Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-26 / 73. szám

1972. március 20, vasárnap

6. oldal

Elnyertem

a sztahanovista címet...

Egy munkásasszony éleiéből

Emlékszünk-e még a sztahanovistákra, a munka hőseire, a termelés élharcosaira? Igen, emlékszünk, de mintha valamit fakult volna az emlékezés, pedig közülük sokan valóban és a szó nemes értelmében hősei voltak a munkának. Bizonyítja ezt annak a munkásasszonynak eddigi élete is, akinek nevével először a Bács-Kiskun megyei Népújság 1952. április

4. számában találkoztam. Természetesen akkor még lány volt, s az is az élet rendjéhez tartozik, hogy ma már két gyerek édesanyja. A Petőfi Népe jogelődjének pontosan húsz esztendővel ezelőtt megjelent számában a kővetkező című és szövegű kis cikkre bukkantam: Szavaimat tettek követték .,.

Szeretnék munkámról és a többi munkatársaméról is a Népújság hasábjain beszámolni. Mint fiatal lány kerültem a kecskeméti gépgyárba. Munkám kezdetén azonnal a párt útmutatása nyomán haladtam és ennek eredményeképpen 1951. augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén a megtisztelő sztahanovista címet elnyertem ... Április 4-re az egyik munkatársamnak átadtam a munkamódszeremet, azon felül vállaltam, hogy selejt nélkül fo gok dolgozni és havi át laoos eredményemet 180-ró' 200 százalékra emelem. A~ ígéretemnek becsülettel eleget tettem...” Aláírás: Zubek Magdolna, a kecskeméti géngyár sztahanovista magkészítője.

Húsz év meglehetősen nagy idő, s nemcsak egy ember, egy gyár életében is. A gyár — amely ma a Zománcipari Művek kecskeméti gyára néven ismert —természetesen nagyot fejlődött, sok mindent nem úgy csinálnak már a csarnokokban, az irodákban, mint az 1950-es évek elején. Sok ember megfordult a két évtized alatt a gépeknél, a zománcozóban, a formázó- ban, az öntödében, az olvasztókemencék torkolat- tüzénél. Ekkora gyárban megkeresni a húsz évvel ezelőtt lány nevén szereplő. ma már bizonyára asz- szony sztahanovistát, szinte olyan feladatnak tűnt, mint szalmakazalban a tű után kutatni. Érthető, ha legelőször arra gondolt az ember, hogy régen nem dolgozik a gyárban Zubek Magdolna, nem is emlékeznek rá. hiszen alig van olyan ember ma már a ZIM-ben, aki akkor is és azóta is folyamatosan ott dolgozik. A valóság azonban örvendetesen rácáfolt a fe1 hitelezésekre.

— Igen, ma is itt dolgozik, de mint Balogh Fe- rencné meós! — válaszolja tétova érdeklődésemre Be- rente László, az üzem párttitkára.

■ ■na

Várok rá a pártiroda fekete bőrfoteljában. Mikor bejön, előbb megtörli gr'a- fitporos kezét a munkaköpenybe, aztán nyújtja: — Balogh Ferencné vagyok! — ndja halkan és szemében várakozást látok. Miért keresnek, mit akarnak tőlem. Azonnal a

tárgyra térek, említem az 1952-es cikket, a sztahanovista címet.-*-• igen, áz valóban én vagyok, illetve voltam. Néha már el is felejtem, csak a gyerekek juttatják eszembe, amikor odahaza nézegetik a jelvényeket, okleveleket. Van egy egész dobozzal. Nem is tudom, hogy mennyi belőle az enyém és mennyi a férjemé. ő is kapott az évek folyamán sok oklevelet, jelvényeket, kitüntetéseket. Jólesik visszagondolni a kezdeti időkre, a fiatalságra. Nyolcán voltunk testvérek, hét lány és egy fiú. Tizenhét éves koromban, 1949-ben úgy gondoltam a szüleimmel együtt, hogy munkát, állandó keresetet kell néznem. Bementem az akkori munkaerő-hivatalba. Azt mondták, hogy a gépgyárba keresnek fiatalokat. Jelentkeztem, s fel is vettek. Két évre sz(51ó szerződést kötöttünk. Egy hétre húsz forintot kaptunk, mint ipari tanulók. Én a magkészítőkhöz kerültem, azelőtt soha nem hallottam J-"' erről. Fogalmam sem volt, mi a magkészítés.

— Otthon édesanyám gyakran kérdezte is: mit csinálsz te, lányom, ott a gyárban. Mi az, hogy mag- készítő? Talán valami barackmag, vagy mi a csoda? Egyszer aztán hazavittem neki egy kis magot. Elmagyaráztam miből és miért készül, meg hogyan. Megtetszett nekem ez a szakma, bele is jöttem, úgy éreztem huzalmam van hozzá. Egy év múlva megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, aztán teljesítményre dolgoztam. Jó kedvvel végeztem a munkát már tanuló koromban, "zért szabadultam fel egy évvél a ..tényleges” idő lejárta előtt.

Amikor 1951-ben sztahanovista lettem — két évvel

azután, hogy a gyár kapuján beléptem — már elismert szakmunkásként emlegettek. Ezt talán nem is kellene mondanom, hiszen a sztahanovista oklevelet nem adták akárkinek. De az oklevél után egy évre a jelvényt is megkaptam. Azután kiváló dolgozó kitüntetést nyújtottak át, ha jól emlékszem kétszer is. Mindig ünnepélyes keretek között, április 4-én, vagy november 7-én.

— Mennyit keresett, mint sztahanovista magkészítő?

— 1800—1900 forintot. De alaposan meg kellett fogni a munkát. Nem egyszer 50—60—70 kilós magokat emelgettem. Volt kétmázsás is, de azt gép vitte.

Szemle a levegőből

Színhely: az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság érsekcsanádi repülőtere. A pirosra festett, svájci gyártmányú, nyolcüléses gépmadár pillanatok alatt a levegőbe emelkedik.

Az utasok ez alkalommal a megyei öntözési operatív bizottság tagjaiból, valamint a sajtó és a televízió munkatársaiból állnak.

A cél: lentről megszemlélni, hogyan kezdtek hozzá a mezőgazdasági üzemek a tavaszi öntözéshez. A csapadékhiányos ősz és tél miatt szinte létkérdés a víz pótlása.

Mintha makettek lennének a városok, községek házai, a majorságok, a tanyák foltjai.

Szenti János, a megyei öntözési operatív bizottság elnökhelyettese rövid áttekintést ad a jelenlegi helyzetről.

— A megyében 41 ezer hektár az öntözésre berendezett terület. Százkilenc üzem tudja mesterségesen pótolni a csapadékot. Sajnos, tavaly nagyobb részük n"m használta ki a lehetőségeket. Néhol a termésbetakarítás előtt kezdtek kapkodni, de akkor már késő volt. A mulasztást megsínylették a terméseredmények.

A hószegény tél tovább nehezítette a helyzetet. Mintegy 2R0—300 milliméter csapadék hiányzik talajból. A gondokat növelte, hogy márciusban sem esett az eső.

A tavalyi hibák megismétlődésének elkerülésére alakult meg nemrég a meön+rW&tj.-j (vnorn+ív t)ÍA munka mellett volt

szórakozás, művelődés, ifjúsági élet is. Amint Balogh Ferencné elmondja, a mostanival nem is lehet összehasonlítani. Akkor pezsgett, változatos volt az élete a gyári fiataloknak. Minden hét végén mentek valahová: községekbe, laktanyákba a tánccsoporttal, színjátszókkal, énekkarral.

— Ügy higgye el, hogy előre ledolgoztuk a szombatot, hogy mehessünk. Előfordult az is, hogy egész éjszaka nem aludtunk, s reggel szinte a táncosi ruhában álltunk munkába. Mégis bírtuk. Persze húsz ívvel fiatalabb volt az ember lánya. Most? Első az otthon, a család. Éppen ezért is vállaltam — két éve lesz lassan — hogy a hűszesztendei éjjel-nappali munka helyett meós leszek és csak délelőtt vagyok a gyárban. Jobb ez nekem is, a fiamnak, lányomnak és az egész családnak. A férjem a KPM megyei igazgatóságánál gépkocsivezető. Nem akkor jön haza, amikor akar.

— Mint meósnak, mennyi a keresete havonta?

— Talán meglepődik: éppen annyi, mint sztahanovista koromban, húsz évvel ezelőtt. De nem haragszik meg ugye, ha elmegyek. Dolgozni kell, várnak a műhelyben...

Gál Sándor

zottság, melynek az érdekelt termelőszövetkezeti területi szövetségeit titkárai is tagjai.

Alattunk zöld rpezők váltakoznak barna szántásokkal, az erdők fái között innen jól látni a szökellő szarvasokat, őzeket. A tájat itt-ott vízcsíkok szabdalják. A legszélesebb szalag a Dunáé, amely most nem ezüst színű, mint máskor, hanem az alacsony vízállás és a nagyfokú szennyezettség miatt szinte sötétbarnát mutat.

Gyönyörű napsütésben szántja a pép a levegőt. Pilótánk, Újvári György boldogan jegyzi meg: — Igazi repülőidő.

Ezt a szemlét ugyanis eredetileg korábbra tervezték, de az időjárás eddig keresztülhúzta a terveket.

Érselccsanádtól dél felé fordulunk. A bátmonoetori Kossuth Termelőszövetkezetben a búzát öntözik. Lejjebb, a nagvbnracskái Haladás Termelőszövetkezetben szórják az éltető vizet a gabonára.

Mohácsi-sziget rajzolódik elénk. Látiuk a kandafoki úszó szivattyút, amely az itteniek földjeit látja el öntözővíz-?“!. Március ,9-e óta működik.

Észak felé fordulunk. A Kiskunsági Főcsatorna mentén repülünk. A Kiskunságnak és a kalocsai . öntözőredszemek a vizét szállítia, másodoercénként 10 köbmétert. Végső kiépítésével négvszer ennyi lesz a teljesítménye.

Elérkezünk a megye leg(ScT'U'-IViV, A t-c-s*

zsilip, a Petőfi és a Rákóczi Termelőszövetkezet földjei tűnnek elénk. Mindkét gazdaságban lucerná'

öntöznek.

A gép orra dél felé for

dúl. A hartai közös gazda súgok öntözését figyeljüt Az északi öntözőfürt be rendezett területe töbl mint 1200 hektár. Épül f hartai déli öntözőfürt amely valamivel több mini ezer hektár terület csapadékellátására lesz képes.

Solt és Hajós irányában hasítjuk a levegőt.

Lassan összegezik a tapasztalatokat. Közben mint érdekességet, alacsonyan repülve szemléljük a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban a szőlő öntözését. Áz apró vízcseppek szivárványszíneket szórnak a tavaszi napsütésben.

Mintegy tíz nagyobb üzemben öntöznek, több mint kétezer hektáron.

A következő napokban mind több gazdaságban kezdenek működni a szórófejek, és adják az éltető vizet a szomjas növényeknek. A taoasztalatok szerint az idén sokkal nagyobb gondot fordítanak az üzemek a csapadék pótlására, mint az előző években. Javítják a meglevő öntözőberendezéseket és kiegészítik azokat.

A látottak alapján bizakodó hangulatban szállunk ki a gépből. Pilótánk nem sokáig marad Érsekcsaná- don. Néhány perc búcsúzkodás után indul vissza az Országos Vízügyi Hivatal repülőgépe Budaörsre.

K. S.

Ez a felvétel^ a földön készült, szenti János a Hosszúhegy! Állami Gazda» Ságban a búza öntözését mutatja. Az üzemben nemcsak a szántóföldön, hanem a szőlőben és a gyümölcsösben is működnek a szórófejek.

Elvi alapon

Pénzre volt szüksége az egyik intézménynek. Költségeiket eddig szinte évről évre a felettes szerv pénz- maradványaiból egészítették ki. Ma már azonban nem járható ez az út. Tudták ezt azok is, akik buzgó lelkesedéssel minden áron biztosítani akarták a szaporodó kiadások előteremtését. Így hát egy kis cselhez folyamodtak. Megpróbálták rávenni az ügy támogatására azokat az embereket, akiknek, úgy gondolták, szavuk lehet a döntés meghozatalában. Őszintén csodálkoztak és megütköztek azon, amikor már' az első illetékesnél elutasítással találkoztak.

Mi tagadás, nem könnyű a megszokott módszerekkel leszámolni. Hiszen tudjuk jól, hogy még a feszes tervgazdálkodás időszakában is volt úgynevezett „vonal alatti” része a költségvetésnek. Magyarán szólva, amire már nem volt fedezet, azt mégis betervezték „vonal alatt’, abban a reményben, hogy majd a maradványokból, másutt el nem költött pénzekből — átcsoportosítással — később mégis sikerül megvalósítani. Voltak aztán akik kimondottan az ilyen lehetőségekkel „operáltak”, és sikerült is — nyilván nem rossz célok érdekében, de mégis mások rovására — megfelelő pénzeszközökhöz jutniuk.

A nagyobb önállóság a gazdálkodásban, a hatáskörök — és vele a „források” — leadása, illetve helyére kerülése megszüntette ezeket a manipulációs alkalmakat. De gombnyomásra nem szüntethette meg a fejekben levő régimódi gondolkodást. Ez még mindig azt sugallja egyeseknek, hogy kilincseléssel, kijárással lehet elérni céljaikat, s nem a lehetőségekhez igazodó, takarékos gazdálkodással

Maradványok, el nem költött pénzek, ki nem merített keretek természetesen még mindig adódnak, ezek a gazdálkodás velejárói. De azt, hogy mire fordítják majd a megtakarítást az illetékes szervek, csak testületi úton és szigorúan elvi alapon lehet eldönteni. A sorrendet nyilván a célok fontossága, általános közérdekűsége, s nem egyesek befolyása, személyes kapcsolata — esetleg időtöltési szenvedélye — határozza meg. ,

Jól teszik azok a vezetők, akik nem engednek a külső befolyásolási törekvéseknek, legyen a hivatkozás bármilyen meggyőző és hatásos is. Mert az „elvi alapon” hozott döntések kulcsa mégis csak azoknak a kezében van, akiknek ilyen esetben is példát kell mutatniuk S elég egyetlen kivétel, egy parányi engedékenység ahhoz, hogy a helyes elveket és törekvéseket a pillanatnyi érdekek csatározása váltsa fel.

Az „elvi alapon” jelszó természetesen érvényes az élet más területére is. A fentieket nem nehéz behelyettesíteni a káderügyek, az anyagi és erkölcsi jutalmazások, előléptetések stb. területéről vett példákkal. A tanulság mindenképpen azonos, s a szocializmust építő társadalom erkölcsi normáihoz való igazodás szükségességét tükrözi. Még akkor is, ha ezek a helyes elvek sokszor az egyéni és csopoi térdeket- ütközései, az ösztönösség’és tudatosság erőpróbái ke zepette valósulnak meg. Naponta megvívott kis cs tok ezek, s nem is mindig járnak azonnali nepszer seggel. Hosszabb távon azonban mégis kifizetődőéi Mert erősítik a bizalmat mindazoknak, akik a pán helyes politikájának próbakövét nem az elvek hangoztatásában, hanem éppen ezeknek a közösségi célokat szolgáló, helyes elveknek a gyakorlati megvalósításában és érvényre juttatásában látják.