Petőfi Népe, 1972. március (27. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-19 / 67. szám
tn. március tt, vasárnap Korszerű oktatás, korszerű feltételek Szakmunkásképzés Kiskunfélegyházán A hatalmas táblán Magyarország térképe, néhány vonással, krétával felvázolva. A tanár kissé oldalt állva a RákócziBene Aladár, a forgácsolás-szakismeret tanára elő készíti a szemléltetőeszközöket az órara szabadságharc fontosabb eseményeiről beszél. Előbb a szereplőket mutatja be. Szóval — és képpel. A táv- vezérlésű diavetítő adagolójába már előre „felsorakoztatta"’ a korszak kiemelkedő egyéniségeit. Egy gombnyomásra a kellő időben megjelenik a táblán Rákóczi, Esze Tamás, Vak Bottyán portréja. Egy másik masina, a képvetítő, az ónodi országgyűlésre vonuló kuruc sereget varázsolja a diákok elé. Még, mindig nincs vége a csudáknak. Muzsika hallatszik a bújdosók szomorú sorsát idézi egy férfikórus. Téved, aki arra gondol, hogy mindennek egy kísérleti pedagógiai intézetben volt fül- és szemtanúja az újságíró. Ez a történelem- óra a jelenlevők közül csak neki jelentett szenzációt. A padokban ülő tanulók a megszokottság nyugalmával fogadták a modern szemléltetőeszközök nyújtotta élményt. Többé-kevésbé hasonló a többi óra menete is. Hol szereztük ezeket a tapasztalatokat? Itt a megyében! Pontosabban, Kiskunfélegyházán, 1400 tanuló második otthonában, a 608. számú Szakmunkásképző Intézetben. Arra a kérdésünkre: — Kit illet a dicséret a szemléletes történelemóráért? — az intézet igazgatója, Serege Gábor válaszolt. — Közös fáradozás eredményei ezek. Állandóan gyarapodik az elsajátítandó ismeretanyag. Növelnünk kell az oktatás hatékonyságát, ha állni akarjuk a versenyt. Az audiovizuális eszközök szövetségeseink ebben a törekvésünkben. Valamennyi osztályban Úgynevezett gépi katedrát szereltül/,< fel. Lemezjátszó, magnetofon, kép- és diavetítő, mágneses tábla könnyíti a tanárok, az oktatók dolgát. Nem mondtunk le, természetesen, a ha<?vr>rr'*rvos szemléltetőeszközökről sem. Űgv tudom, hoe,r a hasonló jellegű iskolák kijött mi vezettük be először a — hogyan is mondjam — „tanpasztalt pedagógus útmutatásaival dolgozó munka- csoport rendelkezésére. Kéznél vannak a szükséges kísérleti eszközök, szemléltető tárgyak, össze- hangoltabban dolgozhatnak. — Miből vásárolták a tárgyakat? — Feletteseink méltányolják kezdeményezéseinket, eddigi eredményeinket és amennyire lehet, támogatják törekvéseinket. A szakoktatók is sok-sok ezer forint értékű berendezést készítettek díjtalanul. Már „feleltető gépeink” is vannak. — Ügy tudom, néhány diákjuk kitűnően szerepelt országos vetélkedőkön. — Az országos szaktárgyi versenyeken különösen történelemben, matematikában és rajzban jeleskedtek növendékeink. Többen is bekerültek a legjobbak közé. Kapus József és Szabó Mihály — mindketten lakatosok — első helyezést értek el. Belépésemkor a földszinten tompa puffanásokat hallottam. Éppen az iskola kosarasai gyakoroltak a megye legnagyobb tornatermében. — Bizonyára sokan irigykednek az intézetre a korszerű épület és berendezés miatt... — Körülményeink valóban kedvezőek. De honnan indultunk! A felszabadulás után alkalmi, albérleti helyiségekben oktatták a szakmát tanuló félegyházi gyerekeket. Igaz, viszonylag kevesen tanultak. Jóformán csak a kisinarban helyezkedhettek el helyben a végzettek. Ma az itteni üzemek munkaerőhiánnyal küszködnek. Sajnos, egyes szakmákra érthetetlenül kevesen jelentkeznek. De ez külön téma, s az is, hogy miért húzódoznak az érettségizettek Kiskunfélegyházán az ipari szakmáktól? — Ez a korszerű iskola pompás lehetőséget nyújt a színvonalas pedagógiai tevékenységhez. De a legjobb felszerelés sem ér semmit, ha hiányzik a lelkes, képzett, összedolnozó, a mércét mindig feljebb helyező tantestület. — Örömmel mondhatom, hogy nálunk megértik egymást a fiatalabbak és az idősebbek. Pedig elég sokan vagyunk. Hetvennyolc főhivatású tanár, szakoktató törekszik arra, hogy minél nagyobb tudással, ! szilárd világnézettel kerüljenek ki intézetünkből a fiatalok. Szeressék a munkát, érezzék felelősségüket. Jó néhány pedagógus rászolgált a törzsgárdajel- vényre. Takács Ferenc párttitkár, műszaki oktató 1954 óta dolgozik intézményünknél. Térjék János helyettes igazgató és Farkas Dezső idestova két évtizede fáradozik a jőve" dő kiskunfélegyházi szakmunkások képzésén. Fekete MAtyásné adminisztrátor 1953-ban kapta meg kinevezését. Kevesen mentek el tőlünk, többségükben olyanok, akik másutt vezető beosztást kaptak. — Terveik? — Az iskola bővítésének örvendetes gondjai foglalkoztatnak bennünket. Most kaptuk meg a makettet. A Maár Márton mérnök által készített tervekkel elégedettek vagyunk. Reméljük, a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat teljesíti ígéretét, s 1974-ben már az új kétszáz fős kollégium és a nagy tanműhely is rendelkezésünkre áll. Az avatási, átadási ünnepségen bizonyára majd kedves szavakkal köszöntik akkor az intézet „jubiláló” igazgatóját is. Ugyanis 1954-ben bízták meg a kiskuttfélegyházi intézet vezetésével. Kollégáival serényen és szerényen dolgozik, mert a példaadást legalább annyira fontosnak tartja, mint a korszerű feltételek megteremtését, tudatos kihasználását Hellai Nándor Igyekeznek a gyümölcsfák tél végi ápolásával a kecskeméti Haladás Szak- szövetkezet gazdái. Rövidesen befejezik a metszést. Peregi János brigádvezető és társa Pataki Mihály traktoros, a permetezőgépet töltik fel, hogy a fagyveszély elmúltával az ötven holdas gyümölcsösben az almafák kártevői ellen védekezzenek« (Pásztor Zoltán felvétele) B. oldal Vezetői előjog? A pártalapszervezeti titkár a soron következő taggyűlésre készült beszámolót beszélte meg a pártbizottság titkárával. Kérte véleményét, jól építette-e fel a mondanivalót, megfelelő hangsúlyt kaptak-e a legfontosabb kérdések, nem feledkezett-e meg valamiről, amiről feltétlenül szólnia kellene? A kívánt segítséget megkapta, ezzel az összegező véleménnyel? „Általában jó ez a beszámoló.” Már irományait rakosgatta táskájába az elvtárs, mikor még megkérdezte. — A taggyűlések látogatottságával kapcsolatban „kihozzam-e” név szerint X elvtársat — itt az egyik munkahelyi vezetőt említette —, aki több alkalommal nem jelent meg ... Bár igazolta is, miért... — Természetes, hogy őt is nevezd meg. A bírálat neki is éppúgy kijár ... Más. Egyik pártrendezvényen hozták szóba egy kecskeméti vállalat kommunista főosztályvezetőjét, akiről nem is tudják, mikor volt taggyűlésen. Az alapszervezetek jelentéseinek olvastán arra az enyhén szólva furcsa jelenségre leszünk figyelmesek, hogy egyes kommunista vezetők, jelentős vállalatok, intézmények vezető beosztású dolgozói „rendszeresen” távol maradnak a parttag gyűlésekről. Ha ez tünet, jelenség is, mindenképpen helytelen és tarthatatlan magatartás. Elemi követelmény, hogy a kommunista részt vegyen a taggyűléseken, amelyeken, mint az alapszervezet legfőbb fórumain valamennyi helyi politikai kérdésben állást foglalnak és határoznak. Ez a követelmény többszörösen áll a vezető beosztású kommunistákra. Milyen kifacsarodott elképzelései vannak a vezető beosztású párttagok pártkötelességeiről az említett főosztályvezetőhöz hasonló elvtársaknak, ha magukra nézve megengedhetőnek tartják — ne mondjuk azt, hogy jogot éreznek —, hogy pont a taggyűléseken való részvételt mellőzzék. Amikor ott az előre kidolgozott tematika szerint olyan átfogó kérdésekről tárgyalnak, mint mondjuk a vállalati %>ártszervezet gazdasági szervező munkája, a pártépítés vagy a pártoktatás helyzete. Kitérőként pillantsunk most bele például a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 3-as alapszervezete legutóbbi taggyűléséről felvett jegyzőkönyvbe. Egy helyen ez olvasható: „A taggyűlésekről felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint 5 olyan kérdés merült fel, amelyre választ kellett adni. Ebből háromra azonnal a taggyűlésen, kettőre pedig a kővetkező taggyűlésen kapták meg a választ a kérdezők, illetve értesültek az intézkedésekről.” Mindezt azért idéztük, hogy szemléltessük: egy viszonylag kis alapszervezetnél is kérdeznek az elvtársak. Azaz, jóllehet átfogó témát tárgyal a beszámoló, szabatos, összef üggő szövegezéssel — s minthogy tervszerű a téma napirendre tűzése —, alaposan, jó előre kidolgozott, adatokkal alátámasztott és az összefüggésekre is rámutató módon. Mégis, ha a tagság is eléggé aktív, mindig van kérdezni való. Olyanról, ami a kérdéssel kapcsolatban újonnan merült fel, ami akkor különösen érdekli, izgatja a tagságot, ami esetleg a kérdésfeltevésnek egyben észrevétel jelleget ad, és kívánatossá teszi, hogy más szemszögből is körüljárják a témát. Ezekben a kérdésekben tehát a tegság új tapasztalatai is tükröződnek, így orientálnak, segítenek a vezetőknek. „Realizálódik” vezetők és vezetettek kapcsolata. A vezetők viszont szakmai áttekintés, politikai tájékozottság dolgában — helyzetüknél fogva is — felkészültebbek. így a taggyűlésen való jelenlétük alkalmat ad arra, hogy például az üzem gazdasági helyzetéről, a tagságot legélénkebben foglalkoztató kérdések kapcsán is koncépciózusabb ismertetést adjanak. Ha rendre távol marad a kommunista vezető, nyilván eleve megfosztja a tagságot, elvtársait ettől a lehető ségtől. Már pedig, ha a kommunisták tájékozatlanok maradnak, az üzem többi dolgozói még inkább azok lesznek. Ezért „sztory” még sok helyen, hogy a párttagok, a dolgozók jobban kiismerik magukat a népgazdaság vagy iparáguk egésze helyzetében, mint saját munkahelyük ügyeiben. Aztán mit ért vajon azon az ilyen vezető, hogy a párttag rendszeresen kiveszi részét az alapszervezet munkájából, számot ad pártfeladatai végrehajtásáról, ha a legfőbb fórumról „rendszeresen” távol marad? Ilyen kiváltság kommunista — kivált vezető beosztású — számára nem létezik. Nem létezhet! Mert akkor hova jutna egy-egy alapszervezet? Lennének hiány- zási „előjogokkal” kommunista vezetők és a jogokból kizárt „egyszerű” párttagok. Ugye milyen siralmasan groteszk a feltételezés is? A cikk elején felvillantott epizód elárulja, hogy itt-olt bizonyos — nem akarjuk azt mondani, hogy meghunyászkodó — óvatosság, bátortalanság mutatkozik a felelősségrevonás, a bírálat alkalmazásában, mikor egyes vezetők ilyen mulasztásáról van szó. Ez is egyik ok (lehet), hogy ezek a tünetek sorra felléptek. Minthogy a kommunista vezető részéről megengedhetetlen ilyen magatartás a pártdemokrácia megsértését is jelenti (ami nem is olyan nagy áttételekkel az üzemi, szakszervezeti demokrácia „sérüléseihez” is elvezet), — a pártalapszervezet vezetőségének, tagságának kell következetes, nem kivételező kritikával kezébe vennie már a „tüneti kezelést” is. Tóth István [ széki rendszert”. Két osztályterem és a közöttük levő — mindkét helyiségből közvetlenül megközelíthe- I tő szertár áll egy-egy taTavasz a gyümölcsösben
