Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-23 / 70. szám

I -oldal E 20 FOLYTATÁSBÓL ALLO ÍRÁS OLY MÉR­TÉKBEN NEM A KÉPZELET SZÜLÖTTE, HOGY A SZERZŐ A NEVEíC MEGVÁLTOZTATÁSÁT SEM TARTOTTA SZÜKSÉGESNEK. A BÍRÓSÁG ÍTÉLETET HOZOTT, DE TOVÁBB­RA IS NYITVA MARAD A KÉRDÉS: MIÉRT TÖR­TÉNT? . NEM MEGNYUGTATÓ VÁLASZRA VAN SZÜK­SÉG, HANEM SZIGORÚ ÖNVIZSGÁLATRA. MERT A BÜNTETÉS A BŰNÖSÖKÉ, A FELELŐS­SÉG MÍNDANNYIUNKÉ. 1. SEMMI GYANÚ NE MARADJON Motorzúgásra ébred. Horváth Zoltán másodéves villanyszerelő tanuló szem­héja megrebben, keskeny résen át bámul a tanya mésztérképrepedéses meny- nyezetére, agyában még percekig összekeveredik a motor kora reggeli túrázta- tása az iménti álom képtö­redékeivel. Ott volt megint a hatalmas, ablaktalan be­tonpincében. apró lámpák, tucatjai villogtak az egyik hosszanti falon, a kapcsoló- tábla előtt kis nyeszlett emberke sertepertélt, fején fülhallgatóval. Aztán halk nyikorgással megnyílt a fo- tocellás ajtó, s egymásután bejött egy csomó arcnélküli ember, nem számolta őket, de tudja most, is, így fél­ébrenlétben is. hogy hu­szonheten voltak. Körülfog­ták mindkettőjüket, a hozzá legközelebb álló egy pisz­tolyt nyújtott feléje, a má­sik kezével a fülhallgatósra mutatott, hogy lője agyon... Nyúlt a pisztolyért, de az koppanva hullt a kőpadlóra. Lehajolt, hogy felemelje, de másodszor is kiesett a ke­zéből. Aztán harmadszor, negyedszer, ötödször is. Mind sűrűbben hallatszott a koppanás. Apja — traktoros az Izsáki Állami Gazdaságban — most indul munkába. A felpörgő motorhang meg­lódul, elomlik a tanya előt­ti buckás legelő tágas tér­ségein. s a kapcsolások után egyenletessé rendeződve mindinkább távolodik. Aludni és álmodozni — eddigi életében e kettő volt fontos igazán számára.' Mégis, most hiába próbál újból elaludni, nem sikerül. Szemhéja furcsa rángató­zással nyílik fel Újra és új­ra. Ez a rángatózás, anyja szerint, már kisgyermek ko­rában is megvolt. Biztosan azért, tette hozzá, mert ide­ges természetű. Amellett nagyon érzékeny. Egy könnyű nyakleves után is órákig sír, nem tudja ab­bahagyni a zokogást. De ilyesmi már évek óta nem fordult elő. Anyja szelíd csendes asszony, keveset beszél, bánatos szemekkel jár-kel a tanva körül és majdnem rmodig fáj a feje. Csillapítókat szed, meg nyugtátokat. Apja ritkán van odahaza, sokat dolgo­zik. De őt Zolit talán a leg­jobban kedveli. Szófogadó és ügyes kezű gyereknek tartja. Vasárnaponként hosszasan, vesződséggel ve­gyes türelemmel borotvál­kozik, de hétközben siet, ilyenkor nem áll kezére a kés, gyakran megvágja ma- gá t. Egyszer aztán Zoli azt mondta, ő is meg tudná borotválni. Méghozzá úgy, hogy a keskeny, a felső ajakra simuló bajusz is érintetlen maradjon. Apja hitetlenkedett. Össze fogsz vagdalni, mondta. Meglátja, hogy nem, felelte erre. Nagy könyörgésre megen­gedte. És a művelet sike­rült, még egy karcolás sem esett az arcán, s a bajusz sem csorbult. Apja, mióta traktoros, egy kissé mintha fáradtabb volna. Nagyokat hallgat odahaza, újságot olvas, el­bóbiskol. Ha morgolódik is olykor, őt sohasem'' szidja. Egyszer csúnyán kiabált-rá, amiért szétszedte a biciklit, apróra, a hátsó tengelyt is kiszerelte, s az egészet ott­hagyta az udvaron, a por­ban. Zoli ijedten hátrált a pitvar kerítése felé, s mire odaért, összeesett. Ügy kel­lett fellocsolni. Napokig lüktetett hátul a feje. Felül az ágybah, kissé megrázza magát. Hátrá­nyul, fáj a tarkója megint. Ei sokat bosszantja. Mióta emlé’-ezni tud. azóta van ez a fájás. Lehat, hogy any­jától örökölte. Különösen három évvel ezelőtt kínozta nagyon. Tizenhárom éves volt akkor. 1968-ban. A ha­todikat járta, másodszor. Másfél évvel azelőtt, bent a faluban. Ágasegyházán, a kövesútra hirtelen kifor­duló motor meglökte. Ki­sebb, de lassan gyógyuló zúzódásokkal volt tele a teste. Hónapokat mulasztott, osztályt kellett ismételni. S aztán történt, hogy anyja, a tarkófájások miatt elvitte a körzeti orvoshoz. Az be­utalta a kecskeméti SZTK- ba, onnan pedig a budapes­ti Helm Pál Gyermekklini­kára küldték. Két héten át a fehér csend, mint vatta- burok vette körül, injek­ciókat kapott, körültapo­gatták fejét mindenféle szerkezetekkel. Legjobban a gyógyszereket utálta. Amikor hazajött, még so­káig szednie kellett volna a pirulákat, de pár napon belül abbahagyta. Vala­hányszor lenyel egy tablet­tát, mindig eszébe jut két kishúga, Aranka és Margit, akik pár évvel korábban majdnem gyógyszermérge­zésben pusztultak el, rálel­tek anyjuk papírzacskóba csomagolt drazséjára, s ha­marjában elfogyasztottak vagy hatvan szemet, mert azt hitték, hogy cukor. Nem sokkal azután, hogy nagyobbik bátyját, Jánost három évre ítélte el a bí­róság, betöréses lopás miatt, anyja a történtek súlyától ágynak dőlt. Ez volt 1970. októberének közepén. Zoli ekkor elsőéves volt a kecs­keméti ipari tanú ló-iskolá­ban. az Ókollégiu nban. Fiatalabbik bátyja, István, aki Székesfehérvárott szer­zett malomipari szakmun­kás-képesítést, akkor kez­dett el dolgozni a kecske­méti villanvmalomban. A két lány kicsi, Aranka a nagyobbik is csak hetedi­kes, rájuk ne.n lehet bízni a betegápolást. Apjának pe­dig. a megélhetés miatt, dolgoznia kell. így Zoli ma­radt ki ai iskolából, jó más­fél hónapra, s szorgalom­mal, gyöngéden ápolta anv- ját. amellett megcsinált sokféle házi munkát Félév­kor nem kapott osztályzatot, év végére pedig közepes bi­zonyítványt szerzett. Valami parttalan büszke­ség tölti el, ha arra gon­dol, hogy ő, Horváth Zol­tán, leendő villanyszerelő, aki tanyáról jár be napon­ta Kecskemétre, tizenhat éves létére eligazodik a vi­lágban. Hónapról hónapra erősödik benne a hit, hogy ehhez különös képes­sége van. Hol kezdődött? Mármint a hit meggyökere- zése. Erről még nem gon­dolkodott. Kételkedni pe­dig egyáltalán nem szo­kott. főleg ha a saját esé­lyeiről van szó. Még az általánosban tör­tént, hogy földrajzból egyest kapott: nem tudta felsorolni a Magyarország­gal határos államok neveit. Emlékszik, hosszan, mély utálattal nézett a tanárra, aki később is kerülte a te­kintetét. Zoli ekkor gyű­lölte meg először közvetlen környezetét, a falut. S hogv ennek kifejezést adjon, egy este. hogy az iskolából ha­zafelé tartott, az útjába eső parkírozó biciklik gumijait sorra kiszúrkálta. Hangja egy jó év alatt megféríiasodott, csak az ar­ca maradt lányosán sima. „Szép, komoly fiúnak lát­szol, azt mondták a lányok fent” — adta tudtára egy­szer Kiss Aranka, amikor másfél órát vári rá Kisfái­ban, a dísznövénytermesztő szakiskola bejáró útjánál. Igen, Aranka... Meg kell őt szerezni, ha más­képp nem, erőszakkal. Oly erősen gondol a huszonhét tagú bandára, hogy már- már elhiszi, hogy az a va­lóságban is létezik. Hogy* mit szólnak majd a szülei? Egy évvel ezelőtt még saj­nálta őket: gürcölnek, ro­botolnak, kopnak évről év­re. Csak azért, hogy legyen ennivaló, egy-két ócska rongy, bennmaradhassanak a vacak tanyában, és amit a legtöbbször hangoztat az apja, hogy szakma legyen mind a négyőjük kezében, ha már Jánosnak nem si­került. De ki figyel oda, hogy én vagyok a Horváth Zoltán? — kérdezgette magában sokszor, keserűen. Egy év­vel ezelőtt még azt tervez­te, ha felnő és szakmája lesz, vesz magának saját házat, motort s Aranka is feleségül megy hozzá. Most- már ez kevés. Ahogyan vá­gyai fokozatosan rugasz­kodtak el körülményeitől, oly mértékben vetette meg mindinkább szüleit is. Majd ha rájönnek, hogy félreve­zettem őket is. majd oda­figyelnek rám. de akkor már későn lesz. így ör- vénvlettek benne a zavaros gondolatok, napok óta im­már. s azt vette észre, nem is esik nehezére az intézet­ben és a konzervgyári gya­korlati foglalkozásokon, amikor azt hazudja, hogy azért nem jár be, mert a szülei válnak. Felöltözik, megreggelizik. Kezén a fehér kötés elpisz­kolódott. Nem baj, ma van november 5-e, péntek. Kecskeméten, a Nagykőrösi utcai bőrgyógyászati rende­lőben maid átcserélik. Se­hol semmi gyanút nem sza­bad hagyni, hogy mire ké­szülődik. A seb már jófor­mán begyógyult; három nappal azelőtt vágták kezé­ről a szemölcsöt Széles dűlőút vág keresz­tül a legelőn. Ágasegyháza és Izsák határát választja el egymástól. Ahol a köves- útba torkollik, buszmegálló van. Zoli itt szokott fel- és leszállni. innen érvényes a bérlete is. A kanyarban feltűnik a busz. Mindjárt ezután egy szürke Volga dugja ki mö- güle az orrát. Villámtemoó- ban húz el mellette a ko­csi. a fiú mereven néz utá­na, szemhéja sem rángató­zik. Hatvani Dániel A kővetkező részt vasár­nap közöttük. Címe: Ilor- váthék családja. Egy népszerű boltról, amelyet több is követ majd A múlt év novemberé­ben nyitották meg Kecs­keméten, a Nagykőrösi utcán a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat mintaboltját. Azóta ez az üzlet a fogyasztók, a la­kosság elismerését vívta ki, egyszóval népszerű. A vállalati cél a bolt létesí­tésével mindenekelőtt a pi­ackutatás, a vásárlók igé­nyeinek megismerése, fel­mérése volt, a jobb ellátás érdekében. A hétfő kivételével na­ponként — még va­sárnap délelőtt is — nyit- vatartó, korszerű, mutatós baromfimintabolt három eladója osztott munkaidő­ben dolgozik. A többség véleménye szerint közmeg- elégedésre, hiszen a gya­kori sorbanállások „szen­vedő alanyai” is percek alatt megkapják az álta­luk kívánt árut. A hűtőpultokkal, vitri­nekkel, grillsütővel is fel­szerelt üzlet néhány hó­nap alatt jócskán behozta azt a 360 ezer forintot, amelyet létesítésére fordí­tottak. Az érem még fon­tosabb, másik oldalát —a vevők érdekeit — tekintve pedig: keresett, látogatott, a könnyű baromfihús ked­velőinek népes tábora jár ide mondhatni naponta. Ami a termékskálát il­leti, a legs/.él es ebi} válasz­tékot nyújtják, konyhakész formában, fél-, illetve 1 kilogrammos csomagolás­ban. A legkapósabb áru­cikk a szárny, épp ezért talán ebből a legnehezebb kielégíteni a keresletet. Hi­szen az olcsó áru akár le­vesnek, akár kirántva nagyszerűen használható fel a konyhában. (Persze, csupaszárny baromfikat még a mai fejlett techno­lógia mellett sem tudnak előállítani.”) Hasonló ér­deklődés mutatkozik a máj iránt is. Az . üzlet forgalmában egyébként állandóan nö­vekvő tendencia tapasz­tatható. A januári 216 ezerrel szemben az elmúlt hónapban már csaknem 400 ezer forintos forgal­mat bonyolított le a min­tabolt. S ez arra enged következtetni, hogy a márciusi mérleg még en­nél is kedvezőbb lesz. A piéltán közkedvelt kis üzlet sikerén felbuzdulva, a vállalat vezetősége azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a közeljövőben má­sutt is hasonló egységeket létesít. Elgondolásaik sorá­ban egyelőre a Széchenyi- város, illetve az épülő szalagház szerepel. A kis­kunhalasi ÁFÉSZ előrelát­hatólag májusban nyíló új áruházában két hűtőpult- nyi baromfihús és aprólék várja majd az ízletes, könnyű húsételt kedvelő vásárlókat. J. T. Kancsal rímek és társai Dr. Grétsy László műso­rában, a Szójáték Klub február 24-i televíziós be­mutatkozásán. nemcsak is­merősök és tiarátok druk­koltak dr. Csató István­nak és Csató Anikónak, hanem — gondolom — a tv-nézők közül is sokan figyelték szereplésüket. Apa és lánya — mutat­ta be őket dr. Grébsy László, de azzal ő is és a későbbi tudósítások is adó­sak maradtak, hogy dr. Csató István borotai lakos, a borotai Béke Ter­melőszövetkezet nyugdíjas főkönyvelője és az aktív klubtagok között egyetlen vidéki, Borotai lakásán beszél­getünk az érdekes és hasznos hobbyról. Hogyan kezdődött? A TIT Kossuth Klubjában működő Nyelvi Játékok Klubjának vagyok tagja másfél éve a meg­alakulástól a most már Budapesten dolgozó lá­nyommal együtt. A klub által kiadott ér­tékelésből derült ki egyéb­ként, hogy a magyar köz­ség és városnevekből ösz- szeátlított mondatával dr. Csató István első helye­zést ért el ebben a fel­adatban. Több feladat szerepel a klub márciusi . feladatai | között is. Dr. Csató Ist­vánnak e feladatok meg­oldására készített pályáza­tából! idézzük a következő­ket: Egyik feladat volt veralkotás (kis hibával) megadott címhez és szó­val csak a magánhangzók változtatásával: feladat: Zenekritika: Bitet szerez. A válasz: But ötszöröz. E^y másik: Válságban a házasság? Feleségem. A válász: Fölös igám. Egy másik feladat több értelmű szavak, mondatok kerésése. Ezek között ta­lálta dr. Csató István a „Telefonál” szót. amelv azt is jelenti, hogy „nem üres cérna” Türelem, hozzáértés és a magyar nyelv szeretete ez kell ehhez a hobbyhoz és természetesen idő is. Dr. Csató István mind­egyik feltétellel rendelke­zik , és eredmények is jel­zik, hogy ezt a szórako­zást komolyan veszi. Min­den bizonnyal ott látjuk maid a tv-kamerák előtt március 24-én is. Kispéter Imre Vetés, szí ő: t .zés A múlt heti kényszerszünet után ismét megkezdték a tavaszi munkálatokat a Homokhátságon. A Város- föle’ i Állami Gazdaságban másfél ezer hold mély­szántást Simítottak el, hogy minél több nedvességet őrizzenek meg a talajban. Befejezték a tavaszi növé­nyek kiegészítő műtrágyázását és rövidesen csaknem ötszáz holdon vetik el a pillangós takarmány féléket. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban folytatták az őszi kalászosok fagy által fellazított talajának tömö­rítését, a déli órákra már kellően felmelegedett föl­dön pedig a lucerna vetését. Szorgalmasan dolgoznak Kunfehértón az állami gazdaság ültetvényeiben, jó jelelt a szőlő, és az erős, fejlett vesszők metszése lég sok munkát ad a kertészeti brigád tagjainak A gyümölcsfák már megkapták a tél végi permete iá': t. Naponta hatszáz tőkét metszer,''1 meg a Vmfehér­tói gazdaság ezerjó ült nyél en Képünk a kerté­szeti brigád munkájáról készült» tfill 1972. ntá^cius 23, csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents