg a bennük részt vevők érdekeinek összhangja. G. P. Szállítják a vetőmagot A szokásosnál két héttel korábban kezdődött meg az idén a vetőmagszállítás. A termelőszövetkezetek az elmúlt évhez képest 80 —90 vagonnal több, úgynevezett kétvonalas hibridkukorica-vetőmagot rendeltek, ezekkel ugyanis 1971- ben feltűnően jó eredményeket értek el. A hibrid- kukoricákból eddig már 700 vagonnyit szállítottak a termelőknek. Tavaszi árpából és zabból már negyedik hete szállítják a gazdaságokba a vetőanyagot Tavaszi árpából 600, zabból pedig 200 vagont vettek át a termelőszövetkezetek.
